Új kutatások bizonyítják, hogy a több testvér negatívan befolyásolhatja a gyermekek kognitív fejlődését, miközben összetett módon alakítja szociális viselkedésüket is. Az American Sociological Review című folyóiratban megjelent tanulmány szerint minden további testvér alacsonyabb kognitív képességekhez vezethet, de az idősebb testvérek jelenléte javíthatja a gyermek szociális viselkedését.
Korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy a nagyobb családokból származó gyermekek tanulmányi eredményei rosszabbak lehetnek a szülői erőforrások megosztása miatt. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek korlátozott idejük, figyelmük és pénzük van, amelyet több gyermek között kell megosztaniuk. Egyes kutatók azonban azzal érveltek, hogy ezek a különbségek nem közvetlenül a család méretének, hanem inkább más szülői tényezőknek, például az értékrendnek vagy a szülői stílusnak tudhatók be. Ez a vita motiválta a friss, ezzel kapcsolatos tanulmányt, amelynek célja az volt, hogy egy átfogó és hosszú távú adatfelvételezés segítségével világosabb képet nyújtson.
"Kutatási érdeklődési köröm a családdinamikára és a társadalmi egyenlőtlenségekre terjed ki. Az, hogy a testvérkapcsolatok összetétele hogyan kapcsolódik a gyermek fejlődéséhez és a későbbi eredményekhez, központi szerepet játszik annak megértésében, hogy a család milyen szerepet játszik a társadalmi egyenlőtlenségek kialakításában" - mondta a tanulmány szerzője Wei-hsin Yu, a szociológia professzora és a UCLA végzős tanulmányok igazgatója.
"Ebben a konkrét esetben 2000 körül nagy vita folyt arról, hogy a testvérkapcsolatok nagysága hatással van-e a gyerekek agyi fejlődésére vagy sem. Akik azt állítják, hogy nincs hatása, azt is mondják, hogy az egész a szelekcióról szól. Állításuk szerint azok a szülők, akik a gyermekek kognitív fejlődését helyezik előtérbe, úgy döntenek, hogy kevesebb gyermeket vállalnak, akkor az ilyen családokból származó gyermekek jobban teljesítenek. De nem a testvérek létezése az oka a jobb vagy rosszabb fejlődési eredményeknek. Ennek kimutatására egy meglehetősen új módszert használtak. A módszerrel ugyan nem volt probléma, de az adatokkal igen, mert akkoriban még nem régóta figyelték a családokat. Úgy gondoltam, hogy több mint 20 évnyi extra megfigyeléssel (ugyanabból az adatforrásból) pontosítani lehet az eredmények tekintetében." mondta Wei-hsin Yu.
Az új tanulmány a National Longitudinal Study of Youth 1979 Children and Young Adults (1979-es gyermekek és fiatal felnőttek nemzeti longitudinális vizsgálata) adatait használta fel, amely az 1957 és 1964 között született amerikai lakosok országos reprezentatív mintájában a nők összes biológiai gyermekét nyomon követte. Az elemzés 9 479 gyermekre terjedt ki, ami széleskörűen változatos mintát biztosított a családdinamika időbeli változásának vizsgálatához.
Két elsődleges eredményt mértek: a kognitív fejlődést, amelyet a Peabody Picture Vocabulary Test (PPVT) pontszámaival értékeltek, és a viselkedésbeli fejlődést, amelyet a Behavior Problem Index (BPI) segítségével értékeltek. A PPVT a szókincset méri, és a verbális intelligencia helyettesítőjének tekinthető, míg a BPI a szociális viselkedések egy sorát méri az antiszociális viselkedéstől a társas konfliktusokig. Ezenkívül a környezet otthoni megfigyelésének mérésére szolgáló indexet használták az otthoni környezetben és a szülői támogatásban bekövetkezett változások megértéséhez.
A vizsgálat kognitív fejlődéssel kapcsolatos eredményei megerősítették az erőforrás-hígulási modellt. Kimutatták, hogy a több testvérrel rendelkező gyermekek általában alacsonyabb pontszámot értek el a kognitív teszteken, ami arra utal, hogy minél több testvérrel rendelkezik egy gyermek, annál kevesebb kognitív erőforrást kaphat. Ez a minta a különböző statisztikai modellekben következetes volt, és rávilágított a családméretnek a gyermek szellemi fejlődésére gyakorolt hatására.
Érdekes módon a tanulmány azt találta, hogy a testvérek nagyobb számából adódó negatív hatás a kognitív képességekre az első vagy másodszülött gyermekek esetében volt a legjelentősebb. Ez arra utal, hogy a gyermek fejlődéséhez rendelkezésre álló erőforrások a család növekedésével egyre korlátozottabbá válnak, ami a korábban születetteket mélyebben érinti.
"Az, hogy a testvér megléte mennyire segíti vagy károsítja a gyermek fejlődését, függ a gyermek saját önértékelési helyzetétől, valamint attól, hogy a szóban forgó testvér fiatalabb vagy idősebb" - mondta Yu. "Ha a család kicsi, csak egy vagy két gyermekkel rendelkezik, akkor a meglévő gyermekek általában rosszabb kognitív fejlődést mutatnak, ha egy új gyermek kerül a családba".
"A nagyobb családokban egy gyermek hozzáadása nem befolyásolja különösebben a később született gyermekek kognitív fejlődését, mivel ezek a gyermekek már eleve korlátozottan férnek hozzá a kognitív fejlődéshez szükséges erőforrásokhoz (azaz idősebb testvéreik már elhasználták a rendelkezésre álló szülői erőforrásokat). Ebben az értelemben a családméret valójában azokban a társadalmakban számít jobban, ahol a családok többsége kis méretű"."
A viselkedésfejlődés tekintetében a kép árnyaltabb volt. Összességében úgy tűnt, hogy a testvérek, különösen az idősebbek jelenléte előnyös a gyermek szociális viselkedésére nézve. Az idősebb testvérek szerepmodellként vagy társként működhetnek, segítve a szociális készségek fejlődését. A fiatalabb testvérek jelenléte azonban nem következetesen biztosította ezeket az előnyöket, és néhány esetben úgy tűnt, hogy ez a viselkedési problémákat fokozza, különösen az első vagy másodszülött gyermekek esetében.
"A nagyobb családokból származó gyermekek általában jobban teljesítenek, de ez azért van, mert az idősebb testvérekkel rendelkező gyermekek lényegesen jobban viselkednek" - magyarázta Yu. "A fiatalabb testvérek nem segítik a szociális fejlődést; sőt, az elsőszülött gyermekek általában rosszabb viselkedést mutatnak, amikor új gyermek kerül a családba. Így, míg az egygyermekes szülők gyakran érzik úgy, hogy kénytelenek egy újabb gyermeket nemzeni, hogy segítsék a meglévő gyermekük szociális készségeinek fejlődését, az új testvér inkább káros, nem pedig előnyös hatással van a meglévő gyermek szociális viselkedési fejlődésére".
Más szóval "a nagyobb családokból származó gyermekek azért viselkednek jobban, mert legtöbbjüknek vannak idősebb testvéreik, akik erőforrásként szolgálnak a szociálsi viselkedési fejlődéshez. De a szülők nem tudják segíteni meglévő gyermekeik szociális készségeit azzal, hogy egy gyermekkel bővítik a családot" - mondta Yu a PsyPostnak.
"Azzal a korlátozással szembesülünk, hogy a tanulmányunkban szereplő egyik kulcsfontosságú mérőszám, a gyermekek problémás viselkedése az anyák beszámolóin alapul" - mondta Yu. "Az anyák hajlamosak lehetnek arra, hogy fiatalabb gyermekeiket kevesebb viselkedési problémával rendelkezőnek értékeljék, mint idősebb gyermekeiket, mert hajlamosabbak az előbbiek viselkedését megbocsátani. Mindazonáltal az általunk használt mérőszám (viselkedési problémaindex) széles körben elfogadott és a kutatók által validált. Ráadásul az eredményünk, miszerint a nagyon kicsi családokban élő gyermekek átlagosan több problémás viselkedést mutatnak, mint a nagyobb családokban élők, összhangban van más, a tanárok által értékelt viselkedési problémamutatókat használó kutatásokkal, ami arra utal, hogy nem az anyák elfogultsága az oka az eredményeinknek.".
A tanulmány kapukat nyit a családi környezet, a kognitív fejlődés és a szociális viselkedés közötti összetett kölcsönhatás további feltárására.
"A testvérek összetételében bekövetkező változásoknak a gyermek fejlődésére gyakorolt hatását vizsgáló kutatáshoz nagyon hosszú ideig (ebben az esetben 30 évig) tartó adatgyűjtésre van szükség, az egyes gyermekek fejlődési eredményeinek nyomon követésével" - magyarázta Yu. "A kognitív fejlődés tesztpontszámait és a viselkedési problémaindexet használtam, mivel ezt a két mutatót az adatokban szereplő minden egyes gyermek nagyon fiatal kora óta (egészen a tinédzserkorukig vagy a korai felnőttkorukig) mérik. Lehetséges, hogy a testvérek a fejlődés más aspektusaihoz is kapcsolódhatnak, de nincs sok olyan indikátorunk, amelyet 30 éven keresztül ismételten mértek. Hasznos lenne több adatot gyűjteni, és az emberi fejlődés szélesebb körű mérése az egyes családok gyermekeire vonatkozóan hosszú időn keresztül."
Az "Effects of Siblings on Cognitive and Sociobehavioral Development: Ongoing Debates and New Theoretical Insights" (Folyamatban lévő viták és új elméleti meglátások) című tanulmány szerzői Wei-hsin Yu és Hope Xu Yan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.