A Google kutatói a pulzus mérésére használnak a mindenki otthonában megtalálható és a boltok polcairól leemelhető fejhallgatót. A Google kutatóinak tanulmányában azt mondják, hogy egy meglévő zajszűrő fejhallgatókat használták fel a pulzusméréshez, pusztán a fejhallgató szoftverének szoftverfrissítésével.

A hordható technológiákban, így például az okosórákban vagy a vezeték nélküli, aktív zajszűrős (ANC) fülhallgatókban alkalmazott tipikus pulzusmérés legalább részben a fotopletizmográfiára (PPG) támaszkodik, amely fényimpulzusokat használ a vér aktivitásának mérésére. Ez általában jól működik, de megvannak a maga korlátai. A Google tudósai az új kutatási blogjukban azt írták, hogy kipróbáltak egy másik megközelítést, az audiopletizmográfiát (APG), amely ultrahangot használ a pulzusszám mérésére. Mindezt pedig a boltban kapható aktív zajszűrős (ANC) fülhallgatókkal és egy szoftverfrissítéssel valósították meg.

A trükk abban rejlik, hogy egy alacsony intenzitású ultrahang jelet veretnek vissza a hallójárat belsejéről, és az ANC működését segítő apró mikrofon segítségével érzékeli a bőrfelület rezgését, ahogy a szív a vért pumpálja az erekben. A blog szerint a technika még a fejhallgató rossz fizikai hangszigetelése, a viselőik eltérő hallójáratmérete vagy sötétebb bőrszín mellett is "rugalmas" volt. Ez utóbbi figyelemre méltó, mivel a pulzusszám pontossága sötétebb természetes bőrtónusok vagy tetoválások problémát jelentenek az okosórák és más viselhető eszközök esetében.

A Google kutatói azt is megállapították, hogy az ultrahangos megközelítés akkor is jól működött, amikor zene szólt, de elmondták, hogy zajos környezetben és mozgás közben már problémák jelentkeztek. Úgy találták azonban, hogy ezeket a problémákat több frekvencia alkalmazásával és a pontosabb jelszűréssel t lehet hidalni.

A kutatók a kereskedelmi forgalomban kapható fülhallgatók mellett célzottan készített prototípusokat is használtak a mikrofon elhelyezési hatásainak tesztelésére. A kutatást 153 résztvevő bevonásával végezték el.

A pulzusmérő fejhallgatók már egy ideje léteznek, de ezek a PPG megközelítést használják, és nagyon érzékenyek lehetnek az intenzív mozgásra vagy a rossz illeszkedésre.

Bár ez csak egy tanulmány, és nem jelenti azt, hogy a Google hamarosan olyan fejhallgatót ad ki, mely az ultrahangos módszerrel pulzust mér. Mégis, ez utal a cég egyre nagyobb erőfeszítéseire a hordozható technológiák területén.

Ha részleteiben is szeretné megismerni a Google tanulmányát, letöltheti a Google oldaláról.

A gyorséttermi ételek szuperfeldolgozottak, efelől semmi kétség. Ételeik kapcsán kijelenthetjük ezt az univerzális igazságot, melyet mindannyian elfogadunk. Ki nem érezte még a vágyat egy McDonald’s mellett elsétálva az onnan áradó ínycsiklandó illatok által?  Mivel a gyorséttermek a Frankenstein-féle élelmiszertudomány élvonalába tartoznak, ez azt jelenti, hogy a nagy gyorséttermi láncok ételeinek minden eleme valamilyen kémiai szörnyetegnek kell lennie igaz? Azt gondolhatnánk, hogy még a McDonald's sült krumplija is - bármennyire is tagadhatatlanul finom - valószínűleg nem friss krumpliból készül, hanem valami furcsa krumplipüré keverékéből. De valójában nem ez a helyzet. Bár a McDonald's sült krumplija nem éppen a helyszínen, minden nap frissen vágott krumpliból készül, de nem is az élelmiszer mérnökök (igen, van ilyen) által tervezett rémálom ételek furcsa keverékéből. Akárcsak a rózsaszín nyálkás Chicken McNuggets mítoszában, a McDonald's sült krumpliban sincs burgonyapép. Igazi, egész burgonyából készülnek, és így előkészítetten szállítják az éttermekbe őket. Persze, a McDonald's sült krumplihoz más hozzávalókat is hozzáadnak, de a lényeg az, hogy valódi burgonyából készül.

A McDonald's sült krumpli burgonyából készül

A TikToker @chefmikeharacz a McDonald's egykori vállalati séfje, aki azzal lett nagymenő az interneten, hogy gyakran válaszol a McDonald’s ételeivel kapcsán feltett kérdésekre. Nemrég válaszolt arra a konkrét kérdésre is, mely a cég sült krumplijára vonatkozott, és arra, hogy burgonyapépből vagy valódi burgonyából készül-e.

Haracz szerint a vállalat valódi burgonyát használ (országonként különböző típust, de egyező tulajdonságokkal), amelyet egy sültkrumpli alapanyag gyártóhoz szállítanak. A krumplikat ezután megmossák és gőzzel hámozzák, majd a dolgozók kivágják a csúnya barna foltokat. Ezután egy un. ágyúba lövik őket.

Igen, ágyúba. A krumpliágyú egy pengékkel teli sültkrumpli előállító cső, amelyen a krumplikat nagy sebességgel átlövik, és így kapják meg a klasszikus, már ismert sültkrumpliformát. A sült krumplit ezután blansírozzák, szárítják, és elősütik, majd lefagyasztják, és elküldik a McDonald's éttermeibe. A sült krumplivá válás utolsó állomását az étteremben, az un. deep fry sütőben sütik meg. Így készül a McDonald's sült krumpli.

A McDonald's a szabványosításról szól

A McDonald's több évtizedes sikerének titka sok tekintetben a szabványosításhoz köthető. Ez egy olyan cég, aki nagyon komolyan veszi az egységes megjelenést, ételeket, gyakorlatot és eredményeket.

Bár a McDonald’s éttermek franchise rendszerben működve kaphatnak némi mozgásteret olyan dolgokban, mint például az árképzés, de az előírás az, hogy mindegyik McDonald's-ban az ételek íze pontosan ugyanolyan legyen. A cégnek a részletekre fordított figyelme néha túlzásnak tűnhet, de az eredmények magukért beszélnek.

Csábító lehet azt hinni, hogy a gyorséttermek mindenhol feldolgozott rémálom-ételeket árulnak, és ez talán sok esetben így is van. De a McDonald's sült krumplija esetében legalább biztosak lehetünk benne, hogy valódi burgonyát eszünk.

Bár egyszerűséget és válaszokat ígért a low-code szoftver fejlesztési megközelítés, ez inkább olyan illúzió, mint annak idején a 3D televízió volt. Nagy ígéret a valódi értékteremtésre, elbukó megvalósítás. Az utóbbi egy év tapasztalatai alapján állítom, hogy ma Magyarországon a low-code rendszerekkel valós, jól működő informatikai rendszereket nem lehet és nem is érdemes megvalósítani.

Könnyű belefeledkezni a low-code no-code megoldások iránti lelkesedésbe, különösen az egyszerűség és a felhasználóbarát felületek csábító ígéretébe. Ezeket a megoldásokat az informatikai készségek hiányra adott válaszként tálalták nekünk, amivel lehetővé teszik a programozói készségekkel nem rendelkező felhasználók számára, hogy működő alkalmazásokat hozzanak létre anélkül, hogy egyetlen sor kódot kellene írniuk. Ezeknek az eszközöknek a tényleges hatékonysága azonban a felhasználók számára gyakran inkább illúzió, mintsem gyökeres változást hozó technológia, különösen, ha az ezzel párhuzamosan fejlődőprogramozási trendek és eszközök összefüggésében vizsgáljuk.

A low-code csábító egyszerűsége

A low-code platformok tagadhatatlanul vonzóak, különösen azon cég- és IT vezetők számára, akik arra vágynak, hogy szervezői és fejlesztői csapataik erőforrásait és agilitását felszabadítsák a normál szoftverfejlesztési folyamatok alól, lehetővé téve a gyors alkalmazásfejlesztést. A varázslatos ígéretekben megszűnik a programozói tudás szükségessége, felszabadulnak az IT erőforrások és a szervezeten belül lehetővé válik a bárki általi szoftver kivitelezés. Ez az ígéret bármely kis. vagy nagyvállalat számára jelentős előnnyel kecsegtet.

Ugyanilyen vonzó a low-code megoldások felmagasztalt költséghatékonysága is. A tapasztalt programozóktól való függés csökkentésével - akik költségesebbek és nehezebb őket megtartani - ezek a platformok jelentősen munkaerő költségcsökkentést ígérnek. Emellett számos alacsony kódú platform beépített skálázhatóságot kínál, lehetővé téve az alkalmazások számára, hogy a felhasználói bázis növekedésével megnövekedett terhelést kezeljék.

Középpontban a low-code-dal kapcsolatos félreértés

A valóság az, hogy sok low-code megoldás a szoftverfejlesztés alapvető félreértését mutatják meg, összemossák a programozási nyelv szintaxisának megértése jelentette kihívást a hatékony alkalmazási logika megtervezésének kihívásával. A programozási nyelvek csak eszközök, szintaxisuk csupán a megoldások kifejezőeszköze. A szoftverfejlesztés igazi lényege a problémamegoldásban rejlik, az alkalmazás igényeit hatékonyan kielégítő algoritmusok, adatstruktúrák és interfészek kialakításában.

A low-code (pláne a no-code) megoldások a szoftverfejlesztés grafikus felhasználói felület (GUI) révén történő egyszerűsítésére törekedve a szintaxis helyébe lépnek, anélkül, hogy szükségszerűen egyszerűsítenék a robusztus alkalmazások tervezésének alapvető kihívását. Ez a megközelítés több hátrányt is bevezet, miközben nem enyhíti a szoftverkészítés valódi összetettségét, ami végső soron negatív hatással van a fejlesztő csapat azon képességére, hogy valódi értéket szállítson.

A low-code megoldások buktatói

A low-code megoldások gyakran küzdenek a korlátozott testreszabhatósággal, és gyakran nem tudnak megfelelni a speciális, összetett vagy egyedi üzleti követelményeknek. Ebből fakad a low-code rendszerek legnagyobb problémája, hogy a speciális igények kielégítésére alkalmatlanok. A gyakorlatban kizárólag speciális igények merülnek fel a cégek részéről, a low-code rendszereket megoldhatatlan problémák elé állítva és végül a megszokott fejlesztési irányba kényszerítve őket. Ezzel nem, hogy költséget csökkentünk, de megduplázzuk azt. A szállítóhoz való kötöttség kockázata egy másik jelentős hátrány, amely a felhasználókat potenciálisan falhoz állítja és cserben hagyja, ha a funkciók kínálatában változások történnek, vagy ha a szállító bezárja a boltot. Első kézből származó tapasztalatom van ezekkel az eseményekkel kapcsolatban, és a csapat számára az eredmény meglehetősen katasztrofális. Súlyos problémákat és hosszú ideig tartó alacsony termelékenységet kell elszenvedniük.

Aztán ott van még a teljesítmény és a hatékonyság kérdése is. A low-code platformokon fejlesztett alkalmazások nem olyan hatékonyak, mint a hagyományos fejlesztéssel készültek, különösen a nagy, összetett alkalmazások esetében.

Az egyszerűség ígérete gyakran a váratlanul összetett valóság problematikájához vezet. Míg a low-code platformok a nagyon egyszerű alkalmazások létrehozásában jeleskednek, a bonyolultabb forgatókönyvek esetén gyakran alulmaradnak. Ez utóbbi kihívás jellemzően csak fokozódik, ha az eszközöket olyanok használják, akiknek kevesebb tapasztalatuk van az összetett rendszerek fejlesztésében.

A legújabb trendek alternatív megközelítése

A fentiekben bemutatott kihívások miatt a low-code megoldások értéke tovább csökken a kódkönyvtárak és keretrendszerek folyamatos elterjedésével, amelyek szinte minden elképzelhető felhasználási esetre alkalmasak. Gondoljunk csak az olyan keretrendszerekre, mint a Next.js és a Nitric, vagy az olyan platformokra, mint a Supabase és a Vercel. Ezek az újabb fejlesztőközpontú eszközök gyakran produktívabbak, mint low-code társaik, és az így létrejövő alkalmazásokat minden bizonnyal sokkal jövőállóbbá teszik.

Ezek a megoldások alternatív megközelítést alkalmaznak a szoftverfejlesztésben és így a cég eredményességének növelésében. Egyszerűsítik a fejlesztők munkafolyamatait, és fenntartják a hagyományos kódolásban rejlő rugalmasságot, ahelyett, hogy low-code alternatívákkal helyettesítenék. Ezáltal nyitva marad az ajtó a testre szabás, az alkalmazkodóképesség és a komplexitás előtt, amelyet a low-code megoldások gyakran nehezen tudnak befogadni és megvalósítani, miközben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező fejlesztőcsapatok kevesebb kóddal többet érhetnek el.

A fejlesztőcsapatok a fejlesztőközpontú keretrendszerekkel és eszközökkel könnyebben dolgoznak, ezek élvezetesebb fejlesztői élményt nyújtanak, szélesebb közösségi támogatással. Ez motiválja a fejlesztőcsapatokat arra, hogy olyan készségeket tanuljanak és bővítsék tudásukat, ezzel a személyes és csapat célok megvalósítását szolgálva.

Minek hát a low-code fejlesztés?

Ez csak egy divat, méghozzá nem a legjobb. A low-code megoldások, bár a szoftverfejlesztés demokratizálását ígérik, mégis számos korlátozással és potenciális hátránnyal járnak. Egyes esetekben alapvető félreértés, hogy a programozási szintaxist egyenlővé teszik a szoftverfejlesztés valódi kihívásaival: a problémamegoldással és az alkalmazás tervezésével.

Ráadásul az átfogó kódkönyvtárak és fejlesztőbarát keretrendszerek megjelenése megkérdőjelezi a low-code eszközök relevanciáját. Azáltal, hogy ezek a modern megoldások lehetővé teszik a fejlesztők számára, és a rugalmasság megőrzése mellett racionalizálják a munkafolyamatokat, a szoftverfejlesztés jövőbiztosabb megközelítését kínálják.

Azt kívánom, hogy álmom rólad valóra váljon, /
Melyben hagytad, hogy mosolyod rám szálljon, /
És engem teljes erővel, mellbe vágjon. /

Ez az érzés amire régóta vártam, /
Ne hagyd abba, szélesre tártam, /
Legyél te minden vágyam! /
 
Hagyd, hogy az életem a miénk legyen, /
Kezemet válladra rátegyem, /
És ne tudjam mi legyen! /
 
De hirtelen meglátom a napot, /
Az álom elszállt és ott hagyott, /
Nem tudom mit tegyek! /
 
Bárcsak valóra válna ez az álom, /
Ez az álmom rólad és rólam, /
Felcsendül még ez a szólam! /

Amióta a műanyag szívószálak forgalmazása és így használata is be van tiltva az Európai Unió területén, azóta jellemzően minden étteremben és szórakozóhelyen papír szívószállal kapjuk italunkat. Ha otthon használunk szívószálat, oda is jellemzően csak papírból készültet tudunk venni. Aki valaha is használt papír szívószálat (a papír poharakról már nem is beszélve), az jól tudja milyen bosszantó ez a pár perc alatt elázó és így használhatatlanná váló alkalmatosság. És egy kis ráadásként még mérgező anyagokat is tartalmaz.

Egy új európai tanulmány megállapította, hogy az úgynevezett környezetbarát papír szívószálak 90%-a soha le nem bomló vegyi anyagokat tartalmaz, olyan vegyületeket, amelyek nem - vagy alig - bomlanak le, és felhalmozódhatnak a szervezetünkben, egészségügyi problémákhoz vezetve. Ezek a megállapítások összhangban vannak egy nemrégiben készült amerikai tanulmány eredményeivel is.

A soha le nem bomló vegyi anyagok egy több mint 12 000 vegyi anyagból álló csoportot jelölnek, hivatalosabb nevén a poli- és perfluoralkil-anyagokat, de könnyebben megjegyezhetjük, ha egyszerűen csak PFAS-nek hívjuk őket. A PFAS-ek alig vagy egyáltalán nem bomlanak le a természetben vagy a szervezetünkben. Ezért hívjuk soha le nem bomlóknak őket.

Az emberek főként az élelmiszereken és az ivóvízen keresztül vannak kitéve a PFAS-eknek. Ezenkívül számos élelmiszer-csomagolóanyag és műanyag zacskó is tartalmaz ilyen anyagokat, amelyek így átkerülnek az általunk elfogyasztott élelmiszerekbe. Mivel egy 2021-es amerikai tanulmány szerint a PFAS jelen van a növényi alapú ivószálakban, ezért belgiumi kutatók különböző anyagokból készült szívószálakat elemeztek, hogy kiderítsék, ugyanez igaz-e Európában is.

A kutatók 39 különböző márkájú, papírból, üvegből, bambuszból, rozsdamentes acélból és műanyagból készült szívószálat vizsgáltak, és 29 különböző PFAS vegyületet elemeztek.

A vizsgált márkák többsége (69%-a) tartalmazott PFAS-t, összesen 18 különböző fajtát. A legnagyobb előfordulásban a papír szívószálak tartalmaztak PFAS-t, ezekben a vizsgált márkák 90%-ának esetében mutatták ki, bár igen változó koncentrációban. A leggyakrabban a perfluoroktánsavat (PFOA) mutatták ki, amely magas koleszterinszinthez, csökkent immunválaszhoz, pajzsmirigybetegségekhez, valamint a vese- és hererák kialakulásának növekedéséhez köthető vegyület. Ezt az anyagot nem véletlenül tiltották be 2020-ban világszert. Ugyancsak kimutatták a trifluor-ecetsavat (TFA) és a trifluor-metánszulfonsavat (TFMS), ultra-rövid láncú PFAS-okat, amelyek jól oldódnak a vízben, és így a szívószálakból az italokba kerülhetnek.

A bambusz szívószálak alig valamivel teljesítettek jobban, mint a papír szívószálak, a vizsgált márkák 80%-ában találtak PFAS-t. A műanyag szívószálak 75%-ában és az üvegből készült szívószálak 40%-ában találtak ilyen vegyi anyagokat. A PFAS-t a vizsgált acél szívószálak egyikében sem mutatták ki.

A növényi alapanyagokból, például papírból és bambuszból készült szívószálakat gyakran úgy reklámozzák, hogy fenntarthatóbbak és környezetbarátabbak, mint a műanyagból készültek. A PFAS jelenléte ezekben a szívószálakban azonban azt jelenti, hogy ez nem igaz.

Bár a PFAS-koncentráció alacsony volt a vizsgált szívószálakban, de ezekkel az anyagokkal a probléma az, hogy bioakkumulatívak. Ez azt jelenti, hogy idővel felhalmozódnak, mivel felszívódnak a szervezetben, de ott folyamatosan felgyűlve soha nem ürülnek ki. A PFAS kis mennyiségei, bár önmagukban nem károsak, hozzáadódhatnak a szervezetben már jelen lévő vegyi terheléshez.

A kutatók szerint bár a tanulmány nem vizsgálta, hogy a PFAS-okat hozzáadták-e a szívószálakhoz, vagy szennyeződés - például a talajból, amelyben a növényi alapú anyagokat termesztik - eredménye, a vegyi anyagok jelenléte szinte minden márkájú papírszívószálban azt jelenti, hogy a PFAS-okat vízlepergető bevonatként használták. A papír szívószál tehát igen megtévesztő elnevezés egy olyan termék esetében, mely káros műanyaggal van bevonva belülről. A tanulmány azt sem vizsgálta, hogy a PFAS-ok kiszivárogtak-e a szívószálakból a folyadékba, amelyben ültek.

A PFAS jelenléte a papír és bambusz szívószálakban azt mutatja, hogy ezek biológiailag nem bomlanak le. A rozsdamentes acél szívószálakban nem mutattak ki PFAS-t, ezért azt tanácsolják a kutatók a fogyasztóknak, hogy ezt a típusú szívószálat használják - vagy egyszerűen csak kerüljék a szívószálak használatát.

Ennek annyi. Emlékeznek még? Amint a mesterséges intelligencia elkezdett olvasni, írni és kódolni, mindenféle szakmának automatizálódnia kellett volna – mégpedig azonnal. Az ügyvédeknek végük volt. A kezdő mérnökök leselejteződtek. És az újságírók, bloggerek és tartalom írok, nos, egy kis csoda, hogy egyáltalán megírom ezt a történetet, én is a ChatGPT kéne legyek.

És mégis, nyolc hónappal a ChatGPT megjelenése után - és több évvel más mesterséges intelligencia alapú üzleti eszközök megjelenése óta - a következmények minimum is megkérdejelezhetőek? A mesterséges intelligenciát széles körben alkalmazzák, de az elképzelt tömeges elbocsátások nem valósultak meg. Hazánkban még mindig szinte teljes a foglalkoztatottság, a munkaerő mindössze 3,8 százaléka munkanélküli.

Az AI befektetésekben érdekeltek narratívája mást mond ugyan, de az AI által vezérelt tömeges munkanélküliséghez vezető út nem egyszerű. Az AI technológia, bármennyire is lenyűgöző, még mindig nem elég jó ahhoz, hogy a legtöbb munkával megbirkózzon. Ahelyett, hogy megszüntetnénk a pozíciónkat, a vállalatok azt szeretnék, ha egyszerűen csak jobban végeznénk azokat. Az embereket robotokkal helyettesíteni kívánó cégek pedig megtanulják, hogy a változásmenedzsment nehéz feladat, több helyen pedig egyenesen megoldhatatlan.

Az iparágak mesterséges intelligencia miatti pusztulása egyszerűen nem fog bekövetkezni. A jogi munka például kifejezetten a generatív AI célkeresztjében volt, de az AI-t lelkesen alkalmazó ügyvédi irodák nem az ügyvédek helyettesítésére használják. A világszerte több mint 3000 ügyvédet foglalkoztató Allen & Overy tavaly kezdett el dolgozni a Harvey nevű generatív AI-eszközzel, és még egyetlen embert sem váltott ki vele.

A Harvey jogi oldalakat, szerződéseket és más nagyméretű dokumentumokat vizsgál át, majd válaszol a kérdésekre és ír összefoglalókat. Ez pontosan az a fajta alkalmazás, amelyről az emberek azt mondták, hogy a jogi asszisztenseket és a fiatal munkatársakat a munkanélküliség sorába küldi. Pedig mindössze abban segíti őket, hogy jobban teljesítsenek, értéket teremtsenek a cég számára, de semmiképpen sem veszélyeztetik a megélhetésüket. Ugyan miért kellene megszabadulni a hatékonyabb alkalmazottaktól?

Emellett, bár a chatrobotok hasznosak, közel sem elég jó minőségű szövegeket, adatokat adnak ahhoz, minden feladatot elvégezzenek, és még mindig elég gyakran rontanak el dolgokat ahhoz, hogy emberi felügyeletet igényeljenek. Az ügyvédi szakma, az egy szolgáltatási vállalkozás, tehát szükség van a pengeéles megbízhatóságra, pontosságra. Amikor a számítógépek digitalizálták a jogi könyveket, hasonló pánik tört ki, de ma is itt vannak az ügyvédek, sőt több ügyvéd van, mint akkor, amikor ez a technológia megjelent.

A generatív mesterséges intelligencia jellemzően elég jó egy-egy feladat elvégzésében, és nehezen veszi át azt a komplex feladat megoldást, amelyet az emberek a munkájuk során végeznek. Alapvetően egyszerre egy diszkrét, információorientált feladatot tudnak elvégezni mielőtt szükségük lenne egy emberre, aki felülvizsgálja, amit elvégeztek. Emiatt a generatív AI nagyszerű az emberek segítésére, de elégtelen a helyettesítésükre.

Másik példával élve a radiológusokra, még mindig nagy a kereslet, annak ellenére, hogy azt jósolták, hogy a chatrobotok elveszik a munkájukat. A klinikákon a radiológusok használnak ugyan a mesterséges intelligencia-eszközöket a testről készült képek osztályozásához, de nem azok hozzák a döntéseket, a valós eredményeket. A mesterséges intelligencia segít nekik abban, hogy több munkát végezzenek, hogy pótolják az egészségügyi személyzet hiányát. És bár hihetetlenül hasznosak, még nem (vagy sohasem fognak) állnak készen arra, hogy ítéletet hozzanak a ritka betegségek felismeréséről vagy kezelési javaslatokat tegyenek.

Ilyen összetettség minden területen létezik, ezért, ha egy cég bejelentést tesz arról, hogy a dolgozókat mesterséges intelligenciával helyettesíti, azt érdemes minimum némi szkepticizmussal fogadni. Ezek a cégek általában amúgy is leépítéseket hajtanak végre, és a befektetők számára akarják pozitívan beállítani a dolgokat. Ahogy egy volt IBM-alkalmazott elmondta, a PR-osztály számára sokkal könnyebb bejelenteni, hogy 7800 szerepkört átadtak az AI-nak, mint ténylegesen rávenni az AI-t, hogy elvégezze az emberek munkáját.

Az biztos, hogy lesznek olyan munkahelyek, amelyeket a generatív AI megjelenési hulláma érint, mint minden új technológia megjelenésekor történik. És lehetséges, hogy ahogy a technológia egyre jobbá válik, egyes cégek egyes munkaköröket valóban automatizálnak az AI segítségével, még ha ez által okozott tömeges munkanélküliség nem is valószínű.

Még ha a technológia elég jó lesz is ahhoz, hogy tömegesen helyettesítse mondjuk a call centereket vagy a taxisofőröket, a munkaadóknak és az iparnak még mindig lesz választási lehetősége, hogy mit tegyen. Nincs előre eldöntött kimenetele a technológia fejlődésének. Addig azonban érdemes az emberekkel dolgozni, rájuk fogadni a minőségi munkavégzésben. Több olyan terület is létezik, ahol gyorsan automatizáltak az AI segítségével, de messze nem hozzák azt a hasznot, hozamot, amit ígértek. Az embereket alulértékelik.

A generatív AI-eszközök iránt kisebb az érdeklődés, mint néhány hónappal ezelőtt. És csökken.

Amikor a generatív AI-termékek tavaly elkezdtek megjelenni a piacon a nagyközönség számára is használható módon, az az izgalom és félelem lázát váltotta ki.

Az embereket lenyűgözte, hogy ezek az AI eszközök milyen képeket és mondatokat tudtak létrehozni egyetlen rövid szöveges utasításból. A Szilícium-völgy nyálcsorgatva várta, hogy egy olyan új, felforgató erejű technológia jöjjön létre, amelyből sok pénzt lehet majd csinálni az évekig tartó stagnálás, valamint a kripto és a metaversenyek bukása után. Aztán jöttek azok az aggodalmak, hogy milyen lesz a világ, miután a generatív mesterséges intelligencia átalakítja azt. Munkahelyek milliói szűnhetnek meg, lehet, hogy lehetetlenné válik a valóság és számítógép által létrehozott környezet megkülönböztetése, sőt, az emberiség vége is közel lehet. Szóltak a találgatások. Dicsőítették és rettegtek attól a fantasztikus lehetőségtől, ami ebben a technológiában rejlik.

Néhány hónappal később a mesterséges intelligencia által generált rózsaszín köd kezd oszladozni. A kormányok fokozzák a technológia szabályozására irányuló erőfeszítéseket, az alkotók pereskednek a szellemi tulajdon és a szerzői jogok megsértése miatt és az emberek is tiltakoznak a magánélet (valós és vélt) megsértése miatt, amit az új technológia hozott magával. Rengeteg okunk van megkérdőjelezni, hogy a mesterséges intelligenciával működő chatbotok mennyire pontosak valójában, és hogy mennyire nem kellene az embereknek függeniük tőlük.

Feltéve persze, hogy az emberek részben kiábrándulva még mindig használják őket. A legújabb jelentések szerint a felhasználók kezdik elveszíteni az érdeklődésüket: az új, mesterséges intelligenciával működő Bing kereső nem tudott kihasítani a Google piaci részesedéséből a keresők területén, a ChatGPT most először veszít felhasználókat, és a chatbotok még mindig hajlamosak olyan alapvető hibákra, amelyek miatt lehetetlen megbízni bennük. Bizonyos esetekben most még kevésbé pontosak, mint korábban voltak (lásd ChatGPT-4 körüli felhajtás). Vége a bulinak, vége ennek a parti trükknek? Vajon a generatív AI is a 3D tévék sorsára jut?

A generatív mesterséges intelligencia egy nagy teljesítményű technológia, amely nem fog egyhamar sehová sem tűnni, és az ezzel az új technológiával épített chatbotok az egyik legkönnyebben hozzáférhető eszközök a felhasználók számára, akik közvetlenül hozzáférhetnek és kipróbálhatják őket. A legújabb jelentések azonban arra utalnak, hogy a kezdeti izgalom és kíváncsiság elmúltával az emberek talán mégsem annyira rajonganak a chatbotokért, mint azt sokan várták.

Az OpenAI és a ChatGPT chatbotja gyorsan átvette a vezetést, mint a legfelkapottabb generatív AI cég és eszköz, amihez kétségtelenül hozzájárult, hogy az egyik első olyan cég volt, amely a nagyközönség számára is elérhetővé tette az AI eszközöket, továbbá a Microsofttal kötött több milliárd dolláros partnerség is közrejátszott. Ez a partnerség vezetett a Microsoft 2023. februári nagy bejelentéséhez, amely arról szólt, hogy az OpenAI nagy nyelvi modelljével (LLM) épített egyedi chatbotot - ez a ChatGPT motorja is - beépíti internetes keresőmotorjába, a Bingbe. A Microsoft a webes keresés jövőjeként üdvözölte a generatív, mesterséges intelligenciával támogatott keresést. Ahelyett, hogy egy csomó linket vagy tudásablakot kapnánk vissza, ez az új AI chatbot több weboldalról származó információkat kombinál egyetlen keresési eredményben.

Nagy volt a felhajtás és a Bing hirtelen bohócból potenciális riválissá vált egy olyan piacon, amelyet a Google olyannyira ural, hogy szó szerint annak szinonimájává vált. A Google sietett kiadni egy saját chatbotot, Bard néven. A Meta, hogy ne legyen lekörözve, és a még mindig a katasztrofális metaversum kitérőt követően, nem egy, hanem két nyílt forráskódú változatot is kiadott a nagy nyelvi modelljéből. Az OpenAI licencelte a ChatGPT-t más cégeknek is, és a fejlesztők tucatjával álltak sorba, hogy beépítsék azt saját termékeikbe.

A világ átalakulás most talán még messzebb van, mint azt a néhány hónappal ezelőtti izgalom sugallta, ha egyáltalán valaha is meg fog történni. A Wall Street Journal egy nemrégiben megjelent cikke szerint az új Bing nem nyerte el a felhasználók tetszését. A Bing piaci részesedése most nagyjából ugyanannyi, mint az AI előtti januári napokban volt. A Statcounter szerint a Microsoft webböngészője, az Edge, amelyet a fogyasztóknak használniuk kellett a Bing Chat eléréséhez, ugyan a felhasználók számának növekedését mutatta, de máris elkezdett visszaszorulni, míg a Chrome piaci részesedése nőtt ez idő alatt. Van azonban még remény a Microsoft számára. Ha a Bing Chat könnyebben, vagy más és népszerűbb böngészőkön is elérhetővé válik, akkor talán még többen fogják használni.

Közben az OpenAI ChatGPT-je is lankadni látszik. A tavalyi megjelenése óta először fordult elő, hogy júniusban közel 10 százalékkal csökkent a ChatGPT weboldalának forgalma, és az iPhone-alkalmazás letöltései is visszaestek, bár az OpenAI nem kívánta kommentálni a számokat.

A Google pedig még nem integrálta chatbotját a keresési szolgáltatásaiba olyan széleskörűen, mint a Microsoft tette, távol tartva azt a fő keresési oldaltól, és továbbra is kísérleti technológiaként kezeli, amely "pontatlan vagy sértő információkat jeleníthet meg". A Google nem válaszolt a Bard felhasználói számaival kapcsolatos kérdésekre.

A Google megközelítése helyes lehet, tekintve, hogy egyes chatbotok mennyire problémásak lehetnek. Számtalan példát ismerünk arra, hogy a chatbotok elszabadulnak, kezdve attól, hogy nagyon személyes hangot ütnek meg a felhasználókkal, a teljes pontatlanságok igazságként való közlésén át, a minden technológiát átható, eredendő elfogultságig. És bár ezek közül a problémák közül néhányat egyes vállalatok bizonyos mértékig enyhítettek, a dolgok egyre rosszabbnak tűnnek, nem pedig jobbnak.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az OpenAI GPT-4, az LLM legújabb verziójának pontossága egyes területeken jelentősen csökkent, ami azt jelzi, hogy a modellváltozásai drasztikus különbségeket okozhat a kimeneti eredményekben. Az újságírók azon kísérletei pedig, hogy AI által generált tartalommal töltsék meg az oldalaikat, többszörös és kimagaslóan elkeserítő hibákat eredményeztek. A chatbotok által generált csalások is egyre jobban terjedtek, ezért az OpenAI-nak vissza kellett vonnia a ChatGPT által generált szövegek felismerésére szolgáló saját eszközét is, mert az pocsék volt.

A múlt héten nyolc LLM mögött álló vállalat, köztük az OpenAI, a Google és a Meta, elvitte modelljeit a DEF CON-ra, egy hatalmas hackertalálkozóra, hogy a lehető legtöbb emberrel teszteltesse a modelljeik pontosságát és biztonságát egy, a maga nemében különleges un. első stresszteszt keretében, amit "red teaming"-nek neveznek. A Biden-kormányzat, amely sokat hangoztatja a mesterséges intelligencia-technológia biztonságos fejlesztésének és alkalmazásának fontosságát, támogatta és népszerűsítette ezt az eseményt. Az esemény egy lehetőség volt arra, hogy kiderítsék, mennyire jól működnek a chatbotok és mennyire nehéz vagy könnyű kisiklatni őket a vágányról.

A kihívás célja az volt, hogy a cégeknek olyan adatokat szolgáltassanak, amelyekre nagy szükségük van azzal kapcsolatban, hogy a modelljeik hogyan viselkednek kritikus körülmények között, egy olyan sokszínű csoport által tesztelve, akik a céges belső csapatok tesztelésétől merőben eltérően tesztelnek. Az eredmények ellentmondásosak, de mindenképpen a technológiával kapcsolatos problémákat erősítik.

Az AI chatbotokat már emberek százmilliói használják, akik közül sokan készpénznek veszik azt, amit ezek a chatbotok mondanak. Különösen akkor, ha ezek a felhasználók nem feltétlenül értik, hogy az információ egyáltalán egy chatbottól származik. Mivel a különböző jelentések szerint a felhasználók részéről csökken az érdeklődés a mesterséges intelligenciával működő eszközök iránt, ezért ezeknek jobbá kell válniuk, ha fenn akarnak maradni. Jelenleg még nem tudjuk, hogy a technológia valóban javítható-e, tekintve, hogy még a saját fejlesztőik is azt állítják, hogy nem ismerik pontosan a technológia összes belső működését.

A generatív mesterséges intelligencia elképesztő dolgokra képes. Nem véletlenül olyan izgatottak a befektetők, és nem véletlenül próbálták ki olyan sokan. Az még nem derült ki, hogy több lesz-e, mint egy partitrükk, de még mindig durva hibái miatt lehet, hogy mégiscsak az marad.

Beryl A. Howell, az Egyesült Államok kerületi bíróságának bírája pénteken (2023. 08. 18.) úgy döntött, hogy a mesterséges intelligencia által generált műalkotások nem védhetők szerzői joggal - írja a The Hollywood Reporter. A bírónő az amerikai szerzői jogi hivatal ellen indított perben elnökölt, miután az megtagadta Stephen Thalertől a szerzői jogot egy mesterséges intelligencia által generált képre, amelyet az általa létrehozott Creativity Machine algoritmussal készített.

Thaler többször is megpróbált szerzői jogot szerezni a képre "a Creativity Machine a tulajdonosának végzett bérmunkájaként", ami a szerzőt a mű alkotójaként, Thalert pedig a műalkotás tulajdonosaként tüntette volna fel, de többször is elutasították.

A Hivatal tavalyi végső elutasítása után Thaler beperelte a Hivatalt, azt állítva, hogy az elutasítás "önkényes, szeszélyes ... és nem állt összhangban a törvénnyel", de Howell bírónő nem így látta. Howell bírónő a határozatában azt írta, hogy a szerzői jogot még soha nem ítélték oda olyan művekre, amelyek "nélkülöztek minden irányító emberi kezet", hozzátéve, hogy " a szerzői jog alapvető követelménye, hogy a szerző ember legyen".

Ezt a bírónő által idézett korábbi ügyek is alátámasztják, mint például az elhíresült majom szelfi ügye. Ezzel szemben Howell bíró megjegyezte, hogy egy olyan eset, amelyben egy nő egy könyvet állított össze olyan jegyzetekből, amelyeket "olyan szavakkal töltött meg, amelyekről úgy vélte, hogy egy természetfeletti "hang" diktálta neki", méltó volt a szerzői jogra.

Howell bíró ugyanakkor elismerte, hogy az emberiség "új határokhoz közeledik a szerzői jog területén", ahol a művészek a mesterséges intelligenciát eszközként fogják használni új művek létrehozásához. Azt írta, hogy ez "kihívást jelentő kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mennyi emberi közreműködésre van szükség" az AI által létrehozott művészet szerzői jogához, megjegyezve, hogy az AI modelleket gyakran már létező műveken képzik ki.

Stephen Thaler azt tervezi, hogy fellebbez az ügyben. Ügyvédje, Ryan Abbot a Brown Neri Smith & Khan LLP-től azt mondta: "Tisztelettel nem értünk egyet a bíróságnak a szerzői jogi törvény értelmezésével" - írja a Bloomberg Law, amely beszámolt az amerikai szerzői jogi hivatal nyilatkozatáról is, amely szerint a bíróság döntése helyes.

Senki sem tudja pontosan, hogyan alakulnak majd a dolgok az amerikai szerzői jog és a mesterséges intelligencia körül, de a bírósági ügyek egyre csak gyűlnek. Sarah Silverman és két másik szerző az év elején például pert indított az OpenAI és a Meta ellen a modellek adatgyűjtési gyakorlata miatt, míg Matthew Butterick programozó és ügyvéd egy másik perében azt állítja, hogy a Microsoft, a GitHub és az OpenAI által végzett adatgyűjtés szoftverkalózkodásnak minősül.

Az OpenAI, a népszerű generatív AI eszköz, a ChatGPT-t fejlesztő cég az NPR új jelentése szerint (az Ars Technica cikkében részletesen leírtak szerint) arra kényszerülhet, hogy törölje chatbotját, és teljesen újrakezdje az adatbázis építését. A törlésre egy lehetséges per részeként kerülhet sor, amelynek során az OpenAI-t akár 150 000 dollárra is megbírságolhatják minden egyes, a nyelvi modell képzéséhez felhasznált, szerzői jogvédelem alatt álló anyag után.

A ChatGPT az elmúlt hónapokban nagy port kavart, különösen, hogy a felhasználók különböző kreatív módokat találtak a generatív AI eszköz használatára. Van olyan, aki üzleti ötletek generálásával ért el sikereket, sokan marketing és social media szövegeket íratnak vele, AI-generált kritikák készítésére használják, sőt van aki még egy félmaratonra való felkészülési edzéshez is használta a ChatGPT-t. A generatív AI mögött álló nyelvi modell sikerének azonban igen magas ára lehet az OpenAI számára.

Ugyanis az olyan nyelvi modelleket, mint a GPT-3.5 és GPT-4 - amelyek a ChatGPT generatív AI-t működtetik - harmadik féltől származó adatok felhasználásával képzik, mások által készített és birtokolt szövegeken tanítják. Az OpenAI pedig még egy olyan web-scraping botot is létrehozott, amely a GPT-modell tréningjéhez képes információkat szerezni a weboldalakról. A probléma itt azonban az, hogy az OpenAI nem csak szabadon hozzáférhető, hanem szerzői jogvédett anyagokra is támaszkodik. Szerzői jogvédelem alatt álló anyagokat is felhasznál a mesterséges intelligenciamodellek képzéséhez, méghozzá a jogtulajdonosok tudta és engedélye nélkül.

A New York Times jelenleg az OpenAI-al annak bepereléséről tárgyal, miután frissítette szolgáltatási feltételeit, amelyben megtiltja az AI-nak, hogy cikkeit és képeit a nyelvi modellek képzéséhez használja. Hogy ez a jogi játszma pontosan mit hozhat az OpenAI-ra, még nem világos, de a szakértők azt állítják, hogy az OpenAI akár 150 ezer dollárt is fizethet jogsértő tartalmanként, minden egyes jogvédett tartalom felhasználása után.

Továbbá a per arra kényszerítheti az OpenAI-t, hogy törölje a ChatGPT-t, és teljesen újrakezdje a nyelvi modell képzését, ami lényegében megbénítaná a vállalat eddigi munkáját a modellen. Nem ez az első eset, hogy az OpenAI-t perekkel támadják. Olyan ismert szerzők, mint Sarah Silverman, hasonló aggályok miatt fogtak össze, hogy bepereljék a vállalatot, mindannyian az általuk készített anyagok szerzői jogainak védelmében.

Ez egy igazán zűrös helyzet. Ha az OpenAI-t beperli a New York Times, az ahhoz vezethet, hogy más vállalatok és weboldalak is hasonló lépéseket fognak tenni jogvédett tartalmaik védelme érdekében. Az is lehetséges, a New York Times és az OpenAI valamilyen licencmegállapodásra juthat, amely lehetővé teszi a vállalat számára, hogy fizessen a New York Times-nak a tartalomhoz való hozzáférésért, amely így legálisan elérhetővé válik a GPT modelljének tanítására.

Hogy a New York Times folytatja-e a per előkészítését, vagy hogy az OpenAI-nak törölnie kell-e a ChatGPT-t, az egyelőre még nem fog kiderülni. Az azonban továbbra is minden érintettet foglalkoztat, hogy ezek a nyelvi modellek nagymértékben támaszkodnak a mások által már elvégzett munkára, a más szerzők által keletkeztetett jogvédett tartalmakra.

A ChatGPT léte borotvaélen táncol, mivel az OpenAI egyre közelebb kerül a csődhöz.

A ChatGPT a jelentések szerint feltartóztathatatlan léptekkel a csőd felé halad. A befektetőknek esélye sincs befektetésüket viszont látni, mivel a vállalkozás alig termel nyereséget a chipek hiánya, az ellentétes érdekek és egyebek körülmények miatt.

Az OpenAI a ChatGPT debütálása óta már 540 millió dolláros, azaz 192 milliárd forintos veszteséget könyvelhetett el. Ez az összeg nagyjából 20.000 db középkategóriás autó árának felel meg, ezeket az autókat pedig körülbelül 30 db futball pálya méretű helyen lehetne leparkolni.

A mesterséges intelligencia az év nagy részében az újságok és hírportálok címlapjain szerepel. Ha az AI témájára gondolunk, automatikusan az OpenAI chatbotja, a ChatGPT jut eszünkbe és az ezt a technológiát használó Microsoft Bing Chatje.

És bár az OpenAI jelentős előrehaladást mutat a technológia fejlesztése területén, a chatbot mégis komoly kihívásokkal néz szembe. Egy nemrégiben publikált jelentés arra hivatkozik, hogy a ChatGPT egyre butább. A tanulmány szerint a chatbot válaszainak minősége az előző verziókhoz képest jelentősen romlott, annak ellenére, hogy az OpenAI erőfeszítéseket tett az eszköz új, a használhatóság javítását célzó funkcióinak kialakítására.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy úgy tűnik, hogy itt már nem a szokásos üzletmenetről van szó. Az OpenAI cég állítólag a csőd szélén áll. Ez több okkal is magyarázható.

Először is, egy AI-alapú chatbot üzemeltetése nem könnyű feladat, különösen, ami annak a költségvonzatát illeti. Azt már tudjuk, hogy az OpenAI körülbelül 700.000 dollárt (mintegy 35 millió Ft-ot használ fel az eszköz napi működtetésére. Ez lekérdezésenként 36 centet (nagyjából 140,- Ft-ot) jelent. Nem is beszélve arról az összegről, amelyet a rendszer futtatására használt GPU-k beszerzésére fordítanak olyan vállalatoktól, mint az NVIDIA, hogy biztosítsák a dolgok zökkenőmentes működését. De olybá tűnik, hogy az OpenAI ezt nem tudja sokáig fenntartani, annak ellenére, hogy a GPT-3.5 és a GPT-4 monetizálásával próbál némi bevételre szert tenni. A Microsoft néhány friss befektető kíséretében gondoskodik ennek az egésznek a finanszírozásáról. Vajon meddig fognak a befektetők segíteni a vállalkozás életben tartásában, ha esélyük sincsen a befektetésüket visszakapni?

A monetáris problémákon kívül az OpenAI a chatbot kínálatát kihasználó felhasználók számának csökkenését is tapasztalja. 2023. júniusa és júliusa között 12%-os csökkenést tapasztalt a felhasználói bázisban, ami körülbelül 200 000 felhasználó elvesztését jelenti. Ezek a statisztikák azonban csak a ChatGPT weboldalát látogató felhasználók számát tükrözik, az API-kat (más, külső szoftverek csatlakozását kiszolgáló szoftverelemek) kihagyva.

Az OpenAI API-ja folyamatos érdeklődés növekedést ért el az olyan cégeknél, amelyek kezdetben ellenezték az egész mesterséges intelligencia ötletét, és most már beépítették azt a munkafolyamataikba. Számos LLM-modell (Nagy Nyelvi Adatbázis) nyílt forráskódú, mellyel a felhasználók számára lehetővé válik, hogy különösebb költségek nélkül az igényeiknek megfelelő, mindennapi munkájukat könnyítő segítséget kapnak.

Emellett OpenAI különösen hangsúlyt helyez arra, hogy cégük hosszútávú tervei és első termékük, a ChatGPT céljai nagy mértékben eltérnek egymástól. Az OpenAI az AGI szuperintelligencia elérésére összpontosít, míg az OpenAI terméküket a profitszerzés felé hajlítják.

Nehezítő tényező továbbá, hogy az OpenAI hatalmas összegeket fordít a biztonsági kérdésekre is. A biztonsági intézkedések biztosítják, hogy az eszköz ne csússzon ki az emberi irányítás alól. Az OpenAI kifejezetten szeretné, ha a kormányzat is bekapcsolódna a biztonsági szabályok kialakításába. Máris folynak olyan perek a ChatGPT ellen, melyek célja a vállalat törvényszegésének megállapítása a fogyasztóvédelmi és szerzői jogi törvények tekintetében. Tekintettel az OpenAI-ba fektetett komoly tőkéjére és kiterjesztett partnerségére, a Microsoft is valószínűleg érintett lesz ezekben a perekben.

Ennek ellenére az OpenAI aktívan keresi az új lehetőségeket, hogy pénzt keressen a GPT-4 LLM-jeiből. A vállalat 2023-ra 200 millió dolláros, 2024-re pedig 1 milliárd dolláros éves bevételt tűzött ki célul, ami a jelenlegi állapotot tekintve eléggé elérhetetlennek tűnik. A vállalat már most 540 millió dolláros veszteséget könyvelhetett el a chatbot megalapítása óta.

Végül pedig az utolsó kegyelemdöfés az lehet, hogy egyre nagyobb a GPU-k hiánya a piacon, részben az USA és Kína közötti rivalizálás miatt. Az EU nemrégiben fogadta el a 43 milliárd eurós Chips Actet, amelynek célja, hogy fokozza a félvezetőgyártást a régióban, és csökkentse a külföldi régióktól való túlzott függőséget a félvezető chipek fejlesztése terén.