Volt egyszer egy ember, akinek volt egy papagája, akit egy ketrecben tartott a házában. A papagáj nem volt túl okos, de annál érdeklődőbb. A papagáj ingerek híján észrevette, hogy az ember gyakran ad ki bizonyos hangokat. Megpróbálta utánozni ezeket a hangokat, és azt tapasztalta, hogy amikor ezt teszi, az ember odafigyel rá. A papagáj több ingerre vágyva addig ismételgette ezeket a hangokat, amíg képes nem lett "kibaszott szar" kifejezés szinte tökéletes utánzására, amit a legkisebb provokációra, a körülményektől függetlenül csiripelni kezdett.

Az interneten hajlamosak lélegzetvisszafojtva, áradozva kommentálni a nagy nyelvi modell, a ChatGPT képességeiről. Látom, hogy az emberek kérdéseket tesznek fel a chatbotnak, és az eredményeket isteni kinyilatkoztatásként kezelik. Látunk kockázati tőkebefektetőket, akik az új ipari forradalom letéteményeseként hirdetik az AI-t, ezzel felpörgetve a részvényárfolyamokat, vagy más befektetőket is rávesznek, hogy beszálljanak. Vagy akár nagyon befolyásolható magányos embereket, akik az intimitás illúzióját vetítik a ChatGPT-re.

A ChatGPT lenyűgözően képes utánozni az emberi írást, elismerem. De ez minden, amit csinál, csak utánozza azt. Amikor az ember a nyelvet használja, akkor egy szándékos értelem és játék van a dolog mögött, egy gondolat, amit közvetít. A kiválasztott szavak mögött valamilyen gondolat áll, amit bevetnek és továbbítanak a hallgatónak vagy olvasónak, aki a saját értelmezési folyamatán megy keresztül, és az információt a világról és a tárgyalt kérdésről alkotott saját felfogásának kontextusába helyezi.

A ChatGPT nem képes eredeti gondolatok megfogalmazására és kutatásra. Nem ismeret teremtő eszköz. Nem kurátorkodik értelmesen a forrásanyagokból, amikor összefoglalókat készít.

Ha megkérem a ChatGPT-t, hogy írjon kritikát a Star Wars IV. epizód, Egy új remény című filmről (elnézést kérek a személyesen preferált témakörök felemlegetése miatt, de hát ilyenek a személyiség és az egyedi gondolatok, preferenciák), akkor nem fogja kritikusan értékelni a film tulajdonságait. Nem fogja megérteni a film varázslatosságát az 1970-es évek film világának összefüggésében. Nem fogja értékelni, hogy a forgatókönyv, bár az 1930-as évek pulp mozisorozatainak és a western elemeinek esszenciája, mégis milyen finoman hangolt, hogy a történetet olyan kevés mellékízzel prezentálja a messzi-messzi galaxis jövőjének múltbeli eseményeit.

Ehelyett szolgalelkűen összegyűjti azt a több ezer kritikát, amelyek valóban megemlítették mindezeket a dolgokat, és vegyíti őket egy mértani átlagú filmkritika ésszerű megközelítésében.

A legfontosabb gondolatom ennek mentén, hogy ha az összes forrásanyag szemét, akkor a végeredmény is szemét lesz. Gondoljunk csak a "Megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy mire lehet képes a jövőbeli mesterséges intelligencia" kérdésekre. Ha a ChatGPT által figyelembe vett forrásanyag túlnyomó részét olyan tágra nyílt szemű rajongók írják, akiknek kevés fogalmuk van a technikai folyamatokról vagy az AI-kutatás jelenlegi állásáról, de korlátok nélkül rajonganak Isaac Asimov (kedvenc zseniális íróm, hupsz még egy önálló emberi gondolat) sci-fi történeteiért, akkor az eredmény is szigorúan ezt fogja tükrözni.

Szerintem itt az történik, hogy amikor az emberek a ChatGPT-t úgy kezelik, mint egy ismeretszerző eszközt, akkor az emberek saját reményeiket, álmaikat és lelkesedésüket vetítik ki a lekérdezésük eredményére. Saját gondolataikat, vágyaikat és reményeiket. Akárcsak a papagáj tulajdonosa, mi is szórakozunk az eredményen, és olyan jelentést tulajdonítunk neki, amely nem volt része az elvárt eredmény létrehozásának. A magányos, megtévesztett racionalista nem egy mesterséges intelligenciába szeretett bele; a saját társaság utáni vágyát vetítette egy szövegsorozatra, ugyanúgy, ahogyan egy anime-rajongó vetíti a társaság utáni vágyát egy társkereső szimulátorra vagy rajzfilmfigurára.

A nyelvi ámokfutás értelmezési folyamata az, ami a mimikriát többnek tekinti, mint ami valójában.

Az AI csak akkor lesz értelmes, amikor a kutatók az emberi agy felépítését el tudják érni mesterséges neuronhálózat segítségével, mely immáron önálló életre tud kelni, és gondolatokat megfogalmazva közvetíteni azt. Ha jól neveljük ezt az új, idegen értelmet, nagyszerű tulajdonságokat fogunk kapni és az emberiséget tudja segíteni. Vagy nem, a magas intellektus önállóan dönt.

Tudom, hogy a ChatGPT kiválóan használható algoritmizált feladatok ellátására (rettegjetek programozók, könyvelők és politikusok) és a betanított szövegek hibátlan kombinációinak előállítására. Imádom is érte, a cikkem írása közben is őt használtam (figyelték, az ő kifejezést használtam, emberi gyarlóságom lábjegyzeteként).

Szeressük a papagájokat, imádnivaló állatok!