Társadalmunk az autizmus kérdésköre mentén jobbára azzal foglalkozik, hogy az autista gyerekeket hogyan oktatjuk és támogatjuk és hogyan fognak tudni a társadalomba integrálódni. De ezek a gyerekek egyszer mindenképpen felnőnek és felnőttként ugyan ki foglalkozik velük? Még ennél is fontosabb kérdés a gyerekkorban nem diagnosztizált autisták kérdése (a nagyobb tétel, azok, akik szemmel nem látható módon érintettek), akik jómaguk sem tudják kik is ők, és állapotuk ismerete nélkül válnak felnőtté.

Az autizmus tünetei egyénenként változnak, és egy igen széles spektrumon helyezkednek el. Sokszor hallhatjuk a neurodivergens kifejezést is az autisták kapcsán. A neurodiverzitás fogalma az 1990-es években jelent meg azon nézet alternatívájaként, hogy az eltérő idegrendszeri működéssel (például autizmussal, hiperaktivitással) élő emberek betegek, fogyatékosok, „nem normálisak”. Magát a kifejezést Judy Singer magyarországi születésű ausztrál szociológus alkotta szakdolgozatában 1998-ban. A szó a görög neuro- (neuron, ideg, húr) és diverzitás, vagyis sokféleség, változatosság szavak összeolvadásából született. A fogalom és mozgalom azt a nézetet igyekezett és igyekszik képviselni, hogy az emberi idegrendszer többféle módon működhet, minden egyes ember idegrendszere különbözik valamennyire, ez adja egyediségünket. Az autista, hiperaktív agy nem egyszerűen „rosszabb”, mint a neurotipikus, vagyis az emberek nagyobb részére jellemző működésű, hanem más, amely más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik. A neurodiverz állapotok az emberi változatosság természetes megnyilvánulásai, nem betegség, következésképp ezeket az állapotokat nem kell (és nem is lehet) meggyógyítani.

Mindenki láthatott már olyan posztokat, videókat a közösségi médiában, ahol az emberek részletesen bemutatják azokat a tüneteket, amelyek alapján ők maguk is érzik, tudják, hogy az autista spektrumon vannak. Ezeket a posztokat néző emberek sokszor ezekben magukra ismerve megnyugtatónak találják ezeket a posztokat.

Az autizmusban érintettek nagy részét nem diagnosztizálják gyermekkorukban, így hát felnőttkorukra sincsen az  állapotukról tudomásuk. Ennek számos oka van. Az autista emberek megtanulnak alkalmazkodni az elvárt viselkedési formákhoz, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Ezt maszkolásnak hívják, nevéből eredően hatásos eredményekkel, ezekről az emberekről senki sem sejti, hogy autisták, mivel minden szociális tranzakcióra jól regálnak.

"A szakemberek az autizmus diagnosztizálása során nagy hangsúlyt fektetnek az autizmus külső jeleire, és legtöbbször nem annyira a nem látható, belső tünetekre, mondja Stephanie Gardner-Wright, a Michiganben dolgozó autizmus szakértő. Ezek a belső tünetek személyenként nagyon különbözőek. "Az autizmus nagyon sokféleképpen jelenhet meg. Az autizmuson belül nagyobb a sokféleség, mint az autizmus és az allizmus (nem autista emberek) között." Ez azt jelenti, hogy számos olyan jel vagy gondolkodási minta van, amelyekkel a nem diagnosztizált autisták azonosulni tudnak.

Az UFO érzés

A felnőtt autista emberek számára gyakori érzés, hogy másnak, idegennek, UFO-nak érzik magukat. Brandon Tessers, az Effective Artistry, egy neurodivergens embereket támogató terápiás csoport igazgatója szerint néhányan úgy írják le, hogy "néha úgy érzik magukat, mint egy idegen lény a Föld bolygón".

Ez az idegenség tudat, annak érzete egy belső mutató, nem lehet egy emberre ránézni és látni, hogy kívülállónak érzi-e magát. Az érzés lehet nyomasztó, de lehet finomabb is, ez személytől függ. Persze az autisták sem  feltétlenül érzik magukat mindig kívülállónak. Találhatnak olyan környezetet, amely befogadóbb, elfogadóbb számukra. Emellett egyes felnőtt autisták felnőttkorukban pusztán attól is jobban érzik magukat, ha olyanok közt vannak, akik állapotukra nem gyengeségként, hanem erősségként tekintenek.

Szociális beilleszkedéssel, jelzésekkel kapcsolatos nehézségek

"Az autizmussal élők számára nehéz megfejteni, hogy mennyi szemkontaktus elég, vagy hogy mikor kell abbahagynia a mosolygást egy beszélgetés során", mondta Gardner-Wright. "Lehet, hogy képesek megtanulni  amegfelelő mennyiségeket, viselkedési normák paramétereit, de ez nem egy veleszületett érzék, mint egy allistánál (nem autista személynél)" - tette hozzá.

Zavaros kapcsolati múlt - romantikus és plátói értelemben egyaránt

Sok nem diagnosztizált autista felnőttnek zavaros és bonyolult társas kapcsolati múltja van. Az autista személyek a romantikus kapcsolatokban is nehéznek érezhetik az eligazodást. Ha romantikus kapcsolataiban nehéz és bonyolult múltja van, akkor valószínűleg az autista személy nem tudja, hogy az ő kapcsolatai miért mennek tönkre, míg másoké nem.

Szenzoros érzékenység

Az érzékszervi ingerekre - például zajra és fényre, látványra- való érzékenység az autizmus egyik lehetséges jele. Ez azt jelentheti, hogy egy hangra vagy hiperérzékeny vagy teljesen érzéketlen vagy. A nem autista emberek általában kevésbé érzékenyek az érzékszervi ingerekre. Az autista személy például különösen erős zajként érzékelheti egy barátja ketyegő órájának hangját, vagy extrém módon érzékeny lehet egy elhaladó mentőautó szirénájának hangjára.

A rutin iránti vágy

Sok autista ember szereti a pontosságot és a következességet. A világ, amelyben élünk, bizonytalan és kiszámíthatatlan. Ezért az autista személyek a rutinhoz folyamodnak, mint az önnyugtatás egyik módjához. Ha a rutin megszakad, erős érzelmek jelentkezhetnek, beleértve az intenzív ingerlékenységet vagy szorongást. A rutinnak nem feltétlennak kell szuper szigorúnak lennie, ez egy gyakori tévhit, amikor az emberek az autizmussal élők napi menetrendjére gondolnak. Ehelyett lehet az is például, hogy minden reggel egy bizonyos bögrét részesítenek előnyben. A rutin különböző embereknél másképp néz ki. Ráadásul a nagy változások is nehezek lehetnek az autista személyek számára.

A rutin bizonyos viselkedésekre is kiterjedhet. Ide tartoznak az ismétlődő testmozgások is, amit stimmingnek (önstimulálás) neveznek. A  stimuláló viselkedések közé tartozhat a test ringatása, a láb rázása, az ujjak morzsolása, egy adott felület dörzsölgetése, de akár a folyamatos séta is a szobában.

Az egyedüllét iránti erős késztetés

Az egyedüllétre való igény a szociális helyzetek vagy a valóban túlstimuláló helyzetek utáni feltöltődéshez az autizmus egyik nagyon tipikus jellemzője. Ez azt jelentheti, hogy az autista személy egy munkahelyi prezentáció vagy egy családi buli után végzetesen kimerültnek érzi magát.

Ez a kimerültség az úgynevezett „maszkolás" jelenségéből ered. Ez a fajta maszkolás azt jelenti, hogy el kell rejteniük valójukat, saját viselkedésüket annak érdekében, hogy beilleszkedjenek abba a viselkedés formába, amit a körülöttük lévő emberek elvátásának gondolnak.

És bár időnként minden ember megteszi ezt, az a mérték, ahogyan az autistáknak álcázniuk kell önmagukat a szociális viselkedésük során, a teljes kimerülést eredményezheti. Ezután kénytelenek hosszú időt egyedül tölteni egyedül, sötét és csendes helyeken, hogy regenerálódjanak.

Kívülről nézve az embereknek fogalmuk sincs, ha valaki álcázza magát. Az autisták azt teszik, amit mindenki elvár tőlük, legtöbbször sikeresen. Ez úgy néz ki például, hogy az autista személy a munkahelyen úgy viselkedik, ahogy „kell”, de aztán hazamegy, összeomlik, és retteg a gondolattól, hogy holnap újra kell kezdenie ezt a maszkolást.

Speciális érdeklődési körök

Az autista személyeknél általában egy bizonyos tevékenység vagy téma iránti mély kíváncsiság és szenvedély is kialakul. Az autisták agya hajlamos nagy szenvedéllyel vonzódni a speciális érdeklődési területük felé, és rengeteg energiát abba fetetve megnyugtató érzést kelt bennük.

És bár mindenkinek vannak érdeklődési körei - és sok embernek erős az érdeklődése - az autisták valószínűleg megtalálják a módját annak, hogy mindent a speciális érdeklődési körükhöz kapcsoljanak. Ez például úgy nézhet ki, hogy akkor is megtalálják a módját annak, hogy kedvenc tévéműsorukról beszéljenek, ha a beszélgetés teljesen más események körül forognak.

A small talk, a csacsogás iránti ellenszenv

A legtöbb ember nem szereti a small talkot, de az autizmussal élők számára a small talk, a csacsogás teljesen kimerítő és olyasmi, aminek szerintük meg sem kellene történnie, hiszen semmi rtelme sincsen.

Az autisták általában nem élvezik a small talkot, és megtalálták a módját, hogy elkerüljék. Igyekeznek az életüket vagy a karrierjüket úgy alakítani, hogy ne kelljen sok ilyen allisztikus (nem autista) kommunikációt folytatniuk. Az autista spektrumon lévő emberek általában a mély, tartalmas beszélgetéseket részesítik előnyben.

Vágy a direkt kommunikációra

Az autizmussal élő emberek az egyenes beszédet részesítik előnyben, a valóban őszinte, világos kommunikáció erős preferenciájával.

Az autisták hajlamosak arra, hogy szó szerint beszéljenek, pontosan azt mondják amire gondolnak és amit szeretnének a külvilágtól. Természetesen ezt is várnák el a többi embertől. Például, amikor azt mondja valaki, hogy "majd ha piros eső esik", az autisták a fejükben szó szerint piros színű esőt képzelnek el, ami az égből hullik, de aztán rájönnek (természetesen egy szempillantása alatt), hogy a hozzájuk beszélő személy a piros esővel valami olyanra utalt, mely számára valami elképzelhetetlen dolog.

Az autisták számára legtöbbször a beszélt nyelv frusztráló, jobban megértik a szavakat, mások mondanivalóját, ha képernyőn vagy papíron leírva látják, mintha valaki hangosan kimondta volna azokat. Az embereknek az autista személyekkel való kommunikáció során olyan rövid mondatokat használni, amelyek pontosan, ténylegesen szó szerint azt fejezik ki, amit mondani akarnak.

Felnőttként felfedezni, hogy autista az ember, nagy felismerés és az önmagunk megértését erősítő érzés, segíthet abban, hogy jobban megértsük magunkat és életünket. De ez egyben gyászfolyamat is, mert azt kívánhatjuk,  bárcsak már gyerekkorunkban is tudtunk volna az állapotunkról, és emiatt bizonyos élethelyzetek másképp alakulhattak volna.

----- Jómagam aspergeresként az autista spektrumon vagyok, a fentiek nagyrészt saját tapasztalataimon alapulnak.  -----

Sokszor, amikor történelmi korokra gondolunk vissza, észre sem vesszük, hogy a számunkra közelinek és távolinak tűnő korszakok bizony egybe estek. Összeszedtem néhány különböző történelmi korszakot, melyek megdöbbentő módon egybe estek.

Az amerikai vadnyugat cowboy korszaka egy időre esett a viktoriánus korszakkal (1837-1901). A vadnyugat korszakát a filmes feldolgozások, a vontrablások és a korszerű fegyverek miatt sokszor hozzánk közelebbi korba gondoljuk, mint a rizsparókás nemesek korát.

A Machu Picchu és a Sixtus-kápolna csupán 30 év különbséggel épült. A Sixtus-kápolna (Capella Sistina) az Apostoli Palotában található kápolna, a pápa hivatalos rezidenciája Vatikánvárosban, 1473 és 1481 között épült. A Machu Picchu egy 15. századi inka citadella (fellegvár), amely Peru déli részén, a Keleti-Kordillerák hegygerincén, 2430 méter magasan fekszik, és 1450 környékén épült.

Az 1860-as évek közepén az USA 16. elnökeként regnáló Abraham Lincoln egy időben élt Japán uralkodójával, Meidzsi császárral és a szamurájokkal, a Japán urak csatlósaival. Milyen lett volna egy konföderációs vagy egy unionista hadsereg versus szamuráj csata!

Az egyiptomi piramisok építésének kezdetén a Földön még éltek a gyapjas mammutok. Ez különösen azért érdekes, mert a mammutokat leggyakrabban valamiféle őslényeknek tekintjük, holott kipusztulásukban a modern emberek jelentős mértékben közreműködtek.

Kleopátra időben közelebb élt hozzánk, mint a gízai nagy piramisok építésének ideje. Hát nem egyidőben volt ez?

Egy kis magyar vonatkozás is eszembe jutott. A magyar területek nagy részét is elfoglaló Oszmán Birodalom még létezett amikor Walt Disney megrajzolta és bemutatta Miki egeret.

Kicsit nagyobb méretekben és régebbi korszakokban gondolkodva érdekes, hogy a Földön még vígan Sztegoszauruszok szaladgáltak, amikor a Szaturnusz gyűrűi kialakultak. Az égitesteket valamiféle állandóságnak gondoljuk, pedig azok is folyamatosan változnak.

És végül a legdöbbenetesebb tény, hogy London 1500 évvel korábban épült, mint ahogy Dzsingisz kán élt. Ez a tökéletesen összezavaró történelmi tény maga.

Szépséges kisfiammal - aki hajléktalan gyűjtő társai mellett, a zöld propaganda mentén nagy RePont 50 forintos palack gyűjtővé avanzsált - elindultunk ma (2024. 08. 21. 11:31) a heti 50 forintos palack visszaváltási utunkra. Az 5. kerületben lakunk a Jászai tértől nem messze, így a heti összegyűjtött palackainkkal a közeli, 80 méterre található Príma boltba mentünk (https://maps.app.goo.gl/rPnA5YYt4Ao7MDP16). Ott van egy RePont automata, ami néha működik, néha nem, de gondoltuk hátha éppen most majd működni fog. Hát persze hogy nem.

A Prímában egy messziről bűzlő, hajléktalan ember dobálta az automatába a palackokat egy hatalmas zsákból az utcán, a kukák kiforgatásából kinyerve azokat. A palackokból rothadó lé folyt ki a földre. Az automata (bolton belüli) környéke koszos, ragadós és büdös, a már említett okokból kifolyólag. Az automata az előttünk álló, több száz palackot hozó hajléktalannál 15 perc várakozásunk közben elakadt, megtelt az automata, újabb 10 perc után megjelent a helyi erő, aki kinyitotta, megrázta az automata gyűjtő kosarát, majd hibát írt ki a gép. Ekkor, majd fél óra várakozást pocsékba dobva, elindultunk tovább. A kisfiamért mindent.

A hajléktalan említése részemről pusztán ténymegállapítás, semmi bajom velük, sokszor adunk nekik ételt, többször mentőt hívtunk már rosszullétük esetén (ez egy másik történet, hogy a hajléktalanokat hogyan veszi semmibe az ellátórendszer). Nálunk, az 5. kerület frekventált, turistákkal teli utcájában, mindennapi látvánnyá vált a kiborogatott utcai szemetesek és lakossági kukák bűzölgő látványa, melyet a hajléktalanok állam által rájuk testált palack gyűjtése idéz elő. Sebaj, a közterületesek jeleznek a köztisztaságiaknak (jó esetben, jó érzésű tisztviselő esetében ugye), a köztisztaságiak visszapakolják a szemetesekbe, a helyi lakók pedig jelentős többlet költséggel visszapakoltatják a kukába a szemetet. Semmi gond, mindent a tisztaságért, a zöld környezetért!

Mivel a Prímában nem jártunk sikerrel a hajléktalan gyűjtőkollégánk és az automata hibája miatt, hát kisfiammal mentünk tovább a következő RePont automatához a kiskörúton, a Penny-ben (https://maps.app.goo.gl/1VSLgLpyyvMgAAoSA) található. De jó, látjuk a szép zöld, milliárdokért kihelyezett automaták egyikét, hatalmas az öröm, hogy na végre. Aztán mosolyunk lehervadt, mivel ez sem működött.

Sebaj, megyünk tovább, a következő RePont automata a Nyugati téren a Sparban található (https://maps.app.goo.gl/drHzDScCzzGNDior7), itt kettő is van. Tippeljünk, működtek? Jé, nem! Imigyen:

Ekkor már 45 perce bolyongtunk a csodás Repont automaták közt kisfiammal. Ő ebből kis bevételre számított és hát rajongott a gyűjtésért, a zöld szemléletért és hogy de jó is ez. De csak a mai tapasztalataink végéig gondolta így ő is.

Okés, ne törjön le pár kudarc után a lelkesedésünk, menjünk a közeli Lidl-be () a RePont automatához. Oltári, ez működik! Hatalmas sor, de beállunk. 15 perc alatt egyetlen egy emberrel sem haladt a sor, különböző problémák miatt (belső kosár rázogatás, feliratokkal a kijelzőn és a bánat tudja még mi miatt nem). Itt egy kép innen is:

Így hát több mint egy óra után, 5 automatát megjárva nem tudtuk leadni a palackjainkat, hát hazamentünk. Akinek van kisgyermeke tudja milyen ez, kisfiam nem hagyott békén, 2 óra múlva újra ki kellett menni a közeli Prímába, hátha újra működik a gép. A bolton belüli automatához érve a ragadós mocsok csak tovább terjedt, de működött a gép! Ja nem, az előttünk álló turistánál megakadt és 5 perc, többszöri odahívás után megjelent a helyi erő, összerázta a belső tartályt és be tudtuk dobni a palackokat a gépbe! Persze minden egyes palackkal idegeskedni kellett (a hátunkban a várakozók megvető tekintetével), mivel a RePont automata folyton visszadobta azokat, 2-3. alkalomra mégiscsak bevéve, de így 40 palack bedobása 5, idegeléssel teli percet vett igénybe. OH MEG VAN! De jó, bevett mindent, kiválasztjuk, hogy az appban rögzített bankszámlámra utalja a pénzt, leolvasom a vonalkódot. Erre az automata kinyomtatja a kizárólag helyben levásárolható papír kupont, kisfiam csalódására, aki a pénzt gyűjti LEGO-ra. Szégyen ez az egész.

BTW mindez otthon, a szelektív gyűjtéssel töredék időt vesz igénybe. A szelektíven gyűjtött hulladék helyes kezelésével és feldolgozásával nagyságrendekkel hatékonyabban lehet bánni, ahogy másországokban teszik a hulladékfeldolgozó céget. Pénzt keresve ezen, a lakosságnak ingyenes nyújtva a szolgáltatást.

Na és hova lesznek a vissza nem váltható palackok? A hanyatló nyugaton vásárolt palackok? Gyűjtsük tovább máshogy? Dobjuk a szemétbe, mert innentől kezdve azok nem környezet károsítók?

A történetem a RePont rendszer bárki által tapasztalható csődjét mutatja, mely az otthoni, utcai és az automaták körüli koszt alakította ki, a hajléktalanok megalázását, még mélyebbre, kukázóvá fejlesztését és az állampolgárok koszba fullasztását jelenti. Mindemellett olyan intézményesített, előre kalkulált lopást is jelent, mely a RePontok mögött álló MOL tulajdonú cég napi több száz millió forinttal gyarapodását is jelenti, a vissza nem váltott palackok díjainak megtartásával. Mivel pedig az emberek nem kapják vissza a palackokkal kifizetett 50 Ft-ot, ezért ez infláció növelő tényező is (jelentős), melyet a Statisztikai Hivatal mélységes meggyőződéssel tagad és nem számítják az infláció kalkulásánál. És ugyan számolt valaki az állampolgárok időráfordításával, az abból fakadó károkból? Nem hinném.

Így élünk mi Magyarországon, újabb indokból meglopva, kormányunk által okozott koszban, Európa legszegényebb országaként, 15 milliárd forintos tűzijátékkal a fejünk felett.

Úgy sajnálom.

Nem hiszek abban, hogy akármi is lehetséges.

A hit és tudás nem azon múlik, hogy hiszünk e bármiféle Istenben. Nem hiszek a hitben, mert az én megközelítésemben a világ megismerése a tudás, az a megközelítés, ahol egy teljesen másik dimenzióba kerülünk.

A tudás a kételkedéssel kezdődik, és nem a hiten alapszik. Abban a pillanatban, amikor kétségek nélkül elkezdesz hinni valamiben, megszűnik a kíváncsiságod a világ iránt. A hit az egyike a legmérgezőbb dolgoknak a világon, ami pusztítja az emberi intelligenciát, az emberiség eszmeiségét.

Minden vallás a hiten alapszik, csak a tudomány alapszik a kételkedésen. Arra vágyok, hogy bárcsak a vallás is tudáson alapulna, és tudományos értékeken alapuló életet biztosítana az embereknek.

Ha még nem vagy rendszeres kakiló, mint Sheldon az Agymenők című sorozatból, akkor tanítsd csak be magadat szépen arra, hogy óramű pontossággal kakilj. Megéri megfontolni!

Akár kakinak, székletürítésnek vagy szarásnak hívjuk, itt az ideje, hogy beszéljünk róla. Ahogy a híres gyerekkönyv is tanít minket: Mindenki kakil.

A székletünk mindent elárulhat a rost- és vízbevitelünktől kezdve a fertőzések vagy betegségek esetleges jelenlétéig. Hogy mennyit, milyen gyakorian és milyen összetételben és megjelenésben kakilsz, az az egészséged indikátora. Ahogy tapasztalhattad és amit a felmérések is mutatnak, a kakilás gyakorisága a napi kétszeri és heti háromszori alkalom között mozog. De felmerülhet benned a kérdés, mi is a legjobb napszak a kakilásra?

A legjobb napszak a kakilásra a gasztroenterológusok szerint

Dr. Will Bulsiewicz, a Dél-Karolina államban élő gasztroenterológus, az 'Éltető rostok' című könyv szerzője szerint nem feltétlenül létezik legjobb napszak a kakilásra. A pontos időpontnál sokkal fontosabb a következetesség. "A bolygó szinte minden más élőlényéhez hasonlóan az emberi test is olyan ritmus szerint működik, amely a napfelkeltéhez és napnyugtához igazodik. A pontos kakilási ritmus fontos." - mondja Bulsiewicz.

Az étkezés utáni anyagcserét, az alvásunk minőségét és a bélrendszerünk egészségét mind befolyásolják testünk természetes ritmusa. "Amikor a bélrendszerünk a megfelelő ritmusban van működik együtt szervezetünkkel, akkor jó, teljes és rendszeres bélmozgásunk van. A szabálytalan bélritmus veszélyezteti a bélmozgékonyságunkat (ez a táplálékunk és a végtermékek mozgása az emésztőrendszeren keresztül) és a bélmikrobiomunkat. Ez krónikus székrekedésben vagy irritábilis bél szindrómában nyilvánulhat meg" - mondja Bulsiewicz.

Mivel ez a bélmozgási ritmus annyira kritikus, hogy Dr. Kenneth Brown, a texasi Planóban dolgozó gasztroenterológus szerint bizonyos napszakok általában jobbak, mint mások a székletürítés, a kakilás szempontjából. "Általánosságban elmondható, hogy reggel, röviddel az ébredés után a legtöbb ember számára általában a legjobb időpont a kakilásra" - mondja Brown.

Ennek három fő oka van:

• A cirkadián ritmusod. Mint említettem, a testünk egy 24 órás belső óra, az úgynevezett cirkadián ritmus szerint működik, amely különböző fiziológiai folyamatokat szabályoz, köztük az emésztést is. A vastagbél hajlamos arra, hogy napközben aktívabb legyen, a csúcstevékenység pedig reggel jelentkezik. "Ezzel párhuzamosan a szervezetünkben reggel megemelkedik a természetes kortizolszint, ami serkentheti a bélmozgást", teszi hozzá Brown.
• Az éjszakai 'böjtöd'. "Alvás közben az emésztőrendszerünk inaktív, ami lehetővé teszi, hogy a vastagbélben felhalmozódjon a széklet" - mondja Brown. "Ez egy jó dolog, mert jó az, ha nem kell éjszaka arra ébrednünk, hogy kakilni kell" - folytatja Bulsiewicz. A vastagbél éjszaka megtelik mellékterékekkel (kaki), majd reggelre a dolgok újra felgyorsulnak, így a reggel remek alkalom a székletürítésre - értenek egyet az orvosok.
• A gasztrokolikus reflex beindul. "Evés vagy ivás után a gyomrunk kitágul, ami egy fiziológiai reakciót vált ki, amit gasztrokolikus reflexnek nevezünk. Ez a reflex arra serkenti a vastagbelet, hogy összehúzódjon és előre tolja tartalmát, ami bélmozgáshoz vezet" - mondja Brown. Reggelente ez a reflex gyakran a legerősebb, különösen miután megittuk az első pohár vizet és megettük reggelinket.

Íme a 8 tényező, amely befolyásolhatja, hogy milyen gyakran és hogyan kakilsz.

1. Diéta"

Az evés maga, különösen a magas rosttartalmú ételek elfogyasztása működésre serkenti a beleink mozgását" - mondja Bulsiewicz. Más tényezők is szerepet játszanak: "A megfelelő hidratáltság fenntartása elengedhetetlen a puha, könnyen üríthető kakihoz. A dehidratáció ahhoz vezethet, hogy a vastagbél több vizet vesz fel a székletből, ami keményebb, szárazabb székletet és esetleges székrekedést eredményez" - mondja Brown.

"A koffein, az alkohol és más anyagok a vastagbél összehúzódásának serkentésével és a bélmozgékonyság növelésével fokozhatják a bélmozgást, míg a feldolgozott élelmiszerekben gazdag és rostban szegény étrend hozzájárulhat a székrekedéshez" teszi hozzá Brown.

2. Fizikai aktivitás

Mozogj - és a bélrendszered is mozogni fog. "Miközben edzünk, a bélmozgásunk átmenetileg lelassul, hogy aztán a testmozgás abbahagyása után újra fokozódjon" - mondja Bulsiewicz. "A testmozgás serkenti  a bélmozgást. Amikor mozogsz, a beleid is megmozdulnak" - mondja.

Ez fordítva is igaz: "A fizikai aktivitás hiánya lelassíthatja a bélmozgást, és hozzájárulhat a székrekedéshez. Például a hosszan tartó ülés indokolatlan nyomást gyakorolhat a végbélre, ezzel gyengítheti a kakilásban részt vevő izmokat, mondja Brown. Ezeknek az izmoknak pedig jól kell működniük a teljes széklet ürítéshez."

3. Utazás

Bulsiewicz nemrég elárulta, melyek azok az okok, ami miatt nem tudsz kakilni utazás közben. Az ok az, hogy az időzóna váltás befolyásolja a cirkadián ritmusunkat, megváltozik a táplálkozás és a vízbevitel, fokozódik a stressz és a kevésbé aktív életmód. Ezek miatt nem tudsz kakilni.

4. Stressz

"A stressz és a szorongás hatással van a bél-agy tengelyre, ami a bélműködési szokások megváltozásához vezet. A stressz fokozhatja a vastagbél összehúzódását, ami hasmenést okozhat, vagy csökkentheti a bélmozgást, ami székrekedést eredményezhet" - mondja Brown. Az, hogy a bélrendszerünk hogyan reagál a stresszre, a saját fiziológiánktól és a szervezetünk által kibocsátott hormonoktól (például kortizol vagy adrenalin) függ, amikor is idegesnek érezzük magunkat.

5. Bizonyos egészségügyi állapotok

"Az említett mentális kihívások mellett más egészségügyi problémák is befolyásolhatják a bélműködést, beleértve a gyulladásos bélbetegségeket (IBD), mint például a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás, az irritábilis bél szindróma (IBS), a cöliákia, a pajzsmirigy alulműködés, a cukorbetegség és az olyan neurológiai rendellenességek, mint a Parkinson-kór vagy a szklerózis multiplex", mondja Brown. Ezek az egészségügyi állapotok növelhetik vagy csökkenthetik a kakilás gyakoriságát.

6. Egyes gyógyszerek

A vény nélkül kapható gyógyszerek, például a hashajtók és a székletlágyítók célja a székletürítés fokozása vagy a könnyebb székletürítés elősegítése, ha azzal a szándékkal szeded őket, hogy könyebb legyen kakilni. Más megoldások, köztük egyes antidepresszánsok, valamint bizonyos narkotikumok, köztük az opioidok is székrekedéshez vezethetnek. Ha új gyógyszert kezdesz el szedni, és észreveszed, hogy megváltoztak a vécézési szokásaid, beszélj orvosoddal - ő talán képes lesz megoldani a problémádat. 

7. Terhesség

A gyermekvállalás a rendszeresség ellen szól. A növekvő magzat nyomást gyakorol a végbélre, ami akadályozhatja a székletürítést. Ráadásul "a terhességgel kapcsolatos hormonális változások csökkenthetik a bélmozgást, ami székrekedést okozhat" - mondja Brown. "A megnövekedett progeszteronszint ellazíthatja az emésztőrendszer izmait, akadályozva a széklet mozgását a vastagbélben" - magyarázza Brown.

8. Öregedés

"Emésztőrendszerünk természetes módon lelassul, ahogy öregszünk, ami ritkább bélmozgáshoz vezet" mondja Brown. A legtöbb ember egy kicsit kevesebbet kezd mozogni, ahogy öregebbek leszünk, és ahogy említettem, az alacsonyabb aktivitás miatt ritkábban kakilnak az emberek. Ráadásul a korral minden izmunk - beleértve a vastagbélben és a végbélben lévőket is - általában renyhül. Ez növelheti a székrekedés kockázatát. "Az idegeink is kevésbé érzékennyé válnak, beleértve a végbélben lévőket is, így kihívást jelent a székelési inger érzékelése" mondja Brown.

Hogyan álljunk rá a rendszeres székletürítési rutinra

Az életmód finomhangolása segíthet abban, hogy óramű pontossággal kakilj. Ha rendszer szerint szeretnél kakilni, kövesd ezeket a szakértők által jóváhagyott tippeket:

• Hozz létre reggeli rutinokat. Ez a jó éjszakai pihenéssel kezdődik, a rendszeres alvás-ébrenléti időbeosztás betartásával. A reggeli felkelési rutin részeként igyál meg egy csésze kávét, mivel a kávé segíthet serkenteni a bélmozgást. Bulsiewicz szerint: "Párosítsd a kávé fogyasztást egy magas rosttartalmú reggelivel, és sikerre ítéltetsz". Ha ezt minden nap megteszed, az segít szinkronizálni a szervezet belső óráját az emésztőrendszereddel, ami rendszeresebb bélmozgásra készt, teszi hozzá Brown.
• Szánj időt arra, hogy a szervezetedet arra trenírozd, hogy időben kakilj. A reggel gyakran a legtermészetesebb időpont a bélműködésünk szempontjából. (Nem tudom, te hogy vagy vele, de az irodában kakilni nem a kedvenc tevékenységem.) Tulajdonképpen "edzheted" a vastagbeledet arra, hogy olyan kiszámítható legyen, mint az ébresztőórád. "Tanítsd meg a testedet arra, hogy egy meghatározott időpontban kakiljon, ha a reggeli kávé és a reggeli elfogyasztása után öt percig a vécén ülsz" - javasolja Bulsiewicz. Ha már ott vagy, ne erőlködj vagy erőltesd, és ha öt perc után sem kakilsz, állj fel és állj tovább. "De ha ezt néhány egymást követő napon megismétled, a tested fel fogja ismerni, hogy ebben az időpontban próbálsz kakilni, és segíteni fog, hogy ez meg is történjen" - mondja. 
• Végezz rendszeres testmozgást. Törekedj legalább 30 perc közepes intenzitású testmozgásra a hét legtöbb napján. Az élénk séta, a kerékpározás, az úszás, a tánc, a teniszezés vagy a túrázás mind-mind számít.
• Törekedj arra, hogy minden nap megfelelő mennyiségű rostot vigyél be. A rostok általánosságban a székletet tömörebbé teszik, így az könnyebben áthalad a vastagbeledben. A Centers for Disease Control and Prevention (Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ) 22-34 gramm rostfogyasztást javasol naponta, kortól és nemtől függően. Ha nem éred el ezt a mennyiséget, akkor fokozatosan növeld a rostbevitelt, hogy elkerüld a puffadást és a gázképződést. A gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek, diófélék és magvak mind magas rost tartalmú források.
• Maradj hidratált. Nem kell ismételgetni persze, de igyekezz sok vizet inni, és hidratáló ételeket enni a nap folyamán. "A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel elengedhetetlen a puha, könnyen üríthető széklet fenntartásához" - mondja Brown.
• Keresd a stresszoldás neked megfelelő módszerét. "A stressz kezelésével és a relaxációs technikák gyakorlásával szabályozhatod a bélmozgást és elősegítheted a nyugalom érzését" - mondja Brown.
• Töltsd fel magnézium raktáradat. Ha úgy érzed, hogy székrekedéstől szenvedsz, kérdezd meg orvosodat, hogy a magnézium-kiegészítő jót tenne-e neked - javasolja Bulsiewicz. "Jellemzően a magnézium-oxid, a szulfát vagy a citrát jót tesz a bélmozgás serkentésére. Az egészséges reggeli kakihoz ideális időpont a magnézium kiegészítők lefekvés előtti szedése. A magnézium az alvás szempontjából is hasznos" - mondja Bulsiewicz.

"A legfontosabb, hogy megfelelő rendszerességgel kakilj, hogy ne torlódjanak fel a dolgok. Bár a napi székletürítés nagyszerű módja lehet ennek elérésének, ez nem követelmény a megfelelő rendszeresség eléréséhez" - mondja Bulsiewicz. "Ráadásul sok-sok ember van, aki mindennap kakil, és mégis székrekedéses. Szóval inkább az a fontos, hogy megfelelő legyen a székletürítés, mintsem hogy mereven ragaszkodjak egy bizonyos gyakorisághoz" - magyarázza. Ha megváltozott a tipikus "normális" székletűrítési gyakoriságod, és hirtelen sokkal többet vagy kevesebbet kakilsz, vagy az állagod gyökeresen megváltozott, ezek mind jelzések arra, hogy beszélj az orvosoddal, hogy megbizonyosodj arról, minden rendben van-e a bélrendszereddel és az általános egészségeddel.

A tetoválás évszázadok óta a kommunikáció egyik csendes, ámde igen kifejező formája. A tetoválások átlépik a nyelvi korlátokat, kulturális kinyilatkoztatást jelentenek, az emlékezés szimbólumaként szolgálhatnak, vagy kifejezhetik a hitet és ideológiákat is.

Művészeti formaként a tetoválás sokban hasonlít az önkifejezés más médiumaihoz, mint például a zene, az írás vagy a tánc. Az a tény azonban, hogy a tetoválás kitörölhetetlenül a testre van festve, még személyesebbé teszi azt, és a belső énünk tükörképévé.

Egy új tanulmány szerint a tetoválással rendelkező férfiak és nők esetében egyaránt jelentősen nagyobb a letartóztatás, elítélés és bebörtönzés kockázata, mint a tetoválás nélkülieknél, ami valószínűleg a társadalmi előítéleteknek és megbélyegzésnek tudható be.

Ez az összefüggés még akkor is fennáll, ha a kivarrt elítéltek saját maguk által bevalott viselkedési normáit, az önkontroll szintjét, a bűnöző társaival való kapcsolatokat és a legfontosabb demográfiai változókat egymáshoz igazították a kutatók. A kutatók a tanulmányt a Deviant Behavior című folyóiratban tették közzé.

A stigmatizáció az egyének vagy csoportok megbélyegzésének, sztereotipizálásának és megkülönböztetésének folyamata, amely bizonyos, társadalmilag nemkívánatosnak vagy eltérőnek tartott jellemzők, tulajdonságok vagy feltételek alapján történik meg. A stigmatizált jellemzők lehetnek faji, nemi, szexuális orientáció, mentális egészség, fogyatékosság és így tovább. A megbélyegzés társadalmi kirekesztést, előítéleteket és egyenlőtlen bánásmódot eredményezhet, ami gyakran káros hatással van a megbélyegzettek jólétére és életesélyeire.

Miért lennének a tetoválással rendelkezők nagyobb mértékben bűnözök, mint a ki nem varrt többi ember?

Tanulmányok kimutatták, hogy a megbélyegzés az igazságszolgáltatási rendszer reakcióira is hatással van. Következésképpen a stigmatizált jellemzőkkel rendelkező egyének nagyobb valószínűséggel kerülnek a büntető igazságszolgáltatási rendszerbe, függetlenül tényleges ártatlanságuktól vagy bűnösségüktől. Az ilyen személyeket nagyobb valószínűséggel találják bűnösnek, és nagyobb valószínűséggel szabnak ki rájuk komoly büntetést.

Az egyik ilyen megbélyezés, amely sok vitát váltott ki a kutatók körében, azok a tetoválások. A tetovált egyének sokkal gyakoribbak a börtönben raboskodók között, mint a lakosság körében. Emellett a tanulmányok kimutatták, hogy a tetoválás megléte összefügg mind az erőszakos, mind a nem erőszakos bűnelkövetéssel. Ezzel szemben az általános lakosságra vonatkozó tanulmányok azt mutatják, hogy a tetoválás nem tekinthető a bűncselekmények és a bűnözés okának.

A tanulmány szerzője, Rima Dzhansarayeva és munkatársai azt akarták megvizsgálni, hogy a tetoválással rendelkező egyéneknek más-e az esélye arra, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszerben elítélik, mint a tetoválás nélkülieknek. A kutatókat a teljes büntető igazságszolgáltatási folyamat - a letartóztatástól a bebörtönzésig - feldolgozták.

E célból a kutatók az USÁ-ban készített felmérés, a National Longitudinal Study of Adolescent to Adult Health (Add Health) adatait elemezték, amely az amerikai közép- és középiskolás diákok és gondozóik nagy kohorszának longitudinális adatait tartalmazza. Az adatgyűjtés 1994-1995-ben kezdődött, a negyedik hullám 2007-2008-ban zajlott, amikor a résztvevők többsége a húszas és harmincas éveiben járt. 

A vizsgálat 20 745 serdülő és 17 700 gondviselő adatait használta fel, akik a vizsgálat kezdetekor kitöltötték a kérdőíveket, valamint azokét, akik ebből a csoportból részt vettek a későbbi felmérésekben, a résztvevők száma az utolsó hullámra 15 701-re csökkent.

A kutatók megvizsgálták a résztvevők válaszait a letartóztatásokra, elítélésekre és bebörtönzésekre vonatkozó kérdésekre, valamint azt, hogy volt-e tetoválásuk. A kriminológiai tendenciák különböző értékeléseit is figyelembe vették, beleértve az erőszakos és nem erőszakos viselkedést, az önkontroll mértékét (a kutatók által kifejlesztett skála segítségével), a kortársaknak való kitettség (a közeli barátok problémás viselkedésének értékelése), valamint a szegénység és a gazdasági hátrány (az állami támogatás igénybevétele alapján meghatározva) mérését. 

Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiakat több mint kétszer nagyobb valószínűséggel tartóztatják le és majdnem négyszer nagyobb valószínűséggel ítélik el őket, és háromszor nagyobb valószínűséggel kerülnek börtönbe, mint a nőket. A férfiak nagyobb valószínűséggel rendelkeztek tartós tetoválással is, és magasabb szintű bűnözésről számoltak be. A férfiak és a nők hasonló mértékben voltak kitéve a bűnöző társaiknak és az önkontrollnak.

A tetovált személyek magasabb szintű bűnözésről számoltak be, nagyobb mértékben voltak kitéve a bűnöző társaiknak, és nagyobb valószínűséggel részesültek állami támogatásban. A tetovált egyének aránya alacsonyabb volt a fehér résztvevők körében, mint a többi rasszhoz képest.

A tetovált férfiaknál a letartóztatás valószínűsége 2,5-szeres és 1,8-szor nagyobb valószínűséggel ítélték el őket, és kétszer nagyobb valószínűséggel kerültek börtönbe, mint a tetoválás nélküli férfiaknál. A tetovált nők esetében 1,75-ször nagyobb volt a letartóztatás, 1,68-szor nagyobb az elítélés és 1,9-szer nagyobb a bebörtönzés esélye, mint a tetoválás nélküli nők esetében.

"Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak és a nők esetében a tetoválás a letartóztatás, az elítélés és a bebörtönzés megnövekedett kockázatával járt együtt, még az önbevallás szerinti bűnözés és bűnelkövetés, az önkontroll szintje, a bűnöző kortársaknak való kitettség és a legfontosabb demográfiai tényezők hatásának ellenőrzése után is. Ezek az eredmények összességében arra utalnak, hogy a tetoválásnak olyan megbélyegző hatása lehet, amelyet az igazságszolgáltatási rendszer kiemelt büntetésekkel jutalmaz" - állapították meg a tanulmány szerzői.

A tanulság: ha már bűnözöl, akkor ne legyen tetoválásod és kisebb büntetéssel megúszod!

Az "A tetoválás mint a büntető igazságszolgáltatási rendszeren keresztül történő feldolgozásban szerepet játszó stigmatizáló bélyeg" című tanulmány szerzői: Rima Dzhansarayeva, Nonna Aldabegenova, Assel Sharipova, Gulzagira Atakhanova és Kevin M. Beaver.

Szeretnél jobban emlékezni a dolgaidra, amiket leírsz? Akkor ne a számítógépedbe vagy a tabletedbe gépeld be,  hanem írd csak le szépen kézzel! Jegyzetelj sima vagy digitális papírra kézzel!

Ezt a megállapítást sugallja a 'Frontiers in Psychology' című szaklapban megjelent tanulmány, amely arra a következtetésre jutott, hogy "Amikor kézzel írjuk jegyzeteinket, a kézírási mozdulatai során az agy nagyobb része aktiválódik, mint ha számítógépünk billentyűzetén gépelnénk. Ugyanis a kézírással való információ rögzítés az összetettebb neurális hálózati kapcsolatok kialakulását eredményezi". Más szavakkal: a kézzel való írás, szemben a billentyűzettel, jobban segít emlékezni a dolgokra.

Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem pszichológus kutatói által készített tanulmányban 36 diák írt le különböző, a 'Pictionary' játékból véletlenszerűen kiválasztott szavakat kézzel vagy billentyűzettel, miközben egy 256 érzékelős szenzort viseltek a fejükön. A kutatók azt figyelték meg, hogy kézírás esetében nagyobb a kapcsolat az agy két oldala között, ami bizonyítottan összefügg a tanulással és a memóriával. Bár a minta mérete kicsi, az eredmények "a kézírás esetében nagyobb emlékezőképességet mutattak ki, mint a gépírás esetében, ami arra utal, hogy a két feladatban különböző kognitív folyamatok játszanak szerepet".

Kimutatható különbség van aközött, hogy a tollal való írás vagy a kézzel történő gépelés hogyan befolyásolja a feljegyzett szavakra való emlékezés képességét. Most, hogy ezt tudod, akár ki is használhatod. Ehhez fogadj el tőlem néhány jó tanácsot.

Szeretnél emlékezni valamire? Használj tollat vagy digitális stylus-t!

Mostanában, amikor egy könyvet vagy tanulmányt olvasok azzal a célzott szándékkal, hogy tanuljak belőle, kézírással jegyzetelek. Az én esetemben papírt használok, de semmi se tartson vissza attól, hogy egy e-ink táblagépet, egy digitális jegyzetfüzet vagy akár egy iPad-ot (stylussal) használj erre a célra.

Az említett tanulmányban tabletet használtak stylussal, ami azt jelenti, hogy maga a kézzel való írás - és nem a képernyő hiánya - segít a leírtak könyebb megjegyzésében.

Jegyzetelj papírra vagy e-ink tabletre a megbeszéléseken

Rendszeresen veszel részt meetingeken? Fontold meg, hogy a laptopodat az asztalodon vagy a táskádban hagyod, és jegyzetelj kézzel. Lehet, hogy nem tudod olyan gyorsan leírni a dolgokat - ez halál biztos - de mégis, így sokkal jobban és tisztábban fogsz emlékezni a megbeszélés legfontosabb pontjaira. Ráadásul sokkal könnyebb fenntartani a meetingen résztvevőkkel a szekontaktust, ha nem kell állandóan a számítógépedet nézned. udtad, hogy a számítógépen való gépelést a többiek jobbára zavarónak tartják aiatt, hogy azt hiszik, a Facebookot nézegeted éppen?

Úgy tapasztaltam, hogy ez még az online megbeszélések során is működik. Az elhangzottakat kézzel írom le. Ez nem csak abban segít, hogy jobban emlékezzek a dolgokra, hanem abban is, hogy ne szakítsam meg a beszélgetést a hírhedten hangos billentyűzet püfölési hangokkal.

Fontold meg a papír használatát

Elég messzire tévedek itt a kutatásoktól persze, de ha neked is segít a gépelés helyett a dolgok kézzel történő leírása, akkor érdemes megfontolnod, hogy a tabletes termelékenységi szoftverek (melyek kikapcsolják a zavaró, beérkező üzeneteket, naptár és egyéb app értesítéseket) helyett tollat és papírt használj. Különösen akkor ajánlom ezt, ha az a fajta ember vagy, aki gyakran állít be teendőlistákat és naptárbejegyzéseket, hogy aztán elfelejtsd, hogy léteznek.

Gyorsnak kell lenned? Használj billentyűzetet!

A tanulmány kitért arra is, hogy a számítógépes, billentyűzetes rögzítésnek is megvan a maga helye. Idézem a következtetést: "A kézírás megköveteli az ujjak finom motoros kontrollját, és arra kényszeríti az embereket, hogy odafigyeljenek arra, amit csinálnak. A gépelés viszont mechanikus és ismétlődő mozdulatokat igényel, amelyek a tudatosságot a gyorsaságra cserélik."

A billentyűzetnek megvan a helye és ideje. Most éppen a számítógépemen ezt a szöveget is gépelem a billentyűzeten. A tanulság nem az, hogy a kézírás önmagában véve jobb, csak az, hogy maga a művelet jobban segít visszaemlékezni dolgokra. Próbáld ki a kézírást a gépelés helyett és meg fogsz lepődni.

A gyermekeinknek vannak olyan szívből jövő érzelmeik, amelyeket nem biztos, hogy képesek világosan közölni, és ez minket, szülőket egészen biztosan zavar, mivel szeretnék megérteni őket. Ők a legfontosabbak számunkra az egész világon.

A gyerekek, akárcsak a felnőttek, képesek szívből jövő érzelmekre, de nem biztos, hogy tudják, hogyan nevezzék meg azokat. Sokszor képtelenek elmondani mi zajlik bennük, vagy képtelenek arra, hogyan fejezzék ki azokat. Az érzések inkább tettekben, mint szavakban nyilvánulhatnak meg, így sok szülő bizonytalan abban, hogy mi is történik éppen.

Hogyan tudjuk azonosítani a gyermekün érzelmeit? Hogyan segíthetünk nekik hozzáférni saját érzéseikhez, hogy hatékonyan kommunikálhassák azt a számukra fontos embereknek?

Gyakran előfordul, hogy a gyermekek a saját érzelmeikkel kapcsolatos kifejezési nehézségei feszültségekhez  vezetnek, és így egyedül maradnak a szorongásaikkal. Szülőként mindannyian azt szeretnénk, hogy gyermekünk ne szorongjon, hanem képes legyen érzéseit kifejezni és mi pedig fel tudjuk fogni azokat, és nnak megfelelően tudjunk reagálni. Szeretettel és megértéssel.

8 éves Annácskánk újabban duzzogva, ingerlékenyen és egykedvűen tért haza az iskolából. A szülei külön-külön és együtt is olyan kérdéseket tettek fel neki, mint például: "Annus, mi a baj?" vagy "Annuci, történt valami az iskolában, ami felzaklatott?". Anna minden alkalommal megvonta a vállát és félrenézett, és azt mondta "Nem volt semmi". Szülei frusztráltnak, aggódónak és néha ingerültnek érezték magukat vele szemben. Kapcsolatba léptek a tanárával, aki egyetértett azzal, hogy Annuska zárkózottabbnak tűnik, de nem tudott olyasmiről, ami indokollta volna ezt. Senki nem értette mi van vele és senki nem tudta megérteni őt. Pedig a szándék nagyon is ott van, mi tehát a probléma?

A legfontosabb felismerendő dolog az az, hogy Annuska valójában és ténylegesen közölte az érzéseit olyan módon, ahogy csak tudta. Jelezte - bár szavak nélkül - hogy segítségre van szüksége. Az első lépésnek annak kell lennie, hogy önvizsgálatot tartunk, hogy megértsük, mit is érzünk a gyermekünk zaklatottsága kapcsán. Felismerjük saját érzéseinket?

Anna anyukája bosszús volt, azt feltételezve, hogy Anna tudja mit érez, csak nem mondja ki. A düh mögött az állt, hogy Annus válasza miatt (semmi) az anyja tehetetlennek érezte magát. Az apja aggódott, hogy talán valami nagyon nagy probléma van, amit nem oldottak meg, és a dolgok még rosszabbra fordulhatnak. Ezek a reakciók mindegyike hatással volt az Annával való interakcióikra, nyomást gyakoroltak rá, és valószínűleg oda vezettek, hogy Anna még joban elzárkózott előlük.

Ahhoz, hogy a gyermeked bízzon abban, hogy nyitott leszel arra, hogy ő mit is érez, meg kell értened, hogy te mit érzel azzal kapcsolatban, amit a gyermeked közölni kíván. Amint elfogadóvá és érdeklődővé válsz a problémája iránt, rögtön megváltozik gyermeked hozzáállása is. Nem fgja azt érezni, hogy amit mond, az feldühít téged és hogy büntetés lehet a része. 

A második lépés az, hogy tudasd gyermekeddel, hogy szeretnéd igazából tudni, hogy mi történik vele, benne.  Világosan ki kell jfejezned, hogy segteni akarsz neki, és hogy megérted, a dolgok bizony zavarosak körülötte. Mindezt anélkül kell megtenni, hogy szondáznád, milyen érzésekről van szó, miközben megmutatod, hogy empatikus és együttérző hallgatóság tudsz lenni anélkül, hogy nyomást gyakorolnál rá.

A harmadik lépés az iskolával való kapcsolatfelvétel, hogy megkérdezzük, a tanár tud-e róla, és ismeri-e a gyermekünk problémáit és az azt kiváltó okokat. Órási segítség gyermekünknek, ha együttműködünk az iskolával, hogy gyermekünk számára biztosítsuk a védőhálót.

Miután a szülei egy kis énidőt töltöttek Annával, és a kedvenc dalait hallgatták, anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, Annuci könnyezni kezdett. Csendben ülve nézték őt, azt javasolva, hogy hagyja, hogy jöjjön ki, aminek ki kell jönnie. Végül Annus a könnyek között elmondta nekik, hogy a legjobb barátja, Emma átnézett rajta az iskolában. Úgy tűnt, hogy szoros barátságot köt Eliottal, és Annust kihagyta ebből. Inentől a szülei beszélgetni tudtak aról, hogy mit élt át, és csak ezután tudtak kialakítani valami megoldást arra, hogy megpróbálják megoldani a problémát Emmával.

Anna esetében a probléma nem volt olyan aggasztó, mint amennyire a családja gondolt. Néha azonban nagyobb probléma is lehet, amit gyermekünk nem tud kifejezni. Bármi is merüljön fel, te egy biztonságos tér vagy gyermeked számára, nem sietve a megoldás felé, hanem inkább meghallgatva és nyugodtnak maradva.

Tehát az, ami mélyebb bizalmi kapcsolatot hoz létre a gyermekünkkel, az az, hogy lehetőséget biztosítunk számára, hogy feldolgozza saját érzelmeit. Hogy szabaddá tesszük számára, hogy érezze, ott vagyunk vele, mindenféle nyomás nélkül. Ez persze kihívást jelent, melyre természetesen aggodalommal, dühvel és más érzésekkel reagálunk, amikor a gyermekünk bajban van. Érdemes azonban felnőni ehhez a kihíváshoz, mert ennek előnyeit évek múlva olyan gyermek és leendő felnőtt formájában fogod learatni, aki beszélni fog veled, bízik benned és tisztel téged.

A tudatosságnak nem kell az emberi agyra korlátozódnia.

Egy elmélet azt sugallja, hogy minden anyag rendelkezik valamilyen elmével vagy tudattal, nem csak az emberek vagy az állatok - beleértve a Napot is.

A Popular Mechanics lenyűgözően mélyre merül a hipotézisben, ahol kifejti ezt az elméletet. Az elméletet hívei "pánpszichizmusnak" nevezik a dolgot.

Bár a hasonló gondolatok és sejtései már az ókori Görögország óta léteznek, a "pánpszichizmus" kifejezést a 16. században Francesco Patrizi olasz filozófus alkotta meg. A 19. században ez a kifejezés hitelesnek számított. Amikor a pszichológia szupersztárja, Williams James nyilvánosan magáénak nyilvánította az elméletet.

Egy olasz idegtudós és pszichiáter Giulio Tononi 2014-ben az általa "a tudat integrált információelméletének" nevezett elméletet terjesztette elő, amely szerint a tudat lényegében szinte mindenhol jelen van, minden kavicsban, állatban és igen, emberben is (bárnéha a napi tapasztalatunk ezt cáfolja). Idővel egyfajta pánpszichista reneszánsz vette kezdetét, és 2014-ben a tekintélyes idegtudós, Christof Koch a Scientific Americanban úgy érvelt, hogy ha anyagdarabkákból emberi testek alakulhatnak ki és válhatnak öntudatra, akkor nincs ok arra, hogy elemi részecskék csoportjai ne tudnának öntudatosságot elérni.

Bár az AI úttörője, Ben Goertzel legalább 2004 óta a pánpszichista gondolkodás híve, a pánpszichista gondolkodás talán egyik legmeggyőzőbb példája 2021-ben született, amikor Rupert Sheldrake biológus és író publikált egy tanulmányt, amelyben felvetette, hogy akár a Nap maga is tudatos lehet.

"A tudatosságnak nem kell az agyakra korlátozódnia" - állítja Sheldrake a Popular Mechanics cikkében. Úgy tűnik, hogy az elme és a fizikai rendszerek közötti kapcsolat a ritmikus elektromágneses mezőkön keresztül jön létre, amelyek természetesen jelen vannak az agyunkban. A Napban és a Nap körül is jelen vannak ezek a mezők, és ezek lehetnek a kapcsolódási pontjai a szoláris elme és a Nap fizikai teste között"."

Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy szemernyi bizonyíték sincsen az elmélet alátámasztására. Sheldrake pedig amúgy is egy különös figura: biokémiából doktorált, és a hetvenes években a Cambridge-i Egyetemen végzett kutatásokat. Azóta azonban a kristályoktól kezdve a telepátiáig számos rendkívül távoli témához vonzódott, és a mainstream tudományos közösség nagyrészt elutasította.

Mégis, ez egy sci-fi típusú, szórakoztató ötlet. A Nap összetett rendszer; talán olyan rejtélyeket foglalhat magába, amelyeket még nem értettünk meg. És tegyük fel, hogy az egész valahogy igaz - ha így van, mire gondolna a Nap?

"Lehet, hogy képes megválasztani, hogy melyik irányba küldjön ki napkitöréseket vagy koronakidobódásokat" - elmélkedett Sheldrake a PopMechnek - "amelyek óriási hatással lehetnek a földi életre, és amelyekkel szemben a technológiáink nagyon sebezhetőek".

A legtöbb ember arra vágyik, hogy egyszer olyan bölcsé válhasson, akitől tanácsot kérnek, sőt meg is fogadják azt, de még inkább jó tanácsnak is bizonyul a végén. 

Amikor a bölcsességre gondolsz, olyanok tulajdonságok juthatnak eszedbe, mint az élettapasztalat, az intelligencia, a széleskörű tudás és az a széles látókör. Szeretném előre bocsátani, hogy a bölcsesség nem jön magától az ember korával, azon dolgozni is kell, mivel több tényező is közrejátszik a kialakulásában.

 A pszichológia módszere bölcsességünk kibontakoztatására

A Cornell Egyetem munkatársa, Robert J. Sternberg (aki az emberi intelligencia területén végzett kiterjedt munkásságáról ismert), 1998-ban próbálkozott először a bölcsesség területével, a bölcsesség elméletének kidolgozásával, mely a bölcsesség három alapvető tulajdonságát, a saját szükségleteink, a többi ember szükségleteinek és a világ szükségleteinek egyensúlyba hozatalát javasolta. Sternberg szerint a bölcs ember lényegében arra motivált, hogy jobbá tegye a világot.

Sternberg úgy látja, hogy az általános vélekedés a bölcsességről a dolog egyetlen összetevőjét , a "folyamat" nézetet tükrözi, amely szerint a bölcsesség csupán tapasztalat és ahogy azt az ember feldolgozza és kezeli. Új megközelítése egy átfogóbb elméletet képvisel, amely a filozófia fő ágain alapul. Ne hidd, hogy ez túlságosan ezoterikus, a "Filozófia fája (TOP)" valójában nagyon is pszichológiai tényező. A fő irányvonala az, hogy a bölcsesség túlmutat egy bizonyos folyamaton, vagy akár - ahogyan azt néhány más elmélet javasolja - egy olyan tulajdonságon, amely az egyénből fakad, mint például az élettapasztalat, egy személyiségjegy vagy az intelligencia mértéke.

A bölcsesség 7 ága a filozófia szerint (TOP)

A filozófia azért válik hasznos módszerré a bölcsesség tulajdonságainak vizsgálatára, mert - ahogy Sternberg állítja - fő ágai mindegyike fontos hagyományokat követ annak megértésében, hogy mi számít bölcsnek és mi nem. Az alábbiakban próbáltam összefoglalni mindegyik ágát, tényezőjét, ami a bölcsességhez vezet, pozitív és negatív vonzataival együtt.

1. Episztemológia: Tudni, hogy mit tudunk és mit nem tudunk. A bölcs ember látszólag mindentudónak tűnhet, de a filozófiának ez az ága azt sugallja, hogy a tudás mellett legalább annyira fontos teret engedni annak a lehetőségnek, hogy nem tudunk valamit. Bölcs dolog bevallani a saját korlátainkat, de nem bölcs dolog színlelni, hogy tudunk valamit, amit nem is tudunk (vagy soha nem is tudhatunk). Ha "nagyon sejtesz" valamit, akkor se állítsd, hogy 100%-ig biztos vagy benne.

2. Ontológia: Döntéseid során mások javát tartsd szem előtt. A bölcs ember megjavítani igyekszik a kerítéseket, nem pedig lerombolni és újjáépíteni.

3. Etika: Legyen éles határod a jó és a rossz között, és ragaszkodj hozzá. Bölcsnek lenni azt jelenti, hogy keményen dolgozol azon, hogy végigvidd azokat a döntéseidetket, amelyek egy értékes ügyet előmozdítanak. A nem bölcs emberek mindent megtesznek azért, hogy előrébb jussanak, tekintet nélkül a másokra gyakorolt következményekre.

4. Logika: Legyél képes analitikus ítéleteken alapuló döntések meghozatalra, ne pedig zsigeri érzésekre alapozva dönts. A megérzések persze sokszor jók is lehetnek, de még ha nem is úgy érzed, azok mindig bölcs, racionális tudáson alapszanak. Ha a mobitöltődet a fali aljzatba találomra nyomkodva próbálod bedugni, nem fog menni. Ha azonban tudatosan, átgondolva dugod be, elsőre menni fog.

5. Esztétika: A báj, kellem és harmónia előmozdítása a világban. A bölcs ember a szépséget a maga kedvéért keresi, ilyen például a nyugodt és békés tengerpart élvezete naplementekor. A bölcsesség esztétikai vonzatának hiánya komoly konfliktusokhoz is vezethet, például amikor egy ronda épületet építenek a szép látképbe vagy amikor egy diktátor megszáll egy másik országot.

6. Hermeneutika: A helyzetek értékelése tények és nem kívánságok alapján. A bölcs emberek talán azt kívánják, hogy a családjuk jobban jöjjön ki egymással, mégis beletörődnek a kialakult helyzetbe. A nem bölcs emberek továbbra is reménykednek és álmodoznak, hogy a családjuk valahogyan, csodával határos módon úgy dönt, hogy jól ki fognak jönni egymással.

7. Axiológia: Használd a logikát a döntéseid meghozatalához. Bölcsnek lenni azt jelenti, hogy a bizonyítékok elemzésével megállapított tényekre támaszkodsz (ami bőven azt is jelentheti, hogy azok megcáfolhatók). A nem bölcs emberek hagyják, hogy a hitük - vallási vagy egyéb - határozza meg, hogy mit tartanak igaznak.

Gondold át saját tulajdonságaidat, a fentiek közül mi tűnik erősségednek vagy hiányosságodnak?

Váltsuk a filozófiát tettekre

Amint láthatod, bár a filozófia talán nem tűnik a legpraktikusabb megközelítésnek egy olyan pszichológiai tulajdonság, mint a bölcsesség meghatározására, a bölcsesség 7 fajta megközelítésének mindegyike hasznos támpontokat tartalmaz ahhoz, hogy te magad is bölcsebbé válj. Segíthetnek abban is, hogy kitaláld, ki a legjobb személy, akitől segítséget kérhetsz, ha tanácsra van szükséged. Olyasvalakire lehet szükséged ha elakadsz az életben, akinek józan esze van, aki minden szempontot figyelembe tud venni, és nem dobálózik olyan ötletekkel, amelyeknek semmi alapja nincs.

Ahogy Sternberg rámutat, a bölcsességet igénylő problémákra általában nincsenek helyes vagy helytelen válaszok, hanem csak rosszul strukturáltak.

Összefoglalva, a bölccsé válás egy olyan folyamatnak tekinthető, amelyet potenciálisan csak az élettapasztalatok révén lehet megszerezni, miközben az élet által rád zúdított problémáin keresztül tanulsz és haladsz előre a világ megismerésében. Ha a bölcsességet a fenti összetevőkre bontod és igyekszel elsajátítani ezen összetevőket, talán egy kicsit kevesebbet botladozol az életben és hamarabb kivirágozva megismerheted az élet értelmét.