Érdekes módon ahhoz, hogy koncentrálni tudjak, valami fókuszáló módszert kell használnom. Zajban emberek között nem tudok dolgozni, ezzel szemben otthon, a teljes csöndben meg végképpen nem. Úgyhogy már réges régen szokásommá vált, hogy munka közben (újság-, könyv és blogírás közben, na meg LEGO festmények készítésekor) a Star Trek sorozatok 'nézem' körbe körbe (egyszer kiszámoltam, alvás nélküli nettó 2 évet töltöttem eddig a Star Trek sorozatok újranézésével), a háttérben futtatva szegény szereplőket. Persze amikor valamilyen emlékezetesebb jelenet bukkan fel, abba picit bele is kukkantok.

Éppen az egyik cikket írtam a bipoláris zavar előnyeiről (van neki, a sok rossz mellett), a háttérben a Star Trek Voyager 3. évadának 10. része futott. Pont rápillantottam a TV-re, amikor egy hármas csillagrendszer vizsgálata közben Harry Kim zászlós bedobja, hogy mintha jártak volna már ott. Erre az érzelmek nélküli, végletekig logikus Tuvok megjegyzi: Állapotfüggő asszociatív paradoxon áldozata lett. Harry értetlenül néz, erre Janeway kapitány egy szóval megmagyarázza: Déjà vu!

A déjà vu érzése, az állapotfüggő asszociatív paradoxon

Milyen szép és kifejező meghatározás az állapotfüggő asszociatív paradoxon és milyen érdekes dolog a déjà vu érzése! Olyasminek képzelem, mintha ez egy, az agyunkban furkáló kvantáló kukac lenne, ami agyunk két idősíkját fonná össze mindaddig, míg fel nem ismerjük, hogy nini, ez itt egy déjà vu, majd elszégyelve magát egy gondolatbuborékban felszívódna.

De miből fakadhat a déjà vu érzése? Vajon már megtörtént velünk a dolog és arra emlékszünk? De akkor miért nem emlékszünk arra amit már egyszer átéltünk és miért déjà vu-ként tör elő? Ez bizony egy paradoxon. Az pedig már csak egy olyan állítás, amelyek ellentmondásra vezet, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőle. Elsőre viccesen azt mondanám erre, hogy emberek túl sok sorozatot néztek és az ott látottak hamis emlékként beépülve felidéződnek, hát ezért van az egész! Igen ám, de a déjà vu fogalmát Sir Walter Scott is használta már 1815-ben, még ha nem is ezzel a konkrét szóhasználattal élt. Ő pedig nem túl sok sorozatot nézett, feltételezhetjük joggal.

A déjà vu francia eredetű szó, jelentése 'már láttam'. Ezt az elnevezést szakkifejezésként Émile Boirac (1851–1917) vezette be az L'Avenir des sciences psychiques (A pszichikai tudományok jövője) c. könyvében. Azt jelenti, hogy amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. (Wikipedia).

Ez bizony komoly kérdés! Hogyan működik a dolog, percepciós vagy feldolgozási kognitív hiba, vagy valami misztikus, tudósaink által sem felismerhető tényező játszik közre?

A déjà vu magyarázata

A déjà vu-t (számítógépes hasonlattal élve) egy, az agyunkban rosszul működő memóriaáramkör okozza.

A tudósok a rendszeres, intenzív déjà vu-t tapasztaló emberek tanulmányozásával megértették a lehetséges okokat. Úgy gondolják, hogy az érzés az agy egy halántéklebenynek nevezett részéhez kapcsolódik, amely felelős azért az érzésért, amit akkor érez az ember, amikor már átélt valamit korábban. Ha a halántéklebenyünk akkor lép működésbe, amikor nem kellene, akkor hamis emléket vagy hamis ismerősségérzetet hoz létre. Ez tehát egy csuklása a halántéklebenyünknek, apró működési félrenyelés.

A tudósok úgy vélik, hogy van egy második rendszer az agyadban, amely felügyeli a halántéklebenyben zajló eseményeket. Ezt egy tényellenőrző rendszerként írják le, amely segít rádöbbenni, hogy tévedtél, és véget vet a déjà vu-nek.

Egy erős déjà vu során az az érzésed lehet, hogy képes vagy megjósolni, mi fog történni legközelebb. Ez azért van, mert az emlékezeti rendszerünk valóban segít nekünk megjósolni a jövőt. Ezért van memóriánk, hogy segítsen nekünk abban, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat, és hogy előre lássuk, mi fog történni. Tehát néha, amikor a déjà vu a szokásosnál több agyterületet érint, az érzelmeket és a tárolt képeket érintheti, és azt az érzést keltheti, hogy tudjuk, mi következik.

És vannak még persze egyéb, az általam fantáziált kukacos megoldáson felül olyan elképzelések is, mint például az, hogy a déjà vu pillanatában két párhuzamos univerzum ütközik össze.

Az utazás déjà vu-t vált ki

A déjà vu jellemzően a helyekre vonatkozik, és általában teljesen új, újszerű élmények során érezzük a legerősebben - mondja a déjà vu-kutató, Chris Moulin. Ez azért van így, mert az ismeretlen helyek kínálják a legnagyobb potenciális "konfliktust" az erős érzés között, hogy valami ismerős, és a tudat között, hogy az nem lehet emlék. Tanulmányok szerint minél többet utaznak az emberek, annál több déjà vu-t tapasztalnak.

A fiatalabbaknak több déjà vu-juk van

Fiatal korban tapasztalsz leggyakrabban déjà vu-t, de havonta legfeljebb körülbelül egyszer. A gyakoriság körülbelül a felére csökken, mire eléri a 40-50 éves kort. A 60-as éveiben már szerencsés, ha évente egyszer van.

Néhány embernek egész napos déjà vu-i vannak

A legtöbb ember számára ritka és múló érzés, de ritka esetekben a déjà vu komoly problémát jelenthet.

A manchesteri Lisa 22 éves korában kezdett súlyos déjà vu-epizódokat tapasztalni, és azt mondja, ezek akár egész nap is tarthatnak. "Néha felébredtem reggel, és rögtön éreztem az ismerősség érzését" - mondja.

A jamais vu a déjà vu ellentéte

A jamais vu az az élmény, amikor tudod, hogy valami ismerős, mégis furcsának érzed. Ezt akkor tapasztalhatod meg, amikor ránézel egy ismerősöd arcára, és hirtelen idegennek tűnik. A szavakkal kapcsolatban is biztosan , amikor egy szót akarsz leírni, és egy pillanatra rossznak tűnik. Chris Moulin szerint ezt az érzést előidézheted, ha addig ismételgetsz egy ismerős szót, amíg az el nem veszíti a jelentését, és csak egy hanggá válik.