A tetoválás évszázadok óta a kommunikáció egyik csendes, ámde igen kifejező formája. A tetoválások átlépik a nyelvi korlátokat, kulturális kinyilatkoztatást jelentenek, az emlékezés szimbólumaként szolgálhatnak, vagy kifejezhetik a hitet és ideológiákat is.
Művészeti formaként a tetoválás sokban hasonlít az önkifejezés más médiumaihoz, mint például a zene, az írás vagy a tánc. Az a tény azonban, hogy a tetoválás kitörölhetetlenül a testre van festve, még személyesebbé teszi azt, és a belső énünk tükörképévé.
Egy új tanulmány szerint a tetoválással rendelkező férfiak és nők esetében egyaránt jelentősen nagyobb a letartóztatás, elítélés és bebörtönzés kockázata, mint a tetoválás nélkülieknél, ami valószínűleg a társadalmi előítéleteknek és megbélyegzésnek tudható be.
Ez az összefüggés még akkor is fennáll, ha a kivarrt elítéltek saját maguk által bevalott viselkedési normáit, az önkontroll szintjét, a bűnöző társaival való kapcsolatokat és a legfontosabb demográfiai változókat egymáshoz igazították a kutatók. A kutatók a tanulmányt a Deviant Behavior című folyóiratban tették közzé.
A stigmatizáció az egyének vagy csoportok megbélyegzésének, sztereotipizálásának és megkülönböztetésének folyamata, amely bizonyos, társadalmilag nemkívánatosnak vagy eltérőnek tartott jellemzők, tulajdonságok vagy feltételek alapján történik meg. A stigmatizált jellemzők lehetnek faji, nemi, szexuális orientáció, mentális egészség, fogyatékosság és így tovább. A megbélyegzés társadalmi kirekesztést, előítéleteket és egyenlőtlen bánásmódot eredményezhet, ami gyakran káros hatással van a megbélyegzettek jólétére és életesélyeire.
Miért lennének a tetoválással rendelkezők nagyobb mértékben bűnözök, mint a ki nem varrt többi ember?
Tanulmányok kimutatták, hogy a megbélyegzés az igazságszolgáltatási rendszer reakcióira is hatással van. Következésképpen a stigmatizált jellemzőkkel rendelkező egyének nagyobb valószínűséggel kerülnek a büntető igazságszolgáltatási rendszerbe, függetlenül tényleges ártatlanságuktól vagy bűnösségüktől. Az ilyen személyeket nagyobb valószínűséggel találják bűnösnek, és nagyobb valószínűséggel szabnak ki rájuk komoly büntetést.
Az egyik ilyen megbélyezés, amely sok vitát váltott ki a kutatók körében, azok a tetoválások. A tetovált egyének sokkal gyakoribbak a börtönben raboskodók között, mint a lakosság körében. Emellett a tanulmányok kimutatták, hogy a tetoválás megléte összefügg mind az erőszakos, mind a nem erőszakos bűnelkövetéssel. Ezzel szemben az általános lakosságra vonatkozó tanulmányok azt mutatják, hogy a tetoválás nem tekinthető a bűncselekmények és a bűnözés okának.
A tanulmány szerzője, Rima Dzhansarayeva és munkatársai azt akarták megvizsgálni, hogy a tetoválással rendelkező egyéneknek más-e az esélye arra, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszerben elítélik, mint a tetoválás nélkülieknek. A kutatókat a teljes büntető igazságszolgáltatási folyamat - a letartóztatástól a bebörtönzésig - feldolgozták.
E célból a kutatók az USÁ-ban készített felmérés, a National Longitudinal Study of Adolescent to Adult Health (Add Health) adatait elemezték, amely az amerikai közép- és középiskolás diákok és gondozóik nagy kohorszának longitudinális adatait tartalmazza. Az adatgyűjtés 1994-1995-ben kezdődött, a negyedik hullám 2007-2008-ban zajlott, amikor a résztvevők többsége a húszas és harmincas éveiben járt.
A vizsgálat 20 745 serdülő és 17 700 gondviselő adatait használta fel, akik a vizsgálat kezdetekor kitöltötték a kérdőíveket, valamint azokét, akik ebből a csoportból részt vettek a későbbi felmérésekben, a résztvevők száma az utolsó hullámra 15 701-re csökkent.
A kutatók megvizsgálták a résztvevők válaszait a letartóztatásokra, elítélésekre és bebörtönzésekre vonatkozó kérdésekre, valamint azt, hogy volt-e tetoválásuk. A kriminológiai tendenciák különböző értékeléseit is figyelembe vették, beleértve az erőszakos és nem erőszakos viselkedést, az önkontroll mértékét (a kutatók által kifejlesztett skála segítségével), a kortársaknak való kitettség (a közeli barátok problémás viselkedésének értékelése), valamint a szegénység és a gazdasági hátrány (az állami támogatás igénybevétele alapján meghatározva) mérését.
Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiakat több mint kétszer nagyobb valószínűséggel tartóztatják le és majdnem négyszer nagyobb valószínűséggel ítélik el őket, és háromszor nagyobb valószínűséggel kerülnek börtönbe, mint a nőket. A férfiak nagyobb valószínűséggel rendelkeztek tartós tetoválással is, és magasabb szintű bűnözésről számoltak be. A férfiak és a nők hasonló mértékben voltak kitéve a bűnöző társaiknak és az önkontrollnak.
A tetovált személyek magasabb szintű bűnözésről számoltak be, nagyobb mértékben voltak kitéve a bűnöző társaiknak, és nagyobb valószínűséggel részesültek állami támogatásban. A tetovált egyének aránya alacsonyabb volt a fehér résztvevők körében, mint a többi rasszhoz képest.
A tetovált férfiaknál a letartóztatás valószínűsége 2,5-szeres és 1,8-szor nagyobb valószínűséggel ítélték el őket, és kétszer nagyobb valószínűséggel kerültek börtönbe, mint a tetoválás nélküli férfiaknál. A tetovált nők esetében 1,75-ször nagyobb volt a letartóztatás, 1,68-szor nagyobb az elítélés és 1,9-szer nagyobb a bebörtönzés esélye, mint a tetoválás nélküli nők esetében.
"Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak és a nők esetében a tetoválás a letartóztatás, az elítélés és a bebörtönzés megnövekedett kockázatával járt együtt, még az önbevallás szerinti bűnözés és bűnelkövetés, az önkontroll szintje, a bűnöző kortársaknak való kitettség és a legfontosabb demográfiai tényezők hatásának ellenőrzése után is. Ezek az eredmények összességében arra utalnak, hogy a tetoválásnak olyan megbélyegző hatása lehet, amelyet az igazságszolgáltatási rendszer kiemelt büntetésekkel jutalmaz" - állapították meg a tanulmány szerzői.
A tanulság: ha már bűnözöl, akkor ne legyen tetoválásod és kisebb büntetéssel megúszod!
Az "A tetoválás mint a büntető igazságszolgáltatási rendszeren keresztül történő feldolgozásban szerepet játszó stigmatizáló bélyeg" című tanulmány szerzői: Rima Dzhansarayeva, Nonna Aldabegenova, Assel Sharipova, Gulzagira Atakhanova és Kevin M. Beaver.
A bejegyzés trackback címe: