Ülök a vécén, a vécé lécén, Csípnek a legyek, na én innen megyek, Most jött a nagy hír, nincsen WC-papír, B****a meg a jegesmedve, itt ülhetek egész este!

Valami felpiszkálta az orromat és egy óriásit tüsszentettem, de olyan nemzetközit. A szanaszéjjel szálló taknyot szépen feltöröltem mindenhonnan, magam is meglepődtem a tisztességes mennyiségen. Hiszen még csak beteg sem vagyok. Biztos valami allergia.

A WC-re mindig mobiltelefonnal megyek, hát ki az, aki szarás közben unatkozni akar? Nem vagyok én vadállat, vittem hát magammal. A tüsszentés után visszatértem a mobilom bámulására, épp a Redditet nézegettem a mnkahelyi balesetekről videókat, de amolyan jó ledarálósakat, hadd borzongja bele.

Telefonom magától tekeri a posztokat. Mondom mi a szar? Ez meg itt önállósította magát. Lassan már 3 éves a telefonom és elkezdett leválni a hátulja, gondoltam ez is egy az avulás tüneteinek. Lassan már fél éve lejár a csúcsmodell hátulja, hát mi problémám lehet, ha a teló magától szkrolloz? Amúgy még amolyan fícsörnek is tekinthető a dolog, nem kell hatalmas erőfeszítéssel a mutatóujjamat tornáztatni a tekeréshez, megy az magától is.

Aztán észrevettem őt. A telefon bal sarkában ott volt tüsszentésem részleges eredménye. Ugyan azt hittem minden taknyot letöröltem kolosszális tüsszentésem után, de nem. Ez itt maradt. A képernyő sarkában. És Zoomol. Zoomol a taknyom. Érted, egy takony, nem ám mesterséges intelligencia.

A zoomolás egy takonytól elég kedves dolognak számít, megkönnyíti a posztok közötti tekergetést, minden tisztelet néki. Bár néha ide oda ugrál és random posztokat nyitogat meg és upvote-ol (lájkol? vagy mi a töknek hívják ezt a Redditen), kommenteket ír (ilyeneket, hogyaszongya: lksjhditurfjagfudsftoaifpofmndisut), de azért én szeretem, nagyjából én is ezt csinálom.

Na jó, de a takony az undi. Mindenki ezt mondja róla, és ki vagyok én, hogy a társadalmi konvenciókat megcáfoljam? Felkerestem hát taknyomat saját irányítószámán, a telefonom bal sarkában és megbeszéltem vele, hogy ez a nyálkás állapot eléggé tarthatatlan, sőt mr-már dühítő, és megkértem rá, hogy távozzon. De ez egy makacs takony volt, mondjuk belőlem jött, erre azért lehetett számítani.

Jó, ha te így, akkor én meg amúgy. Elővettem a papírzsepót és letöröltem őt a teló kijelzőjének bal sarkából.

Ez a taknyok sorsa.

A szerző atipikus, neurodivergens, aspergeres, autista és még sok egyéb. Kicsit más, de kifejezetten érdekes, és eskü szép.

Milyen színű a Nap? Ez elsőre egy nagyon buta kérdésnek tűnik. Hiszen csak kinézünk az ablakon, ott van az égen, csak meg kell nézni. Mindenki látja (de bele ezért ne nézzen senki) és tudja, hogy a Nap sárga, ügy lezárva.

De nem eszik olyan forrón a kását! Erre a látszólag egyszerű kérdésre több teljesen helyes és egyben egymástól teljesen eltérő válasz létezik.

A színérzékelésünket a kibocsátott fény hullámhossza (a színe, amit látunk), a kibocsátott fény intenzitása (ezt később elmagyarázom), a környezeti tényezők, a szemünk fénygyűjtő képessége és korlátai, és végül az agyunk befolyásolja. Kezdjük tehát a fény hullámhosszával.

Mint minden anyag, a Nap is kibocsát elektromágneses hullámokat, a fényt meg ami felette és alatt elhelyezkedik az elektromágneses spektrumot. Csak hogy összeadjuk, ez infravörös fényt, látható fényt, meg a fölötti mindenféle ultraibolya (UV), röntgen meg rádiósugarakat jelent.

A nagyon forró, robbanásszerű, nagy energiájú napkitörések során a Nap hatalmas mennyiségű röntgen- és gammasugárzást is kibocsát, mindössze néhány másodperc vagy néhány tíz másodperc alatt! Ezek a hatalmas napkitörések hatalmas robbanások a Nap légkörében, amelyeket a mágneses mező energiájának hirtelen felszabadulása okoz, és általában a napmaximum közelében következnek be.

A Nap valójában a rádiósugárzástól a gammasugárzásig minden hullámhosszon bocsát ki energiát. A legtöbb energiát 500 nm körül bocsátja ki, ami közel áll a kék-zöld fényhez. Tehát mondhatnánk, hogy a Nap kékeszöld!

Ezt a maximális sugárzási frekvenciát a Nap felszíni hőmérséklete határozza meg, amely körülbelül 5500 Celsius fok. Magasabb felszíni hőmérséklet rövidebb maximális hullámhosszt eredményezne, és Napunk a spektrum kék vagy ibolyántúli részén (vagy akár az ultraibolya tartományban) érné el a csúcspontját. Alacsonyabb felszíni hőmérséklet esetén Napunk spektrumának maximuma a sárga vagy narancssárga, sőt a vörös spektrumrészben is tetőzhet. De ez itt fizika, és nem a mi érzékelésünk kérdése.

Ha a Föld légköre felett lennénk, mondjuk a Nemzetközi Űrállomáson, és a Napot néznénk (a fényszűrő napellenzőnkön keresztül), a Nap fehérnek látszana! Fehér és nem sárga!

Hogy miért? Mert bár a Nap a spektrum zöld részében sugároz a legerősebben, a látható színek mindegyikében - a vöröstől a kékig (400 nm-től 600 nm-ig) - is erősen sugárzik. A szemünk, amely három receptorral rendelkezik, jelenti az agynak, hogy minden egyes receptor teljesen telített, és minden látható hullámhosszon jelentős erősségben érzékeljük a színeket. Agyunk ezután ezeket a jeleket fehér színné integrálja. Tehát a Napunk színe fehér, egy kis kékeszöld beütéssel.

Itt a Földön a légkör játszik szerepet a Nap általunk tapasztalt színének észlelésében. Mivel a rövidebb hullámhosszú kék fény hatékonyabban szóródik, mint a hosszabb hullámhosszú vörös fény, a napfény kék árnyalatának egy részének észlelését elveszítjük, amikor a napfény áthalad a légkörön. Ezenkívül a légkörünkön áthaladó látható fény minden hullámhosszúsága csillapodik, így a szemünkbe érkező fény nem telíti azonnal a fényérzékelő receptorainkat a szemünkben. Ez okozza, hogy agyunk sárgaként érzékeli a Nap színét.

Természetesen, amikor a napfény hosszabban jutát a légkörön, mint a napfelkelték és napnyugták esetében, még több kék fény szóródik, és a vörös fény sokkal nagyobb százaléka jut el a szemünkig.

Tehát napunk sárga, kékeszöld vagy narancs, attól függ honnan és mikor nézzük!

Szöges ellentét van a közfelfogás és a hajléktalanok pénzköltésének valósága között - állítja egy kutató, aki 50 hajléktalannak adott egyenként 7500 dollárt a kanadai Brit Kolumbiában, hogy arra költsék a pénzt, amire csak akarják.

Ahelyett, hogy "csábító árukra", például alkoholra, drogokra vagy cigarettára költötték volna a pénzüket, inkább albérletre, ruházatra és élelmiszerre költötték - állapította meg a Brit Kolumbiai Egyetem kutatója, Jiaying Zhao által vezetett tanulmány. A vizsgálat azonban nem terjedt ki a súlyos kábítószer- vagy alkoholfogyasztásban vagy mentális problémákban szenvedőkre. A kutatás résztvevvőinek kevesebb mint két éve kellett hajléktalannak lenniük, az annál régebb óta hajléktalanok nem vehettek részt.

Zhao kiszámolta, hogy a pénz kiosztása egy-egy hajléktalanra vetítve nettó 800 dollár megtakarítással járt az állam részére, pusztán a hajléktalanszállás költségeit figyelembe véve.

"A cél az, hogy tegyünk valamit a hajléktalansági válság ellen itt Kanadában, és különösen Vancouverben, mert a jelenlegi megközelítések kudarcot vallanak" - mondta Zhao, aki a politikai döntéshozókkal együtt dolgozik a problémán. "Úgy gondolom, hogy ez a tanulmány nagyon erős bizonyítékkal szolgál az alapjövedelem politikája mellett".

A kutatók egy éven át követték nyomon a támogatottak kiadásait, miután megkapták a készpénzt. Egy 65 hajléktalanból álló kontrollcsoportot is követtek, akik nem kaptak alamizsnát.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány szerint a támogatottak 99 nappal kevesebb ideig voltak hajléktalanok, és 55 nappal többet töltöttek stabil lakhatásban. Emellett 1160 dollárral több megtakarításuk is maradt. Zhao, az UBC pszichológia docense  elmondta, hogy a kutatók "a készpénz transzfer egy sor meglepő pozitív előnyét találták". 

A "csábító árukra" fordított kiadások nem különböztek a kedvezményezettek és a kontrollcsoport között. A résztvevőket 22 hajléktalanszállón toborozták B.C. Lower Mainland körzetében. A tanulmány szerint a készpénz adása a menhelyeken töltött idő csökkentésével járt, így "költséghatékony" volt.

A tanulmány szerint Vancouverben a menhelyen való tartózkodás társadalmi költsége éjszakánként 93 dollár, és a kevesebb menhelyen töltött éjszaka 8 277 dolláros "társadalmi költségmegtakarítást" eredményezett a kedvezményezettek számára. Ez 777 dolláros nettó megtakarítást jelentett a segélyek költségeihez képest. "A felszabaduló menhelyi ágyakat alternatívaként át lehet szervezni mások számára, így az előnyök továbbgyűrűzhetnek, segítve másokat abban, hogy ne kelljen az utcán aludniuk" - jegyezte meg a tanulmány.

Zhao elmondta, hogy a tanulmányt a Kanadai Szövetségi Kormánytól kapott támogatásból, valamint magánadományozóktól és alapítványoktól finanszírozták. A kutatók mintegy 1100 amerikai lakos körében online felmérést is végeztek, hogy megértsék a hajléktalanok költekezésével kapcsolatos közvélekedést is. A felmérésben résztvevők azt feltételezték, hogy a feltétel nélküli 7500 dolláros készpénztranszfer hajléktalan kedvezményezettjei 81 százalékkal többet fognak költenének olyan javakra, mint az alkohol, a kábítószer és a dohány. Zhao szerint a legtöbben azt is megjósolták, hogy a hajléktalanok havonta 300 dollárt költenének ilyen árukra, míg a tanulmány szerint ezek az emberek csak körülbelül 100 dollárt költöttek havonta ezekre.

"Ez egy sajnálatos, sok ember által vallott, elterjedt hiedelem, előítélet, ezért szerettük volna ténylegesen megvizsgálni vagy megvizsgálni ezt az előítéletet" - mondta. Zhao elmondta, hogy csapata megállapította, hogy a közfelfogás hatékony üzenetekkel és politikai változtatásokkal megváltoztatható lenne. "Kanadában politikusokkal és politikai döntéshozókkal dolgozom ilyen törvényjavaslatokon" - mondta, utalva az S-233-as törvényjavaslatra, amely jelenleg a szenátus előtt van, és célja, hogy nemzeti keretet teremtsen a 17 év feletti kanadaiak számára az alapvető megélhetési költségeket fedező garantált alapjövedelemhez.

Elmondta, hogy a kutatók most megismétlik a tanulmányt nagyobb mintán, és kiterjesztik azt Kanada és az Egyesült Államok más városaira is.

A generatív mesterséges intelligencia itt dörömböl ajtónkon, van aki használja, van aki ismerkedik vele, de legtöbben még ódzkodnak tőle.  Egy biztos, a mesterséges intelligencia világa már kialakult és mi vagyunk azok, akiknek alkalmazkodnia kell ehhez az új világhoz.

Hihetetlennek tűnhet, de ma már olyan korban élünk, amikor percek alatt létrehozhatunk egy jól megírt blogbejegyzést a vállalkozásunk népszerűsítésére, tervezhetünk hozzá néhány egyedi grafikát, generálhatunk egy szép háttérzenét a podcastunkhoz és összeállíthatunk néhány frappáns közösségi média posztot mindezek népszerűsítésére. Mindezt a generatív mesterséges intelligenciának köszönhetjük. Ez a mesterséges intelligencia egy olyan fajtája, aminek az emberek utasításokat adva új tartalom, például szöveg, kép, videó, hang és egyéb tartalmakat képes létrehozni.

De hogyan is működik mindez? Amikor egy mesterséges intelligenciát létrehoznak, rengeteg adatot kap feldolgozásra, mondhatjuk megtanulásra: szövegeket, képeket, hangfelvételeket, sőt még programok kódjait is. A bevitt adatok fajtája attól függ, hogy milyen típusú mesterséges intelligenciát akarnak a fejlesztők képezni, de a mesterséges intelligencia tanítása minden esetben hatalmas mennyiségű információ bevitelével jár.

Miután a mesterséges intelligencia modellt betanították, az emberek utasításokat adhatnak arra, hogy készítsen valami újat, gyakran egy rövid mondat formájában, az úgynevezett prompt megírásával. A mesterséges intelligencia ezután megpróbál létrehozni egy újszerű alkotást, egy képet, egy szöveget, egy hang- vagy videofelvételt, és ha jól csinálja, akkor az eredmény tényleg azt tükrözi, amit kértünk tőle, legyen az egy realisztikus fotó, egy szürreális kép egy robotról, egy vers vagy egy programkód.

Nézzünk egy példát a képalapú generatív mesterséges intelligenciára. Ha egy mesterséges intelligencia modellt több ezer lóról készült képpel tanítanak be, és a fejlesztők megtanítják arra, hogy minden egyes kép egy ló, akkor végül megtanulja, hogyan kell kinéznie egy lónak. Aztán amikor valaki megkéri arra, hogy hozzon létre egy lovat, egy teljesen hitelesnek tűnő, egyedi képet generál egy olyan lóról, amely valójában nem is létezik. Ez már önmagában is nagyon szép, de ezt még lehet fokozni. Kérjünk valami bonyolultabbat a mesterséges intelligenciánktól: generálj egy kék lovat, amely a sötétben, telihold alatt átkel egy folyón, Van Gogh stílusában. És a kép tényleg elkészül, meglepően pontos módon rezonálva eredeti akaratunkra. Ez elég vadul hangzik, nemde?

A dolgok hasonlóan működnek a szövegalapú generatív mesterséges intelligencia esetében is. Vegyük például a ChatGPT-t, amelyet az internetről származó, emberek által írt szövegek hatalmas adathalmazán képeztek ki. Amikor egy személy utasítást ad egy bizonyos fajta szöveg előállítására, akkor a ChatGPT a megadott adatokon megtanult mintákat és összefüggéseket használja fel egy egyedi szöveges válasz generálásához. 

Sok izgalmas lehetőséget tartogat ez a technológia. A kreatív szakemberek már most is használnak képgeneráló eszközöket ötletelésre. A szakemberek szöveggeneráló eszközöket használnak munkájuk egyszerűsítéséhez és meggyorsításához. A kommunikációs kihívásokkal küzdő emberek pedig arra használják ezeket az eszközöket, hogy segítsenek nekik leküzdeni problémáikat. Ugyanakkor vannak, akik félnek és szkeptikusak ezzel a technológiával kapcsolatban.

Egyesek attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia által készített, valósnak ható hamisítványok egész tömegeket téveszthetnek meg, vagy hogy a hagyományosan emberek által végzett munkák megváltozhatnak vagy teljesen meg is szűnhetnek. Vannak etikai aggályok és a szerzői jogokkal kapcsolatos kérdések is. Nos, pozitív, negatív és a kettő között, ezek a reakciók mind jogosak. Ez a technológia gyorsan fejlődik, és mindannyian együtt ülünk ezen a gyorsuló expressz vonaton. De mindannyiunknak van beleszólása abba, hogy hová vezet ez az út, mert végül is ahhoz, hogy a generatív mesterséges intelligenciát hatékonyan lehessen használni, az embereket is be kell vonni.

Emberekre van szükség a mesterséges intelligencia betanításához, és értékes visszajelzésekkel kell ellátni azt a pontosság javításához és fenntartásához. Emberekre van szükség a jó kérések létrehozásához, és emberekre van szükség az eredmények átgondolt ellenőrzéséhez, elemzéséhez és szerkesztéséhez. Igen, a generatív mesterséges intelligencia minden bizonnyal sokunk életét és munkáját meg fogja változtatni, de az emberiség kollektív szikráját nem szabad alábecsülnünk. Okos, kreatív, együttműködő emberekre van szükségünk ahhoz, hogy mindez működjön.

És itt jön be az átlagember is a képbe. Ne legyünk restek és használjuk a mszéles körben kínált mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségeket, ismerjük meg a lehetőségeket. Hozzunk létre egy ingyenes OpenAI-fiókot, próbáljuk ki a ChatGPT-t, a DALL-E 2-t és más nagy teljesítményű generatív AI-eszközöket, és legyünk része annak a generációnak, amelyik segít bevezetni ezt a technológiát az emberiség történetének következő fejezetébe.

A poszt írójának megjegyzése: A fenti szöveget a ChatGPT-vel írattam, szinte semmit sem nyúltam hozzá. Ijesztő, igaz?

Mindannyian boldogok akarunk lenni. Nap mint nap, számtalan dolgot teszünk azért, hogy jól érezzük magunkat, akár rövid távon, akár a jövőnkre készülve. A gond az, hogy a tudomány szerint elég rosszul tudjuk megjósolni, hogy mi tesz minket boldoggá, vagy azért, mert egyszerűen nem tudjuk, mi a jó nekünk, vagy azért, mert tudjuk, de túl lusták vagyunk ahhoz, hogy véghez vigyük.

A kutatások szerint már 20 perc testmozgás is javíthatja a hangulatunkat, de ez persze nem olyan dolog, amit minden nap (vagy úgy egyáltalán) meg akarnánk tenni. Még ha véghez is visszük azokat a dolgokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy boldoggá tesznek minket, hajlamosak vagyunk túlbecsülni, hogy ezek a dolgok valójában mennyire tesznek minket boldoggá.

Akkor sohasem lehetünk igazán boldogok? Nem egészen. Valójában a legtöbb ember az ideje nagy részében boldog (inkább elégedett, de ez már egy másik téma). De ha idén télen szeretnénk egy kicsivel több boldogságot vinni életünkbe, akkor nézzünk rá, hogy a kutatók mit derítettek ki, milyen dolgok tesznek minket a legboldogabbá.

Nem ér minket túlságosan sokkolóan, ha megtudjuk, hogy általában az erős szociális kötelékekkel rendelkező emberek a legboldogabbak és ők kapják a legtöbb támogatást a barátaiktól és a családjuktól is (Card & Skakoon-Sparling, 2023). És valóban, a kutatók kimutatták, hogy a boldogság és a barátokkal és családtagokkal való interakció között erős pozitív kapcsolat áll fenn. Ez egyaránt igaz az extrovertáltakra (akiket másoktól kapnak energiát) és az introvertáltakra (akik nem), de az extrovertáltak általában több időt töltenek társas tevékenységekkel, és összességében több boldogságról számolnak be (Lucas et al., 2008). Ez mind a felnőttekre, mind a gyerekekre, de különösen a tizenévesekre igaz (Cheng & Furnham, 2002). Egyes kutatók még azt is felvetették, hogy a boldogság és a társas interakciók közötti kapcsolat úgy működik, mint egy visszacsatolási hurok, ahol a másokkal való foglalkozás boldogabbá tesz bennünket, majd a boldogabság arra motivál bennünket, hogy többet foglalkozzunk másokkal. Ez segíthet megmagyarázni, hogy miért boldogabbak általában az extrovertáltak, mivel ők általában jobban motiváltak arra, hogy egyáltalán kapcsolatba lépjenek másokkal. Fontos azonban megjegyezni, hogy az introvertáltak sok esetben ugyanúgy szeretnek társaságba járni, mint az extrovertáltak, csak másfajta kapcsolatuk van a szeretteikkel, és több pihenőidőre van szükségük.

Segítés és hála

Amellett, hogy emberek közé járunk és ápoljuk kapcsolatainkat, bizonyítottan az is boldoggá tesz minket, ha bármiben segítünk ezeknek az embereknek. Valójában már egyetlen önzetlen cselekedet is boldoggá tehet minket. Egy ezzel a témával foglalkozó tanulmányban az embereknek 5 vagy 20 dolláros borítékokat adtak. A felének azt mondták, hogy költse el a pénzt saját magára, míg a másik felének azt, hogy költse el valaki másra. A vizsgálat végén megkérték őket, hogy számoljanak be arról, mennyire érzik magukat boldognak. A kapott pénz összege nem befolyásolta a boldogságukat, de azok, akik másra költötték a pénzt, arról számoltak be, hogy boldogabbnak érezték magukat a nap végén, mint azok, akik magukra költötték a pénzt (Dunn, Aknin és Norton, 2008). A további kutatások szerint a másokra való pénzköltés különösen boldoggá tesz, hogy látjuk, amit a nagylelkűségünk okoz, ha valamilyen szoros kapcsolatot érzünk azzal a személlyel vagy üggyel, akinek ajándékozunk, és ha magunk hozunk döntést az ajándékozásról (Lok & Dunn, 2020).

Hasonló előnyökkel jár, ha hálásak vagyunk, amikor valaki más ajándékozik nekünk valamit. Egy tanulmány szerint azok az emberek, akik valami iránt hálát éreztek, egy gazdálkodási társasjátékban több pénzt adtak másoknak, mint azok, akik semmilyen ajándékot nem kaptak előtte (DeSteno és mtsai., 2010). Továbbá, a hálaérzésre késztetett emberek több erőfeszítést tettek mások megsegítésére, mint azok, akik nem, attól, hogy ismerősüknek vagy egy vadidegennek segítettek (Bartlett & DeSteno, 2006). A háláról az is kiderült, hogy segít felülírni néhány önzőbb kísértésünket, és önuralmat épít, ami segít együttműködővé válni a jövőbeli társadalmi érintkezések során. Sőt, a kutatók arról számoltak be, hogy a fokozott hála érzet összefügg mindenféle pozitív, önkontrollt igénylő egészségügyi viselkedéssel, például a helyes táplálkozással és a több testmozgással, valamint a drog- és alkoholfogyasztás alacsonyabb arányával (DeSteno, 2018).

Mi a helyzet a pénzzel?

Mindannyian azt gondoljuk, hogy a pénz boldoggá tesz minket, de a témával kapcsolatos kutatások vegyes eredményeket hoztak. Egyes tanulmányok szerint a több pénz mindig nagyobb boldogsággal jár együtt. Mások arról számolnak be, hogy a pénz valóban boldogabbá tesz, de csak egy bizonyos összegig, és ha már van elég pénzünk a kényelmes élethez, a több pénz nem feltétlenül tesz boldogabbá minket. Egy újabb tanulmányban az addig különböző eredményekre jutó tudósok összefogtak, hogy egyszer s mindenkorra megoldják a problémára  amegoldást, de persze a válasz ezúttal is bonyolultnak bizonyult. Azokat az embereket, akik már most is boldogok, a több pénz csak boldogabbá teszi. Az általában boldogtalan emberek esetében azonban a több pénz körülbelül 100 000 dollárig boldogabbá teszi őket, de ennél több már nem segít (Killingsworth et al., 2023).

A több pénz megszerzése például arra késztethet minket, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek nem tesznek minket boldoggá - például többet dolgozunk, és kevesebb időt töltsünk a barátainkkal és a családunkkal (Aaker és mtsai., 2011). Továbbá a több pénz több választási lehetőséggel jár, ami nem feltétlenül hoz boldogságot. Egy tanulmány például azt találta, hogy az emberek boldogok, ha ingyen kapnak egy párizsi vagy hawaii utazást, de kevésbé boldogok, ha választaniuk kell a két utazás között, amit a tehetős emberek gyakran megtehetnek (Hsee & Hastie, 2006).

De még ha a több pénz nem is tesz minket boldogabbá, a kutatások szerint a pénz bölcsebb felhasználása igen. Egy nagyszabású, az Egyesült Államokra, Kanadára, Dániára és Hollandiára kiterjedő felmérésben például a kutatók arról számoltak be, hogy azok az emberek, akik hajlamosak pénzt költeni olyan szolgáltatásokra, amelyek megkímélik az idejüket - takarítószolgálat, valaki, aki lenyírja a füvet, vagy akár egyszer-egyszer elmennek étterembe enni -, összességében kevésbé stresszesek, sőt, boldogabbak, mint azok, akik inkább anyagi javakra, táskára, ékszerre és minden egyébre költik a pénzüket (Whillans, Dunn, Smeets, Bekkers, & Norton, 2017).

Kutatók folytattak olyan kísérletet, amelyben azt vizsgálták, hogy az időmegtakarítást jelentő szolgáltatásokra való pénzköltés vajon képes-e a stressz csökkentésére és képes e ez az embereket boldogabbá tenni. Egy csoport minden tagja kapott 40-40 dollárt, amit két egymást követő hétvégén elkölthettek magukra. Az első hétvégén azt mondták az embereknek, hogy költsék a pénzt valamire, amivel időt takarítanak meg. A második hétvégén azt mondták nekik, hogy költsék a pénzt valami tárgyra, ami tetszik nekik. Minden hétvége után a kísérletvezetők felhívták az embereket, és megkérdezték tőlük, mennyire voltak boldogok, és mennyire érezték magukat stresszesnek. Az emberek arról számoltak be, hogy lényegesen kevésbé érezték magukat stresszesnek amikor pihenésüket szolgáló szolgáltatásokat vettek. Kimutatták, hogy a stressz csökkenése az, ami miatt ezek az emberek boldogabbnak érezték magukat (Whillans, Dunn, Smeets, Bekkers, & Norton, 2017).

Tehát nem feltétlenül a drága holmik tesznek minket boldoggá. Gyermekeink számára is felhőtlen élményeket kell biztosítani és nem ajándékokkal elhalmozva pótolni az oda nem adott szeretetünket. És ahelyett, hogy a szüleinek új porszívót vennénk, inkább ajánljuk fel nekik, hogy kitakarítjuk házukat. Bármit is választunk, nem szabad elfeledni, hogy az embereket az teszi a legboldogabbá, ha másokkal együtt vannak, így talán a legjobb ajándék, amit adhatunk, az MI magunk vagyunk.

Amikor korai gyermekkorunkról szeretnénk emlékeket előhívni, pontosan azt fogjuk éremegtapasztalni, amit egy amnéziában szenvedő ember érez. Az áhított emlék nincsen ott és ez az érzés sokunk számára igen zavaróan hathat. De miért nem emlékszünk korai gyermekkorunkra?

Korai emlékeink hiányát gyermekkori amnéziának hívják és kivétel nélkül minden emberre jellemző. Nem tévesztendő össze azonban a patológiai amnéziával, ennek, mint betegségnek nincs sok köze a gyermekkori amnéziához.

Csak azután kezdünk el emlékezni gyermekkori élményeinkre, amint kialakult bennünk az én fogalma. A gyermekkori amnézia az életünk első két-három évének felidézésére való képtelenség - az emlékezet hiánya, amely a 19. század óta fejtörést okoz a pszichológusoknak.

A korai gyermekkorban érdeklődők, aktívak, kíváncsiak és rendkívül motiváltak vagyunk a körülöttünk lévő világ és érzelmeink megismerésében, mégsem tudunk visszaemlékezni arra, hogy mit tapasztaltunk ebben az időszakban. Nem emlékszünk az első születésnapunkra, de a másodikra sem. Nem emlékszünk az első szavainkra, az első lépéseinkre, a kedvenc baba ételeinkre, vagy a csecsemő- és kisgyermekkori nyaralásokra.

A gyermekkori amnézia rejtély és egyben paradoxon is. A drámai, fejlődésünkkel kapcsolatos változásokat az azt megalapozó tanulási folyamatra emlékezés hiánya kíséri. Megtanulunk járni, beszélni, mászni, felfedezni és szocializálódni anélkül, hogy emlékeznénk a körülményekre.

A gyermekkori amnézia megértésének egyik hasznos megközelítése, ha másképp gondolunk erre a jelenségre. Ahelyett, hogy egy normális fejlődési folyamatot patologizálnánk azzal, hogy amnéziának nevezzük, megváltoztathatjuk a nézőpontunkat, és gondolhatunk rá úgy is, mint az emlékezet kialakulásának folyamatára. Sokunk számára a személyes emlékezet 24 és 36 hónapos kor között kezd el kifejlődni.

Mi teszi lehetővé, hogy az emlékezőképességünk elkezdődhessen? A válasz több kognitív folyamat kombinációja adja meg, íme a 7 fő tényező, melyeket érdemes figyelembe venni.

1. A fejlődő agy

Az agykéregünk az életünk első két évében a neuronjaink jelentős mértékű növekedésével online üzemmódba kapcsolódik, ezzel képessé válva emlékeink tárolására. Különösen az emlékek kialakításában központi szerepet játszó hippokampusz megy keresztül jelentős fejlődésen ebben a korban.

Az agykéreg és a hippokampusz neuronjainak hozzáadása a régi neuron kapcsolatokat újakkal helyettesíti. Tehát a neuronok növekedése valójában megzavarja a korai életszakaszban kialakult emlékeket azáltal, hogy új szinapszisok jönnek létre, amelyek átveszik a meglévő kapcsolatok helyét.

Valójában a korai gyermekkor az egyetlen alkalom, amikor vissza tudunk emlékezni a korai gyermekkorunkra. A két és fél éves gyerekek könnyen vissza tudnak emlékezni a 6 hónappal korábbi eseményekre, de ugyanezekre az eseményekre két évvel később már nem emlékszenek.

2. Az emlékezés megtanulása

Amikor nagyon fiatalok vagyunk, egyáltalán nem érdekel bennünket az emlékezés; egyszerűen csak éljük az életünket. De ahogy kapcsolatba kerülünk a körülöttünk élő idősebb emberekkel, megtanuljuk, hogy az emlékezés fontos. A szülők felidézhetik a múltbeli nyaralásokat, vagy megkérdezhetik tőlünk, milyen ajándékokat kaptunk a legutóbbi születésnaponkun. Csak ekkor tudatosul bennünk, hogy az emlékezés a felnőttek dolga, amit gyakorolni és tanulni kell, hogy mi is egyszer az oly áhított felnőtté válhassunk.

3. Tudni, hogy mi az emlékek közti különbség

Az emlékezés életünk új és rendszeresen bekövetkező, kiemelkedő eseményeihez kapcsolódik - traumákhoz, örömökhöz, leckét adó eseményekhez, első alkalmakhoz. De amikor nagyon fiatalok vagyunk, még nem tanultuk meg, mi a kiemelkedő és mi a rutinszerű esemény. Valójában, amikor a kisgyermekek leírnak egy eseményt a közvetlen múltjukból, olyan információkat mondanak el, amelyeket idősebb énjük hétköznapinak vagy általánosnak - és ezért emlékezetesnek - tartana.

Nagyon kicsi gyermekként még nem tudunk eleget ahhoz, hogy felismerjük, mi a kiemelkedő esemény életünkben.

4. Az én fogalmának elsajátítása

A korai gyermekkorunkból hiányzó emléktípus az önéletrajzi emlékezet. Ezek olyan eseményekkel kapcsolatos információk, amelyekről emlékszünk, hogy átéltük őket. Kisgyermekként azonban még nem alakítottunk ki önálló ént, így nem emlékszünk arra, hogy jelen voltunk-e ezekben a kora eseményeken. Ehhez szükségünk van az én fogalmára.

5. Az emlékek beillesztése az életünk folyamába

Felnőttként életünket időszakok és mérföldkövek sorozataként idézzük fel, létrehozva egy olyan emlék előhívási szerkezetet, amely megkönnyíti a felidézést. Mielőtt azonban kialakítanánk egy kezdetleges életnarratívát, az észlelt események ki-be áramlanak kognitív rendszerünkből, és nincs helyük az emlékezetben.

A pici gyermekeknek jellemzően nincs életnarratívájuk, de ha felismernek egy mérföldkőnek számító eseményt, akkor azt később fel tudják idézni. A fiatalabb testvér születését például minden más eseménykategóriánál korábban, már 24 hónapos koruktól fel tudják idézni. A kisgyermekek a kórházi kezelésekre szintén nagyon kora gyermekkoruktól, jóval hároméves koruk előttről is vissza tudnak emlékezni.

6. Információ feldolgozás

Az agyunk információ feldolgozási keretrendszere az információk kódolását, tárolását és előhívását végzi el. Ebben a rendszerben a memória csak akkor működik, ha az emlékek felidézésével kapcsolatos erőfeszítéseink összhangban vannak azzal, ahogyan eredetileg kódoltuk az információt. Mivel nem tudjuk újraalkotni a csecsemő- és kora gyermekkori kódolását, a visszakeresés nem működik akkor, amikor idősebbek leszünk.

Freud is hangsúlyozza a kora gyermekkori emlékekkel kapcsolatos visszakeresési kudarcot. Az ő elméletében azonban az emlékek felidézésének sikertelensége kifejezetten a korai emlékek elfojtásának köszönhető, mivel azok szexuális vagy érzelmi tartalma fenyegető - ez a hipotézis kevéssé támasztja alá az emlékezettel kapcsolatos kutatásokat. Magyarul nem feltétlenül igaz.

7. A fejlődő anyanyelv tudásunk fejleszti az emlékezetünket

Emlékezetünk nagy részét az anyanyelvünk segítségével strukturáljuk és értelmezzük, így az anyanyelvünk  megtanulása előtt létrehozott emlékeink másképp szerveződnek, és sokkal nehezebben hívhatók elő. Az emlékezet kialakulása egybeesik az anyanyelv kialakulásával, ami egyes kutatókat arra enged következtetni, hogy az emlékezéshez nyelvre van szükségünk.

Mások azt állítják, hogy bár a nyelv minden bizonnyal szervezi és támogatja az emlékezetet, nem szükséges a hosszú távú emlékek létrehozásához és felidézéséhez, sem a felnőtteknél, sem a nyelv nélküli állatoknál. Valójában a rég elfeledett emlékek könnyen előhívhatók nem nyelvi jelek, például egy jellegzetes illat, a fény játéka egy személy arcán vagy egy régi dallam segítségével.

Így alakul ki hát emlékezetünk, és ezért nem emlékszünk kora gyermekkorunk szép emlékeire.

Japánban kutatók egy csoportja a mesterséges intelligencia újabb érdekes alkalmazási lehetőségét fedezték fel. A National Institutes for Quantum Science and Technology (QST) és az Osaka University csapata által vezetett legújabb kutatási projektben képesek voltak az emberi agyi képalkotási tevékenységet kiolvasni. Az emberi alanyok memóriájából tárgyak, állatok és tájak mentális képeit kivonva, mesterséges intelligencia segítségével újraalkotva igyekeztek a képeket újraalkotva megjeleníteni. Közzétették a kutatásról készült képeket, és az eredmények eléggé megdöbbentőek.

Az egyik kép, amelyet az AI technológia képes volt dekódolni az agyi aktivitásból, egy láma szemléletes ábrázolása volt, olyan részletes vonásokkal, mint a fülek, szemek, pofa és egyéb jellemzők. Egy másik kép egy motoros szánt ábrázolt. Bár korábban is volt már olyan technológiánk, amely képes az agyi aktivitásból képeket rekonstruálni, ez azon kevés tanulmányok egyike, amelyek képesek voltak ezeket az agyi képeket láthatóvá tenni.

A korábbi elvégzett kutatások során az agyból előállított képek köre meglehetősen korlátozott volt, csak néhány olyan kategóriában voltak használhatók, mint például emberi arcok, betűk és számok. Úgy tűnik, hogy ez az új, mesterséges intelligencia alapú, az emberi agyból származó képek előállítását lehetővé tévő technológia sokkal szélesebb spektrumban képes működni. Ahogy a tanulmány szerzői, a kutatók rámutatnak, "a mentális képek megjelenítése tetszőleges természetes képek esetében jelentős mérföldkőnek számít".

Az emberi elme e lenyűgöző vizsgálatának elvégzéséhez a kutató csapat a résztvevőkkel mintegy 1200 különböző képet nézetett meg, majd mágneses rezonancia képalkotó technológiával elemezte a képekkel kapcsolatos agyi jeleket. A mesterséges intelligenciát ezeken a leképezett adatokon képezték ki, ami végül lehetővé tette, hogy az agyi aktivitásból dekódolják a képeket, és vizuálisan megjelenítsék az eredményt. A kutatók rámutattak, hogy ez a technológia az orvostudomány területén is alkalmazható lehet.

 A mesterséges intelligencia ezen képalkotó technológiájának másik lehetséges felhasználási területe az álmok tanulmányozása, amelyek még mindig rejtélyes, és a tudományos kutatások által nem pontosan értett terület. Az emberi elme egy összetett és bonyolult dolog, amelyről még nagyon sokat kell tanulnunk. Érdekes lenne látni, hogy ez a technológia hogyan járulhat hozzá a kognitív és pszichológiai kutatások területéhez.

A mesterséges intelligencia agydekódolási technológiájának hatékonysága is rendkívül érdekes. A tanulmányból kiderült, hogy az új keretrendszer 90,7%-os pontossággal tudta azonosítani a látott képeket, szemben a korábbi módszerek 64,3%-os pontosságával. Ahogy ezt a fajta mesterséges intelligenciát tovább tanítják, ez a százalékos arány a jövőben még magasabbra emelkedhet.

Míg a kreatív területeken a mesterséges intelligencia jogosan vitatott téma, addig az orvostudomány és a tudományos kutatás területén minden bizonnyal kevésbé vitatott. Az AI fokozatosan bizonyítja hatékonyságát az orvostudomány területén, és érdekes lesz látni, hogyan fejlődik tovább ez a technológia ezen a területen.

Éjszakánként többször is felkelni vizelni nem csak frusztráló, de negatívan befolyásolja az alvást. Sok ember ébred fel éjszakánként többször is vizelni, és nem nagyon örülnek ennek. Szerencsére néhány trükk segíthet abban, hogy jobban tudjunk aludni. Íme néhány a legjobb tippek közül.

Mi az a noktúria?

A noktúria olyan állapot, amely miatt éjszakánként többször is felébredünk vizelni. Becslések szerint minden harmadik 30 év feletti felnőttet és a 65 éves és idősebb emberek körülbelül felét érinti.

A noktúriának számos oka van, többek között túl sok folyadék fogyasztása lefekvés előtt, alkohol vagy koffein fogyasztása éjszaka, vagy vízhajtó gyógyszerek szedése. Bizonyos egészségügyi problémák - mint például a hólyag elzáródása, a cukorbetegség és a húgyúti fertőzések - szintén hozzájárulhatnak a noktúria kialakulásához. Más esetekben az emberek egyszerűen azért szenvednek noktúriában, mert kialakult bennük a szokás, hogy felébrednek és a mosdóba mennek (még akkor is, ha nem feltétlenül kell kimenniük).

Hogyan hagyjuk abba az éjszakai vizelést?

Ha már unja (szó szerint), hogy az éjszaka közepén fel kell kelnie vizelni, a következő tippek segíthetnek. Ne feledjük, hogy ezek csak javaslatok, és nem orvosi tanácsok.

Figyeljük az esti és éjszakai koffeinbevitelt

Kutatások szerint a koffeintartalmú italok fogyasztása a koffein vízhajtó tulajdonságai miatt növelheti a vizelési igényt a hólyag túlműködés tüneteivel küzdő embereknél.

Ha gyakran vizelünk éjszaka, enyhülést hozhat, ha napközben korlátozzuk a koffeinbevitelünket. Általánosságban a szakértők azt javasolják, hogy dél magasságában hagyjuk abba a koffeinfogyasztást -- vagy legalábbis kerüljük a koffein bevitelt a nap második felében.

Medencefenék terápia

Ha medencefenék-problémái vannak, akkor a noktúria vagy az inkontinencia is jelentkezhet. Ezekben az esetekben a medencefenék-terápia segíthet megerősíteni az izmait, nagyobb kontrollt biztosíthat a hólyag felett, és megelőzheti a vizelet szivárgást.

Alapvető medencefenék-gyakorlatokat (például Kegelt) otthon is végezhetjük. Kezdjünk vizeléssel, a húgyhójagunk kiürítésével, majd feküdjünk a hátunkra. Három-öt másodpercig húzzuk össze a medenceizmainkat, majd engedjük el és lazítsunk három-öt másodpercig. Ismételjük meg a folyamatot tíz alkalommal.

A kompressziós zokni

A nap folyamán a folyadék felgyülemlik a lábunkbanadban. Amikor lefekszünk (és ezzel vízszintesbe tesszük a  lábainkat), a vesék elkezdik feldolgozni ezt a folyadékot, ami növelheti a vizelési ingert. Ezt úgy előzhetjük meg, ha javítjuk a szervezetünk folyadékelosztását a nap folyamán, hogy éjszaka ne kelljen annyit vizelnünk.

Hogyan javíthatjuk a folyadékelosztást? A kompressziós zoknik viselése napközben elősegíti a jobb véráramlást és javítja a keringést, így a folyadék kevésbé valószínű, hogy összegyűlik a lábunkban. A legújabb kutatások szerint ez segíthet a noktúria kezelésében is.

Kerüljük a nagy mennyiségű italfogyasztást vacsora után

A lefekvés előtti folyadékbevitel minimalizálása egy másik stratégia, amely segít abban, hogy kevesebbet pisilj éjszaka. Ha lehetséges, lefekvés előtt két órával már ne igyunk semmit. Az is jó ötlet, ha késő délután és este korlátozzuk a folyadék fogyasztást.

A legjobb, ha lefekvés előtt bármiféle alkohol fogyasztását elkerüljük. A koffeinhez hasonlóan az alkohol is vizelethajtó, ami miatt a szervezetünk több vizeletet termel, így az esti alkoholtartalmú italok fogyasztása ahhoz vezet, hogy éjszaka többet kell vizelnünk.

Aludjunk napközben is

Amikor lefekszünk egy rövid délutáni szundikálásra, folyadékot szív fel a szervezetünk a véráramunkba, ami arra késztet, hogy viezljünk felébredéskor. Ennek eredményeképpen kevesebb éjszakai kirándulásra lehet szükségünk a WC-re, mert már megszabadultunk a folyadék egy részétől, amit amúgy éjszaka engednél ki.

Ráadásul a délutáni alvás segíthet abban, hogy frissebbnek érezzük magunkat, ha előző este rosszul aludtunk a noktúria miatt. Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a délutáni alvásból, korlátozzuk azt maximum 20 percre.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha már kipróbálta ezeket a tippeket, és ha éjszakánként még mindig többször is felébred vizelni, akkor forduljon orvoshoz. Akkor is érdemes orvoshoz fordulni, ha az éjszakai vizelés mentális problémákat okoz alvásminőséged tönkretételével, vagy ha egyéb kellemetlen vizelési tüneteid vannak.

Bár a noktúria kellemetlen lehet, a jó hír az, hogy ez egy gyakori probléma, amely általában jól kezelhető. Megfelelő kezeléssel újra jobban aludhatunk.

Életem során sokat utaztam, sok mindent kóstoltam és még annál is több emberrel beszéltem. A kutyaevéstől kezdve a kaki borig az égvilágon mindenről hallottam. Mivel a világon mindenhol először a saját országuk röviditalával kínálnak meg, ezért ezeket szedtem össze nektek. Lássuk hát a világ legborzasztóbb röviditalait!

Habushu, a japán kígyó viszki

A viszki önmagában egy élvezetes rövidital. De persze a japánok ebbe is tesznek valami meglepőt és mulatságosat. Gondoljunk akármire és tegyük viszkibe, na de miért pont egy kígyót? A habushu a Japániában található Okinawa szigetén készül.

A lepárlóüzem zúzott rizst és koji penészt használ a habushu előállításához. A keveréket először gyógynövényekkel és mézzel vegyítik, így a tiszta folyadék sárga színt kap. Ezután egy csörgőkígyót helyeznek a folyadékba, és fogyasztásig a palackban tárolják. Az alkohol segít a méregnek feloldódni és végül már nem mérgező. Egyes habushu márkák úgy kerülnek forgalomba, hogy a kígyó még mindig az üvegben van.

Egy elterjedt babona szerint ezek a kígyó ereje tovább adódik azoknak, akik habushut isznak. Kedves egészségükre!

Baijiu (Bajdzsu), a kínai rizsbor

A Baijiu a rizsbor kínai változata. Általában 40% körüli, cirokból vagy rizsből készül, erős íze van, számomra a hígító és a pálinka keverékének ízét hozta. Kínában dolgozva, az üzleti tárgyalások során rengeteg baijiu-t ittam, de lehetetlen hozzászokni az ízéhez. Itthon több kínai boltban is kapható, javaslom megkóstolni, hogy tudjuk mit nem veszünk meg soha többé. Egyszerűen csak ne, ne csináld.

Caju Feni, az indiai rövidital

Ez egy goai (India) ital, amelyet kesudióból készítenek, és az ország egyes részein egyenesen illegális. Többek szerint olyan íze van, mint az akkumulátorsavnak.

A kesudió feni hagyományos készítési módszere során csak a fán érett, lehullott kesudióalmát szedik le és zúzzák. Aztán kipréselik a kesu levét. Aztán egy nagy agyagedénybe, a koddembe töltik, amelyet félig a földbe ásnak, és ott hagyják, amíg a lé több napig erjed. Nem adnak hozzá mesterséges élesztőt vagy tápanyagokat a folyamat felgyorsítása érdekében. Ezt követően desztillálják az erjedt folyadékot.

A kész Kaju Feni egy rettentő, meghatározhatatlan ízű ital, legalábbis európai fogyasztók számára.

Purple Death, az új-zélandi likőr

Létezik egy Purple Death nevű ital, amelyet az új-zélandi Aucklandben található Henderson külvárosában még mind a mai napig készítenek.

Ez egy olyan aperitif, amelynek jellegzetes illata a lószar és a régi villamosjegyek keveréke. A helyiek tanácsa szerint a legjobb összeszorított fogakkal inni. hogy elkerüljük az idegen testeket. Az ínyencek gyakran más italokkal együtt isszák ezt a fura főzetet, amelyek kiegészítik vagy elfedik a Purple Death finom ízét.

Ttongtsul, a koreai kaki bor

Igen, jól értetted, emberi fekáliából készített bor, aminek fogyasztása felhasználói szerint pozitív egészségügyi hatással bír.

Én ugyan nem kóstoltam, de a beszámolók szerint az erjesztett emberi ürüléket fogyasztani minimum mentálisan borzasztó, de íze alapján is az egyik a világ legundorítóbb italainak.

Keveset tudunk a világ minden bizonnyal egyik legbizarrabb borának eredetéről. A keleti orvoslásban az emberi és állati ürülék gyógyászati célú felhasználása évszázadokra vezethető vissza Koreában. Az ősi koreai gyógyászati könyvek azt állítják, hogy gyógyítja a súlyos zúzódásokat, vágásokat, csonttöréseket, és még az epilepszia kezelésének is hatékony gyógymódja is.

A készítése során rizst és babák kakiját összekeverve erjesztenek rizs bort, melyet leszűrve gyógyszerként kínálnak. Persze a mai Dél-Koreában az átlagembernek fogalma sincs arról, hogy mi az a Ttongsul. Úgy vélik, hogy az ital az 1960-as évekre nagyjából eltűnt, amikor Dél-Korea megkezdte hosszú útját az első világbeli modernitás felé, és a nyugati gyógyszerek egyre népszerűbbé váltak.

Vietnámi kecskebor

Visszatekintve a sok alkoholos italra, amelyet az évek során megkóstoltam, a legrosszabb italnak mégiscsak a vietnami kecskebor. Egyértelműen.

A vietnami kecskebor két fő összetevőből áll: rizsborból és egy bébikecskéből. Nem vicc. Az íze olyan, mint egy rossz minőségű szaké, festékhígító és egy régi nedves kabát keveréke. Nem a gyenge idegekkel rendelkezőknek való. Ivása közben a feláldozott kiskecske szelleme keveredik a rettenetes ízzel, a végeredmény garantált hányás.

Tapeworm shot

De mégis, ki a jó fenének jutott először eszébe, hogy a vodkába majonézt tegyen és még meg is igya?

Az összetevők: vodka, majonéz, Tabasco szósz, bors. Jól összekeverve egy kétes állagú, egyesek szerint ízletes italt kapunk. Én megkóstoltam és pfuj, ihatatlan, de legalább is gusztustalan. Ne ezzel kezdjük a koktélokkal való ismerkedés, arra ott a véres mariska.

Tribord's Wave

Bár nem alkoholos ital, mégis érdemeinek megfelelően említendő a világ legrosszabb italai közt.

A Tribord és a Rosa Park ügynökség közös erőfeszítéssel létrehozta a Tribord’s Wave nevű italmárkát. Ez egy elegáns, vékony fémdobozba zárva került ki tengerparti strandokra. A csavar a sztoriban az volt, hogy az ital csupán reklámfogás volt, az ital palackozott tengervíz volt. Ittál már tengervizet komolyabb mennyiségben? Nem annyira jó és ráadásul veszélyes is a fogyasztása. Köszönjük Tribord!

Apám házi pálesze

A magyar pálinkának szándékai ellenére nincsen jó híre a világban. Még a legfinomabb, körültekintően erjesztett és szűrt pálinka is kellemetlen az idegenek számára.

Ehhez képest Apukám (nyugodjék békében) házilag erjesztett és a legközelebbi kisvárosban lefőzött pálinkája maga a borzalom. Az alapanyag a hobbitelken a kék mezőgazdasági hordóba összegyűjtött, a fáról leesett gyümölcsök összesége volt. Amikor ezek a hordóban kellőképpen megerjedtek, egy pálinkafőzőben lefőzték, apukám meg palackozta.

Még olyan karcos rövidital a földön nem volt, mint az, ’Liponyai rettenet’-nek hívtuk. Bár be lehetett állni ettől is, de szinte ihatatlan volt. Én úgy láttam, hogy még a palackot is megmarta, amiben jóapám tárolta.

Pángalaktikus Gégepukkasztó

És csak hogy kockuljak kicsit, a végére hagytam egyik kedvenc könyvemben található, létező legjobb ital receptjét. A Galaxis Útikalauz Stopposok című könyvben a hatását úgy írják le, hogy olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.

Az ital receptje: töltsünk be egy palackkal a jó öreg ó-Janx-szeszbõl. Adjunk hozzá egy rész vizet a Santagrinus-V tengereibõl. Ó, az a santagrineánus tengervíz - teszi hozzá a GALAXIS Útikalauz. Ó, azok a santagrineánus halak!!! Olvasszunk fel a keverékben három kocka Arcturus Megagint - alaposan meg kell jegelni, különben elvész a benzin! Buborékoltassunk át négy liter falliánus mocsárgázt a keveréken, mindazon boldog Stopposok emlékére, akik belepusztultak a gyönyörökbe Fallia mocsaraiban. Gördítsünk egy mérce Qualactin Hiper Menta Extraktumot egy ezüstkanál hátára, hadd hozza magával a sötét Qualactin Zónák nehéz illatát, áthatóan, édesen, misztikusan. Ejtsük bele az algoliai naptigris egy fogát. Figyeljük, mint oldódik fel, és mint juttatja el az Algol Napok tüzét az ital szíve mélyéig. Loccsantsunk rá zamphourt. Adjunk hozzá egy olajbogyót. Igyuk meg... nagyon-nagyon óvatosan...

Nos, ezen összetevők némelyikét kissé nehéz beszerezni ezen a bolygón, itt a galaxis kevésbé látogatott ágának peremén, de mégis reménykedem, hogy egyszer megkóstolhatom.