Tudósok szerint az emberek képesek lelassítani az időt pusztán a gondolataikkal, az elméjükkel. Amikor veszélybe kerülsz vagy meditálsz, megtapasztalhatod az érzést, hogy az idő folyása megváltozik körülötted, lelassul. Ez egyáltalán nem a képzeleted szüleménye, hanem valós dolog.
Vészhelyzetben, a szuperkoncentráció vagy a meditáció pillanataiban az emberek "időtágulási élményekről", úgynevezett ITÉ-ről számolnak be - amikor az idő mintha lelassulna számukra. Steve Taylor pszichológus egy évtizede vizsgálja ezeket az élményeket, és új könyvében azt állítja, hogy ezek a pillanatok olyan megváltozott tudatállapotok lehetnek, amelyek módosítják a normális pszichológiai, gondolkodási folyamatainkat. Végigolvasva Steve könyvét, a könyv segít megmagyarázni, hogy az ITÉ-k miért és hogyan fordulhatnak elő különböző élethelyzetekben, és miért nem kizárólag túlélési szituációkban jelentkeznek.
Az idő folyása, sebessége közel sem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek elsőre tűnik, mint ami a mindennapi környezetük érzékeléséből, tapasztalatainkból fakad.
Kérdezzünk csak meg bármelyik asztrofizikust, és valószínűleg észbontó leírásokkal fog elhalmozni bennünket a gravitáció téridőre gyakorolt hatásáról (azaz minél nehezebb egy tárgy, annál lassabban halad körülötte az idő). Egyes kozmológusok még azon is elgondolkodnak, hogy vajon az univerzum egésze - akár galaxisokkal, akár végtelen semmivel van tele - különböző sebességgel éli-e meg az időt. Több tudományos kutatási projekt azt mutatja, hogy a viláégegyetem különböző tájain különböző sebességek telik az idő. Az idő múlásának érzékelése azonban a mi elménkben is változhat. Ezt a mentális területet vizsgálja Steve Taylor - a Leeds Beckett Egyetem pszichológusa - új könyvében, amelynek címe Time Expansion Experiences (Időtágulási élmények).
Taylor érdeklődése ezek iránt a megváltozott időbeli pillanatok iránt - amelyeket ő "időtágulási élményeknek" vagy ITÉ-nek nevez - akkor kezdődött, amikor 2014-ben feleségével autóbalesetet szenvedtek. "Minden lelassult" - írja Taylor a Leeds Beckett Egyetem honlapján közzétett bejegyzésében. "Hátranéztem, és a többi autó hihetetlenül lassan mozgott, szinte mintha megdermedtek volna. Úgy éreztem, hogy rengeteg időm van arra, hogy megfigyeljem az egész jelenetet, és megpróbáljam visszanyerni az autó feletti uralmat. Meglepett, hogy mennyi részletet tudtam érzékelni."
Szerencsére a házaspár sértetlenül megúszta az autóbalesetet (az autó már nem annyira). A következő évtizedben Taylor elkezdte vizsgálni, hogy hogyan és miért jelennek meg ezek az ultralassúsággal járó pillanatok, és kutatásai elég érdekes következtetésekre vezettek. 2020-ban Taylor 96 esetet elemzett ITÉ-ként, és megállapította, hogy ezek nagyjából fele balesetek során történt, míg mások sportesemények, meditáció vagy pszichedelikus élmények során. Az eredményeket a The Journal of Humanistic Psychology című folyóiratban publikálta.
A The Conversation című weboldaon megjelent új cikkében Taylor elmagyarázta, hogy az időmódosító állapotok mögött álló néhány vezető elmélet nem pontosan ragadja meg az élmények teljes spektrumát. Az egyik elmélet szerint ezek a pillanatok a noradrenalin felszabadulásának - lényegében a szervezet 'harcolj és menekülj' mechanizmusának - az eredményei. De mindez nem magyarázza meg az emberek mentális időtágulását az intenzív meditáció vagy koncentráció pillanataiban. Lehetséges, hogy ez az észlelés egy evolúciós hack az intenzív helyzetek túlélésére, de ez még mindig nem magyarázza meg, hogyan fordulnak elő élet-halál eseményeken kívül.
Egy másik elmélet szerint az ITÉ-k nem valódi élmények, hanem az emberi elme által keltett emlékezési illúziók. Vészhelyzetben, mondja az elmélet, a tudatosságunk kiélesedik, így a normálisnál több érzékelést szívunk fel" - írta Taylor. "Ezek az észlelések kódolódnak az emlékeinkbe, így amikor felidézzük a vészhelyzeteket, az extra emlékek azt a benyomást keltik, minth az idő lassan telt volna."
Taylor megállapításai az ITÉ-ket átélt emberekről azt mutatják, hogy képesek voltak sokkal gyorsabban feldolgozni a gondolatokat és az információkat, mint ami normális körülmények között lehetséges volna. Taylor azt az elképzelést támogatja, hogy ezek az események az emberi elmét egy megváltozott tudatállapotba helyezik.
Ezekben a pillanatokban kilépünk a normális tudatunkból egy másik "időérzékelésbe". Míg az idő folyása továbbra is a gravitáció és a téridő közötti kényes tánc, az új kutatások azt mutatják, hogy az idő nagyon is lehet egy olyan tudatállapot, mely a valós idő folyását mutatja.
A bejegyzés trackback címe: