A bipoláris (régi nevén mániás-depressziós) zavar a pszichológiai és testi működések olyan központi szabályozási zavara, amely kifejezett (kóros) hullámzásokhoz vezet a hangulati élet, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok valamint a közösségi alkalmazkodás terén. Az egészséges emberekre jellemző, és többnyire a külső okok által megmagyarázható kisebb hangulati ingadozásokkal szemben bipoláris betegeknél ezek a hullámzások a különböző intenzitású mániás és depressziós epizódok formájában jelentkeznek, és többnyire olyan súlyosak, hogy sok panaszt, szenvedést és nem utolsósorban anyagi terhet jelentenek mind a beteg, mind a közvetlen környezete ill. az egész társadalom számára.

A mániás epizód tünetei:

• kifejezetten felfokozott energia, aktivitás ill. nyugtalanság
• kórosan emelkedett, indokolatlanul eufórikus hangulat
• kifejezett ingerlékenység
• felgyorsult, csapongó gondolkodás, rohanó, gyakran a megszokottnál lényegesen hangosabb beszéd
• csökkent alvásigény, (napi 2-4 óra vagy még kevesebb alvás)
• kórosan (irreálisan) felfokozott önértékelés
• felfokozott szexuális késztetés, promiszkuitás, felelőtlen szexuális magatartás
• provokatív, összeférhetetlen magatartás, agresszív megnyilvánulások
• felelőtlen döntések, indokolatlan költekezés, irreális üzleti tervek
• gyakori alkohol vagy kábítószer használat
• ritkán nagyzásos vagy üldöztetéses téveszmék
• a betegségtudat hiánya

A mániás epizód enyhe formáját hipomániának hívjuk és kezelés nélkül mind a mániás mind a hipomániás epizódok több hétig ill. hónapig tartanak.

A depressziós epizód tünetei:

• indokolatlanul szomorú, deprimált, elkeseredett hangulat
• pesszimizmus, reménytelenség érzése
• szótlanság, csökkent önértékelés, haszontalanság érzése
• az érdeklődés és örömkészség kifejezett csökkenése vagy elvesztése
• csökkent energia, állandó fáradtság-érzés, meglassultság
• koncentrációs, emlékezeti és döntési nehézségek
• nyugtalanság, ingerlékenység
• álmatlanság, csökkent (ritkábban fokozott) alvás
• étvágytalanság, fogyás, ritkábban fokozott étvágy és testsúlygyarapodás
• testi betegségekkel nem magyarázható krónikus fájdalmak, ill. testi panaszok
• önvádlásos, üldöztetéses vagy betegségi téveszmék,
• súlyosabb esetekben hiányzó pszichés betegségtudat
• életuntság, halálvágy, öngyilkossági szándék- terv, ill. öngyilkossági kísérlet

A nem kezelt depressziós epizód általában 3-5 hónapig tart, néha azonban a depresszió krónikussá válik és több éven át is fennállhat.

A bipoláris betegség gyakorisága, lefolyása és komplikációi

A bipoláris betegség, mindenütt a világon, a felnőtt lakosság 2,5-5 százalékát érinti és kifejezett családi halmozódást mutat: a bipoláris betegek elsőfokú rokonai között (szülők, testvérek, gyerekek) a megbetegedés kockázata 3-4 szeres vagyis 10-20 százalék. A betegség rendszerint fiatal korban, gyakran a 18. életév alatt kezdődik, a nőket és a férfiakat egyforma gyakorisággal érinti. A betegség kialakulásában az öröklött hajlamon kívül jelentős szerepük van a környezeti tényezőknek (elsősorban negatív élet-eseményeknek ill. alkohol/drog használatnak) is. A bipoláris betegség gyakran társul más pszichiátriai (szorongásos zavarok, alkoholizmus, drog-használat) és testi (magasvérnyomás, elhízás ill. cukorbaj) betegségekkel.

A bipoláris betegség az esetek kb. kétharmadában depressziós, míg egyharmadában hipomániás vagy mániás epizóddal kezdődik. A korai felismerés és minél hamarabbi kezelésbe vétel a betegség további súlyosbodását, és a betegséghez társuló szövődményeket is képes megakadályozni

Kezelésben nem részesülő bipoláris betegeknél a különböző súlyosságú hipomániás, mániás ill. depressziós epizódok váltakozva lépnek fel, az esetek többségében több hónapos vagy több éves tünetmentes időszakok közbeiktatásával. A betegek egynegyedénél azonban (elsősorban nőknél) az epizódok ennél sokkal sűrűbben, évente akár 4-5-ször is jelentkezhetnek, ezt a lefolyás típust hívjuk rapid ciklusú betegségnek.

A nem kezelt bipoláris betegség leggyakoribb és legveszélyesebb következményei:

• a nagymértékben fokozott öngyilkossági rizikó,
• a másodlagos alkohol- vagy drog-betegség,
• a munkateljesítmény tartós csökkenése, munkahely elvesztése,
• a családi és szociális szerepek jelentős beszűkülése
• családi konfliktusok ill. családok széthullása, anyagi nehézségek, válás, izoláció
• gyakori szív- és érrendszeri megbetegedések ill. az ezekkel kapcsolatos fokozott halálozás
• elégtelen tanulmányi, iskolai előmenetel
• ritkán a hatóságokkal, törvénnyel való összeütközés, a betegséggel összefüggő bűnözés

Bipoláris betegség gyermek- és serdülőkorban

A bipoláris betegség igen gyakran kezdődik a serdülőkorban, sőt a gyermekkori kezdet sem ritka, csak nem mindig ismerik fel. A fenti tünetek is jellegzetesek lehetnek, azonban gyakran a visszahúzódás, tanulmányi eredmény romlása, iskolai beilleszkedési zavarok, drog- vagy alkoholhasználat, hirtelen megváltozott szokások (alvás, étvágy, stb. is ide tartozik), fegyelmezési nehézségek, túlzott aktivitás vagy éppen meglassultság, figyelemzavar, stb.  tűnik fel a szülőnek, pedagógusnak. Irreális tervek, hirtelen megnövekedett önbizalom, veszélykereső magatartás, vagy éppen ezek ellenkezője is gyanújel.

Fontos, hogy konzultáljunk szakemberrel, hiszen ezek a jelek átmenetileg és enyhébb formában a „normális” serdülőkor jellemzői is lehetnek. Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, kísérjük figyelemmel kortárskapcsolatait, iskolán kívüli programjait is.

A bipoláris betegség kezelése

Gyógyszeres kezelés

A bipoláris betegség korai felismerése és kezelése rendkívül fontos, különösen a gyermek vagy serdülőkorban induló esetekben, mert ilyenkor sokszor (helytelenül) a kórképet magatartászavarnak vagy egyszerűen csak „rosszaságnak” tartják és a megfelelő terápia elmarad. Szerencsére ma már számos, gyógyszeres és nem gyógyszeres terápia áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével a bipoláris betegek döntő többsége nagyon jó eredménnyel kezelhető. Mivel a betegég kezelés nélkül akár élethosszig is eltart, mindenképpen hosszú távú terápiára van szükség. A szakszerű kezelés révén elérhető, hogy a beteg akár egész életén át tartósan tünet-és panaszmentes (tehát gyógyult) legyen, munkaképessége és családi, szociális szerepei teljes mértékben visszatérjenek. A ma rendelkezésre álló terápiás lehetőségek birtokában a bipoláris betegek nagy része ambulánsan is kezelhető. A kezelést megnehezíti, hogy a betegeknek (elsősorban a hipomániás vagy mániás fázis alatt) nincsen reális betegségtudatuk, így gyakran nem érzik magukat betegnek. Ennek következtében a terápiát sem akarják elfogadni, pedig ezáltal éppen a hatékony kezelés lehetőségétől fosztják meg magukat.

A mániás és a depressziós epizód néha olyan súlyos is lehet, hogy a beteget akarata ellenére is kórházba kell küldeni, de az állapot javulásával a terápia még ilyen esetekben is folytatható ambulánsan.

Mániás állapotban a tüneteket csökkentő (un. antimániás) gyógyszerek, depressziós epizód során antidepresszívumok szükségesek, ezek beállítása és a kezelés során történő fokozatos módosítása, majd végül elhagyása pszichiáter szakorvos feladata. Ritkábban egyéb biológiai kezelési módok is szükségesek lehetnek pl. alvásmegvonásos kezelés vagy fényterápia. Rendkívül fontos, hogy a gyógyszeres terápia legfontosabb eleme az ún. hangulatstabilizáló gyógyszerelés, amelyet már a mániás vagy depressziós epizód alatt el kell kezdeni, és hosszútávon ez képezi a gyógyszeres terápia lényegét, alkalmazásuk mellett nagyon nagy eséllyel védhető ki a következő epizódok megjelenése. A hangulat-stabilizáló gyógyszerek nemcsak az ismétlődő mániás és depressziós epizódokat előzik meg, hanem rendkívül jelentős mértékben csökkentik a bipoláris betegeknél nagyon gyakori öngyilkossági halálozást is.

Nem gyógyszeres kezelés

Bipoláris betegségben a gyógyszeres kezelés mellett nagyon komoly jelentősége van a speciálisan erre a kórképre kidolgozott pszichoterápiás módszereknek is, amelyeket az esetek többségében a gyógyszeres kezeléssel együtt kell alkalmazni. A gyógyszeres és pszichoterápiás módszerek kombinálása lényegesen jobb eredményt hoz, mint csupán az egyik vagy másik terápia önmagában. Nagyon fontos, hogy a beteg és családtagjai még a kezelés megkezdése előtt szakszerű és érthető felvilágosítást kapjanak a betegség természetéről és a lehetséges terápiás lehetőségekről. Ezt nevezzük pszichoedukációnak, ami lényegesen javítja a beteg és családtagjai együttműködését. Bipoláris betegség esetén kiemelt szerepe van a családtagoknak is, akik nemcsak a betegség korai felismerésében és a szakemberhez való fordulás előmozdításában lehetnek a beteg segítségére, hanem a betegség elfogadásával, és a páciens folyamatos támogatásával nagymértékben járulhatnak hozzá a hosszú távú terápia sikeréhez is.

A nem gyógyszeres terápiák közül három fő csoport különösen hatékony:

• Családra összpontosító terápia (ezen belül pl. pszichoedukáció: ismeretek oktatása, felvilágosítás), kommunikációs tréning
• Kognitív- viselkedésterápia
• Szociális ritmus-terápia (Igen fontos a rendszeresség megtartása a napi munkában, étkezésben, alvásban! )

Mit tehet a beteg a visszaesés megelőzéséért?

• Pontosan tartsa be kezelőorvosa utasításait
• Fontos a rendszeres életmód, napi ritmus. Éjszakai műszakot lehetőleg ne vállaljon!
• Alkohol, túlzott kávéivás, serkentők ( Pl. Red Bull) , drogok- amfetamin, kokain, éjszakázások, stb.  elősegíthetik a visszaesést.
• Elalvás előtt fél órával ne dohányozzon, ne üljön TV, számítógép monitor elé- az elalvást zavarja!
• Alvás előtt 8 órával kávét ne fogyasszon.
• Írja össze saját maga számára is az ún. „Korai figyelmeztető jelek” listáját.

A depressziós epizód korai jelei:

• Gyakori a depresszió szomorúság nélkül!
• Fáradtság
• Fizikai rossz közérzet
• Alvásmennyiség érzékelhetően nő (ritkábban csökken)
• Belső üresség érzése
• Érdeklődés elvesztése a korábban kedvelt dolgok iránt (fiatalok: pl. ha már 2 hétvégén nem mozdul ki otthonról)
• Aggodalmaskodás

A hipománia, valamint a kevert, és mániás epizód korai jelei:

• Alvásigény és alvásmennyiség csökken
• Indokolatlan optimizmus
• Szexuális érdeklődés nő
• A beteg többet és sokszor gyorsabban és hangosabban beszél
• Szociális aktivitása nő (programok, telefonok, találkozások)
• Gyakran szokatlan öltözködés, megváltozott szokások (pl. az addig nem jellemző alkoholizálás, dohányzás) megjelenése figyelmeztet
• Ingerlékenység

Mit tegyen a beteg a hipomániás, vagy mániás fázis korai jelei esetén?

• Azonnal keresse fel kezelőorvosát, személyesen, vagy telefonon
• Alvásidejét növelje, legalább 10 órára naponta, semmiképpen se éjszakázzon még kivételesen sem
• Csökkentse aktivitásait (nyugodt környezet, kevés Tv nézés, pihenés)
• Csak minimális sport, vagy fizikai aktivitás megengedett
• Kerülje a stimuláló környezetet (diszkóklub, bevásárló központ, stb.)
• Ne fogyasszon élénkítő szereket- kávé, tea, alkohol, cola, Red Bull, ginzeng, taurin tartalmú italok
• Ne hozzon fontos döntéseket

Mit tegyen a beteg a depresszió korai jeleit észlelve?

• Mielőbb keresse fel kezelőorvosát, személyesen vagy telefonon
• Legfeljebb 8 óra alvást engedélyezzen magának, napközben ne aludjon
• Fizikai aktivitását növelje- sport, séta, legalább napi fél óra! stb.
• Legyen bőven elfoglaltsága, programja
• Ne fogyasszon alkoholt, drogot
• A napirendet ne engedje felborulni
• Ne hozzon fontos döntéseket

A család szerepe

Egy pszichiátriai betegséggel élő családtag tünetei sokféle érzést váltsanak ki a hozzátartozókból. Fájdalom, tagadás, harag, bűntudat, bosszúság, szomorúság, tehetetlenségérzés, szégyen, félelem- és még sorolhatnánk. Az elfogadásig, amely a legfontosabb, hosszú út vezet. Fontos, hogy a betegség kialakulásáért ne okolják magukat a többiek. A családtagok, barátok sokat tehetnek a betegért, a javulásért.

Lényeges, hogy a hozzátartozók, munkatársak tisztában legyenek a betegség tüneteivel, ismerjék a kezelőorvost, és tudják, mit kell tenniük az egyes stádiumokban. Fogadják el a betegség diagnosztizálásakor gyakran tapasztalt veszteségélményt (gyászt), átmeneti visszahúzódást a beteg részéről.

Segítsék az előírások- gyógyszerszedés, ellenőrzések, napirend, stb. - betartását. Bátorítsák a beteget, hogy őszintén ossza meg panaszait, gondolatait, legyenek azok negatívak akár, vagy különösek. Törekedjenek a beteg családban elfoglalt korábbi szerepének, feladatainak teherbírás szerinti megtartására – lényeges a sikerélmény!

Mindig vegyék komolyan az élet értelmetlenségével, halállal kapcsolatos gondolatokat, utalásokat!

A tünetek fellángolásakor ne engedjék fontos döntést hozni. A kezelőorvosnak sokat segíthet a hozzátartozó által is vezetett hangulatnapló.

Törődjenek a családtagok megfelelően a saját egészségükkel is, engedjék magukat „lazítani”, saját igényeikre is figyeljenek .A tapasztalatok szerint gyakran háttérbe szorul a családtag szükséglete, egészségi állapotuk  meginoghat a tartós, nem  megfelelően kezelt stressz hatására. Vegyenek részt korábbi kedvelt kikapcsolódásaikban, társasági életben, - legyen hely, ahová visszavonulhatnak, ahol feltöltődhetnek.

A gyermekek szempontjai

Ha egy családtag beteg, előfordul, hogy a gyermek nem kap elegendő figyelmet vagy törődést.  Mellőzöttséget, szorongást, szégyent élhet meg, kételyeivel magára maradhat. A család elszigetelődésével a barátkozások is nehezítettek. A gyermekek és serdülők olykor nehezen nyílnak meg, annál gyakrabban reagálnak megváltozott viselkedéssel (pl. visszahúzódás, vagy épp engedetlenség, hangosság), a tanulmányi eredmény romlásával, iskolai problémákkal.)

Életkoruknak megfelelő magyarázatot igényelnek a családtag betegségéről. Feleslegesen ne titkolózzunk.

Nyugtassuk meg a gyerekeket, hogy nem miattuk „ideges”, „szomorú„ stb. a szülő. Sokszor éreznek lelkifurdalást a gyerekek a betegség kialakulása miatt.

Adjunk lehetőséget számukra, hogy kérdezhessenek, elmondhassák félelmeiket, kételyeiket.

Koruknak és teherbírásuknak megfelelően igényeljük csak segítségüket a háztartás, a és a beteg körüli teendőkben.

Serdülők, fiatal felnőtt gyermekek olykor haraggal, ellenségességgel is reagálhatnak, a betegség öröklődése miatti félelmükben.  Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy szakemberrel oszthassák meg szorongásaikat.

Élhessék az életkoruknak megfelelő igényeik szerint az életüket, maradjon idő az önfeledt játékra, szórakozásra, kortárskapcsolatokra.

A bipoláris betegség krónikus lefolyású, folyamatos kezelést és ellenőrzést igényel.  Napjainkban egyre szélesebb a gyógyszerek választéka, amelyek segítségével elérhető a hangulat stabilizálódása, és tartalmas, kreatív élet élhető. Igen sok kiváló író, zeneszerző, festő, stb. élt, él ezzel a betegséggel -Winston Churchill, Virginia Woolf, Csajkovszkij, és még sokan mások.

Az adatok tárolásának egyre növekvő memória és háttértár igénye egyre inkább hardverigényes megoldandó feladat, melyet persze a szerverparkok növelésével elvileg ez kielégíthető lenne, de a gyakorlatban nagyon nem.

A szűkös tárhellyel rendelkező, de hosszú távon üzemeltetendő eszközök esetében szükség lehet a memória és/vagy tárterület felülírására, az emberi elme működésének analógiájára. A neuromorfikus adat degradáció hozzásegíti a számításigényes rendszereket memória falaik lebontásában illetve támogatja az MI (AI ha úgy tetszik) rendszerek hatékonyabb működését.

Az emberi agy a természet csodálatos képződménye. 

Az agy fantasztikus tulajdonságai mellett az egyik komoly teljesítménye az általunk tapasztalt világ információinak begyűjtése feldolgozása és tárolása. Itt analógiát lehet húzni a számítógépek adattárolási módszereivel és kapacitásával.

De felmerül a kérdés, hogy egy emberi agy vajon mekkora mennyiségű adat tárolására képes? A számok meglepőek és megerősítik az emberi agy csodálatra méltó tulajdonságait. 

Egyetlen ember agya 2,5 petabájt adatot képes tárolni. Egy mai számítógép háttértárolója, ami az operációs rendszert és a keletkeztetett adatokat tárolja, jó esetben 1 terrabájt méretű. Mekkora a különbség? A két számot egymással elosztva adódik, hogy mivel 1 petabyte az 1024 terrabájttal egyenlő, ezért az emberi agy 2560-szor több adatot tárol mint egyetlen, jól felszerelt számítógép. Csodálatos ugye?

Ha teljes emberi népességet nézzük Föld nevű kis bolygónkon, akkor az emberi agy összesített adattárolási kapacitása mintegy 20 milliárd petabyte, azaz 20 zettabyte. Ez egyetlen ember számára felfoghatatlan mennyiség. A ma jelenleg a világon található összes számítógép tárolási kapacitása nagyjából 295 milliárd gigabájt, azaz 295 exabyte, azaz 1/1000-ed része az emberek összkapacitásának.

A jelenlegi (a népesség növekszik) emberi tárolókapacitások elérése a számítógépeknek még több évizedbe telhet.

(Előirat 2023. 12. 11.: azóta leadtak több részt is, de annyira rosszak, hogy em volt szívem újabb kritikákat írni, a lenti véleményem mindegyik részre igaz sajna. Pedig nagyon akartam szeretni a műsort!)

Boldogan ültem a TV elé, végre egy LEGO-s műsor, népszerűsíti a LEGO építést, a szellemiségét, hogy miért is annyira jó LEGÓ-zni bármely korosztálynak. Kezdődik a LEGO Masters első része, juhhéj!

Nagyon csúnyán pofára estem. Az első néhány perc alatt igyekeztem visszatartani csalódottságomat a LEGO-t imádó, művészeti formájaként is azt választó emberként. Jó, persze ez egy ugyanolyan trash reality, mint bármelyik másik, hát vegyek már vissza az elvárásokból, nade mégiscsak mégis.

Az első 10 perc után lekapcsoltam, mondom a terveim ellenére nem írok róla zengő hangú kritikát, hogy mások is megszeressék LEGO világát. Az index.hu oldalra írtam a LEGO-ró ligen sikeres cikket a LEGO világáról, ezért szándékomban állt minden áron dicsőíteni a LEGO Masters műsorát.

Most, 3 nap múlva leülepedett bennem az élvény, és csak felmentem az rtl.hu/ oldalára és megnéztem az első részt. Ahogy végig erőltettem magamat, osztott képernyőn írtam a véleményemet, amit most elolvashattok.

A főcím

A főcím legeslegelső pillanatában a Nyugati pályaudvar LEGO makettjét láthatjuk, mely jelenleg a Camponában található LEGO kiállításon tekinthető meg. A makett készítőjének nevére nem emlékszem, így a kreditet sem tudom megírni, de minden tiszteletem az övé. Kérem, aki tudja az alkotó nevét, írja meg kommentben. Élőben hosszasan szemléltem a LEGO Nyugatit és csak szájtátva bámulással tudtam jutalmazni a részletességet, ötletességet és kidolgozottságot. A Nyugati pályaudvar mellett lakóként azt tudom mondani, hogy ez igen, mestermű. Ez olyan felütést adott a műsornak, amiről azt gondoltam, itt rendben lesz minden! Érdekesség, hogy a LEGO Nyugati Pályaudvar modell tetejét a főcímben szándékosan blőrözték, ugyanis az egy szállítás alkalmával összetört és az alkotó nem volt hajlandó újra építeni azt.

A főcímben elhangzó mondat, miszerint a LEGO Masters már minden országban leültetett kicsit és nagyot, itt is igaz lesz, a LEGO ismertsége és imádata predesztinálja a műsor nézettségét. Legalábbis az elős rész tekintetében.

A látványvilág is rendben, LEGO kockák mindenhol!

Amúgy szuper a főcím, bekajáltam. „Végre egy jó műsor a tévében!” „Épp ideje volt!”

A szereplők

Kezdjük a műsorvezetővel. Régóta szenvedem Puskás-Dallos Péter munkásságát Énekesként mondjuk oké, műsorvezetőként egy ripacs, ami egyetlen műsornak sem tesz jót, mivel sokat levon az adott téma hitelességéből. Mentségére szolgáljon, hogy felesége Bogi nagyon cuki és szuper tehetséges énekes.

Aztán ott van Dóczy Balázs, aki 2017 óta LEGO Certified Professional cím birtokosa, amit mindössze 30 ember birtokol ezen a szerény kis bolygón. Ez a szememben olyan komoly eredmény, amit semmi, de semmi nem homályosíthat el. Minden tiszteletem az övé, én is vállaltam volna ezt a műsort az ő helyében, akármi is történik. Tudni kell, hogy ő és a csapata építtette a Lánchíd LEGO oroszlánját 1:1 méretben, mely jelenleg a Margit-sziget bejáratánál, a szökőkút mellett tekinthető meg. Balázs szemüvege pedig ultra menő, valaki mondja már meg honnan szerezte!

Műsorvezetőnk azt mondja, hogy 27 LEGO Certified Professional személy létezik a világon, míg az RTL honlapja 30-ról beszél, míg a LEGO oldala mindössze 20 szakértőt mutat be. Egy ilyen műsornál ez az ellentmondás elég gáz. De Balázs ott van, szeretünk!

A szereplők összetétele persze a trash reality-k sablonját követi, íme a kötelező szerepkörök szerinti szereplőink:

• András és Benedek, a más beállítottságú szimpatikus pár,
• Eszter és Balázs, az ellenkező nemű pár, akiket instant megszerettem,
• Csaba és Bence, a két jó barát, a sógorok, a csapat,
• Gabi és a fene tudja ki a másik csaj, elfelejtették mondani a nevét,
• Kristóf és Fecó (az első, aki szakember, LEGO rendezvények lebonyolítója), a közös hobbisták,
• Péter és Erzsébet, a bejelentkezés és nem udvariassági sorrend szerint, anya és fia (LOL),
• Illés és Kornél, a hülye sapkás és a robotversenyes csávó,
• Martina és Donát, a 14 éve egymást ismerő debreceni, „olaszos” pár. Ezek üvölteni fognak egymással.

Így meg is van a mindenki által átélhető vegyes összetételű brigád, mindenki magára ismerhet és így élvezheti a műsort a készítők és a reklámot vásárlók szándéka szerint.

A feladatoknak mind a kockaraktár alkatrészeiből építkezve kell megvalósulnia. A kockaraktár amúgy rengeteg építő házában vagy lakásában megtalálható, így az enyémben is. Erről részletesebben írtam is.

El ne felejtsük, itt 10.000.000,- Ft a fődíj és LEGO Masters-nek hívhatja magát a nyertes pár. Aki a műsor leadásakor már rég nyert, csak nekem nincs hozzá elég bennfentes infóm, hogy megírhassam. Az RTL be is perelne érte persze.

A feladatok

Mindenkit megismertünk, rákanyarodhatunk az első feladatokra. Amúgy furcsa dologez, mivel a LEGO építés sohasem 1 óra, mint a hasonló színvonalú főzős műsorokban. Itt ki kell találni, megtervezni és megépíteni az alkotásokat. Saját tapasztalatomból tudom mondani, hogy ez a helyszínen sehogy sem lehetséges, ezért a kiadott feladatok tervezés és építése sok-sok órát igényel. Helyszínen ripsz-ropsz tervezni meg amúgy lehetetlen (kivéve egy Dóczy Balázs szintű szakértőnek), ebből már lerí a műsor műviessége.

Imádtam a LEGO Space emberkéket, akik drónon vitték a feladatot a műsorvezetőhöz, de tegyük hozzá ez egy licencelt TV műsor formátum, máshol ezt jól kitalálták, hogy az olyan kockákat, mint én, megérintsék ezzel. Hogy nem a tisztelt Péter úr vezette a drónt a kis fejeséből, az halálbiztos. De dramaturgialig ült, nevettük, köszi. A doboz kinyílik, Balázs meglepve az előre megírt forgatókönyv szerint kivesz egy arany LEGO kockát WOW, mondja mindenki. Aki tapasztalt LEGO-s tudja, hogy ez egy ismert termék (mivel megkattantam, ezért nekem 30 db van belőle, ebből építünk arany piramist a kisfiammal), ezért nagyon furcsa ez a reakció, amit a szereplők mutatnak. Ja a lényeg, ha nyersz az adott körben, kapsz egy arany kockát. Aki rossz, kiesik.

Az első kihívás, villámfeladat 1,5 óra alatt teljesítendő. Ez pedig baromi egy nagy torony építése. Aki LEGO-zott valah, kb. ezzel kezdi gyerekkorában, ehhez túl sok tehetség nem kell, 8 évesen mindenki eljut a lakása plafonjáig ezzel. A párok többsége építési tapasztalat híján messze alul teljesít. Zéró LEGO-zással kapcsolatos ismeretet kapunk, kizárólag amatőr szódobálás zajlik. Dráma, dráma, dráma, vége. Letelik az idő, Persze van egy nyertes pár, akik nem más, mint Kristóf és Fecó, meg is kapják az aranykockát. Tudjuk mint jelent a kocka?

Balázs jól megmondja mi van, de tökmindegy, mindenki boldogan néz, hogy itt lehet. Nem esik ki senki, minek.

Túl a bemelegítő feladaton, jön a mai fő kihívás, az „Új világ”, saját univerzum, ahol a kreativitás és a technika számít, szavak nélkül kell elmesélni a történetet. LOL, imádom a szövegírókat.

A feladatra 12 óra áll rendelkezésre! Az mekkora csúcs pörgető feladat!

Mindenki kiválasztotta kiskocsikon felkínált alapépítményeket és arra kell valami fantasztikusat építeni. A párok fantasztikus ötletekben tobzódva sustorognak, nehogy mások meghallják.

Próbálnám fenntartani ezt az induló feszültséget, de csak a végeredményt tudom mondani. Mindenki középszerű, a LEGO termékein kívül profi készleteket (MOC, My Own Creations) építőkhöz képest alacsony színvonalú építményt készít, nem is minősíteném őket, egy ilyen műsorba ez oké.

Hatalmas feszültség. Megy a düdümdüdümm zene, a két csaj, Bia és Gabi teljesített a leggyengébben. Most komolyan, a társadalmilag elvárt teljesítményt prezentáljuk? Oké, előlépnek, ejnyejujj, viszlát. Kiestek, most mi lesz.

De jó, várom a következő részt (kutyavásár lesz, csak monodm), hátha jobb lesz. Nagyon bízom benne, LEGO rajongóként a leírtakkal szemben pozitívan nézem a műsort, az utolsó pillanatig kitartok amellett, hogy jó lesz ez!

Most, hogy végeztem az első rész végig nézésével, bizton állíthatom, hogy a LEGO nem ezt érdemli. Bár mindenki ismeri a közhelyet, a negatív reklám is reklám. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a műsor növelni fogja a LEGO boltok forgalmát, a cég alaposan kiszámított módon navigál.

A középkorúság elérésével és megélésével kapcsolatos aggódásunk a legtöbbször alaptalan hiedelmekre épül. Vonakodunk beismerni, hogy elérkeztünk a középkorhoz (sajátunkéhoz, nem a történelemben, bár számunkra ez is az), vagy hogy az már a sarkon van? Akkor valószínűleg elhitte a középkorúsággal kapcsolatos számos mítosz és tévhit egyikét.

Íme pár elfogadott tévhit és mellé néhány nyugtató szó a valóságról. Az igazság megismerése megszüntetheti szorongásunkat a középkorúsággal kapcsolatban.

1. tévhit: Az életközépi-élmény kiszámítható és mindenkire egyformán igaz.

Az igazság: Nincs két ember, aki ugyanakkor érkezik meg a középkorúságba, vagy aki hasonlóan éli meg azt. A középkorúság-kutatók a középkorúságot a 40 és 60 év közötti évekre teszik, plusz-mínusz néhány év. Egyre inkább arra a következtetésre jutnak, hogy a kronológiai életkor nem feltétlenül a leghasznosabb mutató annak eldöntésében, hogy megérkeztünk-e életünk közepére. Sem azt, hogy ennek eldöntése azon múlik e vagy sem, hogy az átmenetet milyen módon vesszük figyelembe. Akkor érünk a középkorunkba, ha egy gyerekünk elköltözik otthonról, hogy ha megtapasztaljuk egy szülő halálát. Vagy hogy a munkahelyünkön a karrierünk közepén bekövetkező változásokkal meg kell küzdenünk? Vagy nézzük pusztán a gyertyák számát szülinapi tortánkon? Ez mindenkinél egyedi, ne dőljünk be az általánosításoknak.

2. tévhit: A kapuzárási pánik elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Az igazság: Baromság. Akarom mondani, a sok film, regény és újságcikk ellenére meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a kapuzárási pánik inkább kivétel, mint szabály. Mint Margie E. Lachman és munkatársai az American Psychologist című pszichológiai folyóiratban megjegyezték, az embereknek csupán 10-20 százaléka él át bármi olyasmit, ami távolról is hasonlít a kapuzárási pánikra.

Ebben a kulturális felfogás átformálása szükséges. Mi lenne, ha a "kapuzárási pánik" helyett a "életközepiértékelés"-re gondolnánk? Mi lenne, ha a nyugtalanság érzését, amelyet sokan tapasztalnak az életközép elérésekor, inkább az életet javító, mintsem az életet felborító érzésnek neveznénk? És mi lenne, ha az életközép meghatározó fordulópontjait úgy kezelnénk, mint lehetőséget arra, hogy értelmet adjunk az életünknek, és hogy elgondolkodjunk az életünknek ezen a pontján?

3. tévhit: elhasztnálnak kell érezni magunkat, amikor a gyerekeink elköltöznek otthonról, és arra vagyunk ítélve, hogy életünk hátralévő részét az "üres fészekben" töltsük.

Az igazság: Kétségtelenül sokat hallottál már az "üres fészekről", arról az elképzelésről, hogy a szülők úgy általában szerencsétlenekké válnak, amikor az utódaik elhagyják az otthont. A kutatások éppen az ellenkezőjét mutatják: a szülők általában véve, és különösen az anyák arról számolnak be, hogy a jólétük és a szülői szerepvállalással való elégedettségük megnő, amint a gyerekeik önálló életet kezdenek.

De nem ez az egyetlen ok, amiért az üres fészek mítosz problémás. Nem vonatkozik mindenkire a középkorúakra, sőt, még csak nem is minden középkorú felnőttre, aki történetesen szülő. Nem minden középkorú felnőttnek van gyereke. Míg egyes szülőként dolgozó, középkorú felnőtteknek olyan gyermekeik vannak, akik most készülnek elköltözni otthonról, másoknak nagyon pici gyermekeik vannak, vagy olyan gyermekeik, akik hosszú évekig jelentős támogatást igényelnek.

4. tévhit: A középkorúság elérkezése azt jelenti, hogy már régen elértük a "legjobb korunk" korszakát, és innen már csak lefelé vezet az út, fizikailag és szellemileg egyaránt.

Az igazság: Ez felhívja a figyelmet arra, amit a középkorúság kutatói, mint például Lachman, már évek óta hangoztatnak. Persze a középkor a veszteségek időszaka lehet, ugyanakkor a nyereségek időszaka is - és a középkorúak előtt álló kihívás része, hogy kitaláljuk, hogyan használjuk fel a megszerzett erősségeinket és képességeinket, hogy kompenzáljuk vagy ellensúlyozzuk a veszteségeket vagy a hanyatlást. Érdemes elgondolkodni ezen.

5. tévhit: A középkorúság arról szól, hogy teljesen újra ki kell találni az életünket, méghozzá gyökeres és költséges módon, és ha nem ezt tesszük, akkor rosszul csináljuk.

Az igazság: Bár vitatható, hogy az ambiciózus szabadidős életmód mennyire fedi a valóságot, az elég egyértelmű, hogy a középkorúak közül azok, akik most lépnek át a középkorúság határán, anyagilag egyre ingatagabb talajon találják magukat. Mennyire romlott meg a helyzet? Eléggé. Ahogy a középkorúak kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági nyomás hozzájárulhat a szellemi és fizikai egészség történelmi szintű romlásához a középkorú felnőttek jelenlegi generációjának esetében.

És még ha nagy vagyont is halmozott fel (amire hazánkban vajmi kevés az esély), eleget ahhoz, hogy finanszírozni tudja életének újjászervezési terveit , akkor sincs garancia arra, hogy a pénzzel meg tudja venni a megvalósításhoz szükséges időt.

6. tévhit: A középkorúsági-élményeid hasonlóak lesznek ahhoz, amit a szüleid vagy nagyszüleid tapasztaltak.

Az igazság: Nem, semmiképpen sem. A szülei vagy nagyszülei középkorúságának elérése egészen más gazdasági, történelmi és technológiai környezetben történt meg. A növekvő pénzügyi nyomás, a szűkülő szociális háló és a megnövekedett mentális és fizikai egészségügyi kihívások együttes hatása miatt különösen nagy kihívást jelent a mostani középkorúaknak - különösen a középkorú nőknek.

7. tévhit: Arra kell számítania, hogy anyagilag egész életében arra kell gyűjtenie és felkészülni, hogy élete második felében az utazás élményeinek és az „énidőnek” hódoljon.

Az igazság: Ahogy Paul Irving a Generations című lap 2015-ös cikkében megjegyezte, míg a korábbi generációk idősebb generációja az idejük elfogyása miatt aggódtak, addig a mai idősebb generációját leginkább a pénz elfogyása aggasztja.

 A szerző középkorúnak mondott, azt tervei szerint 70 évesen elérni készülő férfi. 

Azok az emberek, akik nagyon biztosak az intellektuális képességeikben, az USA-beli Baylor University és a University of Mary Hardin-Baylor közös kutatása szerint valóban okosabbak, mint mások. A tanulmányban ez az intellektuális arrogancia a magasabb tanulmányi eredményekhez és magasabb végzettséghez is kapcsolódott.

Az intellektuálisan arrogáns emberek hajlamosak egyetérteni az olyan kijelentésekkel, mint például: "Úgy gondolom, hogy a saját ötleteim felsőbbrendűek másokéinál". Az embereket akkor tekintik mások intellektuálisan arrogánsnak, ha extrovertáltak, dominálnak egy adott csoportban, és a figyelem középpontjában akarnak lenni.

Wade C. Rowatt professzor, a tanulmány társszerzője elmondta: "Azok az emberek, akik intellektuálisan arrogánsnak tartják magukat, tudják, hogy mit tudnak, és ez valóban a szellemi, valamint az előmeneteli teljesítményük növekedéséhez vezet."

A tanulmányhoz 103 diák munkáját követték nyomon egy féléven keresztül. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik felsőbbrendűnek érezték magukat másoknál, jobban is teljesítettek a tananyaggal kapcsolatban.

Ugyanakkor azokat, akik szerényebben ítélték meg a képességeiket, jobban kedvelték a társaik. Az intellektuális arrogancia tehát büntetéssel járhat a társas kapcsolatokat tekintve. A tanulmány szerzőit meglepték az eredmények: azt jósolták, hogy az intellektuális alázatosság jobb teljesítménnyel jár majd együtt.

Ez azonban nem így történt.

Dr. Benjamin R. Meagher, a tanulmány szerzője mégis úgy véli, hogy az alázat létfontosságú tulajdonság: "Szerintem az intellektuális alázattal kapcsolatban fontos, hogy nemcsak a tudomány, hanem általában a tanulás szempontjából is szükséges - és ez vonatkozik az osztályteremre, a munkahelyi környezetre, bárhová. Ha valami újat tanulunk, először is el kell ismernünk saját tudatlanságunkat, és hajlandónak kell lennünk arra, hogy tudatlanságunkat másokkal is megismertessük.

Az emberek egyértelműen különböznek abban, hogy mennyire hajlandóak ilyesmire. Mégis, erre a tanulásra, a vélemény rugalmas megváltoztatására és mások véleményének megbecsülésére való hajlandóságra valóban komoly szükség van, ha az emberek és az adott csoportok fejlődni és növekedni akarnak."

A látás egyik lenyűgöző furcsasága az, hogy amit látunk, az részben csak emlék.

Íme egy furcsa tény a látásról. Tartsd magad elé a kinyújtott kezedet, és tedd fel a hüvelykujjadat. Furcsa - és szinte hihetetlen -, hogy a látásod egyetlen része, amely valóban éles és részletes, körülbelül a körmöd felülete, ahogy most azt most nézed. Amikor a perifériás látásod többi részéből származó kép a szemed hátuljába ér, az valójában homályos.

Nem csak ez van, hanem mintha ahogy haladsz a szélek felé, a szem által rögzíteni képes vizuális információ egyre rosszabb felbontásúvá válna, igaz? Mintha egy alacsony felbontású videót néznél.

Csakhogy ez nem így van ám. A perifériás látásunkban található dolgok ugyan kevésbé élesek, mint a hüvelykujjnál látunk, de még mindig viszonylag élesek. Ez egy eléggé szuper feldolgozás eredménye, amit az agy végez helyettünk.

Vizuális memória

Úgy tűnik tehát, hogy viszonylag egységes részletességben látjuk a világot, annak ellenére, hogy a valóságban egyfajta alagútlátásunk van. A látómezőnk nagy része nem azon alapul, amit abban a pillanatban látunk, hanem valójában a memóriából hívjuk elő azt. Nem azt látjuk, amit abban a pillanatban a szemünk, mint érzékelőrendszer érzékel, hanem az agyunk által tárolt memóriára épül.

Tegyük fel, hogy például egy labdarúgó jelenik meg a perifériás látóterünkben. Amit a szem valójában lát, az egy nagyon elmosódott, kevés részletet tartalmazó kép, amit az agy aztán összevet az elmosódott tárgyakról vezetett nyilvántartásával, labdarúgóként azonosít, és az elmosódott képet egy részletgazdagabbal helyettesíti.

És így, amit tapasztalsz, az egy sokkal részletesebb futball kép a perifériás látásában, mint amire a szemed egyáltalán képes volna. A perifériás látásodban látott dolgok nagy része tehát lényegében vizuális emlékezeten alapszik.

Vizuális előrejelzések látása

Ennek az elképzelésnek a tesztelésére a kutatók szemkövető technológiát használtak, miközben az embereknek egy sor képet mutattak be a perifériás látásukban.

A kísérletezők néhány ügyes trükköt alkalmaztak, hogy megvizsgálják, hogyan épülnek fel kapcsolatok a perifériás látásunkban látott elmosódott képek és a részletes kép között, amelyet akkor kapunk, amikor közvetlenül nézünk valamire.

Azt akarták tesztelni, hogy valóban felépítjük-e ezt az elmosódott képekből álló vizuális adatbankot, és hogy ezek hogyan kapcsolódnak az általunk tapasztalt részletes képekhez.

Amit találtak, alátámasztotta a szem és az agy együttműködésének ezt a kissé furcsa modelljét. Valójában csak néhány perc kellett ahhoz, hogy az agy kapcsolatot építsen ki az elmosódott perifériás kép és annak részletes, agyban tárolt megfelelője között.

A kísérletek azt mutatják, hogy érzékelésünk nagymértékben függ a memóriánkban tárolt vizuális emlékektől. Nem a tényleges világot látjuk, hanem a az agyban tárolt tapasztalatokra alapozott előrejelzéseket.

Az űrhajós karriert meglehetős romantikus pátosz lengi körül, de a Föld felszíne fölött 400 kilométerre több, nagyon is hétköznapi aspektusa van a szakmának. Az emberi testet a zéró gravitáció mindenféle kínos dolgokra készteti.

A New York Times új cikke rámutat, hogy az űrben élés mindenféle "testi megaláztatással" jár, ami még a leglelkesebb potenciális űrkutatót is elgondolkodtatja. Kiderült, hogy nem csak a halálos sugárzást vagy a súlytalanság miatti izomvesztést kell elviselniük az asztronautáknak.

A zéró gravitációban nyak felett mindig túl sok a vér mennyisége, mivel a földi gravitáció nem hat ránk. Ez hatással lehet a szemre és a látóidegekre, ami néha maradandó látásproblémákat okozhat az űrhajósoknál, akik hónapokig az űrben tartózkodnak, ezt az állapotot űrrepüléssel összefüggő neuro-okuláris szindrómának nevezik. Emellett folyadék gyűlik fel a szem-közeli szövetekben, ami puffadt arcot és eltömődött orrmelléküregeket eredményez. Mint egy erős nátha esetén, a folyamat elnyomja az orrjáratok idegvégződéseit, ami azt jelenti, hogy az űrben, zéró gravitáció mellett nem tudunk jól szagolni vagy ízlelni. (Az orr fontos szerepet játszik az ízlelésben.) A Nemzetközi Űrállomás konyhájában már csak ezért is gyakori a wasabi és a csípős szósz használata.

Ezek az érzékszervi problémák azonban bizonyos szempontból hasznosak lehetnek, mert a Nemzetközi Űrállomáson bizony halmozottan jelentkezik a test- és fingszag. Nem lehet rendesen zuhanyozni és a zéró gravitáció is megakadályozza, hogy az emésztőgázok oldódjanak az űrhajósok gyomrában és a belek konyhájában. Mivel a gáznak valahogyan távoznia kell, a puffadás gyakorisága és intenzitása (hangereje) megnő.

Más anyagcsere-folyamatok is hasonlóan zavart szenvednek. A vizelet a hólyag falához tapad, ahelyett, hogy a tövében gyűlne össze, ahol a húgycső fölött a folyadék növekvő nyomása általában figyelmeztet bennünket, ha a hólyagunk nagyrésze megtelt. Így a hólyag elérheti a maximális kapacitást, mielőtt a késztetést éreznének az űrhajósok arra, hogy pisilniük kell. Ekkor a vizelés hirtelen és spontán megtörténhet. Előfordul, hogy a hólyag megtelik, de nem ürül ki, és az űrhajósoknak katéterezniük kell magukat.

Így aztán a fing és pisiszag körbe lengi a Nemzetközi Űrállomást, de a benne tartózkodók nem nagyon érzik ezt.

A LEGO első megjelenésekor mindössze három színt használtak elemeikhez. Ez a 3 szín a piros, sárga, kék és fehér volt. Jelenleg, 2023-ban a LEGO 70 különböző fajta színt használ a termékeiben. Természetesen a színek száma folyamatosan változik (némely időszakokban akár csökkent is), a kibocsátott készletek igényeinek megfelelően.

Íme a jelenleg használt színek:

A Lego törekvése, hogy újrahasznosított műanyag elemeket, kockákat és különböző alkatrészeket készítsen, kudarcot vallott. Most a játékgyártó az e-metanol felé fordul.

A dán LEGO játékgyártó 2023. október végén közölte, hogy nem vált be az a kísérlet, amelynek során újrahasznosított műanyag palackokból akarták gyártani színes építőkockáikat.

Két évnyi tesztelés után a világ legnagyobb játékgyártója nem tudott olyan LEGO kockákat készíteni, amelyek csökkentik környezetszennyezést és a szén-dioxid-kibocsátást.

A LEGO lemondott az újrahasznosított műanyag kockák gyártására vonatkozó terveiről, miután kiderült, hogy az új, környezetkímélő mű anyagok, melyekkel kísérleteztek, nagyobb szén-dioxid-kibocsátáshoz vezetnének.

A dán vállalat hétfőn közölte, hogy "úgy döntött, nem lép tovább" a védjegyének számító kockák újrahasznosított műanyag palackokból, polietilén-tereftalátból (PET) történő előállításával. Több mint kétéves tesztelés után "úgy találta, hogy az anyag nem csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást".

A világ legnagyobb játékgyártója ennek ellenére azt mondta, hogy továbbra is elkötelezett a fenntartható anyagok megtalálása mellett a LEGO kockákhoz, és 2032-re tűzte ki a bevezetési határidőt.

Milyen fenntartható alternatívákat vizsgál a Lego? Két évvel ezelőtt a magántulajdonban lévő LEGO, amely a kockáit olajalapú műanyagból készíti, elkezdte kutatni a PET műanyagból készült újrahasznosított műanyag palackokból készített termékekre való lehetséges átállást.

A LEGO szerint "több mint 1,2 milliárd dollárt fektetett be fenntarthatósági kezdeményezésekbe" annak érdekében, hogy fenntarthatóbb anyagokra térjen át, és 2032-ig 37 százalékkal csökkentsék a gyártás során keletkező szén-dioxid-kibocsátást.

A vállalat közölte, hogy "jelenleg számos alternatív fenntartható anyagból készült Lego kockákat tesztel és fejleszt, beleértve más, újrahasznosított műanyagokat és alternatív forrásokból, például e-metanolból készült műanyagokat".

Mi az az e-metanol? A zöld metanol néven is ismert e-metanol hulladék szén-dioxidból és hidrogénből áll, amelyet megújuló energia felhasználásával, vízmolekulák felhasításával állítanak elő. A LEGO közölte, hogy továbbra is bio-polipropilént, a polietilén fenntartható és biológiai változatát fogja használni - a műanyagot a fogyasztói és élelmiszercsomagolástól kezdve az abroncsokig mindenben használják - az egyes LEGO készletek elemeihez, például levelekhez, fákhoz és egyéb kiegészítőkhöz.

"Úgy véljük, hogy hosszú távon ez ösztönözni fogja a fenntarthatóbb nyersanyagok, például az újrahasznosított olajok termelésének növekedését, és segíteni fogja a fenntartható anyagokra való áttérésünket" - áll a LEGO közleményében.