Hallottad már a hangodat visszahallgatva egy hangüzenetből? Mondtad már, hogy ez de béna? Kérdeztél már másokat, hogy tényleg ilyen a hangom? Nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik kényelmetlenül érzik magukat, ha viszont hallják a hangjukat.
Ennek fizikai és biológia okai vannak
A fő ok az, hogy a hang, amit beszéd közben hallunk, az teljesen más, mint más emberek számára és mint a hangfelvételeken. A hang rezgései, amit beszéd közben hallhatunk, a levegőn keresztül továbbított hang, az úgynevezett légvezetés és a belső hang keveréke, amely a légutak, a hangszalagok és a fejben lévő csontok rezgéseinek kombinációja.
E belső rezgések hatására hangunk saját magunk számára mélyebbnek hangzik, mint amilyen a valóságban. Amikor beszélünk, olyan, mintha mindenki hangszórókon keresztül hallaná a hangot, de mi a saját fejünkben lévő barlangon keresztül halljuk. A hang megkerüli az arcüregünket, a fejünkben lévő összes üres teret és a fülünk középső részét, ami megváltoztatja a hangok zengését, hallását ahhoz képest, amit mások hallanak.
Amikor azonban a saját hangod felvételét hallod, a hang a levegőn keresztül a füledbe jut, ahol rezgésbe hozza a kis fülcsontokat. Ezek a rezgések ezután a fülünkben megbúvó kis csigába jutnak, amely a hallható hangokat elektromos jelekké alakítva az agyba küldi.
A két egymástól különböző folyamat az oka annak, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a hangjuk másképp hangzik, mint a hangfelvételen. A hang, amit a hangfelvételen hallunk, valójában az a valós hangunk, ahogy az mindenki másnak szól.
Ezért utálod a saját hangodat
Több oka is van annak, hogy miért érezzük magukat kényelmetlenül, ha a hangunkról készült felvételt halljuk. Először is, az, hogy másképp hangzik, mint gondolnánk, összezavarja az önképünket. Mivel a hangunk egyedi és az önazonosságunk fontos eleme, ez az eltérés megrázó lehet. Hirtelen rájössz, hogy mások egész idő alatt mást hallottak.
Az emberek azért sem szeretik hallani a hangjukat, mert nem hallgatják olyan gyakran.
Képzeljük el, hogy hat hónapig nem volt tükrünk, és volt egy elképzelésünk arról, hogy hogyan nézünk ki. Közben elkezdünk jó sokat enni, aminek következtében alaposan meghízunk. Aztán hirtelen a tükörbe nézünk és ledöbbenünk.
Az érdekes csavar ebben az egészben az, hogy az emberek valójában jobban szeretik a felvett hangjukat, amikor nem tudják, hogy ők azok. Az emberek hajlamosak vonzóbbnak értékelni a hangjukat, mint másokét, ha nem tudják, ki beszél.
De azért van remény, szokjuk meg saját hangunkat
Tehát, mivel a legtöbb embernek tetszik a hangja, csak nem tud róla, van remény. Az egyik módja annak, hogy túllépjünk a számunkra kellemetlen érzésen, ha gyakran hallgatunk magunkról felvételeket. Ha a kezdeti sokkon túljutunk, kezdjük magunkat egyre jobban érezni saját hangunk hallgatásában. Ez hasznos lehet abban, hogy diktafonra vagy mobil hangrögzítő app-ra mondjuk fel napi teendőinket, gondolatainkat, ötleteinket és nem lesz kellemetlen visszahallgatni azokat. Másrészről, ha hallgatjuk magunkat, megismerhetjük azt és kellemesebbé tehetjük hangunk zengését, hogy jobban tetszen saját magunk hangja saját magunknak.
A blogbejegyzés diktafonra beszélve készült, a szerzős saját hangjától elrettenve, majd megszokva, végül megszeretve!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.