Még egy Wagner katonának, vagy ahogy gyorsan főnévvé vált, a wagnernek is kell pisilnie. Bár a szuperkatonák látszólag nem esznek, nem isznak, nem kakilnak és nem pisilnek, de mégis de. Ők is csak emberek.
- Áááálj! - süvöltötte a wagner a páncélozott harcikocsi vezetőjének.
- Mi a bánatos szarért állnánk meg, katona? – kérdezte a kocsi vezető a zaj miatt hangosan kiabálva.
- Hugyoznom kell te gyökér, mit szeretnél ide hugyozzam a vodka maradékát neked? – válaszolt röhögve a wagner.
- Megállok baszki - szólt kelletlenül a vezető. – Főnök, engedélyt kérek a megállásra, a gyökinek hugyoznia kell!
- Engedélyt megadom – szólt a parancsnok komolyan, bár némileg kelletlenül.
Megálltak az út szélén, a wagner kiszállt, lehúzta sliccét, kivette nagybecsű szerszámát és hugyozáshoz kezdett. A szeme sarkából észlelt mozgás a kiképzése révén veszélyt jelzett agyának, félre kapva a fejét meglátta az őt bámuló kislányt. A kislány csapzott volt, szakadt, a szakadások mentén kissé megpörkölődött ruhában. A wagner azonnal elrakta farkát – még ha emiatt kissé bepisált is a nadrágjába-, nem akarta, hogy a kislány így lássa. Mégiscsak egy gyerek, gondolta.
- Szia – mondta a kislány puszta udvariasságból. Anyukája tanította neki, hogy mindig köszönni kell. És bár anyukája beleit egy hasonló katona ontotta ki a szeme láttára, a beidegződések nem múlnak el nyomtalanul.
- Mi a retkes faszt csinálsz te itt egyedül? - válaszolta a wagner üdvözlésképpen.
- Apukámat keresem. Anyukám nagyon vérzik és napok óta nem mozdul, így szólnom kel Apunak, hogy jöjjön és segítsen - válaszolta a kislány traumatizált faarccal.
- Hogy hívnak kis szaros? – kérdezte a wagner a kislányt.
- Svetlana – válaszolta a kis szaros.
- Szép a neved, anyukámat is így hívják.
- Ő is vérzik? – kérdezte Svetlana érdeklődő tekintettel.
- Ne kérdezz hülyeségeket – válaszolta felháborodottan a wagner. – Mennem kell – mondta, és azzal ott hagyta az út szélén a rémült Svetlanat.
- Meheeeet – kiabálta a wagner immáron a harckocsiban ülve. Indultak tovább, meghódítani Moszkvát.
Svetlana a harckocsi felüvöltő hangjától megrettenve bepisilt. Aztán elindult tovább keresni az apukáját.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.