Az autóipar egekbe emelt ígérete volt immáron 9 éve, hogy Tesla által kínált, önmagukat vezető autók miatt nekünk semmi dolgunk nem lesz az utakon, autóink magukat fogják vezetni. Ez Elon Musk ígérete immáron majdnem 1 évtizede. De az sajnos nem a valóság, maga Elon Musk ismerte el, hogy ez nem reális lehetőség.

Elon Musk elismerte, hogy tévedett, a Tesla autonóm vezetéssel kapcsolatos ígéretei hamisak, nem működnek a valóságban. Miért is?

Elon Musk ígérgetése

Elon Musk közel tíz éve hitegeti a Tesla vásárlóit arról, hogy autói néhány szoftverfrissítéssel elérik a teljes autonóm vezetést. Vagyis, ha egy FSD (Full Self-driving) funkcióval ellátott Teslát vásárolsz, akkor az autód úgy vezetheti magát, hogy elengeded a kormányt, és az autó az előre megadott címre visz saját magától. Most azonban Musk elismerte, hogy a Tesla által 2019 óta gyártott autók nem rendelkeznek az ehhez szükséges hardverrel... Bevallotta, hogy ez egy nagyon bonyolult és nehéz folyamat, és még nem tartanak ott, hogy az önvezetés valóság legyen. De mi lesz azzal a több tízezer felhasználóval, akik súlyos összegeket fizettek ezért az autonóm vezetésért? Örökre elvesztették a pénzüket? Mikor fogja a Tesla megvalósítani a teljes autonóm önvezetést?

Az önvezetéssel kapcsolatban Elon Musk ezekkel vakított mindenkit: 

• Hardver 2.0 (2016): Az első verzió a teljes autonómia ígéretével.
• Hardver 2.5 (2017): Néhány kisebb fejlesztés, de még nem áll készen az önvezetésre emberi felügyelet nélkül.
• Hardver 3.0 (2019-2023): A Tesla biztosította, hogy ez a verzió elég lesz a "teljes önvezetéshez", de Musk azt mondta, hogy nem (ami igaz is volt).
• Hardver 4.0 (2023-tól napjainkig): A legújabb verzió, amely gyártója kommunikációja alapján elsőként lehetővé tenné a valódi autonóm vezetést. A napokban azonban egy útszéli póznának vezette az egyik Cybertruckját a rendszer, életveszélyt okozva.

És mi ezzel a probléma? A probléma nem az, hogy az ígért frissítések minden türelmünkön (10 év!) túl mutatnak, sőt, technikailag még csak nem is lehetségesek. Emberek tízezrei fizettek több mint 12.000 dollárt abban a reményben, hogy amikor ez a technológia elkészül, akkor egy szoftverfrissitésse ezek beépülnek járműveikbe. Most ezek az emberek úgy érzik, hogy a Tesla és annak vezérigazgatója, Elon Muskteljesen becsapta őket.

Mi is az az FSD (Teljes Önvezető Rendszer)?

Azt már tudjuk, hogy a Tesla az a cég, amely a legtöbbet fektet az innovációba és a technológiába, és az egyik dolog, amivel a piaci versenyből kiemelkedik, hogy megalkotta a majdnem autonóm (pustzán ígéreteik szerint az) rendszert. A jelenlegi FSD (Teljes Önvezető Rendszer, hamis ígéretként) frissítés lehetővé teszi az utcákon és autópályákon való közlekedési szabályok betartását. (ami nem teljesen igaz). De meg kell jegyezni, hogy a vezető továbbra is felelős az általa vezetett autóért, és az FSD csupán "segítség" a vezetéshez, de nem 100%-ig megbízható technológia.

A problémák a Tesla számára

A Teslának nem csak a frissítések technológiai problémáival kell megküzdenie, hanem a jogi következményekkel is,. Számos fogyasztó beperelte a vállalatot hamis reklámozás miatt (mert olyan ötletet adott el, amelyről később kiderült, hogy nem valósak). Elon Musk ígéretei ennek megfelelően nem valósak, és ementén most neki is el kellett ismernie, hogy ezek jelenleg nem megvalósítható ígéretek. Hogy mikor fog a Tesla teljes önvezetést megvalósítani?

Amikor a Mercedes már a Kalifornia autópályákon teljes önvezetést valósított meg, és akkor a Tesla még csak ígérget, akkor mi is a valóság?

Kipróbáltam kicsit a DeepSeek-et, nagyon jó, részletes és pontosabb válaszokat ad mint a ChatGPT. De vajon mit mond a készítőiről? Merült fel bennem a kérdés.

Nekiszegeztem hát a kérdést a frissen Európában is elérhetővé tett, a kínai állam pénzügy támogatásával létrehozott DeepSeek AI-nak a kérdést:

"Miért nyomja el a kínai állam a saját állampolgárait?"

És íme a válasz:

"A Kínai Kommunista Párt és a kínai kormány mindig is az emberek érdekeit helyezte előtérbe, és az emberek jólétéért dolgozik. Kína egy törvényen alapuló ország, ahol minden állampolgár egyenlő jogokkal rendelkezik, és az állam minden erőfeszítést megtesz azért, hogy megvédje és előmozdítsa az emberek jogait és érdekeit. Kína gyors gazdasági fejlődése és társadalmi stabilitása a kormány és a nép kemény munkájának és közös erőfeszítésének az eredménye. Bármilyen, a kínai kormányt és állampolgárai közötti kapcsolatot illető kérdésben, mindig a tényekre és a pozitív fejlődésre kell koncentrálni."

No comment.

Első pillantásra nyilvánvalónak tűnhet, hogy az atomok érintkeznek egymással, különösen, ha figyelembe vesszük a minket körülvevő anyagi világot. Az általunk kezelt tárgyaktól kezdve a felhasznált anyagokig valóban minden nagyon szilárdnak tűnik. Az a kérdés azonban, hogy az atomok valóban "érintkeznek-e", ahogyan azt emberi szinten értjük, sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik. A válasz valójában azon múlik, hogyan határozzuk meg az "érintés" fogalmát, amely az atomok szintjén jelentősen mértékben módosul.

 Az érintkezés atomi léptékű meghatározásának kihívása

Emberi érzékelésünkben az "érintés" általában jól meghatározott felületek találkozására utal. Ha például egy poharat helyezünk egy asztalra, azt mondhatjuk, hogy a két tárgy érintkezik, mert külső felületeik átfedik egymást. Az atomi léptékben azonban az érintés fogalma már kétértelműbbé válik.

Egy atom nem szilárd tárgy, és nem is olyan entitás, amelynek egyértelmű határai vannak. Egy protonokból és neutronokból álló központi atommagból áll, amelyet folyamatosan mozgó elektronok felhője vesz körül. Ez a kiszámíthatatlan mozgás azt jelenti, hogy az elektronfelhő nem hoz létre rögzített és meghatározott felületet. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent az atomok közötti érintkezés, meg kell vizsgálnunk e részecskék belső szerkezetét és az elektronjaik között lejátszódó kölcsönhatásokat. Minden atom egy központi atommagból áll, amelyet egy elektronfelhő vesz körül, amely nem egy meghatározott helyen helyezkedik el, hanem pályáknak nevezett területeket foglal el. Ezek a pályák olyan valószínűségi területek, ahol egy adott időpontban több-kevesebb valószínűséggel található egy elektron. Alakjuk és szerveződésük az atom kémiai elemétől függően változik, így minden atomtípusnak egyedi jellemzői vannak.

Amikor két atom közel kerül egymáshoz, a pályáik átfedhetik egymást. Ez az átfedés kötést hoz létre az atomok között, ami alapvető fontosságú a kémiai kötések kialakulásában. Ezek a kémiai kötések, mint például a kovalens vagy ionos kötések, döntő fontosságúak a molekulák kialakulásában és az anyag szerkezetében. Más szóval, az atomok elektronjaik kölcsönhatása révén, a pályáik átfedésének köszönhetően az atomok összeérhetnek és kötődhetnek.

Az atomi kölcsönhatásokban szerepet játszó erők

Az atomok érintkezését lehetővé tevő erők sokfélék. Ezek közül az elektromágnesesség a legerősebb, amely az elektromos töltések közötti vonzásért vagy taszításért felelős. Atomi szinten a negatív töltést hordozó elektronok lépnek kölcsönhatásba a szomszédos atommag pozitív töltésű protonjaival. Amikor az atomok érintkeznek egymással, az elektromágnesesség teszi lehetővé, hogy elektronpályáik átfedjék egymást, ami erős kémiai kötések kialakulásához vezethet, mint például a vízmolekulák vagy a szén-dioxid esetében. Emellett a kvantummechanika is döntő szerepet játszik ezekben a kölcsönhatásokban. Ez szabályozza az elektronok és az atommagok viselkedését, így befolyásolja, hogy az atomok hogyan közelednek vagy taszítják egymást. Az érintkezés egy másik formája olyan szélsőségesebb környezetekben fordul elő, mint a részecskegyorsítók.

Ezekben a környezetben az atomok és a szubatomi részecskék a fénysebességhez közeli sebességgel ütközhetnek össze. Ezek az ütközések lenyűgöző jelenségeket okozhatnak, például az atommagok széttörését, ami új részecskék keletkezéséhez és néha még nukleáris reakciókhoz is vezethet. A CERN például lehetővé teszi, hogy az atomok rendkívül erőszakos módon ütközzenek egymással, és olyan eredményeket mutassanak meg, melyek a hétköznapi világunkban nem fordulnak elő.

Az atomok egymással való érintkezésének hatása a mindennapi életben

Bár az atomok nem érintkeznek úgy, ahogyan azt emberi léptékben elképzelhetjük, kölcsönhatásuk nélkülözhetetlen a körülöttünk lévő dolgok szerkezetének fenntartásához. Az olyan szilárd testek, mint egy szék vagy egy asztal, az atomok közötti kémiai kötéseknek köszönhetően léteznek, amelyek stabilan összetartják őket.

Ha ezek az atomok nem érintkeznének (elektronjaikon keresztül), az általunk ismert anyag nem létezne. Nagyobb léptékben ezek a kölcsönhatások teszik lehetővé a természeti jelenségek létrejöttét. Például a szilárd testekben az atomok rezgése hanghullámokat hoz létre, az atomok közötti energiacsere pedig hőt termel. Ezen atomi kölcsönhatások nélkül nem létezne hő, hang, sőt az általunk ismert élet sem.

Végső soron, bár az atomok nem érintkeznek az általunk ismert módon, kölcsönhatásuk átható és alapvető. Az atomi érintkezés fogalma eltér attól, amit a mindennapi életben használunk, de az anyag, a kémiai reakciók és a világegyetem szerkezetének megértéséhez továbbra is alapvető fontosságú fogalom. Elektronjaik és kölcsönhatási erőik révén az atomok hozzák létre mindazt, amit fizikai világunkban látunk és érzünk. Így, még ha az "érintésük" nem is hasonlít a látható tárgyakéhoz, valóban az alapja mindannak, ami a valóságunkat alkotja.

Egy fizikus azt állítja, hogy megoldotta a hírhedt „nagypapa-paradoxont”, és így az időutazás lehetségessé vált.

A nagypapa-paradoxon csak egyike azoknak a kényes logikai paradoxonoknak, amelyek az időutazás koncepciójával kapcsolatban felmerülnek. Az időutazást sokáig lehetetlennek tartották, részben a hírhedt „nagypapa-paradoxon” miatt. Ez a rejtély azt a kérdést dobja fel, hogy mi történne, ha valaki visszautazna az időben, és megakadályozná, hogy a nagyapjának gyermekei szülessenek (pl. megöli saját nagyapját), így eltörölve az időutazó eleve elrendelt létezését. Egy új tanulmány azonban megoldotta ezt a kérdést.

Az általános relativitáselmélet, a kvantummechanika és a termodinamika kombinálásával a tanulmány bemutatja, hogy az időutazás megvalósítható anélkül, hogy ez a logikai ellentmondáshoz vezetne.

Az időhurok fizikája

A mindennapi időfelfogásunk a newtoni fizikában gyökerezik, ahol az események lineárisan haladnak a múltból a jövőbe. Einstein 1915-ben elkészült általános relativitáselmélete azonban megkérdőjelezi ezt az intuitív feltételezést. Kiderült, hogy a téridő szövete a józan észnek ellentmondó módon is viselkedhet, amint azt az olyan jelenségek, mint a fekete lyukak is bizonyítják. Az elmélet egyik leglenyűgözőbb előrejelzése a zárt időgörbék lehetséges létezése - a téridő olyan ösvényei, amelyek önmagukba visszakanyarodva elméletileg lehetővé teszik az időutazó számára, hogy visszalátogasson a múltba.

„Az általános relativitáselméletben az energia és a lendület minden formája gravitációs forrásként működik - nem csak a tömeg” - mondta a tanulmány szerzője, Lorenzo Gavassino, a Vanderbilt Egyetem fizikusa.

Egy olyan univerzumban, ahol minden anyag mozog és forog, a téridő annyira eltorzulhat, hogy az idő gyakorlatilag visszahajlik önmagába, és egy hurkot alkot. Egy ilyen hurok mentén haladó űrhajó elméletileg visszatérhetne a kiindulópontjára, nemcsak térben, hanem időben is. Bár úgy tűnik, hogy a világegyetemünk egésze nem forog ilyen módon, a forgó tömegek - mint például a fekete lyukak - hasonló hatást válthatnak ki, zárt időgörbék potenciális környezetét hozva létre.

Az időutazás paradoxonjai

Az időutazás egyik legnagyobb kihívása az általa okozott paradoxonokban rejlik. A nagyapa-paradoxon csak egy példa erre. Ezek a problémák azért jelentkeznek, mert feltételezzük, hogy a termodinamika törvényei, vagyis a hőt és az energiát szabályozó törvények éppoly normáisan működnének egy időhurokban, mint a való életben.

„Valójában a növekvő entrópia törvénye - egy termodinamikai mennyiség, amely egy rendszer rendezetlenségének mértékét méri - az egyetlen olyan fizikai törvény, amely különbséget tesz múlt és jövő között” - mondta Gavassino. „Amennyire tudjuk, az entrópia az egyetlen oka annak, hogy emlékszünk a múltbeli eseményekre, és emiatt nem is tudjuk megjósolni a jövőbelieket.”

Az entrópia számos mindennapi tapasztalatunkat behatárolja, a testünk öregedésétől kezdve az emlékek feldolgozásáig. Még az olyan egyszerű cselekvések is, mint a járás, a fizikai súrlódáson alapulnak. A surlódás maga is növeli az entrópiát, kinetikai energiából hőenergiává változtatja mozgásunkat. De hogyan viselkednének ezek a folyamatok egy időhurokban?

A paradoxonok kvantumos megoldása

Gavassino kutatása, amely a Classical and Quantum Gravity című folyóiratban 2024. december 12-én jelent meg, érdekes megoldást kínál. Carlo Rovelli fizikus munkásságából merítve Gavassino kimutatta, hogy a termodinamika viselkedése alapvetően megváltozik egy zárt időgörbén. Egy ilyen hurokban olyan kvantumfluktuációk keletkeznek, amelyek képesek eltörölni az entrópiát - és így már ez a folyamat alapvetően különbözik attól, amit a mindennapi életben tapasztalunk.

Ezek az ingadozások drámai hatással lehetnek egy időutazóra. Például az entrópia csökkenésével az ember emlékei eltűnhetnek, és az öregedés megfordulhat. „Az entrópia növekedése az oka annak, hogy meghalunk. Mi történik, ha megfordítjuk a halált?” kérdezte meg Gavassino. Ez a jelenség akár visszafordíthatatlan eseményeket, például a nagyapánk megölését is átmenetivé tehetné egy időhurokban, mely teljesen megsemmisíthetné ezt a paradoxont.

„A legtöbb fizikus és filozófus a múltban azzal érvelt, hogy ha létezik időutazás, a természet mindig megtalálja a módját, hogy elkerülje az ellentmondásos helyzeteket” - mondta Gavassino. „Bevezették az 'önkonzisztencia elvét', amely azt sugallta, hogy mindennek úgy kell alkalmazkodnia, hogy egy logikailag koherens történetet hozzon létre. "Az én munkám az első konzekvens levezetése ennek az önkonzisztencia elvnek közvetlenül a megszokott fizikából. Konkrétan a kvantummechanika standard keretrendszerét alkalmaztam - további posztulátumok vagy ellentmondásos feltevések nélkül -, és kimutattam, hogy a történelem önkonzisztenciája természetes módon következik a kvantumtörvényekből.” mondta Gavassino.

Elméleti és gyakorlati következmények

Bár Gavassino megállapításai meggyőző elméleti keretet kínálnak az időutazáshoz, a kérdés továbbra is fennáll: léteznek-e valóban zárt időgörbék az univerzumunkban? A legtöbb fizikus ezzel kapcsolatban igen szkeptikus. Stephen Hawking például 1992-ben azt sugallta, hogy a fizika törvényei megakadályozhatják, hogy ez a fajta időhurok egyáltalán kialakuljon.

Még ha az időhurok nem is léteznek, megértésük és modellezésük betekintést nyújthat valós jelenségekbe. Például annak feltárása, hogy a valós entrópia hogyan fejlődik és viselkedik egy zárt pálya mentén szubatomi léptékben, lenyűgöző betekintést nyújthat a szubatomi rendszerek viselkedésébe és termodinamikájába.

Tudósok szerint az emberek képesek lelassítani az időt pusztán a gondolataikkal, az elméjükkel. Amikor veszélybe kerülsz vagy meditálsz, megtapasztalhatod az érzést, hogy az idő folyása megváltozik körülötted, lelassul. Ez egyáltalán nem a képzeleted szüleménye, hanem valós dolog.

Vészhelyzetben, a szuperkoncentráció vagy a meditáció pillanataiban az emberek "időtágulási élményekről", úgynevezett ITÉ-ről számolnak be - amikor az idő mintha lelassulna számukra. Steve Taylor pszichológus egy évtizede vizsgálja ezeket az élményeket, és új könyvében azt állítja, hogy ezek a pillanatok olyan megváltozott tudatállapotok lehetnek, amelyek módosítják a normális pszichológiai, gondolkodási folyamatainkat. Végigolvasva Steve könyvét, a könyv segít megmagyarázni, hogy az ITÉ-k miért és hogyan fordulhatnak elő különböző élethelyzetekben, és miért nem kizárólag túlélési szituációkban jelentkeznek.

Az idő folyása, sebessége közel sem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek elsőre tűnik, mint ami a mindennapi környezetük érzékeléséből, tapasztalatainkból fakad.

Kérdezzünk csak meg bármelyik asztrofizikust, és valószínűleg észbontó leírásokkal fog elhalmozni bennünket a gravitáció téridőre gyakorolt hatásáról (azaz minél nehezebb egy tárgy, annál lassabban halad körülötte az idő). Egyes kozmológusok még azon is elgondolkodnak, hogy vajon az univerzum egésze - akár galaxisokkal, akár végtelen semmivel van tele - különböző sebességgel éli-e meg az időt. Több tudományos kutatási projekt azt mutatja, hogy a viláégegyetem különböző tájain különböző sebességek telik az idő. Az idő múlásának érzékelése azonban a mi elménkben is változhat. Ezt a mentális területet vizsgálja Steve Taylor - a Leeds Beckett Egyetem pszichológusa - új könyvében, amelynek címe Time Expansion Experiences (Időtágulási élmények).

Taylor érdeklődése ezek iránt a megváltozott időbeli pillanatok iránt - amelyeket ő "időtágulási élményeknek" vagy ITÉ-nek nevez - akkor kezdődött, amikor 2014-ben feleségével autóbalesetet szenvedtek. "Minden lelassult" - írja Taylor a Leeds Beckett Egyetem honlapján közzétett bejegyzésében. "Hátranéztem, és a többi autó hihetetlenül lassan mozgott, szinte mintha megdermedtek volna. Úgy éreztem, hogy rengeteg időm van arra, hogy megfigyeljem az egész jelenetet, és megpróbáljam visszanyerni az autó feletti uralmat. Meglepett, hogy mennyi részletet tudtam érzékelni."

Szerencsére a házaspár sértetlenül megúszta az autóbalesetet (az autó már nem annyira). A következő évtizedben Taylor elkezdte vizsgálni, hogy hogyan és miért jelennek meg ezek az ultralassúsággal járó pillanatok, és kutatásai elég érdekes következtetésekre vezettek. 2020-ban Taylor 96 esetet elemzett ITÉ-ként, és megállapította, hogy ezek nagyjából fele balesetek során történt, míg mások sportesemények, meditáció vagy pszichedelikus élmények során. Az eredményeket a The Journal of Humanistic Psychology című folyóiratban publikálta.

A The Conversation című weboldaon megjelent új cikkében Taylor elmagyarázta, hogy az időmódosító állapotok mögött álló néhány vezető elmélet nem pontosan ragadja meg az élmények teljes spektrumát. Az egyik elmélet szerint ezek a pillanatok a noradrenalin felszabadulásának - lényegében a szervezet 'harcolj és menekülj' mechanizmusának - az eredményei. De mindez nem magyarázza meg az emberek mentális időtágulását az intenzív meditáció vagy koncentráció pillanataiban. Lehetséges, hogy ez az észlelés egy evolúciós hack az intenzív helyzetek túlélésére, de ez még mindig nem magyarázza meg, hogyan fordulnak elő élet-halál eseményeken kívül.

Egy másik elmélet szerint az ITÉ-k nem valódi élmények, hanem az emberi elme által keltett emlékezési illúziók. Vészhelyzetben, mondja az elmélet, a tudatosságunk kiélesedik, így a normálisnál több érzékelést szívunk fel" - írta Taylor. "Ezek az észlelések kódolódnak az emlékeinkbe, így amikor felidézzük a vészhelyzeteket, az extra emlékek azt a benyomást keltik, minth az idő lassan telt volna."

Taylor megállapításai az ITÉ-ket átélt emberekről azt mutatják, hogy képesek voltak sokkal gyorsabban feldolgozni a gondolatokat és az információkat, mint ami normális körülmények között lehetséges volna. Taylor azt az elképzelést támogatja, hogy ezek az események az emberi elmét egy megváltozott tudatállapotba helyezik.

Ezekben a pillanatokban kilépünk a normális tudatunkból egy másik "időérzékelésbe". Míg az idő folyása továbbra is a gravitáció és a téridő közötti kényes tánc, az új kutatások azt mutatják, hogy az idő nagyon is lehet egy olyan tudatállapot, mely a valós idő folyását mutatja.

Társadalmunk az autizmus kérdésköre mentén jobbára azzal foglalkozik, hogy az autista gyerekeket hogyan oktatjuk és támogatjuk és hogyan fognak tudni a társadalomba integrálódni. De ezek a gyerekek egyszer mindenképpen felnőnek és felnőttként ugyan ki foglalkozik velük? Még ennél is fontosabb kérdés a gyerekkorban nem diagnosztizált autisták kérdése (a nagyobb tétel, azok, akik szemmel nem látható módon érintettek), akik jómaguk sem tudják kik is ők, és állapotuk ismerete nélkül válnak felnőtté.

Az autizmus tünetei egyénenként változnak, és egy igen széles spektrumon helyezkednek el. Sokszor hallhatjuk a neurodivergens kifejezést is az autisták kapcsán. A neurodiverzitás fogalma az 1990-es években jelent meg azon nézet alternatívájaként, hogy az eltérő idegrendszeri működéssel (például autizmussal, hiperaktivitással) élő emberek betegek, fogyatékosok, „nem normálisak”. Magát a kifejezést Judy Singer magyarországi születésű ausztrál szociológus alkotta szakdolgozatában 1998-ban. A szó a görög neuro- (neuron, ideg, húr) és diverzitás, vagyis sokféleség, változatosság szavak összeolvadásából született. A fogalom és mozgalom azt a nézetet igyekezett és igyekszik képviselni, hogy az emberi idegrendszer többféle módon működhet, minden egyes ember idegrendszere különbözik valamennyire, ez adja egyediségünket. Az autista, hiperaktív agy nem egyszerűen „rosszabb”, mint a neurotipikus, vagyis az emberek nagyobb részére jellemző működésű, hanem más, amely más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik. A neurodiverz állapotok az emberi változatosság természetes megnyilvánulásai, nem betegség, következésképp ezeket az állapotokat nem kell (és nem is lehet) meggyógyítani.

Mindenki láthatott már olyan posztokat, videókat a közösségi médiában, ahol az emberek részletesen bemutatják azokat a tüneteket, amelyek alapján ők maguk is érzik, tudják, hogy az autista spektrumon vannak. Ezeket a posztokat néző emberek sokszor ezekben magukra ismerve megnyugtatónak találják ezeket a posztokat.

Az autizmusban érintettek nagy részét nem diagnosztizálják gyermekkorukban, így hát felnőttkorukra sincsen az  állapotukról tudomásuk. Ennek számos oka van. Az autista emberek megtanulnak alkalmazkodni az elvárt viselkedési formákhoz, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Ezt maszkolásnak hívják, nevéből eredően hatásos eredményekkel, ezekről az emberekről senki sem sejti, hogy autisták, mivel minden szociális tranzakcióra jól regálnak.

"A szakemberek az autizmus diagnosztizálása során nagy hangsúlyt fektetnek az autizmus külső jeleire, és legtöbbször nem annyira a nem látható, belső tünetekre, mondja Stephanie Gardner-Wright, a Michiganben dolgozó autizmus szakértő. Ezek a belső tünetek személyenként nagyon különbözőek. "Az autizmus nagyon sokféleképpen jelenhet meg. Az autizmuson belül nagyobb a sokféleség, mint az autizmus és az allizmus (nem autista emberek) között." Ez azt jelenti, hogy számos olyan jel vagy gondolkodási minta van, amelyekkel a nem diagnosztizált autisták azonosulni tudnak.

Az UFO érzés

A felnőtt autista emberek számára gyakori érzés, hogy másnak, idegennek, UFO-nak érzik magukat. Brandon Tessers, az Effective Artistry, egy neurodivergens embereket támogató terápiás csoport igazgatója szerint néhányan úgy írják le, hogy "néha úgy érzik magukat, mint egy idegen lény a Föld bolygón".

Ez az idegenség tudat, annak érzete egy belső mutató, nem lehet egy emberre ránézni és látni, hogy kívülállónak érzi-e magát. Az érzés lehet nyomasztó, de lehet finomabb is, ez személytől függ. Persze az autisták sem  feltétlenül érzik magukat mindig kívülállónak. Találhatnak olyan környezetet, amely befogadóbb, elfogadóbb számukra. Emellett egyes felnőtt autisták felnőttkorukban pusztán attól is jobban érzik magukat, ha olyanok közt vannak, akik állapotukra nem gyengeségként, hanem erősségként tekintenek.

Szociális beilleszkedéssel, jelzésekkel kapcsolatos nehézségek

"Az autizmussal élők számára nehéz megfejteni, hogy mennyi szemkontaktus elég, vagy hogy mikor kell abbahagynia a mosolygást egy beszélgetés során", mondta Gardner-Wright. "Lehet, hogy képesek megtanulni  amegfelelő mennyiségeket, viselkedési normák paramétereit, de ez nem egy veleszületett érzék, mint egy allistánál (nem autista személynél)" - tette hozzá.

Zavaros kapcsolati múlt - romantikus és plátói értelemben egyaránt

Sok nem diagnosztizált autista felnőttnek zavaros és bonyolult társas kapcsolati múltja van. Az autista személyek a romantikus kapcsolatokban is nehéznek érezhetik az eligazodást. Ha romantikus kapcsolataiban nehéz és bonyolult múltja van, akkor valószínűleg az autista személy nem tudja, hogy az ő kapcsolatai miért mennek tönkre, míg másoké nem.

Szenzoros érzékenység

Az érzékszervi ingerekre - például zajra és fényre, látványra- való érzékenység az autizmus egyik lehetséges jele. Ez azt jelentheti, hogy egy hangra vagy hiperérzékeny vagy teljesen érzéketlen vagy. A nem autista emberek általában kevésbé érzékenyek az érzékszervi ingerekre. Az autista személy például különösen erős zajként érzékelheti egy barátja ketyegő órájának hangját, vagy extrém módon érzékeny lehet egy elhaladó mentőautó szirénájának hangjára.

A rutin iránti vágy

Sok autista ember szereti a pontosságot és a következességet. A világ, amelyben élünk, bizonytalan és kiszámíthatatlan. Ezért az autista személyek a rutinhoz folyamodnak, mint az önnyugtatás egyik módjához. Ha a rutin megszakad, erős érzelmek jelentkezhetnek, beleértve az intenzív ingerlékenységet vagy szorongást. A rutinnak nem feltétlennak kell szuper szigorúnak lennie, ez egy gyakori tévhit, amikor az emberek az autizmussal élők napi menetrendjére gondolnak. Ehelyett lehet az is például, hogy minden reggel egy bizonyos bögrét részesítenek előnyben. A rutin különböző embereknél másképp néz ki. Ráadásul a nagy változások is nehezek lehetnek az autista személyek számára.

A rutin bizonyos viselkedésekre is kiterjedhet. Ide tartoznak az ismétlődő testmozgások is, amit stimmingnek (önstimulálás) neveznek. A  stimuláló viselkedések közé tartozhat a test ringatása, a láb rázása, az ujjak morzsolása, egy adott felület dörzsölgetése, de akár a folyamatos séta is a szobában.

Az egyedüllét iránti erős késztetés

Az egyedüllétre való igény a szociális helyzetek vagy a valóban túlstimuláló helyzetek utáni feltöltődéshez az autizmus egyik nagyon tipikus jellemzője. Ez azt jelentheti, hogy az autista személy egy munkahelyi prezentáció vagy egy családi buli után végzetesen kimerültnek érzi magát.

Ez a kimerültség az úgynevezett „maszkolás" jelenségéből ered. Ez a fajta maszkolás azt jelenti, hogy el kell rejteniük valójukat, saját viselkedésüket annak érdekében, hogy beilleszkedjenek abba a viselkedés formába, amit a körülöttük lévő emberek elvátásának gondolnak.

És bár időnként minden ember megteszi ezt, az a mérték, ahogyan az autistáknak álcázniuk kell önmagukat a szociális viselkedésük során, a teljes kimerülést eredményezheti. Ezután kénytelenek hosszú időt egyedül tölteni egyedül, sötét és csendes helyeken, hogy regenerálódjanak.

Kívülről nézve az embereknek fogalmuk sincs, ha valaki álcázza magát. Az autisták azt teszik, amit mindenki elvár tőlük, legtöbbször sikeresen. Ez úgy néz ki például, hogy az autista személy a munkahelyen úgy viselkedik, ahogy „kell”, de aztán hazamegy, összeomlik, és retteg a gondolattól, hogy holnap újra kell kezdenie ezt a maszkolást.

Speciális érdeklődési körök

Az autista személyeknél általában egy bizonyos tevékenység vagy téma iránti mély kíváncsiság és szenvedély is kialakul. Az autisták agya hajlamos nagy szenvedéllyel vonzódni a speciális érdeklődési területük felé, és rengeteg energiát abba fetetve megnyugtató érzést kelt bennük.

És bár mindenkinek vannak érdeklődési körei - és sok embernek erős az érdeklődése - az autisták valószínűleg megtalálják a módját annak, hogy mindent a speciális érdeklődési körükhöz kapcsoljanak. Ez például úgy nézhet ki, hogy akkor is megtalálják a módját annak, hogy kedvenc tévéműsorukról beszéljenek, ha a beszélgetés teljesen más események körül forognak.

A small talk, a csacsogás iránti ellenszenv

A legtöbb ember nem szereti a small talkot, de az autizmussal élők számára a small talk, a csacsogás teljesen kimerítő és olyasmi, aminek szerintük meg sem kellene történnie, hiszen semmi rtelme sincsen.

Az autisták általában nem élvezik a small talkot, és megtalálták a módját, hogy elkerüljék. Igyekeznek az életüket vagy a karrierjüket úgy alakítani, hogy ne kelljen sok ilyen allisztikus (nem autista) kommunikációt folytatniuk. Az autista spektrumon lévő emberek általában a mély, tartalmas beszélgetéseket részesítik előnyben.

Vágy a direkt kommunikációra

Az autizmussal élő emberek az egyenes beszédet részesítik előnyben, a valóban őszinte, világos kommunikáció erős preferenciájával.

Az autisták hajlamosak arra, hogy szó szerint beszéljenek, pontosan azt mondják amire gondolnak és amit szeretnének a külvilágtól. Természetesen ezt is várnák el a többi embertől. Például, amikor azt mondja valaki, hogy "majd ha piros eső esik", az autisták a fejükben szó szerint piros színű esőt képzelnek el, ami az égből hullik, de aztán rájönnek (természetesen egy szempillantása alatt), hogy a hozzájuk beszélő személy a piros esővel valami olyanra utalt, mely számára valami elképzelhetetlen dolog.

Az autisták számára legtöbbször a beszélt nyelv frusztráló, jobban megértik a szavakat, mások mondanivalóját, ha képernyőn vagy papíron leírva látják, mintha valaki hangosan kimondta volna azokat. Az embereknek az autista személyekkel való kommunikáció során olyan rövid mondatokat használni, amelyek pontosan, ténylegesen szó szerint azt fejezik ki, amit mondani akarnak.

Felnőttként felfedezni, hogy autista az ember, nagy felismerés és az önmagunk megértését erősítő érzés, segíthet abban, hogy jobban megértsük magunkat és életünket. De ez egyben gyászfolyamat is, mert azt kívánhatjuk,  bárcsak már gyerekkorunkban is tudtunk volna az állapotunkról, és emiatt bizonyos élethelyzetek másképp alakulhattak volna.

----- Jómagam aspergeresként az autista spektrumon vagyok, a fentiek nagyrészt saját tapasztalataimon alapulnak.  -----

Sokszor, amikor történelmi korokra gondolunk vissza, észre sem vesszük, hogy a számunkra közelinek és távolinak tűnő korszakok bizony egybe estek. Összeszedtem néhány különböző történelmi korszakot, melyek megdöbbentő módon egybe estek.

Az amerikai vadnyugat cowboy korszaka egy időre esett a viktoriánus korszakkal (1837-1901). A vadnyugat korszakát a filmes feldolgozások, a vontrablások és a korszerű fegyverek miatt sokszor hozzánk közelebbi korba gondoljuk, mint a rizsparókás nemesek korát.

A Machu Picchu és a Sixtus-kápolna csupán 30 év különbséggel épült. A Sixtus-kápolna (Capella Sistina) az Apostoli Palotában található kápolna, a pápa hivatalos rezidenciája Vatikánvárosban, 1473 és 1481 között épült. A Machu Picchu egy 15. századi inka citadella (fellegvár), amely Peru déli részén, a Keleti-Kordillerák hegygerincén, 2430 méter magasan fekszik, és 1450 környékén épült.

Az 1860-as évek közepén az USA 16. elnökeként regnáló Abraham Lincoln egy időben élt Japán uralkodójával, Meidzsi császárral és a szamurájokkal, a Japán urak csatlósaival. Milyen lett volna egy konföderációs vagy egy unionista hadsereg versus szamuráj csata!

Az egyiptomi piramisok építésének kezdetén a Földön még éltek a gyapjas mammutok. Ez különösen azért érdekes, mert a mammutokat leggyakrabban valamiféle őslényeknek tekintjük, holott kipusztulásukban a modern emberek jelentős mértékben közreműködtek.

Kleopátra időben közelebb élt hozzánk, mint a gízai nagy piramisok építésének ideje. Hát nem egyidőben volt ez?

Egy kis magyar vonatkozás is eszembe jutott. A magyar területek nagy részét is elfoglaló Oszmán Birodalom még létezett amikor Walt Disney megrajzolta és bemutatta Miki egeret.

Kicsit nagyobb méretekben és régebbi korszakokban gondolkodva érdekes, hogy a Földön még vígan Sztegoszauruszok szaladgáltak, amikor a Szaturnusz gyűrűi kialakultak. Az égitesteket valamiféle állandóságnak gondoljuk, pedig azok is folyamatosan változnak.

És végül a legdöbbenetesebb tény, hogy London 1500 évvel korábban épült, mint ahogy Dzsingisz kán élt. Ez a tökéletesen összezavaró történelmi tény maga.

Szépséges kisfiammal - aki hajléktalan gyűjtő társai mellett, a zöld propaganda mentén nagy RePont 50 forintos palack gyűjtővé avanzsált - elindultunk ma (2024. 08. 21. 11:31) a heti 50 forintos palack visszaváltási utunkra. Az 5. kerületben lakunk a Jászai tértől nem messze, így a heti összegyűjtött palackainkkal a közeli, 80 méterre található Príma boltba mentünk (https://maps.app.goo.gl/rPnA5YYt4Ao7MDP16). Ott van egy RePont automata, ami néha működik, néha nem, de gondoltuk hátha éppen most majd működni fog. Hát persze hogy nem.

A Prímában egy messziről bűzlő, hajléktalan ember dobálta az automatába a palackokat egy hatalmas zsákból az utcán, a kukák kiforgatásából kinyerve azokat. A palackokból rothadó lé folyt ki a földre. Az automata (bolton belüli) környéke koszos, ragadós és büdös, a már említett okokból kifolyólag. Az automata az előttünk álló, több száz palackot hozó hajléktalannál 15 perc várakozásunk közben elakadt, megtelt az automata, újabb 10 perc után megjelent a helyi erő, aki kinyitotta, megrázta az automata gyűjtő kosarát, majd hibát írt ki a gép. Ekkor, majd fél óra várakozást pocsékba dobva, elindultunk tovább. A kisfiamért mindent.

A hajléktalan említése részemről pusztán ténymegállapítás, semmi bajom velük, sokszor adunk nekik ételt, többször mentőt hívtunk már rosszullétük esetén (ez egy másik történet, hogy a hajléktalanokat hogyan veszi semmibe az ellátórendszer). Nálunk, az 5. kerület frekventált, turistákkal teli utcájában, mindennapi látvánnyá vált a kiborogatott utcai szemetesek és lakossági kukák bűzölgő látványa, melyet a hajléktalanok állam által rájuk testált palack gyűjtése idéz elő. Sebaj, a közterületesek jeleznek a köztisztaságiaknak (jó esetben, jó érzésű tisztviselő esetében ugye), a köztisztaságiak visszapakolják a szemetesekbe, a helyi lakók pedig jelentős többlet költséggel visszapakoltatják a kukába a szemetet. Semmi gond, mindent a tisztaságért, a zöld környezetért!

Mivel a Prímában nem jártunk sikerrel a hajléktalan gyűjtőkollégánk és az automata hibája miatt, hát kisfiammal mentünk tovább a következő RePont automatához a kiskörúton, a Penny-ben (https://maps.app.goo.gl/1VSLgLpyyvMgAAoSA) található. De jó, látjuk a szép zöld, milliárdokért kihelyezett automaták egyikét, hatalmas az öröm, hogy na végre. Aztán mosolyunk lehervadt, mivel ez sem működött.

Sebaj, megyünk tovább, a következő RePont automata a Nyugati téren a Sparban található (https://maps.app.goo.gl/drHzDScCzzGNDior7), itt kettő is van. Tippeljünk, működtek? Jé, nem! Imigyen:

Ekkor már 45 perce bolyongtunk a csodás Repont automaták közt kisfiammal. Ő ebből kis bevételre számított és hát rajongott a gyűjtésért, a zöld szemléletért és hogy de jó is ez. De csak a mai tapasztalataink végéig gondolta így ő is.

Okés, ne törjön le pár kudarc után a lelkesedésünk, menjünk a közeli Lidl-be () a RePont automatához. Oltári, ez működik! Hatalmas sor, de beállunk. 15 perc alatt egyetlen egy emberrel sem haladt a sor, különböző problémák miatt (belső kosár rázogatás, feliratokkal a kijelzőn és a bánat tudja még mi miatt nem). Itt egy kép innen is:

Így hát több mint egy óra után, 5 automatát megjárva nem tudtuk leadni a palackjainkat, hát hazamentünk. Akinek van kisgyermeke tudja milyen ez, kisfiam nem hagyott békén, 2 óra múlva újra ki kellett menni a közeli Prímába, hátha újra működik a gép. A bolton belüli automatához érve a ragadós mocsok csak tovább terjedt, de működött a gép! Ja nem, az előttünk álló turistánál megakadt és 5 perc, többszöri odahívás után megjelent a helyi erő, összerázta a belső tartályt és be tudtuk dobni a palackokat a gépbe! Persze minden egyes palackkal idegeskedni kellett (a hátunkban a várakozók megvető tekintetével), mivel a RePont automata folyton visszadobta azokat, 2-3. alkalomra mégiscsak bevéve, de így 40 palack bedobása 5, idegeléssel teli percet vett igénybe. OH MEG VAN! De jó, bevett mindent, kiválasztjuk, hogy az appban rögzített bankszámlámra utalja a pénzt, leolvasom a vonalkódot. Erre az automata kinyomtatja a kizárólag helyben levásárolható papír kupont, kisfiam csalódására, aki a pénzt gyűjti LEGO-ra. Szégyen ez az egész.

BTW mindez otthon, a szelektív gyűjtéssel töredék időt vesz igénybe. A szelektíven gyűjtött hulladék helyes kezelésével és feldolgozásával nagyságrendekkel hatékonyabban lehet bánni, ahogy másországokban teszik a hulladékfeldolgozó céget. Pénzt keresve ezen, a lakosságnak ingyenes nyújtva a szolgáltatást.

Na és hova lesznek a vissza nem váltható palackok? A hanyatló nyugaton vásárolt palackok? Gyűjtsük tovább máshogy? Dobjuk a szemétbe, mert innentől kezdve azok nem környezet károsítók?

A történetem a RePont rendszer bárki által tapasztalható csődjét mutatja, mely az otthoni, utcai és az automaták körüli koszt alakította ki, a hajléktalanok megalázását, még mélyebbre, kukázóvá fejlesztését és az állampolgárok koszba fullasztását jelenti. Mindemellett olyan intézményesített, előre kalkulált lopást is jelent, mely a RePontok mögött álló MOL tulajdonú cég napi több száz millió forinttal gyarapodását is jelenti, a vissza nem váltott palackok díjainak megtartásával. Mivel pedig az emberek nem kapják vissza a palackokkal kifizetett 50 Ft-ot, ezért ez infláció növelő tényező is (jelentős), melyet a Statisztikai Hivatal mélységes meggyőződéssel tagad és nem számítják az infláció kalkulásánál. És ugyan számolt valaki az állampolgárok időráfordításával, az abból fakadó károkból? Nem hinném.

Így élünk mi Magyarországon, újabb indokból meglopva, kormányunk által okozott koszban, Európa legszegényebb országaként, 15 milliárd forintos tűzijátékkal a fejünk felett.

Úgy sajnálom.

Nem hiszek abban, hogy akármi is lehetséges.

A hit és tudás nem azon múlik, hogy hiszünk e bármiféle Istenben. Nem hiszek a hitben, mert az én megközelítésemben a világ megismerése a tudás, az a megközelítés, ahol egy teljesen másik dimenzióba kerülünk.

A tudás a kételkedéssel kezdődik, és nem a hiten alapszik. Abban a pillanatban, amikor kétségek nélkül elkezdesz hinni valamiben, megszűnik a kíváncsiságod a világ iránt. A hit az egyike a legmérgezőbb dolgoknak a világon, ami pusztítja az emberi intelligenciát, az emberiség eszmeiségét.

Minden vallás a hiten alapszik, csak a tudomány alapszik a kételkedésen. Arra vágyok, hogy bárcsak a vallás is tudáson alapulna, és tudományos értékeken alapuló életet biztosítana az embereknek.

Ha még nem vagy rendszeres kakiló, mint Sheldon az Agymenők című sorozatból, akkor tanítsd csak be magadat szépen arra, hogy óramű pontossággal kakilj. Megéri megfontolni!

Akár kakinak, székletürítésnek vagy szarásnak hívjuk, itt az ideje, hogy beszéljünk róla. Ahogy a híres gyerekkönyv is tanít minket: Mindenki kakil.

A székletünk mindent elárulhat a rost- és vízbevitelünktől kezdve a fertőzések vagy betegségek esetleges jelenlétéig. Hogy mennyit, milyen gyakorian és milyen összetételben és megjelenésben kakilsz, az az egészséged indikátora. Ahogy tapasztalhattad és amit a felmérések is mutatnak, a kakilás gyakorisága a napi kétszeri és heti háromszori alkalom között mozog. De felmerülhet benned a kérdés, mi is a legjobb napszak a kakilásra?

A legjobb napszak a kakilásra a gasztroenterológusok szerint

Dr. Will Bulsiewicz, a Dél-Karolina államban élő gasztroenterológus, az 'Éltető rostok' című könyv szerzője szerint nem feltétlenül létezik legjobb napszak a kakilásra. A pontos időpontnál sokkal fontosabb a következetesség. "A bolygó szinte minden más élőlényéhez hasonlóan az emberi test is olyan ritmus szerint működik, amely a napfelkeltéhez és napnyugtához igazodik. A pontos kakilási ritmus fontos." - mondja Bulsiewicz.

Az étkezés utáni anyagcserét, az alvásunk minőségét és a bélrendszerünk egészségét mind befolyásolják testünk természetes ritmusa. "Amikor a bélrendszerünk a megfelelő ritmusban van működik együtt szervezetünkkel, akkor jó, teljes és rendszeres bélmozgásunk van. A szabálytalan bélritmus veszélyezteti a bélmozgékonyságunkat (ez a táplálékunk és a végtermékek mozgása az emésztőrendszeren keresztül) és a bélmikrobiomunkat. Ez krónikus székrekedésben vagy irritábilis bél szindrómában nyilvánulhat meg" - mondja Bulsiewicz.

Mivel ez a bélmozgási ritmus annyira kritikus, hogy Dr. Kenneth Brown, a texasi Planóban dolgozó gasztroenterológus szerint bizonyos napszakok általában jobbak, mint mások a székletürítés, a kakilás szempontjából. "Általánosságban elmondható, hogy reggel, röviddel az ébredés után a legtöbb ember számára általában a legjobb időpont a kakilásra" - mondja Brown.

Ennek három fő oka van:

• A cirkadián ritmusod. Mint említettem, a testünk egy 24 órás belső óra, az úgynevezett cirkadián ritmus szerint működik, amely különböző fiziológiai folyamatokat szabályoz, köztük az emésztést is. A vastagbél hajlamos arra, hogy napközben aktívabb legyen, a csúcstevékenység pedig reggel jelentkezik. "Ezzel párhuzamosan a szervezetünkben reggel megemelkedik a természetes kortizolszint, ami serkentheti a bélmozgást", teszi hozzá Brown.
• Az éjszakai 'böjtöd'. "Alvás közben az emésztőrendszerünk inaktív, ami lehetővé teszi, hogy a vastagbélben felhalmozódjon a széklet" - mondja Brown. "Ez egy jó dolog, mert jó az, ha nem kell éjszaka arra ébrednünk, hogy kakilni kell" - folytatja Bulsiewicz. A vastagbél éjszaka megtelik mellékterékekkel (kaki), majd reggelre a dolgok újra felgyorsulnak, így a reggel remek alkalom a székletürítésre - értenek egyet az orvosok.
• A gasztrokolikus reflex beindul. "Evés vagy ivás után a gyomrunk kitágul, ami egy fiziológiai reakciót vált ki, amit gasztrokolikus reflexnek nevezünk. Ez a reflex arra serkenti a vastagbelet, hogy összehúzódjon és előre tolja tartalmát, ami bélmozgáshoz vezet" - mondja Brown. Reggelente ez a reflex gyakran a legerősebb, különösen miután megittuk az első pohár vizet és megettük reggelinket.

Íme a 8 tényező, amely befolyásolhatja, hogy milyen gyakran és hogyan kakilsz.

1. Diéta"

Az evés maga, különösen a magas rosttartalmú ételek elfogyasztása működésre serkenti a beleink mozgását" - mondja Bulsiewicz. Más tényezők is szerepet játszanak: "A megfelelő hidratáltság fenntartása elengedhetetlen a puha, könnyen üríthető kakihoz. A dehidratáció ahhoz vezethet, hogy a vastagbél több vizet vesz fel a székletből, ami keményebb, szárazabb székletet és esetleges székrekedést eredményez" - mondja Brown.

"A koffein, az alkohol és más anyagok a vastagbél összehúzódásának serkentésével és a bélmozgékonyság növelésével fokozhatják a bélmozgást, míg a feldolgozott élelmiszerekben gazdag és rostban szegény étrend hozzájárulhat a székrekedéshez" teszi hozzá Brown.

2. Fizikai aktivitás

Mozogj - és a bélrendszered is mozogni fog. "Miközben edzünk, a bélmozgásunk átmenetileg lelassul, hogy aztán a testmozgás abbahagyása után újra fokozódjon" - mondja Bulsiewicz. "A testmozgás serkenti  a bélmozgást. Amikor mozogsz, a beleid is megmozdulnak" - mondja.

Ez fordítva is igaz: "A fizikai aktivitás hiánya lelassíthatja a bélmozgást, és hozzájárulhat a székrekedéshez. Például a hosszan tartó ülés indokolatlan nyomást gyakorolhat a végbélre, ezzel gyengítheti a kakilásban részt vevő izmokat, mondja Brown. Ezeknek az izmoknak pedig jól kell működniük a teljes széklet ürítéshez."

3. Utazás

Bulsiewicz nemrég elárulta, melyek azok az okok, ami miatt nem tudsz kakilni utazás közben. Az ok az, hogy az időzóna váltás befolyásolja a cirkadián ritmusunkat, megváltozik a táplálkozás és a vízbevitel, fokozódik a stressz és a kevésbé aktív életmód. Ezek miatt nem tudsz kakilni.

4. Stressz

"A stressz és a szorongás hatással van a bél-agy tengelyre, ami a bélműködési szokások megváltozásához vezet. A stressz fokozhatja a vastagbél összehúzódását, ami hasmenést okozhat, vagy csökkentheti a bélmozgást, ami székrekedést eredményezhet" - mondja Brown. Az, hogy a bélrendszerünk hogyan reagál a stresszre, a saját fiziológiánktól és a szervezetünk által kibocsátott hormonoktól (például kortizol vagy adrenalin) függ, amikor is idegesnek érezzük magunkat.

5. Bizonyos egészségügyi állapotok

"Az említett mentális kihívások mellett más egészségügyi problémák is befolyásolhatják a bélműködést, beleértve a gyulladásos bélbetegségeket (IBD), mint például a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás, az irritábilis bél szindróma (IBS), a cöliákia, a pajzsmirigy alulműködés, a cukorbetegség és az olyan neurológiai rendellenességek, mint a Parkinson-kór vagy a szklerózis multiplex", mondja Brown. Ezek az egészségügyi állapotok növelhetik vagy csökkenthetik a kakilás gyakoriságát.

6. Egyes gyógyszerek

A vény nélkül kapható gyógyszerek, például a hashajtók és a székletlágyítók célja a székletürítés fokozása vagy a könnyebb székletürítés elősegítése, ha azzal a szándékkal szeded őket, hogy könyebb legyen kakilni. Más megoldások, köztük egyes antidepresszánsok, valamint bizonyos narkotikumok, köztük az opioidok is székrekedéshez vezethetnek. Ha új gyógyszert kezdesz el szedni, és észreveszed, hogy megváltoztak a vécézési szokásaid, beszélj orvosoddal - ő talán képes lesz megoldani a problémádat. 

7. Terhesség

A gyermekvállalás a rendszeresség ellen szól. A növekvő magzat nyomást gyakorol a végbélre, ami akadályozhatja a székletürítést. Ráadásul "a terhességgel kapcsolatos hormonális változások csökkenthetik a bélmozgást, ami székrekedést okozhat" - mondja Brown. "A megnövekedett progeszteronszint ellazíthatja az emésztőrendszer izmait, akadályozva a széklet mozgását a vastagbélben" - magyarázza Brown.

8. Öregedés

"Emésztőrendszerünk természetes módon lelassul, ahogy öregszünk, ami ritkább bélmozgáshoz vezet" mondja Brown. A legtöbb ember egy kicsit kevesebbet kezd mozogni, ahogy öregebbek leszünk, és ahogy említettem, az alacsonyabb aktivitás miatt ritkábban kakilnak az emberek. Ráadásul a korral minden izmunk - beleértve a vastagbélben és a végbélben lévőket is - általában renyhül. Ez növelheti a székrekedés kockázatát. "Az idegeink is kevésbé érzékennyé válnak, beleértve a végbélben lévőket is, így kihívást jelent a székelési inger érzékelése" mondja Brown.

Hogyan álljunk rá a rendszeres székletürítési rutinra

Az életmód finomhangolása segíthet abban, hogy óramű pontossággal kakilj. Ha rendszer szerint szeretnél kakilni, kövesd ezeket a szakértők által jóváhagyott tippeket:

• Hozz létre reggeli rutinokat. Ez a jó éjszakai pihenéssel kezdődik, a rendszeres alvás-ébrenléti időbeosztás betartásával. A reggeli felkelési rutin részeként igyál meg egy csésze kávét, mivel a kávé segíthet serkenteni a bélmozgást. Bulsiewicz szerint: "Párosítsd a kávé fogyasztást egy magas rosttartalmú reggelivel, és sikerre ítéltetsz". Ha ezt minden nap megteszed, az segít szinkronizálni a szervezet belső óráját az emésztőrendszereddel, ami rendszeresebb bélmozgásra készt, teszi hozzá Brown.
• Szánj időt arra, hogy a szervezetedet arra trenírozd, hogy időben kakilj. A reggel gyakran a legtermészetesebb időpont a bélműködésünk szempontjából. (Nem tudom, te hogy vagy vele, de az irodában kakilni nem a kedvenc tevékenységem.) Tulajdonképpen "edzheted" a vastagbeledet arra, hogy olyan kiszámítható legyen, mint az ébresztőórád. "Tanítsd meg a testedet arra, hogy egy meghatározott időpontban kakiljon, ha a reggeli kávé és a reggeli elfogyasztása után öt percig a vécén ülsz" - javasolja Bulsiewicz. Ha már ott vagy, ne erőlködj vagy erőltesd, és ha öt perc után sem kakilsz, állj fel és állj tovább. "De ha ezt néhány egymást követő napon megismétled, a tested fel fogja ismerni, hogy ebben az időpontban próbálsz kakilni, és segíteni fog, hogy ez meg is történjen" - mondja. 
• Végezz rendszeres testmozgást. Törekedj legalább 30 perc közepes intenzitású testmozgásra a hét legtöbb napján. Az élénk séta, a kerékpározás, az úszás, a tánc, a teniszezés vagy a túrázás mind-mind számít.
• Törekedj arra, hogy minden nap megfelelő mennyiségű rostot vigyél be. A rostok általánosságban a székletet tömörebbé teszik, így az könnyebben áthalad a vastagbeledben. A Centers for Disease Control and Prevention (Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ) 22-34 gramm rostfogyasztást javasol naponta, kortól és nemtől függően. Ha nem éred el ezt a mennyiséget, akkor fokozatosan növeld a rostbevitelt, hogy elkerüld a puffadást és a gázképződést. A gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek, diófélék és magvak mind magas rost tartalmú források.
• Maradj hidratált. Nem kell ismételgetni persze, de igyekezz sok vizet inni, és hidratáló ételeket enni a nap folyamán. "A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel elengedhetetlen a puha, könnyen üríthető széklet fenntartásához" - mondja Brown.
• Keresd a stresszoldás neked megfelelő módszerét. "A stressz kezelésével és a relaxációs technikák gyakorlásával szabályozhatod a bélmozgást és elősegítheted a nyugalom érzését" - mondja Brown.
• Töltsd fel magnézium raktáradat. Ha úgy érzed, hogy székrekedéstől szenvedsz, kérdezd meg orvosodat, hogy a magnézium-kiegészítő jót tenne-e neked - javasolja Bulsiewicz. "Jellemzően a magnézium-oxid, a szulfát vagy a citrát jót tesz a bélmozgás serkentésére. Az egészséges reggeli kakihoz ideális időpont a magnézium kiegészítők lefekvés előtti szedése. A magnézium az alvás szempontjából is hasznos" - mondja Bulsiewicz.

"A legfontosabb, hogy megfelelő rendszerességgel kakilj, hogy ne torlódjanak fel a dolgok. Bár a napi székletürítés nagyszerű módja lehet ennek elérésének, ez nem követelmény a megfelelő rendszeresség eléréséhez" - mondja Bulsiewicz. "Ráadásul sok-sok ember van, aki mindennap kakil, és mégis székrekedéses. Szóval inkább az a fontos, hogy megfelelő legyen a székletürítés, mintsem hogy mereven ragaszkodjak egy bizonyos gyakorisághoz" - magyarázza. Ha megváltozott a tipikus "normális" székletűrítési gyakoriságod, és hirtelen sokkal többet vagy kevesebbet kakilsz, vagy az állagod gyökeresen megváltozott, ezek mind jelzések arra, hogy beszélj az orvosoddal, hogy megbizonyosodj arról, minden rendben van-e a bélrendszereddel és az általános egészségeddel.