Mindannyiunkban felmerül a kérdés gyermekeink képernyő előtti időtöltése kapcsán, mennyi a túl sok? Mennyi is az annyi?

Soha nem volt még ilyen egyszerű a szórakoztatás, a tájékoztatás és a kapcsolattartás. Kedvenc műsoraink, zenéink, a közösségi média és a legfrissebb hírek ma már a mobiltelefonunkon megjeleníthetők, olvashatók nézhetők a nap 24 órájában. Miközben mi élvezzük ezt a kényelmet, egyben a gyermekeink is élvezhetik ezt. Persze van az a nevelési módszer, hogy a gyermekek képernyőidejét 0 azaz nulla percben határozzák meg de szociálisan az sem megfelelő megoldás. Az vesse másra az első követ, aki a sajt énidő vagy a családi békesség oltárán feláldozva nem dobott még oda egyetlen percnyi képernyőidőt sem gyermeke elé!

A képernyő előtt töltött idő

Mivel a gyerekek egyre fiatalabb korban kapnak tablet vagy okostelefon időt, miközben hozzáférnek a tévéhez, játékkonzolhoz is, nagyságrendileg több időt töltenek naponta a képernyő előtt, mint a korábbi generációk.

De mennyi időt is pontosan? A számok sokkolóak. Felmérések szerint a képernyőidő megoszlása korosztályonként a következő: 

• 8-10 éves korig: 6 óra,
• 11-14 éves korig: 9 óra,
• 15-18 éves korig: 7,5 óra,

NAPONTA!

És ezek a számok még nem is tartalmazzák azt az időt, amit a gyerekek az iskolai munkájuk során, az órákon a képernyők előtt töltenek.

Az egészségre gyakorolt hatások

Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy a túl sok képernyőidő milyen hatással lehet gyermekeik egészségére, valamint arra, hogy képesek-e egészséges kapcsolatokat kialakítani a barátaikkal és a családjukkal.

Míg a televíziók évtizedek óta az otthonok szerves részét képezik, a képernyőidő kérdése viszonylag új terület, mivel az okostelefonok még nem régóta léteznek. Az elmúlt évtizedben ez a téma alapvető kérdéssé vált, amelyet a gyermekorvosok a szülőkkel megvitatnak.

A tanulmányok összefüggéseket mutatnak ki a túlzott képernyőidő és a gyermekek különböző fizikai és mentális egészségügyi problémái, például az elhízás, a depresszió, a viselkedési problémák és a szorongás között. Emellett megakadályozza őket abban is, hogy minden éjszaka az ajánlott mennyiségű alvást megkapják. Ez  fizikailag is károsítja őket, és hatással van az osztálytermi teljesítményükre. Aztán amikor hazajönnek az iskolából, ez elvonja tőlük azt az időt, amit a házi feladatra, otthoni feldataikra kellene fordítaniuk.

Ez a szociális készségek fejlődésére is hatással van. A valós világbeli interakciókban a türelmetlenség az egyik legnagyobb eredménye a túlzott képernyőidőnek. Nem kell türelmesnek lenni a képernyővel szemben, az azonnali igény kielégítést jelenet a gyermeknek. De türelemre van szükség, amikor személyesen beszélget a gyermek személyesen valakivel. Fontos tehát, hogy a gyerekek megtanuljanak várni, figyelni és érdemben válaszolni.

Ez nem csak a többi gyerekkel való kommunikációban segít nekik, hanem a közös játékban is, hiszen a játék a többiekkel nagyon fontos. Mindez megalapozza az egészséges kapcsolatok és barátságok kialakulását, amikor felnőnek.

Ajánlott képernyőidő korlátok

Mivel az elektronikus eszközök ennyire beépültek a kultúránkba, hogyan is kellene a szülőknek határokat szabniuk gyermekeik számára?

Ezek az irányelvek javasoltak a kutatások szerint:

• 2 éves kor alatt: nulla képernyőidő, kivéve a családdal vagy barátokkal való videochatelést
• 2-5 éves korig: naponta legfeljebb 1 óra közös nézés a szülővel vagy testvérrel
• 5-17 éves korig: legfeljebb napi 2 óra, kivéve a házi feladatot.

A képernyőidő szabályozása valójában egy pozitív szülői eszköz, amely segíthet a szülőknek abban, hogy a gyermekeiket irányítsák. Gyermekük fejlődését támogatja és szabályozza a képernyőidő megfelelő alkalmazása, korlátozása.

További proaktív lépések a szülők számára

Képernyőmentes hálószobák: a gyermek hálószobájában ne legyenek képernyők, és a gyerekek általában lefekvés előtt két órával ne nézzenek képernyőt. Ennek oka, hogy a képernyő kék fénye megakadályozhatja az agyat abban, hogy tudja, mikor van itt az ideje felkészülni az alvásra. A lefekvés előtti tévénézés helyett a gyerekeknek más tevékenységekkel, például olvasással kell foglalkozniuk.

Töltse ki az űrt: ha csökkentenie kell gyermeke képernyőidejét, ne hagyja, hogy kitalálja, mit kezdjen a szabadidővel. Helyettesítse azt valami pozitív dologgal, például szabadtéri sporttal vagy más tevékenységgel.

Koncentráljon a személyes interakciókra! A képernyőidő korlátozásán kívül a szülőknek a gyermekeikkel való személyes interakciókra is összpontosítaniuk kell. A kisebb gyerekek nem ugyanúgy viszonyulnak ahhoz, amit a képernyőn látnak, mint a való életben. A személyes beszélgetések során küldött tudatalatti üzenetek nem ugyanúgy jelennek meg a képernyőn. Amikor egy kisgyerekkel játszunk, megtanítjuk őket arra, hogyan lépjenek kapcsolatba a környezetükkel. Tanulmányok azt mutatják, hogy minél interaktívabbak vagyunk velük, annál jobban fejlődnek, mert több érzékszervüket használják, például a hallást, az érintést és a szaglást.

De akár fiatalabb, akár idősebb a gyermek, az emberi interakció olyan előnyökkel jár, amelyeket nem lehet a képernyőkkel helyettesíteni. Minden a kapcsolatok kialakításáról szól. Minden gyermeknek  képesnek kell lennie arra, hogy később az életében is egészséges kapcsolatokat tartson fenn. Ha ezt nem tapasztalja meg, és nem látja, hogy milyen kapcsolatokat kell kialakítania már kicsi korban, akkor erre már később sem lesz képes.

Érdekes módon ahhoz, hogy koncentrálni tudjak, valami fókuszáló módszert kell használnom. Zajban emberek között nem tudok dolgozni, ezzel szemben otthon, a teljes csöndben meg végképpen nem. Úgyhogy már réges régen szokásommá vált, hogy munka közben (újság-, könyv és blogírás közben, na meg LEGO festmények készítésekor) a Star Trek sorozatok 'nézem' körbe körbe (egyszer kiszámoltam, alvás nélküli nettó 2 évet töltöttem eddig a Star Trek sorozatok újranézésével), a háttérben futtatva szegény szereplőket. Persze amikor valamilyen emlékezetesebb jelenet bukkan fel, abba picit bele is kukkantok.

Éppen az egyik cikket írtam a bipoláris zavar előnyeiről (van neki, a sok rossz mellett), a háttérben a Star Trek Voyager 3. évadának 10. része futott. Pont rápillantottam a TV-re, amikor egy hármas csillagrendszer vizsgálata közben Harry Kim zászlós bedobja, hogy mintha jártak volna már ott. Erre az érzelmek nélküli, végletekig logikus Tuvok megjegyzi: Állapotfüggő asszociatív paradoxon áldozata lett. Harry értetlenül néz, erre Janeway kapitány egy szóval megmagyarázza: Déjà vu!

A déjà vu érzése, az állapotfüggő asszociatív paradoxon

Milyen szép és kifejező meghatározás az állapotfüggő asszociatív paradoxon és milyen érdekes dolog a déjà vu érzése! Olyasminek képzelem, mintha ez egy, az agyunkban furkáló kvantáló kukac lenne, ami agyunk két idősíkját fonná össze mindaddig, míg fel nem ismerjük, hogy nini, ez itt egy déjà vu, majd elszégyelve magát egy gondolatbuborékban felszívódna.

De miből fakadhat a déjà vu érzése? Vajon már megtörtént velünk a dolog és arra emlékszünk? De akkor miért nem emlékszünk arra amit már egyszer átéltünk és miért déjà vu-ként tör elő? Ez bizony egy paradoxon. Az pedig már csak egy olyan állítás, amelyek ellentmondásra vezet, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőle. Elsőre viccesen azt mondanám erre, hogy emberek túl sok sorozatot néztek és az ott látottak hamis emlékként beépülve felidéződnek, hát ezért van az egész! Igen ám, de a déjà vu fogalmát Sir Walter Scott is használta már 1815-ben, még ha nem is ezzel a konkrét szóhasználattal élt. Ő pedig nem túl sok sorozatot nézett, feltételezhetjük joggal.

A déjà vu francia eredetű szó, jelentése 'már láttam'. Ezt az elnevezést szakkifejezésként Émile Boirac (1851–1917) vezette be az L'Avenir des sciences psychiques (A pszichikai tudományok jövője) c. könyvében. Azt jelenti, hogy amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. (Wikipedia).

Ez bizony komoly kérdés! Hogyan működik a dolog, percepciós vagy feldolgozási kognitív hiba, vagy valami misztikus, tudósaink által sem felismerhető tényező játszik közre?

A déjà vu magyarázata

A déjà vu-t (számítógépes hasonlattal élve) egy, az agyunkban rosszul működő memóriaáramkör okozza.

A tudósok a rendszeres, intenzív déjà vu-t tapasztaló emberek tanulmányozásával megértették a lehetséges okokat. Úgy gondolják, hogy az érzés az agy egy halántéklebenynek nevezett részéhez kapcsolódik, amely felelős azért az érzésért, amit akkor érez az ember, amikor már átélt valamit korábban. Ha a halántéklebenyünk akkor lép működésbe, amikor nem kellene, akkor hamis emléket vagy hamis ismerősségérzetet hoz létre. Ez tehát egy csuklása a halántéklebenyünknek, apró működési félrenyelés.

A tudósok úgy vélik, hogy van egy második rendszer az agyadban, amely felügyeli a halántéklebenyben zajló eseményeket. Ezt egy tényellenőrző rendszerként írják le, amely segít rádöbbenni, hogy tévedtél, és véget vet a déjà vu-nek.

Egy erős déjà vu során az az érzésed lehet, hogy képes vagy megjósolni, mi fog történni legközelebb. Ez azért van, mert az emlékezeti rendszerünk valóban segít nekünk megjósolni a jövőt. Ezért van memóriánk, hogy segítsen nekünk abban, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat, és hogy előre lássuk, mi fog történni. Tehát néha, amikor a déjà vu a szokásosnál több agyterületet érint, az érzelmeket és a tárolt képeket érintheti, és azt az érzést keltheti, hogy tudjuk, mi következik.

És vannak még persze egyéb, az általam fantáziált kukacos megoldáson felül olyan elképzelések is, mint például az, hogy a déjà vu pillanatában két párhuzamos univerzum ütközik össze.

Az utazás déjà vu-t vált ki

A déjà vu jellemzően a helyekre vonatkozik, és általában teljesen új, újszerű élmények során érezzük a legerősebben - mondja a déjà vu-kutató, Chris Moulin. Ez azért van így, mert az ismeretlen helyek kínálják a legnagyobb potenciális "konfliktust" az erős érzés között, hogy valami ismerős, és a tudat között, hogy az nem lehet emlék. Tanulmányok szerint minél többet utaznak az emberek, annál több déjà vu-t tapasztalnak.

A fiatalabbaknak több déjà vu-juk van

Fiatal korban tapasztalsz leggyakrabban déjà vu-t, de havonta legfeljebb körülbelül egyszer. A gyakoriság körülbelül a felére csökken, mire eléri a 40-50 éves kort. A 60-as éveiben már szerencsés, ha évente egyszer van.

Néhány embernek egész napos déjà vu-i vannak

A legtöbb ember számára ritka és múló érzés, de ritka esetekben a déjà vu komoly problémát jelenthet.

A manchesteri Lisa 22 éves korában kezdett súlyos déjà vu-epizódokat tapasztalni, és azt mondja, ezek akár egész nap is tarthatnak. "Néha felébredtem reggel, és rögtön éreztem az ismerősség érzését" - mondja.

A jamais vu a déjà vu ellentéte

A jamais vu az az élmény, amikor tudod, hogy valami ismerős, mégis furcsának érzed. Ezt akkor tapasztalhatod meg, amikor ránézel egy ismerősöd arcára, és hirtelen idegennek tűnik. A szavakkal kapcsolatban is biztosan , amikor egy szót akarsz leírni, és egy pillanatra rossznak tűnik. Chris Moulin szerint ezt az érzést előidézheted, ha addig ismételgetsz egy ismerős szót, amíg az el nem veszíti a jelentését, és csak egy hanggá válik.

Cikkeznek mindenfele a magyar sajtóban, hogy a Five Guys gyorsétteremlánc éttermet nyit Magyarországon. Nagy tisztelettel be is linkelem a két cikket amit erről olvastam: Nők Lapjás izé és Nosalty. Olvassátok el persze, de ezek csak külföldi portálok híreinek másolása. Dzzzssss, dzsssss két pofon mindkét oldalára az orcátokra, voltál te már New Yorkban egy Five Guys tápoldában? Nem? Én igen. Nesze, itt egy valódi teszt.

Én Manhattanben szaglásztam, kóstoltam és jól bezabáltam (copyright by Fördös Zé) a Five Guys hamburgereit. Én, én, ééééén! Már mondom is, hogy is esett az eset.

Nem oly rég New Yorkban, Manhattanben befektetőknek téptem a számat egész nap, tévedés ne essék, az se volt túl rossz. De dolgom végeztével éhesen tántorogtam az Empire State Building tövében, valaki dobjon már a számba egy sült galambot! Akarom mondani egy fasza hamburgert, hiszen a legfinomabb hamburger Hamburgban New York-ban kapható!

Az éhes ember beüti a Gugliba, hogy mit szeretne. Ha történetesen azt írjuk be a keresőbe, hogy 'adjál hamburgert basssz', akkor hamburgerezőt fog ajánlani. Még szép, hogy ezt írtam bele, természetesen a bunkó 'basssz' nélkül, a Gugli is csak ember, nem sértegetjük.

Kedves jó Gugli barátom fel is dobta az első találot a környéken: Five Guys, 343 7th Ave, New York, NY 10001. Mondom oké, mit érdekel mi ez, odmegyek és jól bekajolo, nem vértam semmi extrára, csak éhségem csillapítására.

Hahha, aszongya Five Guys, Öt Srác fog itt nekem főzni, vagy mi a tök? Szájalásom ellenére azért szépen arrafelé vettem az irányt, mindössze néhány háztömbnyi távolságra. Említettem már, hogy New Yorkban a budapesti laza pár háztömb nem ám 1-200 méternyi távolságot jelent, hanem sokkal többet? De sokkal, de sokkal? Mindegy, az éhség nagy úr, a Gugli szépen mutatja az irányt, usgyi neki, haladjunk.

Wowowooo, ott van ni, a Five Guys zabálda. Bár nem is rossz így kívülről, azért ez nem egy lepattant Meki, hú de jó!

Feltépem az ajtót, egy nagy darab fickóra taposok, de azonnal bocsánatot is kértem (sorry sir!), nehogy már épp New Yorkban verjenek agyon, ha már eddig megúsztam. Körülnézve kicsit megtorpantam, héj, ez egy gyorsétterem! Pedig elsőre istenuccse nem úgy néz ki, de a falon kirakott árlistából, meg az igen tisztelt fogyasztó közönségből azonnal levágtam.

Beállok a sorba kissé letörten, mondom ez is egy Meki itten, de hát éhes voltam. Mondom a srácnak, adjon már egy sajtos hambit menüt bitte, ne épp itt halljon éhen a csóró magyar! Minden van, fullos menüt kértem, mondom mi baj lehet. Csengetem a dollárt, nem is volt sok, de hát ez csak egy gyorsétterem.

Üldögélek, beszélgetek a helyi kedves srácokkal (Hogy miért köszönnek a szomszéd asztaltól és miért kedves itt mindenki, ugye? Miért?). Csingilingel a hívószámom, egy nénikét felöklelve tépek a kajámért (ezúton is szeretnék elnézést kérni tőle, abszolút az éhség mozgatta a lábaimat), és a puthoz érve leesik az állam. Már elnézést és bocsánat, de én nem kértem dupla adag hamburgert és tripla adag sült krumplit. Mondtam is ott az igen kedves hambiosztó népeknek, hogy én sima menüt kértem. Aszongya ez az. Mondom hehe, hol a kandikamera? Aszongya de, higgyem csak el a hülye európai fejemmel, hogy ez itt egy normál adag. Anyám azt mondta, hogyha ajándékot adnak, megköszönöd és lépsz. Így is tettem, megköszöntem és a bajszom alatt somolyogva (tényleg van, sőt szakállam is) leléptem a tripla adag kajával.

Jó jó, tömegkajának néz ki, de hát olcsó húsnak nem nézzük a híg levét. Kicsomagolom a hambimat a papírból és hanyagul beleharapva valami Meki féle közepes szar hamburger ízt vártam. Baszki, belaharaptam, szétolvadt a számban a mennyei hamburgeríz, ez tucskos, lucskos, húsos, szaftos és minden kurvaanyja aminek lennie kell egy ötcsillagos hamburgerben! Azt ugyan nem láttam, hogy a húspogácsa fagyasztóból kerül e elő, vagy ott helyben formázzák, de a végeredmény igen meggyőző. A hús friss, zamatos. A hamburgerbe beleszórt zöldségek, a szósz és a harsogó génkezelt paradicsiom és hagyma (nem tudom igazából, hogy génkezeltek-e, de a méreteik miatt igen gyanúsak voltak) is finom volt. Nem akartam ennyire rajongani egy gyorskajáldában, bizonyára nem  agasztronómia csúcsa, de a maga nemében kiemelkedő volt.

Ezt nem hiszem el, egy gyorsétteremben ötcsillagos kaja van? Már miért lenne? De van. A krumplihalomról már nem is beszélve, ez itt 4 embernek való adag, igen fincsi, rippenő-roppanó minőségben. Megkérdeztem az ottani srácokat, hogy ugyan miért adnak ennyi krumplit? Mert szeretnék, ha az emberek értéket, sok finomságot kapnának a pénzükért, szólt a válasz. És ezzel a lendülettel azt is megmutatták, hogy a zsírpapír amibe raktk a krumplit, hogyan hajtható úgy össze, hogy el tudjam benne vinni a leftovert későbbre, megenni. Egy megjegyzés ide, a krumplijuk ehető később is, nem úgy mint a Mekié.

A kóla és hamburger nagy mérete, a krumpli óriási mennyisége és a vanília shake tömörsége arra készteti az embert, hogy ne gondoljon utána a kalóriáknak, én se tettem, de ahogy láttam, körülöttem senki se.

Eszem, gondolkozok rajta, hogy ez itt biztos az imperialista megtévesztés egyik eszköze, és tutira követett engem valaki és ez az ügynökök egyik beszervezési eszköze. De nem, mindenki körülöttem ugyanezt kapja, tehát nem lehet átverés. Vagy mindenki ügynök, ugyi.

Emberek, ha ez otthon, kies kis hazánkban is kapható lesz, I'm in! Mármint, benne vagyok! Namármost ha igazak a hírek, és tényleg lesz Magyarországon Five Guys, és a kedvünkért nem rontanak a minőségen (ahogy azt más étteremláncok teszik), akkor ezzel végre tényleg kapunk valami Amerikát.

Egyetek hambit ti is, a hambi az jó, ha jó!

Az instant tészta, a ramen a világon legtöbbet eladott étel, vita se legyen erről. Az emberek az eddigieknél is jobban rárepültek az instant tészták figyasztására, melyek olcsón, elégséges kalóriát nyújtanak adnak testünk működéséhez. Hogy ez mennyire egészséges? Kit érdekel, finom, tápláló, az ügy lezárva.

Az instant tészta, a ramen előállítása

Az instant ramen tészta búzalisztből, vízből, sóból és kansui-ból, egy olyan lúgos vízből készül, amely rugalmassá teszi a tésztát. Először a hozzávalókat összegyúrják, hogy tésztát kapjanak. Ezután ezt a tésztát kinyújtják és vékony szeletekre vágják. A tésztát ezután gőzben párolják, majd dehidratálás után csomagolják. A gyártási folyamat minden egyes lépésénél fejlett technológiákat alkalmaznak. A dehidratálás különösen fontos az instant ramen tartósíthatósága szempontjából, ezért a tésztagyártók számos módszerrel kísérleteztek.

Momofuku Andónak, a Nissin alapítójának sok próbálkozás és hiba után sikerült elkészítenie az első instant rament. A tempura, egy hagyományos japán, mélyhűtött étel adta neki az ötletet, hogy a tésztából a nedvességet magas hőmérsékleten, olajban sütve távolítsa el. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a tészta szinte teljesen kiszáradjon. Ráadásul az a további előnye, hogy számtalan apró lyuk marad a felszínen, ami megkönnyíti a tészta rehidratálását, amikor forró vízbe áztatják.

Majd új módszer jelent meg a ramen tészta dehidratálására: a sütés helyett magas hőmérsékleten történő "fúvószárítás". Ezt már az instant ramen kezdeti időszakában is kipróbálták, de nem volt népszerű, mert a tészta nem főtt meg olyan könnyen a levesben, és gumiszerűvé vált. Az 1990-es évek végén a fúvószárítási technológia és az összetevők kombinációjának tökéletesítésének köszönhetően kifejlesztettek egy olyan dehidratálási módszert, amely során a tésztát 30-60 percig 80 Celsius-fokos forró levegőnek teszik ki. Az így készült, "nem sült tészta" néven ismert ramen termékek népszerűvé váltak.

Mivel az infláció miatt keressük a módját, hogyan is költhetnénk el forintjainkat a leghatékonyabb módon, különösen az élelmiszerboltokban, az egyik legkedveltebb megoldás az instant tészta. Otthon is fogyaszthatjuk őket, de akár a munkahelyünkre is elvihetjük, elkészítésük mindössze néhány percet és egy vízforralót vagy mikrohullámú sütőt igényel, és ami a legfontosabb, hogy megfizethetőek. De még ha tudjuk is, hogy az instant tészták mennyire fontosak az átlagos vásárlók számára, egy új jelentés a tavaly eladott instant tészták mennyiségéről mégiscsak megdöbbentő.

Az instant tészták eladott mennyisége tavaly minden idők legmagasabb szintjét érte el

A Nikkei Asia jelentése szerint az Instant Tészták Világszövetségének adatai szerint tavaly az instant tészták globális értékesítése meghaladta a 121,2 milliárd adagot, ami minden idők legmagasabb értékét jelenti. Ez a hetedik egymást követő év, hogy a szegmens növekedett, még azután is, hogy a 2020-as világjárvány évében 9,5%-kal megugrott a globális kereslet. Ez rengeteg ramen.

A legnagyobb piacok 2022-ben Kína, Indonézia, India, Vietnam és Japán voltak. De ami igazán érdekes, hogy a mexikói piac úgy vágyott a tésztára, mint senki más: a kereslet 2021-ben 17,2%-kal, tavaly pedig 11%-kal nőtt.

Az instant tészták egyre kreatívabbak

Az év elején kipróbáltam a Nissin Foods, a népszerű Cup Noodles márka gyártójának szokatlan, palacsinta (LOL) ízű ramenjét. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez a trükkös ízesítésű termék valóban ízletes, és hatalmas előrelépés a 2021-ben megjelent, szintén címlapokra kerülő tökfűszeres tésztához képest. Bár ezek kizárólag  Japánban kaphatók, a márka mégiscsak tudja, hogyan kell érdekessé tenni a dolgokat.

A kreativitás a fogyasztók részéről is megjelenhet, hiszen az instant rament nem csak egy tálkából lehet  szürcsölgetni. Ezek a tészták elég sokoldalúak ahhoz, hogy egy jó salátába dobjuk őket, tovább ízesítve főételként szolgéljanak vagy a legelvetemültebb magyar módon mákos tésztátkészítsünk belőle.

Az instant tésztákat az infláció is sújtotta

Szó sincs róla, hogy az instant tésztákat ne érintené az infláció. Ugyanúgy sújtotta őket, mint minden mást, méghozzá drámai mértékben. Mégis, az áremelkedés ellenére még mindig az egyik legolcsóbb all-in-one étel az instant élelmiszerek kategóriájában, így az eladásokat az ár nem befolyásolja jelentős mértékben.

Egy új kutatás, amely összehasonlította a kevésbé feldolgozott élelmiszerek és az ultra-feldolgozott élelmiszerek (UFÉ) ízérzékelését, megállapította, hogy a résztvevők az UFÉ-ket nem tartották jobb ízűnek, mint a kevésbé feldolgozott élelmiszereket. A Bristoli Egyetem által vezetett, az Appetite című folyóiratban 2023. november 27-én közzétett eredmények alátámasztják azt az elméletet, hogy az embereket génjeik arra utasítják, hogy szeressék a nagyobb mennyiségű szénhidrátot és zsírt tartalmazó ételeket. Nem meglepő módon a szénhidrátok (beleértve a cukrokat is) és a zsírok adják táplálkozásunkban a legtöbb kalóriát (nem meglepő módon).

A bristoli Táplálkozás és Viselkedés Kutatócsoport által készítet tanulmány azokat a közkeletű, de nagyrészt nem vizsgált feltételezéseket kívánta tesztelni, amelyek szerint az élelmiszerek energiasűrűsége (kalória/gramm), a feldolgozás mértéke és a szénhidrát-zsír arány kulcsfontosságú tényezők, amelyek befolyásolják az élelmiszerek kedveltségét és kívánatosságát.

A 224 felnőtt önkéntes bevonásával végzett kísérletben a résztvevőknek 24-32 ismerős élelmiszer képét mutatták meg, amelyek energiasűrűsége, feldolgozottsági szintje (beleértve az UFÉ-ket) és a szénhidrát-zsír arányuk változtak. Összesen 52 különböző élelmiszer volt, köztük avokádó, szőlő, kesudió, királyrák, olajbogyó, áfonyás muffin, ropogós kenyér, pepperónis kolbász és jégkrém.

A résztvevőket ezután arra kérték, hogy értékeljék az ételek ízét (tetszésüket), az evés iránti vágyat, az édességet és a sótartalmat, miközben elképzelik, hogy megkóstolják azokat. A módszer validitását megerősítette az, hogy szoros kapcsolatot találtak az édességek képének értékelése és az adott élelmiszerek cukortartalma között.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az UFÉ-k átlagosan nem voltak kedveltebbek vagy kívánatosabbak, mint a feldolgozatlan élelmiszerek. Azonban azokat az élelmiszereket, amelyek egyenlőbb mennyiségben (kalóriában kifejezve) kombinálták a szénhidrátot és a zsírt, jobban szerették és jobban kívánták, mint az azonos kalóriamennyiségű, csak szénhidrátot vagy csak zsírt tartalmazó élelmiszereket. Ez a jelenség a  "kombinációs hatásként" ismert a korábbi kutatásokból.

A további eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb mennyiségű élelmi rostot tartalmazó ételeket kevésbé kedvelték és kívánták, az intenzívebb ízű (főként az édesség és a sótartalom szintjéhez kapcsolódó) ételeket pedig jobban kedvelték és kívánták a kutatásban résztvevők.

Peter Rogers professzor, a Pszichológiai Tudományok Iskolájának munkatársa és a tanulmány vezető szerzője megjegyezte, hogy az UFÉ-re vonatkozó eredmények meglepőek voltak. Elmondta: "Az UFÉ-k kapcsán született eredményeink megkérdőjelezik azt a feltételezést, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek "hiperízletesek", és furcsának tűnik, hogy ezt korábban még nem vizsgálták közvetlenül.

Azonban, míg az ultra-feldolgozás nem jelezte megbízhatóan előre az ízlést (ízletességet) a vizsgálatunkban, az élelmiszerek szénhidrát-zsír aránya, az élelmi rosttartalom és az íz intenzitása igen - valójában ez a három jellemző együttesen a tetszésbeli eltérések több, mint felét tette ki az általunk vizsgált élelmiszerek között."

"Az édességre és a sós ízre vonatkozó eredmények összhangban vannak az édesség és a sós íz iránti veleszületett ízlésvilángunkkkal. A szénhidrát-zsír arányra és a rosttartalomra vonatkozó eredmények pedig egy másik fontos, az ételek kedveltségét meghatározó tulajdonsággal hozhatók összefüggésbe. Az embereket génjeik arra programozták, hogy megtanulják szeretni a megfelelő arányú szénhidrát- és zsírmennyiségű, és alacsonyabb rosttartalmú ételeket. Ezek kevésbé laktatóak. Más szóval, a kalóriákat preferáljuk a jóllakottsággal szemben."

"Ez a tulajdonság viszont segít abban, hogy maximalizáljuk a kalóriabevitelt és zsírtartalékokat halmozzunk fel, amikor bőséges az élelem."

A Táplálkozás és Viselkedés Kutatócsoport jelenleg a kalória kontra jóllakottság elméletét teszteli az ételek kedveltségének és az étkezési preferenciáknak megfelelően, a különböző országok és azok konyhái között.

A kutatást a Bristoli Egyetem Pszichológiai Tudományok Iskolája végezte.

A bipoláris (régi nevén mániás-depressziós) zavar a pszichológiai és testi működések olyan központi szabályozási zavara, amely kifejezett (kóros) hullámzásokhoz vezet a hangulati élet, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok valamint a közösségi alkalmazkodás terén. Az egészséges emberekre jellemző, és többnyire a külső okok által megmagyarázható kisebb hangulati ingadozásokkal szemben bipoláris betegeknél ezek a hullámzások a különböző intenzitású mániás és depressziós epizódok formájában jelentkeznek, és többnyire olyan súlyosak, hogy sok panaszt, szenvedést és nem utolsósorban anyagi terhet jelentenek mind a beteg, mind a közvetlen környezete ill. az egész társadalom számára.

A mániás epizód tünetei:

• kifejezetten felfokozott energia, aktivitás ill. nyugtalanság
• kórosan emelkedett, indokolatlanul eufórikus hangulat
• kifejezett ingerlékenység
• felgyorsult, csapongó gondolkodás, rohanó, gyakran a megszokottnál lényegesen hangosabb beszéd
• csökkent alvásigény, (napi 2-4 óra vagy még kevesebb alvás)
• kórosan (irreálisan) felfokozott önértékelés
• felfokozott szexuális késztetés, promiszkuitás, felelőtlen szexuális magatartás
• provokatív, összeférhetetlen magatartás, agresszív megnyilvánulások
• felelőtlen döntések, indokolatlan költekezés, irreális üzleti tervek
• gyakori alkohol vagy kábítószer használat
• ritkán nagyzásos vagy üldöztetéses téveszmék
• a betegségtudat hiánya

A mániás epizód enyhe formáját hipomániának hívjuk és kezelés nélkül mind a mániás mind a hipomániás epizódok több hétig ill. hónapig tartanak.

A depressziós epizód tünetei:

• indokolatlanul szomorú, deprimált, elkeseredett hangulat
• pesszimizmus, reménytelenség érzése
• szótlanság, csökkent önértékelés, haszontalanság érzése
• az érdeklődés és örömkészség kifejezett csökkenése vagy elvesztése
• csökkent energia, állandó fáradtság-érzés, meglassultság
• koncentrációs, emlékezeti és döntési nehézségek
• nyugtalanság, ingerlékenység
• álmatlanság, csökkent (ritkábban fokozott) alvás
• étvágytalanság, fogyás, ritkábban fokozott étvágy és testsúlygyarapodás
• testi betegségekkel nem magyarázható krónikus fájdalmak, ill. testi panaszok
• önvádlásos, üldöztetéses vagy betegségi téveszmék,
• súlyosabb esetekben hiányzó pszichés betegségtudat
• életuntság, halálvágy, öngyilkossági szándék- terv, ill. öngyilkossági kísérlet

A nem kezelt depressziós epizód általában 3-5 hónapig tart, néha azonban a depresszió krónikussá válik és több éven át is fennállhat.

A bipoláris betegség gyakorisága, lefolyása és komplikációi

A bipoláris betegség, mindenütt a világon, a felnőtt lakosság 2,5-5 százalékát érinti és kifejezett családi halmozódást mutat: a bipoláris betegek elsőfokú rokonai között (szülők, testvérek, gyerekek) a megbetegedés kockázata 3-4 szeres vagyis 10-20 százalék. A betegség rendszerint fiatal korban, gyakran a 18. életév alatt kezdődik, a nőket és a férfiakat egyforma gyakorisággal érinti. A betegség kialakulásában az öröklött hajlamon kívül jelentős szerepük van a környezeti tényezőknek (elsősorban negatív élet-eseményeknek ill. alkohol/drog használatnak) is. A bipoláris betegség gyakran társul más pszichiátriai (szorongásos zavarok, alkoholizmus, drog-használat) és testi (magasvérnyomás, elhízás ill. cukorbaj) betegségekkel.

A bipoláris betegség az esetek kb. kétharmadában depressziós, míg egyharmadában hipomániás vagy mániás epizóddal kezdődik. A korai felismerés és minél hamarabbi kezelésbe vétel a betegség további súlyosbodását, és a betegséghez társuló szövődményeket is képes megakadályozni

Kezelésben nem részesülő bipoláris betegeknél a különböző súlyosságú hipomániás, mániás ill. depressziós epizódok váltakozva lépnek fel, az esetek többségében több hónapos vagy több éves tünetmentes időszakok közbeiktatásával. A betegek egynegyedénél azonban (elsősorban nőknél) az epizódok ennél sokkal sűrűbben, évente akár 4-5-ször is jelentkezhetnek, ezt a lefolyás típust hívjuk rapid ciklusú betegségnek.

A nem kezelt bipoláris betegség leggyakoribb és legveszélyesebb következményei:

• a nagymértékben fokozott öngyilkossági rizikó,
• a másodlagos alkohol- vagy drog-betegség,
• a munkateljesítmény tartós csökkenése, munkahely elvesztése,
• a családi és szociális szerepek jelentős beszűkülése
• családi konfliktusok ill. családok széthullása, anyagi nehézségek, válás, izoláció
• gyakori szív- és érrendszeri megbetegedések ill. az ezekkel kapcsolatos fokozott halálozás
• elégtelen tanulmányi, iskolai előmenetel
• ritkán a hatóságokkal, törvénnyel való összeütközés, a betegséggel összefüggő bűnözés

Bipoláris betegség gyermek- és serdülőkorban

A bipoláris betegség igen gyakran kezdődik a serdülőkorban, sőt a gyermekkori kezdet sem ritka, csak nem mindig ismerik fel. A fenti tünetek is jellegzetesek lehetnek, azonban gyakran a visszahúzódás, tanulmányi eredmény romlása, iskolai beilleszkedési zavarok, drog- vagy alkoholhasználat, hirtelen megváltozott szokások (alvás, étvágy, stb. is ide tartozik), fegyelmezési nehézségek, túlzott aktivitás vagy éppen meglassultság, figyelemzavar, stb.  tűnik fel a szülőnek, pedagógusnak. Irreális tervek, hirtelen megnövekedett önbizalom, veszélykereső magatartás, vagy éppen ezek ellenkezője is gyanújel.

Fontos, hogy konzultáljunk szakemberrel, hiszen ezek a jelek átmenetileg és enyhébb formában a „normális” serdülőkor jellemzői is lehetnek. Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, kísérjük figyelemmel kortárskapcsolatait, iskolán kívüli programjait is.

A bipoláris betegség kezelése

Gyógyszeres kezelés

A bipoláris betegség korai felismerése és kezelése rendkívül fontos, különösen a gyermek vagy serdülőkorban induló esetekben, mert ilyenkor sokszor (helytelenül) a kórképet magatartászavarnak vagy egyszerűen csak „rosszaságnak” tartják és a megfelelő terápia elmarad. Szerencsére ma már számos, gyógyszeres és nem gyógyszeres terápia áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével a bipoláris betegek döntő többsége nagyon jó eredménnyel kezelhető. Mivel a betegég kezelés nélkül akár élethosszig is eltart, mindenképpen hosszú távú terápiára van szükség. A szakszerű kezelés révén elérhető, hogy a beteg akár egész életén át tartósan tünet-és panaszmentes (tehát gyógyult) legyen, munkaképessége és családi, szociális szerepei teljes mértékben visszatérjenek. A ma rendelkezésre álló terápiás lehetőségek birtokában a bipoláris betegek nagy része ambulánsan is kezelhető. A kezelést megnehezíti, hogy a betegeknek (elsősorban a hipomániás vagy mániás fázis alatt) nincsen reális betegségtudatuk, így gyakran nem érzik magukat betegnek. Ennek következtében a terápiát sem akarják elfogadni, pedig ezáltal éppen a hatékony kezelés lehetőségétől fosztják meg magukat.

A mániás és a depressziós epizód néha olyan súlyos is lehet, hogy a beteget akarata ellenére is kórházba kell küldeni, de az állapot javulásával a terápia még ilyen esetekben is folytatható ambulánsan.

Mániás állapotban a tüneteket csökkentő (un. antimániás) gyógyszerek, depressziós epizód során antidepresszívumok szükségesek, ezek beállítása és a kezelés során történő fokozatos módosítása, majd végül elhagyása pszichiáter szakorvos feladata. Ritkábban egyéb biológiai kezelési módok is szükségesek lehetnek pl. alvásmegvonásos kezelés vagy fényterápia. Rendkívül fontos, hogy a gyógyszeres terápia legfontosabb eleme az ún. hangulatstabilizáló gyógyszerelés, amelyet már a mániás vagy depressziós epizód alatt el kell kezdeni, és hosszútávon ez képezi a gyógyszeres terápia lényegét, alkalmazásuk mellett nagyon nagy eséllyel védhető ki a következő epizódok megjelenése. A hangulat-stabilizáló gyógyszerek nemcsak az ismétlődő mániás és depressziós epizódokat előzik meg, hanem rendkívül jelentős mértékben csökkentik a bipoláris betegeknél nagyon gyakori öngyilkossági halálozást is.

Nem gyógyszeres kezelés

Bipoláris betegségben a gyógyszeres kezelés mellett nagyon komoly jelentősége van a speciálisan erre a kórképre kidolgozott pszichoterápiás módszereknek is, amelyeket az esetek többségében a gyógyszeres kezeléssel együtt kell alkalmazni. A gyógyszeres és pszichoterápiás módszerek kombinálása lényegesen jobb eredményt hoz, mint csupán az egyik vagy másik terápia önmagában. Nagyon fontos, hogy a beteg és családtagjai még a kezelés megkezdése előtt szakszerű és érthető felvilágosítást kapjanak a betegség természetéről és a lehetséges terápiás lehetőségekről. Ezt nevezzük pszichoedukációnak, ami lényegesen javítja a beteg és családtagjai együttműködését. Bipoláris betegség esetén kiemelt szerepe van a családtagoknak is, akik nemcsak a betegség korai felismerésében és a szakemberhez való fordulás előmozdításában lehetnek a beteg segítségére, hanem a betegség elfogadásával, és a páciens folyamatos támogatásával nagymértékben járulhatnak hozzá a hosszú távú terápia sikeréhez is.

A nem gyógyszeres terápiák közül három fő csoport különösen hatékony:

• Családra összpontosító terápia (ezen belül pl. pszichoedukáció: ismeretek oktatása, felvilágosítás), kommunikációs tréning
• Kognitív- viselkedésterápia
• Szociális ritmus-terápia (Igen fontos a rendszeresség megtartása a napi munkában, étkezésben, alvásban! )

Mit tehet a beteg a visszaesés megelőzéséért?

• Pontosan tartsa be kezelőorvosa utasításait
• Fontos a rendszeres életmód, napi ritmus. Éjszakai műszakot lehetőleg ne vállaljon!
• Alkohol, túlzott kávéivás, serkentők ( Pl. Red Bull) , drogok- amfetamin, kokain, éjszakázások, stb.  elősegíthetik a visszaesést.
• Elalvás előtt fél órával ne dohányozzon, ne üljön TV, számítógép monitor elé- az elalvást zavarja!
• Alvás előtt 8 órával kávét ne fogyasszon.
• Írja össze saját maga számára is az ún. „Korai figyelmeztető jelek” listáját.

A depressziós epizód korai jelei:

• Gyakori a depresszió szomorúság nélkül!
• Fáradtság
• Fizikai rossz közérzet
• Alvásmennyiség érzékelhetően nő (ritkábban csökken)
• Belső üresség érzése
• Érdeklődés elvesztése a korábban kedvelt dolgok iránt (fiatalok: pl. ha már 2 hétvégén nem mozdul ki otthonról)
• Aggodalmaskodás

A hipománia, valamint a kevert, és mániás epizód korai jelei:

• Alvásigény és alvásmennyiség csökken
• Indokolatlan optimizmus
• Szexuális érdeklődés nő
• A beteg többet és sokszor gyorsabban és hangosabban beszél
• Szociális aktivitása nő (programok, telefonok, találkozások)
• Gyakran szokatlan öltözködés, megváltozott szokások (pl. az addig nem jellemző alkoholizálás, dohányzás) megjelenése figyelmeztet
• Ingerlékenység

Mit tegyen a beteg a hipomániás, vagy mániás fázis korai jelei esetén?

• Azonnal keresse fel kezelőorvosát, személyesen, vagy telefonon
• Alvásidejét növelje, legalább 10 órára naponta, semmiképpen se éjszakázzon még kivételesen sem
• Csökkentse aktivitásait (nyugodt környezet, kevés Tv nézés, pihenés)
• Csak minimális sport, vagy fizikai aktivitás megengedett
• Kerülje a stimuláló környezetet (diszkóklub, bevásárló központ, stb.)
• Ne fogyasszon élénkítő szereket- kávé, tea, alkohol, cola, Red Bull, ginzeng, taurin tartalmú italok
• Ne hozzon fontos döntéseket

Mit tegyen a beteg a depresszió korai jeleit észlelve?

• Mielőbb keresse fel kezelőorvosát, személyesen vagy telefonon
• Legfeljebb 8 óra alvást engedélyezzen magának, napközben ne aludjon
• Fizikai aktivitását növelje- sport, séta, legalább napi fél óra! stb.
• Legyen bőven elfoglaltsága, programja
• Ne fogyasszon alkoholt, drogot
• A napirendet ne engedje felborulni
• Ne hozzon fontos döntéseket

A család szerepe

Egy pszichiátriai betegséggel élő családtag tünetei sokféle érzést váltsanak ki a hozzátartozókból. Fájdalom, tagadás, harag, bűntudat, bosszúság, szomorúság, tehetetlenségérzés, szégyen, félelem- és még sorolhatnánk. Az elfogadásig, amely a legfontosabb, hosszú út vezet. Fontos, hogy a betegség kialakulásáért ne okolják magukat a többiek. A családtagok, barátok sokat tehetnek a betegért, a javulásért.

Lényeges, hogy a hozzátartozók, munkatársak tisztában legyenek a betegség tüneteivel, ismerjék a kezelőorvost, és tudják, mit kell tenniük az egyes stádiumokban. Fogadják el a betegség diagnosztizálásakor gyakran tapasztalt veszteségélményt (gyászt), átmeneti visszahúzódást a beteg részéről.

Segítsék az előírások- gyógyszerszedés, ellenőrzések, napirend, stb. - betartását. Bátorítsák a beteget, hogy őszintén ossza meg panaszait, gondolatait, legyenek azok negatívak akár, vagy különösek. Törekedjenek a beteg családban elfoglalt korábbi szerepének, feladatainak teherbírás szerinti megtartására – lényeges a sikerélmény!

Mindig vegyék komolyan az élet értelmetlenségével, halállal kapcsolatos gondolatokat, utalásokat!

A tünetek fellángolásakor ne engedjék fontos döntést hozni. A kezelőorvosnak sokat segíthet a hozzátartozó által is vezetett hangulatnapló.

Törődjenek a családtagok megfelelően a saját egészségükkel is, engedjék magukat „lazítani”, saját igényeikre is figyeljenek .A tapasztalatok szerint gyakran háttérbe szorul a családtag szükséglete, egészségi állapotuk  meginoghat a tartós, nem  megfelelően kezelt stressz hatására. Vegyenek részt korábbi kedvelt kikapcsolódásaikban, társasági életben, - legyen hely, ahová visszavonulhatnak, ahol feltöltődhetnek.

A gyermekek szempontjai

Ha egy családtag beteg, előfordul, hogy a gyermek nem kap elegendő figyelmet vagy törődést.  Mellőzöttséget, szorongást, szégyent élhet meg, kételyeivel magára maradhat. A család elszigetelődésével a barátkozások is nehezítettek. A gyermekek és serdülők olykor nehezen nyílnak meg, annál gyakrabban reagálnak megváltozott viselkedéssel (pl. visszahúzódás, vagy épp engedetlenség, hangosság), a tanulmányi eredmény romlásával, iskolai problémákkal.)

Életkoruknak megfelelő magyarázatot igényelnek a családtag betegségéről. Feleslegesen ne titkolózzunk.

Nyugtassuk meg a gyerekeket, hogy nem miattuk „ideges”, „szomorú„ stb. a szülő. Sokszor éreznek lelkifurdalást a gyerekek a betegség kialakulása miatt.

Adjunk lehetőséget számukra, hogy kérdezhessenek, elmondhassák félelmeiket, kételyeiket.

Koruknak és teherbírásuknak megfelelően igényeljük csak segítségüket a háztartás, a és a beteg körüli teendőkben.

Serdülők, fiatal felnőtt gyermekek olykor haraggal, ellenségességgel is reagálhatnak, a betegség öröklődése miatti félelmükben.  Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy szakemberrel oszthassák meg szorongásaikat.

Élhessék az életkoruknak megfelelő igényeik szerint az életüket, maradjon idő az önfeledt játékra, szórakozásra, kortárskapcsolatokra.

A bipoláris betegség krónikus lefolyású, folyamatos kezelést és ellenőrzést igényel.  Napjainkban egyre szélesebb a gyógyszerek választéka, amelyek segítségével elérhető a hangulat stabilizálódása, és tartalmas, kreatív élet élhető. Igen sok kiváló író, zeneszerző, festő, stb. élt, él ezzel a betegséggel -Winston Churchill, Virginia Woolf, Csajkovszkij, és még sokan mások.

Az adatok tárolásának egyre növekvő memória és háttértár igénye egyre inkább hardverigényes megoldandó feladat, melyet persze a szerverparkok növelésével elvileg ez kielégíthető lenne, de a gyakorlatban nagyon nem.

A szűkös tárhellyel rendelkező, de hosszú távon üzemeltetendő eszközök esetében szükség lehet a memória és/vagy tárterület felülírására, az emberi elme működésének analógiájára. A neuromorfikus adat degradáció hozzásegíti a számításigényes rendszereket memória falaik lebontásában illetve támogatja az MI (AI ha úgy tetszik) rendszerek hatékonyabb működését.

Az emberi agy a természet csodálatos képződménye. 

Az agy fantasztikus tulajdonságai mellett az egyik komoly teljesítménye az általunk tapasztalt világ információinak begyűjtése feldolgozása és tárolása. Itt analógiát lehet húzni a számítógépek adattárolási módszereivel és kapacitásával.

De felmerül a kérdés, hogy egy emberi agy vajon mekkora mennyiségű adat tárolására képes? A számok meglepőek és megerősítik az emberi agy csodálatra méltó tulajdonságait. 

Egyetlen ember agya 2,5 petabájt adatot képes tárolni. Egy mai számítógép háttértárolója, ami az operációs rendszert és a keletkeztetett adatokat tárolja, jó esetben 1 terrabájt méretű. Mekkora a különbség? A két számot egymással elosztva adódik, hogy mivel 1 petabyte az 1024 terrabájttal egyenlő, ezért az emberi agy 2560-szor több adatot tárol mint egyetlen, jól felszerelt számítógép. Csodálatos ugye?

Ha teljes emberi népességet nézzük Föld nevű kis bolygónkon, akkor az emberi agy összesített adattárolási kapacitása mintegy 20 milliárd petabyte, azaz 20 zettabyte. Ez egyetlen ember számára felfoghatatlan mennyiség. A ma jelenleg a világon található összes számítógép tárolási kapacitása nagyjából 295 milliárd gigabájt, azaz 295 exabyte, azaz 1/1000-ed része az emberek összkapacitásának.

A jelenlegi (a népesség növekszik) emberi tárolókapacitások elérése a számítógépeknek még több évizedbe telhet.

(Előirat 2023. 12. 11.: azóta leadtak több részt is, de annyira rosszak, hogy em volt szívem újabb kritikákat írni, a lenti véleményem mindegyik részre igaz sajna. Pedig nagyon akartam szeretni a műsort!)

Boldogan ültem a TV elé, végre egy LEGO-s műsor, népszerűsíti a LEGO építést, a szellemiségét, hogy miért is annyira jó LEGÓ-zni bármely korosztálynak. Kezdődik a LEGO Masters első része, juhhéj!

Nagyon csúnyán pofára estem. Az első néhány perc alatt igyekeztem visszatartani csalódottságomat a LEGO-t imádó, művészeti formájaként is azt választó emberként. Jó, persze ez egy ugyanolyan trash reality, mint bármelyik másik, hát vegyek már vissza az elvárásokból, nade mégiscsak mégis.

Az első 10 perc után lekapcsoltam, mondom a terveim ellenére nem írok róla zengő hangú kritikát, hogy mások is megszeressék LEGO világát. Az index.hu oldalra írtam a LEGO-ró ligen sikeres cikket a LEGO világáról, ezért szándékomban állt minden áron dicsőíteni a LEGO Masters műsorát.

Most, 3 nap múlva leülepedett bennem az élvény, és csak felmentem az rtl.hu/ oldalára és megnéztem az első részt. Ahogy végig erőltettem magamat, osztott képernyőn írtam a véleményemet, amit most elolvashattok.

A főcím

A főcím legeslegelső pillanatában a Nyugati pályaudvar LEGO makettjét láthatjuk, mely jelenleg a Camponában található LEGO kiállításon tekinthető meg. A makett készítőjének nevére nem emlékszem, így a kreditet sem tudom megírni, de minden tiszteletem az övé. Kérem, aki tudja az alkotó nevét, írja meg kommentben. Élőben hosszasan szemléltem a LEGO Nyugatit és csak szájtátva bámulással tudtam jutalmazni a részletességet, ötletességet és kidolgozottságot. A Nyugati pályaudvar mellett lakóként azt tudom mondani, hogy ez igen, mestermű. Ez olyan felütést adott a műsornak, amiről azt gondoltam, itt rendben lesz minden! Érdekesség, hogy a LEGO Nyugati Pályaudvar modell tetejét a főcímben szándékosan blőrözték, ugyanis az egy szállítás alkalmával összetört és az alkotó nem volt hajlandó újra építeni azt.

A főcímben elhangzó mondat, miszerint a LEGO Masters már minden országban leültetett kicsit és nagyot, itt is igaz lesz, a LEGO ismertsége és imádata predesztinálja a műsor nézettségét. Legalábbis az elős rész tekintetében.

A látványvilág is rendben, LEGO kockák mindenhol!

Amúgy szuper a főcím, bekajáltam. „Végre egy jó műsor a tévében!” „Épp ideje volt!”

A szereplők

Kezdjük a műsorvezetővel. Régóta szenvedem Puskás-Dallos Péter munkásságát Énekesként mondjuk oké, műsorvezetőként egy ripacs, ami egyetlen műsornak sem tesz jót, mivel sokat levon az adott téma hitelességéből. Mentségére szolgáljon, hogy felesége Bogi nagyon cuki és szuper tehetséges énekes.

Aztán ott van Dóczy Balázs, aki 2017 óta LEGO Certified Professional cím birtokosa, amit mindössze 30 ember birtokol ezen a szerény kis bolygón. Ez a szememben olyan komoly eredmény, amit semmi, de semmi nem homályosíthat el. Minden tiszteletem az övé, én is vállaltam volna ezt a műsort az ő helyében, akármi is történik. Tudni kell, hogy ő és a csapata építtette a Lánchíd LEGO oroszlánját 1:1 méretben, mely jelenleg a Margit-sziget bejáratánál, a szökőkút mellett tekinthető meg. Balázs szemüvege pedig ultra menő, valaki mondja már meg honnan szerezte!

Műsorvezetőnk azt mondja, hogy 27 LEGO Certified Professional személy létezik a világon, míg az RTL honlapja 30-ról beszél, míg a LEGO oldala mindössze 20 szakértőt mutat be. Egy ilyen műsornál ez az ellentmondás elég gáz. De Balázs ott van, szeretünk!

A szereplők összetétele persze a trash reality-k sablonját követi, íme a kötelező szerepkörök szerinti szereplőink:

• András és Benedek, a más beállítottságú szimpatikus pár,
• Eszter és Balázs, az ellenkező nemű pár, akiket instant megszerettem,
• Csaba és Bence, a két jó barát, a sógorok, a csapat,
• Gabi és a fene tudja ki a másik csaj, elfelejtették mondani a nevét,
• Kristóf és Fecó (az első, aki szakember, LEGO rendezvények lebonyolítója), a közös hobbisták,
• Péter és Erzsébet, a bejelentkezés és nem udvariassági sorrend szerint, anya és fia (LOL),
• Illés és Kornél, a hülye sapkás és a robotversenyes csávó,
• Martina és Donát, a 14 éve egymást ismerő debreceni, „olaszos” pár. Ezek üvölteni fognak egymással.

Így meg is van a mindenki által átélhető vegyes összetételű brigád, mindenki magára ismerhet és így élvezheti a műsort a készítők és a reklámot vásárlók szándéka szerint.

A feladatoknak mind a kockaraktár alkatrészeiből építkezve kell megvalósulnia. A kockaraktár amúgy rengeteg építő házában vagy lakásában megtalálható, így az enyémben is. Erről részletesebben írtam is.

El ne felejtsük, itt 10.000.000,- Ft a fődíj és LEGO Masters-nek hívhatja magát a nyertes pár. Aki a műsor leadásakor már rég nyert, csak nekem nincs hozzá elég bennfentes infóm, hogy megírhassam. Az RTL be is perelne érte persze.

A feladatok

Mindenkit megismertünk, rákanyarodhatunk az első feladatokra. Amúgy furcsa dologez, mivel a LEGO építés sohasem 1 óra, mint a hasonló színvonalú főzős műsorokban. Itt ki kell találni, megtervezni és megépíteni az alkotásokat. Saját tapasztalatomból tudom mondani, hogy ez a helyszínen sehogy sem lehetséges, ezért a kiadott feladatok tervezés és építése sok-sok órát igényel. Helyszínen ripsz-ropsz tervezni meg amúgy lehetetlen (kivéve egy Dóczy Balázs szintű szakértőnek), ebből már lerí a műsor műviessége.

Imádtam a LEGO Space emberkéket, akik drónon vitték a feladatot a műsorvezetőhöz, de tegyük hozzá ez egy licencelt TV műsor formátum, máshol ezt jól kitalálták, hogy az olyan kockákat, mint én, megérintsék ezzel. Hogy nem a tisztelt Péter úr vezette a drónt a kis fejeséből, az halálbiztos. De dramaturgialig ült, nevettük, köszi. A doboz kinyílik, Balázs meglepve az előre megírt forgatókönyv szerint kivesz egy arany LEGO kockát WOW, mondja mindenki. Aki tapasztalt LEGO-s tudja, hogy ez egy ismert termék (mivel megkattantam, ezért nekem 30 db van belőle, ebből építünk arany piramist a kisfiammal), ezért nagyon furcsa ez a reakció, amit a szereplők mutatnak. Ja a lényeg, ha nyersz az adott körben, kapsz egy arany kockát. Aki rossz, kiesik.

Az első kihívás, villámfeladat 1,5 óra alatt teljesítendő. Ez pedig baromi egy nagy torony építése. Aki LEGO-zott valah, kb. ezzel kezdi gyerekkorában, ehhez túl sok tehetség nem kell, 8 évesen mindenki eljut a lakása plafonjáig ezzel. A párok többsége építési tapasztalat híján messze alul teljesít. Zéró LEGO-zással kapcsolatos ismeretet kapunk, kizárólag amatőr szódobálás zajlik. Dráma, dráma, dráma, vége. Letelik az idő, Persze van egy nyertes pár, akik nem más, mint Kristóf és Fecó, meg is kapják az aranykockát. Tudjuk mint jelent a kocka?

Balázs jól megmondja mi van, de tökmindegy, mindenki boldogan néz, hogy itt lehet. Nem esik ki senki, minek.

Túl a bemelegítő feladaton, jön a mai fő kihívás, az „Új világ”, saját univerzum, ahol a kreativitás és a technika számít, szavak nélkül kell elmesélni a történetet. LOL, imádom a szövegírókat.

A feladatra 12 óra áll rendelkezésre! Az mekkora csúcs pörgető feladat!

Mindenki kiválasztotta kiskocsikon felkínált alapépítményeket és arra kell valami fantasztikusat építeni. A párok fantasztikus ötletekben tobzódva sustorognak, nehogy mások meghallják.

Próbálnám fenntartani ezt az induló feszültséget, de csak a végeredményt tudom mondani. Mindenki középszerű, a LEGO termékein kívül profi készleteket (MOC, My Own Creations) építőkhöz képest alacsony színvonalú építményt készít, nem is minősíteném őket, egy ilyen műsorba ez oké.

Hatalmas feszültség. Megy a düdümdüdümm zene, a két csaj, Bia és Gabi teljesített a leggyengébben. Most komolyan, a társadalmilag elvárt teljesítményt prezentáljuk? Oké, előlépnek, ejnyejujj, viszlát. Kiestek, most mi lesz.

De jó, várom a következő részt (kutyavásár lesz, csak monodm), hátha jobb lesz. Nagyon bízom benne, LEGO rajongóként a leírtakkal szemben pozitívan nézem a műsort, az utolsó pillanatig kitartok amellett, hogy jó lesz ez!

Most, hogy végeztem az első rész végig nézésével, bizton állíthatom, hogy a LEGO nem ezt érdemli. Bár mindenki ismeri a közhelyet, a negatív reklám is reklám. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a műsor növelni fogja a LEGO boltok forgalmát, a cég alaposan kiszámított módon navigál.

A középkorúság elérésével és megélésével kapcsolatos aggódásunk a legtöbbször alaptalan hiedelmekre épül. Vonakodunk beismerni, hogy elérkeztünk a középkorhoz (sajátunkéhoz, nem a történelemben, bár számunkra ez is az), vagy hogy az már a sarkon van? Akkor valószínűleg elhitte a középkorúsággal kapcsolatos számos mítosz és tévhit egyikét.

Íme pár elfogadott tévhit és mellé néhány nyugtató szó a valóságról. Az igazság megismerése megszüntetheti szorongásunkat a középkorúsággal kapcsolatban.

1. tévhit: Az életközépi-élmény kiszámítható és mindenkire egyformán igaz.

Az igazság: Nincs két ember, aki ugyanakkor érkezik meg a középkorúságba, vagy aki hasonlóan éli meg azt. A középkorúság-kutatók a középkorúságot a 40 és 60 év közötti évekre teszik, plusz-mínusz néhány év. Egyre inkább arra a következtetésre jutnak, hogy a kronológiai életkor nem feltétlenül a leghasznosabb mutató annak eldöntésében, hogy megérkeztünk-e életünk közepére. Sem azt, hogy ennek eldöntése azon múlik e vagy sem, hogy az átmenetet milyen módon vesszük figyelembe. Akkor érünk a középkorunkba, ha egy gyerekünk elköltözik otthonról, hogy ha megtapasztaljuk egy szülő halálát. Vagy hogy a munkahelyünkön a karrierünk közepén bekövetkező változásokkal meg kell küzdenünk? Vagy nézzük pusztán a gyertyák számát szülinapi tortánkon? Ez mindenkinél egyedi, ne dőljünk be az általánosításoknak.

2. tévhit: A kapuzárási pánik elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Az igazság: Baromság. Akarom mondani, a sok film, regény és újságcikk ellenére meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a kapuzárási pánik inkább kivétel, mint szabály. Mint Margie E. Lachman és munkatársai az American Psychologist című pszichológiai folyóiratban megjegyezték, az embereknek csupán 10-20 százaléka él át bármi olyasmit, ami távolról is hasonlít a kapuzárási pánikra.

Ebben a kulturális felfogás átformálása szükséges. Mi lenne, ha a "kapuzárási pánik" helyett a "életközepiértékelés"-re gondolnánk? Mi lenne, ha a nyugtalanság érzését, amelyet sokan tapasztalnak az életközép elérésekor, inkább az életet javító, mintsem az életet felborító érzésnek neveznénk? És mi lenne, ha az életközép meghatározó fordulópontjait úgy kezelnénk, mint lehetőséget arra, hogy értelmet adjunk az életünknek, és hogy elgondolkodjunk az életünknek ezen a pontján?

3. tévhit: elhasztnálnak kell érezni magunkat, amikor a gyerekeink elköltöznek otthonról, és arra vagyunk ítélve, hogy életünk hátralévő részét az "üres fészekben" töltsük.

Az igazság: Kétségtelenül sokat hallottál már az "üres fészekről", arról az elképzelésről, hogy a szülők úgy általában szerencsétlenekké válnak, amikor az utódaik elhagyják az otthont. A kutatások éppen az ellenkezőjét mutatják: a szülők általában véve, és különösen az anyák arról számolnak be, hogy a jólétük és a szülői szerepvállalással való elégedettségük megnő, amint a gyerekeik önálló életet kezdenek.

De nem ez az egyetlen ok, amiért az üres fészek mítosz problémás. Nem vonatkozik mindenkire a középkorúakra, sőt, még csak nem is minden középkorú felnőttre, aki történetesen szülő. Nem minden középkorú felnőttnek van gyereke. Míg egyes szülőként dolgozó, középkorú felnőtteknek olyan gyermekeik vannak, akik most készülnek elköltözni otthonról, másoknak nagyon pici gyermekeik vannak, vagy olyan gyermekeik, akik hosszú évekig jelentős támogatást igényelnek.

4. tévhit: A középkorúság elérkezése azt jelenti, hogy már régen elértük a "legjobb korunk" korszakát, és innen már csak lefelé vezet az út, fizikailag és szellemileg egyaránt.

Az igazság: Ez felhívja a figyelmet arra, amit a középkorúság kutatói, mint például Lachman, már évek óta hangoztatnak. Persze a középkor a veszteségek időszaka lehet, ugyanakkor a nyereségek időszaka is - és a középkorúak előtt álló kihívás része, hogy kitaláljuk, hogyan használjuk fel a megszerzett erősségeinket és képességeinket, hogy kompenzáljuk vagy ellensúlyozzuk a veszteségeket vagy a hanyatlást. Érdemes elgondolkodni ezen.

5. tévhit: A középkorúság arról szól, hogy teljesen újra ki kell találni az életünket, méghozzá gyökeres és költséges módon, és ha nem ezt tesszük, akkor rosszul csináljuk.

Az igazság: Bár vitatható, hogy az ambiciózus szabadidős életmód mennyire fedi a valóságot, az elég egyértelmű, hogy a középkorúak közül azok, akik most lépnek át a középkorúság határán, anyagilag egyre ingatagabb talajon találják magukat. Mennyire romlott meg a helyzet? Eléggé. Ahogy a középkorúak kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági nyomás hozzájárulhat a szellemi és fizikai egészség történelmi szintű romlásához a középkorú felnőttek jelenlegi generációjának esetében.

És még ha nagy vagyont is halmozott fel (amire hazánkban vajmi kevés az esély), eleget ahhoz, hogy finanszírozni tudja életének újjászervezési terveit , akkor sincs garancia arra, hogy a pénzzel meg tudja venni a megvalósításhoz szükséges időt.

6. tévhit: A középkorúsági-élményeid hasonlóak lesznek ahhoz, amit a szüleid vagy nagyszüleid tapasztaltak.

Az igazság: Nem, semmiképpen sem. A szülei vagy nagyszülei középkorúságának elérése egészen más gazdasági, történelmi és technológiai környezetben történt meg. A növekvő pénzügyi nyomás, a szűkülő szociális háló és a megnövekedett mentális és fizikai egészségügyi kihívások együttes hatása miatt különösen nagy kihívást jelent a mostani középkorúaknak - különösen a középkorú nőknek.

7. tévhit: Arra kell számítania, hogy anyagilag egész életében arra kell gyűjtenie és felkészülni, hogy élete második felében az utazás élményeinek és az „énidőnek” hódoljon.

Az igazság: Ahogy Paul Irving a Generations című lap 2015-ös cikkében megjegyezte, míg a korábbi generációk idősebb generációja az idejük elfogyása miatt aggódtak, addig a mai idősebb generációját leginkább a pénz elfogyása aggasztja.

 A szerző középkorúnak mondott, azt tervei szerint 70 évesen elérni készülő férfi.