Esetlen vagyok, ez nem vitás / 
A fejemben kuszaság, megint elkaptál / 
Napról napra többre vágytál / 
Pöttöm vagyok, az Óriás / 

Annyira igyekszem, hogy ne látszódjon / 
Futok, állok, érzek, látok és bánok / 
A föld felett a felhőkön járok / 
A mélyben nyugalmat találok / 

Ne mond, hogy nem félsz / 
Mert biztonságban vagyok / 
Látom a jelet, amit az égre rajzolsz / 
Hogy tudják már csak fent szállok / 

Annyira igyekszem, hogy ne látszódjon / 
Futok, állok, érzek, látok és bánok / 
A föld felett a felhőkön jár / 
A mélyben nyugalmat talál / 

Ez nem lehet hát vitás / 
Én vagyok Ő / 
Pöttöm, az Óriás / 

Minden gondod elhagyja a lelked / 
Szabadítsd fel az elméd / 
Mert a holnap is csak egy másik nap / 
Amikor úgy érzed tovább lépsz / 
Csak légy erős, a holnap is csak egy másik nap / 
Semmi probléma, semmi gond / 

Töröld ki a rossz gondolatokat / 
Mosolyogj és küzdj tovább / 
Élj meg minden pillanatot és napot / 
Amíg emelkedünk / 
Az élet tele van kompromisszumokkal / 
Tehát csak élj a pillanatnak és ments / 
Mert holnap is csak egy másik nap / 

Ó, Uram! / 
engedtessék, hogy szabaddá tegyem őket / 
Odaadom minden részemet / 
Hol mindenki láthatja, kirakom a szívemet / 

Ó, Uram! / 
Formáld dallá szavaim / 
Hogy mások énekeljék, ha már nem vagyok / 
Énekeljék mert már nem vagyok / 

Hívhatnak, aminek csak akarnak / 
Őrültnek is mondhatnak / 
Hívhatsz, aminek csak akarsz / 
Még csak meg sem csavar / 

Sőt már nem is zavar / 
Amit a világ hadar / 
Mindent megteszek, amit tudok / 
Hívhatnak, aminek csak akarnak / 
Na és akkor mi van, ha őrült vagyok? / 

Ó, Uram! / 
Ez sokkal nehezebb, mint gondoltam / 
De odaadom nekik minden részem / 
Nem tévedek, egy nap bebizonyítom / 

Ó, Uram! / 
engedtessék, hogy szabaddá tegyem őket / 
Odaadom minden részemet / 
Hol mindenki láthatja, kirakom a szívemet / 

Fellegekben száll / 
Mások jönnek / 
Elrontják / 
S földbe áll / 

Még csak nem is ismersz / 
De azt mondod nem élek jól / 
Meg csak nem is értesz / 
Akkor meg miért beszélsz az álmaimról? / 

Nem kérdezek semmit / 
A magam dolgával törődök / 
Minden alkalommal amikor csak körbe nézek / 
Valami van, amiről az emberek úgy beszélnek / 
És amikor túl akarok lépni / 
Fel akarják tépni / 

Fáradt vagyok, elegem van ebből / 
Ez az én életem / 
Én élek benne most / 
Te ezt nem tudhatod / 

Mindig azon csodálkozom / 
Miért akarnak bántani engem / 
Nem boldogok világukban / 

Féltékeny magányukban / 
Még csak nem is ismersz / 
De azt mondod nem élek jól / 
Meg csak nem is értesz / 
Akkor meg miért beszélsz az álmaimról? / 

Ki vagy, hogy azt mondod nem élek jól / 
Hogy meg mondod mit vagy mit ne tegyek / 
Már döntöttem, erős leszek / 
Miből gondoltad, hogy szükségem van rád? / 

Nem is ismersz 
Hát ne ítélkezz! 

Ma éjjel / 
Extázisban fürdünk / 
Felgyújtjuk a várost / 
Fényesebben ragyogunk, mint a nap! / 

Holnap / 
Sötétben fekszünk / 
Éljük a semmit / 
Sötétségben várunk, amíg fáj / 

Tegnap / 
Bánatosan néztünk / 
Vártuk a megváltást / 
Valaki mentsen meg már! 

Őszintének kell lenni és kimondani, a világ vége a jövőnk kezdete. Jelenleg tévúton járunk, de nem úgy, ahogy gondolnánk.

Közjáték

Nemrégiben kiszaladtam a mellettünk található kis boltba, hogy megvegyem a napi energia ital adagomat. Erre felé elég hideg van éppen (na nem az az Északi sarki hideg, hanem úgy közepesen, +8 C fok ami 46 fok Fahrenheit in retarded units). Hát mondom most erre a kis távolságra minek vegyek fel bármit is, a szokásos, egyetlen rövid ujjú pólómban kiszaladtam (igen, nadrág is volt rajtam). A lépcsőház előtt két idősebb néni beszélgetett. Rám néz a vagányabb néni és azt mondja nekem, „Fiatalember, hideg van így meg fog fázni!” Udvariasan megköszöntem szépen, hogy aggódik és mondtam, hogy nyugodjon meg csak ide megyek, 10 lépés az egész.

Ez a kis közjáték szöget ütött a fejembe, hogy vajon egy idegen miért aggódik értem? Miért nem mindegy neki mi van velem? Az emberek összetartanak, hogy előrébb jussanak, ezért nem mindegy mi van a másik emberel. Ősi ösztön ez, sikerünk kulcsa. De mi végre tart az össze az emberiség, mi lehet a cél?

Hova hát

Az emberi faj küldetése az, mint ami minden más állatfajé: a fajok közti versenyben a felülkerekedés, a szaporodás és terjeszkedés. Én messzebbre tekintve kiegészíteném azzal, hogy a feladatunk az, hogy létrehozzuk az értelem kritikus tömegét a világegyetemben, ezáltal lehetővé téve az új szintre lépést. Az emberi faj képes a Világegyetem meghódítására, ebben egészen biztos vagyok.

Nehéz persze a napi problémák és konfliktusok mellett messzire tekinteni, de érdemes hátrébb lépni, és megnézni, hogy ma a Föld nevű bolygón, az emberi társadalomban milyen folyamatok zajlanak.

Jelenleg nagyon csúnyán pazaroljuk az erőforrásainkat, ez jól látható tény. De én egyáltalán nem a szemmel látható pazarlásra gondolok. Szinte mindenki rávágja erre, hogy igen ez mind az erőnk elvesztegetése: a kőolaj tartalékok felélése, a fejlett társadalmak hedonista életmódja, az eső erdők irtása, a háborúk és a végtelenségig sorolhatnánk.

De én nem erre gondoltam, én mindezeket nem tartom pazarlásnak, ezek mind a környezetünk átalakításával kapcsolatos következmények. Nem, ezeket nem tartom pazarlásnak, hanem serkentő tényezőknek.

Hozzá tartozik ehhez, hogy az ember a Földön „A” domináns állatfaj és mint állatfaj, a természet része. Minden, amit ez a különös állatfaj, az ember tesz, épít, létrehoz és rombol, mindaz természetes. Ebből fakadóan rossz megközelítésnek tartom, hogy az ember által létrehozott környezetet mesterségesnek tituláljuk és megvetően beszéljünk róla, mint ami valami kárára jött létre.

A történelem tanulmányozása során megfigyelhetjük, hogy kiemelkedő technológiai ugrások és társadalmi előre lépések mindig élessé váló kényszerhelyzetek során születnek meg. A túlélési ösztönünk motivál és találékonnyá tesz minket. Csak a kiélezett helyzetekben születnek nagy megoldások.

Az értelem csodája

Mit értek én tehát erőforrásaink pazarlása alatt? A szépen fejlett majomparádét, amit kialakítottunk magunkban, magunk körül. A sekélyes, emberi értelmet elpazarló eszmék, izmusok és szertartások, ezek a legfőbb pusztító erők. Ezek mind-mind gátolják a fejlődésünket, nem az emberi adottságok hasznosítását, hanem azok decentralizálást rejtik magukban. És még csak fel sem fogják, mit okoznak vele.

Hogy is értem ezt? Noha a vallások és politikai eszmék károkozása is hatalmas (ám ezek mind a fejlődést, haladást szolgálják), de én nem kizárólag erről beszélek.

Nos, én a pusztító, erőforrás pazarló majomparádénak főként a túlzó klíma-, környezet- és állatvédelmet, a veg(eter)anizmust a félelemkeltő glutén-, laktóz-mentes étrendek terjesztését tartom, hogy már a rettentő paleo étrendről, az asztrológiáról és a homeopátiáról már ne is beszéljünk. Ezek haszna eltörpül az emberi értelem építésében okozott kára mellett. Én ezeket nevezem sekélyes, emberi értelmet elpazarló eszméknek és szertartásoknak.

Az értelem, az elme hatalmának nagy tisztelője vagyok. Úgy tartom, hogy az értelem fonja át a Világegyetemet, és a mindent mindennel összekötő filum működtetője (erről később).

Gondoljunk csak bele, milyen ritka az ember és emiatt milyen értékes. A jelenlegi becslések szerint az Univerzumunkban nagyjából talán 1012 számú galaxis található, a galaxisokban egyenként átlagosan olyan 1012 számú csillaggal. Összesen tehát a Világegyetemben (a látható területén legalábbis és becslésekre hagyatkozva) nagyjából talán 1024 számú csillag található. Ez a szám leírva így néz ki: 1.000.000.000.000.000.000.000.000. Csillag.

Az emberi faj képviselőiből a mai napon kb. 7.600.000.000 egyed él ma (2017. novembere) a Földön.

Egy egyszerű osztással megkaphatjuk, hogy minden egyes emberre nagyjából 1013 csillag jut. Minden emberre 10.000.000.000.000 csillag jut. 10 billió csillag emberenként, hatalmas elképesztő szám. És jól mutatja az emberi elme ritkaságát. Minden egyes ember kincs a világegyetemben.

A bajok forrásai

Bár felsoroltam néhány példát a majomparádéból, de csak a példa kedvéért kiemeltem néhányat, és leírom mi velük a probléma.

Veg(eter)anizmus

Az ember húst is evő állatfaj, ha az őseink fújoznak és nem esznek húst, akkor nem fejlődik ki az emberi agy. Hogyan juthattunk oda, hogy képesek vagyunk fújolni azt, ami minket emberré tett?

A húsfeldolgozás és -fogyasztás nem csak természetes volt az ember számára, de teljesen lehetséges, hogy a bőséges mennyiségű állati fehérjét tartalmazó korai étrend nélkül nem is lettünk volna emberek - legalábbis nem azok a modern, beszédkészséggel rendelkező, intelligens emberek, akik vagyunk.

Körülbelül 2,6 millió évvel ezelőtt vált a hús először az ember előtti étrend jelentős részévé, és ha az Australopithecusnak lett volna homlokára csapni valója, akkor bizonyára azt tette volna. Növényevőnek lenni könnyű volt - a gyümölcsök és zöldségek végül is nem futamodnak meg. De nem is borzasztóan kalóriadúsak. Jobb alternatívát jelentettek az úgynevezett földalatti raktározószervek - a gyökérfélék, mint a cékla, a jamgyökér és a burgonya. Ezek nagyobb tápértékkel bírnak, de nem túl ízletesek - legalábbis nyersen nem -, és nagyon nehéz rágni őket. Az ősembereknek, akik elegendő gyökérfélét ettek az életben maradáshoz, évente akár 15 millió "rágási cikluson" is át kellett esniük.

Ez az a pont, ahol a hús belépett - és futott, sietett -, hogy megmentse a helyzetet. Az elejtett, majd szeleteléssel, darálással vagy pelyhesítéssel elkészített zsákmány sokkal kalóriadúsabb ételt biztosít, sokkal kevesebb rágással, mint a gyökérfélék, ami összességében növeli a tápanyagszintet.

Homeopátia

A homeopátia nem hatékony mód egyetlen betegség kezelésére sem.

Ezen alternatív gyógymód használói úgy vélik, hogy a betegséghez hasonló tüneteket kiváltó szerek kicsiny adagokban kezelhetik a betegségeket. Ezeket a szereket vízben vagy alkoholban hígítva, megőrzi az eredeti szer tulajdonságait a kapott oldat, amely így a szervezetben elindítja a gyógyítás folyamatát. 

A homeopátiás termékek ásványi anyagokból, növényi anyagokból és számos más forrásból készülnek. Ha az eredeti anyag oldható, egy részét kilenc vagy kilencvenkilenc rész desztillált vízzel és/vagy alkohollal hígítják, és erőteljesen összerázzák (szukcesszálják); ha nem oldható, finomra őrlik és hasonló arányban porított laktózzal (tejcukorral) porítják. A hígított gyógyszer egy részét ezután tovább hígítják, és a folyamatot addig ismétlik, amíg a kívánt koncentrációt (esetünkben higítást) el nem érik. Az 1-től 10-ig terjedő hígításokat római számmal, X-szel jelöljük (1X = 1/10, 3X = 1/1 000, 6X = 1/1 000 000). Hasonlóképpen, az 1-től 100-ig terjedő hígításokat a C római számmal jelöljük (1C = 1/100, 3C = 1/1 000 000 stb.). A legtöbb jogorvoslat manapság 6X és 30X között mozog, de 30C vagy ennél több termék is forgalomba kerül.

A 30X hígítás azt jelenti, hogy az eredeti anyagot 1.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000 alkalommal hígították fel. Feltételezve, hogy egy köbcentiméter víz 15 cseppet tartalmaz, ez a szám nagyobb, mint az a vízcseppek száma, amely egy, a Föld méretének több mint 50-szeresét kitevő edényt töltene meg. Képzeljük el, hogy egy ilyen edénybe egy csepp vörös festéket helyezünk úgy, hogy az egyenletesen eloszlik. A homeopátia "végtelenség törvénye" egyenértékű azzal, hogy minden vízcsepp, amelyet később kiveszünk ebből a tartályból, a vörös szín esszenciájával fog rendelkezni. Dr. Robert L. Park, egy neves fizikus, aki az Amerikai Fizikai Társaság ügyvezető igazgatója, megjegyezte, hogy mivel egy oldatban lévő anyag legkisebb mennyisége egy molekula, egy 30C oldatban az eredeti anyag legalább egy molekulájának legalább 1.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000 vízmolekulában kell feloldódnia. Ehhez a Föld méretének több mint 30.000.000.000.000-szeresét meghaladó méretű tartályra lenne szükség.

Elképesztő baromság az egész! A homeopátiás receptek egy kis átköltéssel a következőképpen hangzanának: végy néhány szót a tudományból, kicsivel többet a keleti filozófiákból, fűszerezd meg az egészet egy csipet asztrológiával, rázd őket jól össze, és az így kapott mondatokat használd meggyőző erőként. A hatás fokozása végett vegyél fel egy fehér köpenyt, és ha van, akassz a nyakadba még egy fonendoszkópot is.

Persze ez azért nem egy teljes tudományos cáfolata a homeopátiának, de a hülyeség magas szintje miatt kaptam kedvet foglalkozni vele.

Asztrológia

Az asztrológia nem túl tudományos módja az élet kérdéseinek megválaszolására. Bár az asztrológusok igyekeznek megmagyarázni a természeti világot, általában nem próbálják meg kritikusan értékelni, hogy ezek a magyarázatok érvényesek-e - pedig ez a tudomány egyik legfontosabb része. A tudósok közössége a természeti világból származó bizonyítékok alapján értékeli az elképzeléseit, és elveti vagy módosítja ezeket az elképzeléseket, ha a bizonyítékok nem támasztják alá azokat. Az asztrológusok nem ugyanilyen kritikus szemlélettel tekintenek a saját asztrológiai elképzeléseikre.

Tudom, hogyha a környezetvédelem, homeopátia és a már felsorolt majomságok helyett a fejlesztésre, környezetátalakításra és a technológia kiterjesztésére fordítjuk energiáinkat, akkor nagyon gyors expanziót lehet elérni, kijuttatni az emberiséget a világegyetembe, terjedni, sokasodni és létrehozni az értelem kritikus tömegét, új szintre juttatni az emberiséget. Halhatatlan, a környezetétét atomi szinten és azon túl módosító lények leszünk. Bárki érezheti a jelenlétü(n)ket aki kicsit is odafigyel.

Kényszerhelyzet

Kritikus helyzetek sorozata kell ahhoz, hogy az emberiség fejlődése töretlen legyen. Ezt a magas eszmékkel, túlgondolt szertartásokkal jelenleg erősen gátoljuk.

A fennmaradást és a terjeszkedést pedig kizárólag a technológia segítségével lehet elérni. A jelenlegi problémák fő okozóit és az azokból fakadó gondok mind egy szálig megoldhatók a technológiával.

Nézzük csak az éhezést vagy az energiaforrások feletti folyamatos politikai és katonai harcot. A biotechnológia segítségével az élelmezés megoldható lenne már most a teljes emberiség, de még a növekvő népesség számára is, ha nem lennének buta korlátozó eszmék (pl. GMO tiltása) ezzel kapcsolatban. Ugyanilyen egyszerűen megoldható az energiaigény okozta problémarendszer is, rövid időn belül megfelelő mennyiségű, sőt annál is több energia lenne előállítható fenntartható módon, ha nem másra pazarolnánk erőforrásainkat.

Ha megmentjük a Földet, az emberi faj kipusztul. Semmi sem fogja az emberiséget arra kényszeríteni, hogy új megoldásokat hozzon létre, amivel ki tud szabadulni, kijutni a világegyetembe. A Földnek szükségszerűen pusztulnia kell ahhoz, hogy az emberiség elhagyja a bölcsőjét, ez az emberi természetből fakad.

Természetesen fenntartom, hogy ez csak az én véleményem, és nincsen általánosan kinyilatkoztatott igazság, mindenki máshogy látja a világot. Sőt tovább megyek, mindenki máshogy is érzékeli ezért, a valóság érzékelésünk is más.

És mégis. Őszintének kell lenni és kimondani. A világ vége a jövőnk kezdete!

1979-ben a McDonald's-nál egy viszonylag nagyobb probléma kerekedett. A kavarodás oka egy kis műanyag evőeszköz volt, amelynek egyik végén egy kanál volt, a másik végén pedig a cég neve és a híres McDonald’s-os ívek. Kanalak milliói voltak kihelyezve a cég éttermeiben szerte Amerikában, és a legtöbb ember rendeltetésszerűen használta őket - a kávé megkeverésére.

Mások azonban felfedeztek egy alternatív felhasználási módot: A kanalak kokain szippantására is kiválóan alkalmasak voltak.

A családbarát márka hírnevén eső folt az 1970-es években keletkezett, amikor a McDonald's-ban megforduló kábítószer-használók és -kereskedők észrevették, hogy a pici kávéskanalaikban elég por tud lenni egy erős szippantáshoz, és a 13 centiméteres  hosszúságuk pedig elég kicsi ahhoz, hogy elrejtsék őket későbbi használatra. (A PCP-rajongóknak ugyanez az ötletük támadt.) A drogkultúra még rövidítést is adott neki - "McSpoon"-nak nevezték el.

Ez a fajta gyakorlat talán az árnyékban maradhatott volna, ha nincs némi médiafigyelem. 1979 októberében Marcia Kramer újságcikkében részletesen beszámolt egy New York-i loftban tartott zártkörű partiról, ahol a vendégeket egy nagy, kokainnal teli, 20 McDonald's-kanállal kibélelt réz tál fogadta. Foghatták a kanalat, belemártogathatták a kupacba, és felszívhatták.

Nem sokkal később az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa meghallgatásokat tartott a kábítószer-kellékek árusításáról. A meghallgatások célja az volt, hogy a kábítószer-kereskedelemben elterjedt tárgyak szabad elérhetőségét visszaszorítsák azáltal, hogy olyan jogszabályokat vezetnek be, amelyek betiltják az eladásukat. Egy lobbicsoport, a Paraphernalia Trade Association aggódott amiatt, hogy a javasolt törvény - amelyet Model Drug Paraphernalia Actnek neveztek el - negatívan befolyásolhat olyan dolgokat, mint a marihuána pipák, amelyek önmagukban ártalmatlanok voltak. Az egyik meghallgatáson, amelyet Joseph Biden és Charles Mathias akkori szenátorok szerveztek, a PTA egyik szóvivője egy McDonald's-kanalat tartott a magasba, és azt sugallta, hogy az az ő definíciójuk szerint kábítószergyanús tárgynak minősül. A lényeg az volt, hogy bármit lehet "tiltottnak" tekinteni, és ennek szabályozása kényes terep.

Joyce Nalepka, a Szülők a Drogmentes Ifjúságért Országos Szülői Szövetség korábbi elnöke is részt vett a meghallgatáson, és úgy vélte, hogy a kanál bűnrészes a drogkérdésben. Feltárta a McSpoon hírhedt kettős életét, és aggodalmát fejezte ki a használat módja miatt. Nalepka úgy döntött, hogy felkeresi a McDonald's akkori elnökét, Edward Schmidtet, hátha ő tud valamit tenni az ügy érdekében.

"Mit akar tőlem?" Idézte fel Nalepka Schmidt válaszát.

"A kábítószerfogyasztás azt mutatja, hogy az önök apró, kanál alakú kávékeverőjét kokainos kanálként használják" - mondta Nalepka.

"Mit akar, mit tegyek?" – szólt a válasz.

"Holnap tanúskodom az amerikai szenátus előtt. Azt szeretném, ha azt mondaná, hogy áttervezik a kanalat, és megengedné, hogy visszamenjek a szenátusi meghallgatásra, és bejelentse, hogy nem akarja, hogy a cégét drogos kellékekkel hozzák összefüggésbe."

"Tudja, hogy 4500 üzletünk van?"

"Engem inkább az érdekel, hogy hány gyerekük van" - válaszolta Nalepka. "Megfontolná, hogy megtegye ezt értük, az én gyerekeimért és Amerika gyerekeiért?"

Schmidt kezdetben vonakodott - az összes éttermük kanalának lecserélése hatalmas költség lenne -, de Nalepka kitartó volt. Schmidt hamarosan bejelentette, hogy "a McDonald's vagy újra tervezi, vagy teljesen leállítja a terméket".

Schmidt szavaihoz híven a McSpoon-t hamarosan egy lapos kávékeverő váltotta fel. De így is maradt a McDonald's-nak felesleges kokainos kanálkája. A vállalat más országok éttermeibe irányította át őket, ami nem oldotta meg a problémát: ezúttal a dílerek kezdték újrahasznosítani őket heroin mérésére. A McSpoon-ok belföldön is felbukkantak, ahol a dílerek kötegenként adták el őket a vásárlóknak, hogy kényelmesen kokainozhassanak velük.

Végül a kanalak kínálata elapadt. A McSpoon 2005-ben rövid időre újra felbukkant a hírekben, amikor Tobias Wong és Ju$t Another Rich Kid, azaz Ken Courtney művészek bemutatták a Coke Spoon 02-t, egy aranyozott változatot, amely azt hivatott demonstrálni, hogy a társadalom hogyan tehet magáévá ártalmatlan tárgyakat. A McDonald's felszólító levelet küldött a művészeknek. Az apró kanáljuk hírhedté válását most már inkább elfelejtették volna.

Manapság a McSpoon gyűjtői darabbá vált, darabjáért az EBAY-en minimum 10.000,- Ft-ot kell fizetni.

Végtelenül unalmas volt a munkája.

Naprendszerről naprendszerre járva kellett feltérképeznie a Hivatal által kijelölt bolygók állapotát. Lakosság, geológia, fejlettség meg ilyenek. Aznap már a harmadik bolygót ellenőrizte. Az érzékelők minden alkalommal automatikusan felvették az adatokat, sokkal pontosabban mintha ő csinálta volna. Hiperűrugrás, psciteleport a bolygóra, érzékelő rendszer bekapcsol, megmér, kikapcsol, visszatér. És aztán elölről újra és újra és újra. Még az se vigasztalta, hogy a több millió másik Ellenőr se mulat jobban, ez már csak ilyen. Dög unalom az egész.

Az aznapi soron következő bolygó egészen megdöbbentette. A hiperérzékelőkre természetesen rá se nézett, mielőtt célba vette volna a helyet. Minek? Mindig ugyanazok az értékek jelentek meg agyába épített adatfogadó portálban. Felesleges munka lett volna, azt meg minden értelmes lény kerüli.

A lilán örvénylő felhőrendszerek, a poros és koszos légkör, a por mögül a szürkén felsejlő kopott kontinensek mind azt mutatták, hogy itt valaki valamit nagyon elszúrt. A civilizáció nyomai alig észrevehetően, de egyértelműen rajzolódtak ki a tájban. A valaha járművekkel teli utak, az egymással versenyző épületek és az alaposan átalakított táj mind-mind a valaha volt civilizáció dicsőségét mutatta. Olyan nagyon csodálni nem lehetett a dolgot, mert minden kopott és szürke volt, nem keltette fel az Ellenőrben a vágyat a részletes kutakodás iránt.

- Hát ezt a bolygót aztán teljesen felesleges volt felvenni a listára! – gondolta. Gondolatával megnyitotta a psciportált, belépett, majd kilépett a bolygó felszínére.

- Nincs itt semmi látnivaló. – mondta ki hangosan, ironikus felhanggal. Persze nem volt ott senki, hogy értékelje a humort, de végül is magunk értékeljük a legjobban saját vicceinket.

Szomorúan nézett körbe. Szürke az egész.

- Ennek nagyon nem így kéne ám kinéznie. – gondolta. Bárhová is vetődött eddig, ott nyugtató zöldet vagy illatos lilát látott, az adott ökoszférának megfelelően.

Ez meg szürke, kietlen, mérgező. Meg szürke, nagyon szürke.

Ahány bolygón eddig csak járt, a helyiek mindig rájöttek egy ponton, hogy vigyázniuk kell a helyre, ahol élnek, ami táplálja és levegőhöz juttatja őket. Ugyan kinek jutott volna eszébe a saját lakhelyét megmérgezni, elpusztítani saját környezetét? Maga a gondolat is borzongató, hogy ilyen elmebeteg társadalom valaha is létezhetett. A természetes az volt Galaxis szerte, hogy a civilizációk történelmében felbukkanó, saját környezetét szenvtelenül irtó, kizárólag a saját hasznát néző egyedek és társadalmi rétegek sorsa minden alkalommal rosszul végződött. A nap végén mindig a józan többség győzött és az adott bolygó tovább zöldelt vagy lilult, egyszóval virult. A szociálisan retardált, harácsoló népek egészen egyszerűen kihalnak, ez a dolgok rendje. Hihetetlen, hogy ez a bolygó mégis ide jutott, ide tudott jutni. Talán a genetikai kódjuk sérülhetett valami katasztrófa mentén, mert magától senki nem lehet ilyen hülye. Pedig olyan szög egyszerű a bolygónkat rendben tartani.

- Már-már érdekes ez az ügy – vetődött fel benne a gondolat.

– Érdemes lenne tanulmányozni egy ilyen elfajzott társadalmat. – Ezzel a lendülettel be is jegyezte javaslatát a Szociológia Kutató Intézet kommunikációs filóta hálózatába.

- Kutatásra javaslom! – Nem pazarolta a szavakat, ennyit bőven elégnek tartott leírni, a csatolt valóságképek magukért beszéltek.

- Mindegy, ez van – gondolta hangosan.

- Mit tehet az egyszerű hivatalnok? - ezek itt kinyírták magukat, slussz, passz.

- Mondjuk a központi csillaguk még egészen jó állapotban van, érdemes lenne hasznosítani – morfondírozott még egy sort. Kifutott az időből, indulni kellett.

Ötödik csápjával megvakarta középső vállát. Allergiás volt a hülyeségre, biztos a hely váltotta ki. Titokban örült, hogy nem kell látnia ilyen helyet többé. Elindult űrhajója felé, hogy minél hamarabb elhagyja ezt a szomorú helyet.

Most már örömmel várta a következő, normálisan unalmas bolygót.

Az ő dolga volt, hogy kivigye a szemetet. Erről ő és anyja másképpen vélekedett, természetesen a két álláspont igen távol esett egymástól.

- Saciii, mit csinálsz épp? – kiabált ki Anya a fürdőszobából. Épp egy forró vízzel teli kádban áztatta magát, itt töltődött a zűrös napja után.

- Tanulooook! – kiabálta vissza szobájából Saci, az ágyáról keresztben lecsúszva, tinédzser végtagjait keszekuszába rendezve, fejjel lefele lógva böngészve a Spotify-t. Úgy gondolta ez nem hazugság, hiszen éppen azt próbálta beállítani az appban, hogy hogyan rendezi betűsorrendbe a zenék címét úgy, hogy azok kezdőbetűje összeolvasva titkos üzenetet írjon ki. Titkos szerelmének.

- Na akkor pihenésképpen vidd le kérlek a szemetet! – kiabált Anya újra, elő véve zengő hangját. Amire Apa mindig azt mondta, hogy mondhat kemény mondatokat, fenyegetőnek szánt szavakkal, de akkor ne legyen ilyen szép és kedves a felhangja, mert így a büdös életben nem fog rá hallgatni. A gyerekek kiérzik a fenyegetés mögött megbúvó kedvességet és akkor annyi a kérésnek.

- Neeeeeeeeh – múzott fájdalmas hangon Saci, ahogy csak a bántalmat szenvedett kisborjúk tudnak, anyjuk hívására. Ennek a hangnak egy anya se tud ellenállni, ez mindig megtöri az anyukák akaratát és a kis borjúknak mindent megtesznek. Na ez az anyuka még mindig kitartott, fenyegetőnek szánt csendbe burkolódzva.

- Mindig mindent én csinálok! – horkant fel Saci, és az anyja felől áradó nagy csönd unszolására feltápászkodott. Gyűrött, rövidujjú, helyenként lyukas, kedvenc pizsamájában látványosan szenvedve felvette papucsát, megmarkolta a kikészített szemeteszsák fülét, kiment és becsapta az ajtót. Mindenkinek hallania kell a szenvedés mértékét, ez elkerülhetetlen volt.

Saci a folyóson hanyag eleganciával húzta végig a szemeteszsákot. A szemeteskukák nem voltak a helyükön, a gondnok kivitte őket a ház elé, hogy a reggeli szemetesjárat kiüríthesse. Így hát a szemetes kivitele nehezített pályára került, még egy ajtón ki kellett vinni.

- Micsoda megaláztatás. – gondolta Saci. Bedobta a szemetet a kukába és unott fejjel visszafordulva éppen lépett volna be a lépcsőházba, amikor a szeme sarkából meglátta. Egy jóember kifújva orrát összegyűrte és elhajította a taknyos zsebkendőjét.

- Fuh. – horkant fel Saci és odalépett az idegenhez, elállva útját.

- Jó estét kívánok! - köszönt rá a férfira.

- Elnézést, hogy zavarom, de véletlenül elhagyta a zsebkendőjét. – mondta a helyzethez mérten kedves hangon.

- Mi van? – kérdezett vissza férfi.

- Mondom elhagyta a zsebkendőjét. – Válaszolta Saci, a jól érezhető közönyre válaszul immár kimért hangnemben.

- Tudod kinek szóljál be te kis csitri! Mit képzelsz te magadról, egy idős férfinak beszólsz! Kik neveltek téged, farkasok? - vágott vissza dühösen a férfi. Saci torkába gombóc gyűlt, de nem hagyhatta magát, nem akarta hagyni magát. Amikor csak körülnézett a felnőttek által okozott károkat látta. A koszos vizeket, a savas esőt, a műanyagból álló szigeteket a tengerekben, a fullasztó és poros levegőt és sok-sok betegséget. Már kisebb korában megfogalmazódott benne, hogy ez ellen tenni akar. Valahogy ebben a pillanatban összeállt benne a harag és elkeseredés, és elérkezettnek látta a pillanatot. Innentől kezdve tesz érte, hogy ne így menjenek a dolgok.

- Sajnálom, de nem tudok tisztelni olyan embert, aki a saját vackába piszkít, tönkreteszi a környezet és szidja az embereket! – válaszolta dacos hangon. A férfi a határozott szavaktól meghökkent és zavarában felvette a zsebkendőt és a pár méterre lévő kukába dobta. Még azért hátra fordulva visszaszólt.

- Most örülsz te kis hülye? – mondta.

- Határozottan! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon a lány. És ekkor gondolatai egy gyújtópontba össze sűrűsödve határozott irányt vettek. Már tudta mi a célja.

Saci sarkon fordult, dühösen rezegtetve pillangó szárnyait. Senki sem sejthette, hogy ez volt az élhető Földhöz vezető úton az első igazán nagy lépés, Saci aprónak tűnő konfliktusának pillangóeffektusa.