A LEGO-zás több területen is növelik a kreativitást és a tanulási készségeket. Lássuk milyen területeken, milyen előnyökkel jár a dolog.

Konstruktív játék és kreativitás

• Térbeli készségek fejlesztése: A LEGO-játék háromdimenziós tárgyakkal való dolgozással jár, ami segíti a gyermekek térérzékelésének és finommotoros készségeinek fejlődését. Ahogy építenek, megtanulják megtervezni, vizualizálni és manipulálni a tárgyakat a térben.
• Problémamegoldás: A LEGO-készletek mindig tartalmaznak összeszerelési útmutatót, de kísérletezésre is ösztönöznek. A gyerekeknek ki kell találniuk, hogyan lehet egy kétdimenziós képet háromdimenziós struktúrává alakítani. Ez az alkotási  folyamat fejleszti a problémamegoldó készséget és a kreativitást.
• Korlátlan lehetőségek: A LEGO kockák sokoldalúak és végtelen lehetőségeket kínálnak. Ez arra ösztönzi a gyerekeket, hogy a képzeletüket használva azt alkossanak, amit csak szeretnének. Az építésnek nincsenek határai, így a kreativitás határtalan.

LEGO az oktatásban

• STEAM oktatás: A LEGO készleteket több országban is beépítették az oktatási tantervekbe, hogy elősegítsék a természettudományos, technológiai, mérnöki, művészeti és matematikai (STEAM) oktatást. A tanulók a játékon keresztül gyakorlatias és magával ragadó módon fedezhetik fel ezeket a tantárgyakat.
• Csapatmunka: Számos oktatási LEGO tevékenység közös projekteket foglal magában. Ez megtanítja a diákokat arra, hogyan dolgozzanak együtt, hogyan kommunikáljanak és osszák meg ötleteiket egy közös cél elérése érdekében.
• Programozás és robotika: A LEGO Mindstorms, a programozható robotikai készletek sorozata megismerteti a diákokat a kódolás és a mérnöki alapelvekkel. Segít nekik megérteni, hogyan lehet gépeket létrehozni és irányítani.

A képzelet szerepe

• Mesélés: A LEGO ösztönzi a történetmesélést és a narratívák fejlesztését. A gyerekek gyakran építenek jeleneteket, szereplőket és helyszíneket képzeletbeli meséikhez. Ez a folyamat fejleszti a verbális és kreatív készségeket.
• Empátia és perspektíva: Miközben a gyerekek LEGO-val karaktereket és jeleneteket hoznak létre, különböző nézőpontokat fedezhetnek fel, és együtt érezhetnek a különböző karakterekkel, ami elősegíti az érzelmi intelligencia fejlődését.

LEGO és stresszcsökkentés

A LEGO-val való építkezés megnyugtató és stresszoldó hatású lehet. A feladatra való összpontosítás, az elemek használata és valami kézzelfogható dolog létrehozása segíthet a stressz és a szorongás csökkentésében a gyermekek és a felnőttek esetében egyaránt.

A LEGO Serious Play módszer

A LEGO nem csak a gyerekeknek való. A LEGO Serious Play módszer egy olyan facilitációs technika, amelyet szakmai környezetben használnak a kreatív gondolkodás és a problémamegoldás ösztönzésére. A résztvevők LEGO segítségével építik és magyarázzák meg ötleteiket, ami mélyebb megértést és együttműködést tesz lehetővé.

A LEGO felnőtteknek nyújtott előnyei

• Stresszcsökkentés: A gyerekekhez hasonlóan a felnőttek is tapasztalhatják a stresszcsökkenést a LEGO játék révén. A kreatív feladatra való összpontosítás kellemes módon terelheti el a figyelmet a mindennapi stresszről.
• A tudatosság: A LEGO-val való építkezés a mindfulness egy formája lehet, amikor az egyén teljesen elmerül az adott feladatban, ami elősegíti a relaxációt és a mentális tisztaságot.
• A kreativitás fokozása: A felnőttek gyakran szembesülnek kreatív igényekkel a munkájukban és a magánéletükben. A LEGO serkentheti a kreativitást, mivel lehetővé teszi az egyének számára, hogy out-of-the-box gondolkodjanak, és új szemszögből közelítsék meg a problémákat.
• Memóriafejlesztés: Az összetett LEGO-készletek építéséhez követni kell az utasításokat, ami javíthatja a részletekre való figyelmet és a memóriát.

LEGO időseknek

A LEGO-készletek az idősek életében is helyet kaphatnak. Mivel a kognitív funkciók az életkor előrehaladtával csökkennek, a LEGO számos kognitív és érzelmi előnnyel járhat az idősek számára:

• Mentális stimuláció: A LEGO-val való foglalatosság serkenti az olyan kognitív funkciókat, mint a problémamegoldás, a térlátás és a memória, így segítve az időseket, hogy aktívan tartsák elméjüket.
• Szociális interakció: A LEGO-készletek kiváló eszközei lehetnek a szociális interakciónak az idősek közösségeiben. A csoportos építkezések ösztönzik a csapatmunkát és a kötődést.
• Stresszoldás: A felnőttekhez hasonlóan az idősek is megtapasztalhatják a stressz csökkentését és a relaxációt a LEGO játékok által.
• A teljesítmény érzése: Egy LEGO-projekt befejezése az idősek számára a jól teljesítés érzését adhatja, ami növeli az önbecsülést és a mentális jólétet.

A LEGO túllépett gyermekjáték státuszán, és a kreativitás, a tanulás és a kikapcsolódás hatékony eszközévé vált az élet minden szakaszában. A LEGO vonzereje időtlen és univerzális, a gyermekek képzelőerejének és problémamegoldó készségének fejlesztésétől a felnőttek stresszcsökkentéséig és a tudatosság elősegítéséig.

Az oktatásban, a kognitív terápiában és a szakmai problémamegoldásban való alkalmazása jól szemlélteti e szerény műanyag kockák messzemenő hatását. Ahogy tovább kutatjuk a LEGO pszichológiáját, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek az egyszerű építőkockák nem csupán a játék forrása, hanem a kreativitás, a tanulás és a jólét katalizátora az egész életünk során.

Én sem véletlenül szentelem munka- és szabadidőmet a LEGO-nak, ez érdekel, ebben találom meg az önmegvalósításomat művészként és szakemberként is.

A LEGO, az egymásra rakható műanyag kockák halmaza, amelyet mindannyian jól ismerünk és szeretünk, 1958-ban debütált. Azóta a gyerekek közelében élő emberek megtapasztalhatták azt az értelmezhetetlenül fájdalmas sokkot, amikor mezítláb ráléptek egy elkóborolt LEGO darabra. Manapság már eléggé ismert ákozódás az, 'Hogy lépnél LEGO-ra hajnal kettőkor!'.  A bosszúval ás átokkal teli mondat körülbelül 2009-től kezdve népszerűvé vált a chatcsoportokban és egyéb internetes fórumokban.

De miért olyan fájdalmas amikor LEGO-ra lépünk? A LEGO kockák kialakításuknak és anyaguk fizikai paraméterei miatt nagyon erős, nyomás és deformálódás mentesek. Amikor rálépsz egy-egy Lego kockára, amelynek éles sarkai és hegyes részei egyáltalán nem engednek a tested súlyának, a lépés és súlyod ereje nem tud máshova távozni, mint vissza a lábadba.

Az emberek lába nagyon érzékeny: annak ellenére, hogy állandóan rajtuk állunk, a lábak a kezekkel, az ajkakkal és a nemi szervekkel együtt a legérzékenyebb testtájak közé tartoznak, azonnal reagálnak a fájdalmas ingerekre és érintésekre. Minden egyes emberi talp akár 200 000 egyedi fájdalom érzékelő receptorral rendelkezik, amelyek folyamatosan információkat küldenek vissza az agyunkba, és lehetővé teszik számunkra, hogy szükség esetén öntudatlanul kiigazítsuk járásunkat.

De az aztán nem jelent túl nagy előnyt akkor, amikor egy LEGO darabra lépünk. Azért fáj annyira, ha egyetlen LEGO darabra lépünk, mivel a lépés és súlyunk által keletkező nyomás, energia egyetlen pontban jelentkezik. Persze ha több darab LEGO-ra lépünk, akkor ez az erő szétoszlik, de akkor sem éppen kellemes érzés. Ilyenkor a súlyeloszlás segít, de semmiképpen sem élvezetes.

A valaha élt emberek számának kiszámítása részben tudomány, részben művészet. Az emberi létezés időtartamának több mint 99%-áról nem léteznek demográfiai adatok. Mégis, az emberi történelem során a népesség nagyságára vonatkozó néhány feltételezéssel nagyjából meg tudjuk becsülni ezt a számot. Fajunk mintegy 117 milliárd tagja született meg valaha a Földön.

Hogyan tudjuk megbecsülni történelmünk során élt népességet?

A valaha élt emberek összlétszámára vonatkozó bármilyen becslés alapvetően három tényezőtől függ: attól, hogy az emberek feltételezhetően mennyi ideig éltek a Földön, a különböző időszakokban a népesség átlagos méretétől, valamint az egyes időszakokban az 1000 lakosra jutó születések számától. A becslés azonban nem függ a halálozások számától egyik időszak alatt sem.

Annak meghatározása, hogy az emberiség ténylegesen mikor jött létre, nem egyszerű. A legősibb homininok feltehetően már i.e. 7 millió évvel ezelőtt megjelentek. A Homo nemzetség legkorábbi fajai i.e. 2 millió és 1,5 millió között jelentek meg. A jelenlegi bizonyítékok szerint a modern Homo sapiens i.e. 190 000 körül jelent meg. A modern Homo sapiens Afrikából származik, bár a pontos helyét már régóta vitatják. A feltételezések szerint az emberi történelem első kétharmadában különböző csoportok éltek Afrika különböző pontjain.

I.e. 8000 körül a világ népessége nagyjából 5 millió fő volt. A 8000 éves időszak alatti lassú népességnövekedés - az i.e. 8000-ben becsült 5 millióról i.e. 1-ben 300 millióra - nagyon alacsony, mindössze évi 0,05%-os növekedési ütemet eredményez. Nehéz a világ népességének átlagos méretét erre az időszakra meghatározni. Minden valószínűség szerint a különböző régiókban az emberi populációk az élelem elérhetőségének, az állatállományok változékonyságának, a béke vagy ellenségeskedés időszakainak, valamint a változó időjárási és éghajlati viszonyoknak megfelelően növekedtek vagy csökkentek.

Lássuk hát, koronként hány ember élt a Földön?

(A táblázat nagyon durva számadatokat mutat be, amelyek az ENSZ és más források által megadott becsült tartományok átlagát jelentik.)

A számokból látszik, hogy mindezidáig nagyjából 117 milliárd ember élt a Földön. A világ jelenlegi mintegy 8 milliárdos népességét tekintve a 117 milliárdra becsült összes születés azt jelenti, hogy a 2022-ben élők a valaha élt emberek összlétszámának közel 7%-át teszik ki. Mivel körülbelül 200 000 éve létezünk a Földön, ez valójában elég nagy százalék.

Mindenesetre az élet rövid volt. A születéskor várható élettartam átlagosan valószínűleg csak 10 év volt az emberi történelem nagy részében. A vaskori Franciaországban (Kr. e. 800-tól Kr. e. 100-ig) a becslések szerint a várható átlagos élettartam mindössze 10-12 év volt.

Ezek a rövid várható élettartamok azt jelentik, hogy az emberi népesség nehezen növekedett. Egy becslés szerint a Hispániától Kis-Ázsiáig terjedő Római Birodalom lakossága Kr. u. 14-ben 45 millió fő volt. Más történészek azonban kétszer ilyen magasra teszik ezt a számot, ami jól mutatja, hogy a korai történelmi időszakokra vonatkozó népességbecslések mennyire pontatlanok lehetnek.

1650-re a világ népessége körülbelül 500 millióra nőtt - ez nem nagy növekedés az i. sz. 1. évi 300 milliós becsléshez képest. Az átlagos éves növekedési ütem ebben az időszakban valójában alacsonyabb volt, mint az i. e. 8000 és i. sz. 1. közötti időszakra becsült ütem. A szokatlanul lassabb növekedés egyik oka a fekete halál volt. Ez a rettegett járvány nem korlátozódott a 14. századi Európára, hanem valószínűleg Nyugat-Ázsiában kezdődött Kr. e. 542 körül, és onnan terjedt tovább. A szakértők úgy vélik, hogy a Bizánci Birodalom felét a pestis pusztította el a hatodik században, összesen 100 millió halálos áldozatot követelt. A népesség számának ilyen nagymértékű ingadozása nagymértékben megnehezíti a valaha élt emberek számának becslését.

A világ népessége azonban 1800-ra átlépte az 1 milliárdos határt, és azóta tovább nőtt a jelenlegi 8 milliárdos szintre. Ez a növekedés nagyrészt a közegészségügy, az orvostudomány és a táplálkozás terén elért fejlődésnek köszönhető. Csökkent a halálozási arány mutatója és lehetővé vált, hogy több ember éljen jóval a reproduktív korán túl is.

Hallottad már a hangodat visszahallgatva egy hangüzenetből? Mondtad már, hogy ez de béna? Kérdeztél már másokat, hogy tényleg ilyen a hangom? Nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik kényelmetlenül érzik magukat, ha viszont hallják a hangjukat.

Ennek fizikai és biológia okai vannak

A fő ok az, hogy a hang, amit beszéd közben hallunk, az teljesen más, mint más emberek számára és mint a hangfelvételeken. A hang rezgései, amit beszéd közben hallhatunk, a levegőn keresztül továbbított hang, az úgynevezett légvezetés és a belső hang keveréke, amely a légutak, a hangszalagok és a fejben lévő csontok rezgéseinek kombinációja.

E belső rezgések hatására hangunk saját magunk számára mélyebbnek hangzik, mint amilyen a valóságban. Amikor beszélünk, olyan, mintha mindenki hangszórókon keresztül hallaná a hangot, de mi a saját fejünkben lévő barlangon keresztül halljuk. A hang megkerüli az arcüregünket, a fejünkben lévő összes üres teret és a fülünk középső részét, ami megváltoztatja a hangok zengését, hallását ahhoz képest, amit mások hallanak.

Amikor azonban a saját hangod felvételét hallod, a hang a levegőn keresztül a füledbe jut, ahol rezgésbe hozza a kis fülcsontokat. Ezek a rezgések ezután a fülünkben megbúvó kis csigába jutnak, amely a hallható hangokat elektromos jelekké alakítva az agyba küldi.

A két egymástól különböző folyamat az oka annak, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a hangjuk másképp hangzik, mint a hangfelvételen. A hang, amit a hangfelvételen hallunk, valójában az a valós hangunk, ahogy az mindenki másnak szól.

Ezért utálod a saját hangodat

Több oka is van annak, hogy miért érezzük magukat kényelmetlenül, ha a hangunkról készült felvételt halljuk. Először is, az, hogy másképp hangzik, mint gondolnánk, összezavarja az önképünket. Mivel a hangunk egyedi és az önazonosságunk fontos eleme, ez az eltérés megrázó lehet. Hirtelen rájössz, hogy mások egész idő alatt mást hallottak.

Az emberek azért sem szeretik hallani a hangjukat, mert nem hallgatják olyan gyakran.

Képzeljük el, hogy hat hónapig nem volt tükrünk, és volt egy elképzelésünk arról, hogy hogyan nézünk ki. Közben elkezdünk jó sokat enni, aminek következtében alaposan meghízunk. Aztán hirtelen a tükörbe nézünk és ledöbbenünk.

Az érdekes csavar ebben az egészben az, hogy az emberek valójában jobban szeretik a felvett hangjukat, amikor nem tudják, hogy ők azok. Az emberek hajlamosak vonzóbbnak értékelni a hangjukat, mint másokét, ha nem tudják, ki beszél.

De azért van remény, szokjuk meg saját hangunkat

Tehát, mivel a legtöbb embernek tetszik a hangja, csak nem tud róla, van remény. Az egyik módja annak, hogy túllépjünk a számunkra kellemetlen érzésen, ha gyakran hallgatunk magunkról felvételeket. Ha a kezdeti sokkon túljutunk, kezdjük magunkat egyre jobban érezni saját hangunk hallgatásában. Ez hasznos lehet abban, hogy diktafonra vagy mobil hangrögzítő app-ra mondjuk fel napi teendőinket, gondolatainkat, ötleteinket és nem lesz kellemetlen visszahallgatni azokat. Másrészről, ha hallgatjuk magunkat, megismerhetjük azt és kellemesebbé tehetjük hangunk zengését, hogy jobban tetszen saját magunk hangja saját magunknak.

A blogbejegyzés diktafonra beszélve készült, a szerzős saját hangjától elrettenve, majd megszokva, végül megszeretve!

Annak ellenére, hogy a Jóbarátok már réges-régen véget ért, a szereplőket még mindig a legnagyobb szeretet övezi, hiszen minden idők legkedveltebb karakterei közé tartoznak. A sorozatot a világ több országában folyamatosan játsszák, így Magyarországon is. A Chandler Muriel Bing karakterét alakító Matthew Perry azonban az egyik hozzánk legközelebb álló karakter volt. És még mindig az, hiszen mindig kétségbeesetten vágyott a szerelemre, és soha nem félt ezt hangosan kimondani, annak ellenére, hogy ő volt a csapat legszarkasztikusabb és legintelligensebb tagja.

Matthew Perry maga is elfogadta, hogy Chandler Bingként fognak rá emlékezni a rajongói, hiszen sokunkhoz hasonlóan Bing is zavarban volt a karrierje miatt, egy olyan cégnél dolgozott, amit hamarosan el akart hagyni. Szörnyű szerelmi élete volt, és családja is tönkrement, de sosem érte be kevesebbel, mint a legjobbal. Eközben pedig magas elvárásai voltak az életével kapcsolatban, mivel nem érezte rossznak, ha elvárásait magasan tartja.

Matthew Perry még mindig a nők kedvence, akik a televízióban nőttek fel őt nézve, imádnivaló karaktere miatt, amely epizódról epizódra a képernyőhöz kötött minket. Matthew Perry nagyszerű színészként talán észre sem vette, de valóban a Chandler Binget játszó embernek tűnt, aki a képernyőn megmutatta valódi önmagát. Szellemes természete alatt az a gondoskodó személyiség lakott, amit ritkán engedett másoknak látni, legyen szó Joey-ról, Rossról vagy akár Monicáról, szívünket minden alkalommal melengette.

Nem is érdemes többet színészi játékát magasztalni, hiszen legvégül egyetlen bizonyíték számít, az az, hogy hányan néztük és nézzük a Jóbarátok évadokat egymás után, körbe-körbe.

Legyen szó a Jóbarátok, a 17 Again, The Nine Yards vagy a Fools Rush In szerepeiről, biztosan felfedezel olyan új kvalitásokat játékában, ami miatt rajongói klubja a szarkazmus és a szellemesség királyaként emlegeti őt.

10 érdekes tény Matthew Perryről

1. Matthew Perry az óvodában elvesztette a középső ujja egy részét, miután a nagyapja véletlenül rácsukta az autó ajtaját Perry kezére. 

2. Édesanyja, Suzanne Marie Morrison kanadai újságíró, valamint a jelenlegi kanadai miniszterelnök, Pierre Trudeau egykori sajtótitkára. 

3. Gyermekkorában Matthew Perry élénken érdeklődött a tenisz iránt, és a juniorok között első számú játékos lett. Több interjújában is elmondta, hogy megpróbált az Egyesült Államokban játszani, de a tehetsége ehhez nem volt elég. 

4. 1995-1996 között Matthew Perry Julia Roberts színésznővel járt, 2003-ban Lauren Graham, majd 2006-tól 2012-ig Lizzy Caplan színésznővel. 

5. 2013 májusában Perry a Fehér Ház Nemzeti Kábítószer-ellenőrzési Politikai Hivatalától megkapta a Gyógyulás bajnoka díjat, majd megnyitotta a The Perry House-t, amely a kaliforniai Malibuban lévő villájában található. 

6. Amikor meghallgatáson volt Chandler Muriel Bing szerepére, Matthew Perrynek nem volt szüksége forgatókönyvre, mert kívülről tudta a pilot epizód szövegét, mivel a meghallgatás előtt ő maga is segített barátjának ugyanebben a szerepben. 

7. Mielőtt a rivaldafénybe emelkedett volna, komoly drog- és alkoholfüggőséggel küzdött. Perry még rehabilitációs központba is bekerült, hogy leküzdje ezt a súlyos problémát. A színész később tisztázta, hogy ez nem befolyásolta különösebben a sorozatot, azonban gyakran előfordult, hogy szörnyű másnapossággal érkezett a forgatásra. 

8. Matthew Perry szellemessége annyira legendás, hogy még a rendezők is gyakran használták az ő gegjeit, valamint javaslatait a sorozatban, és ő volt a Jóbarátok egyetlen szereplője, akinek megengedték, hogy együtt üljön az írókkal. 

9. A Jóbarátok 2002-ben Emmy-jelölést hozott neki a Legjobb főszereplő vígjátéksorozatban kategóriában. Matt LeBlanc is versenyben volt, de Ray Romanóval szemben alulmaradt. 

10. Amikor Perry először került a People magazin címlapjára, egy példányt elküldött egyik régi tanárának, akit Dr. Webnek hívtak, és aki egyszer azt mondta, hogy soha nem fog elérni semmit, ha folyton csak viccelődik.

A Google kutatói a pulzus mérésére használnak a mindenki otthonában megtalálható és a boltok polcairól leemelhető fejhallgatót. A Google kutatóinak tanulmányában azt mondják, hogy egy meglévő zajszűrő fejhallgatókat használták fel a pulzusméréshez, pusztán a fejhallgató szoftverének szoftverfrissítésével.

A hordható technológiákban, így például az okosórákban vagy a vezeték nélküli, aktív zajszűrős (ANC) fülhallgatókban alkalmazott tipikus pulzusmérés legalább részben a fotopletizmográfiára (PPG) támaszkodik, amely fényimpulzusokat használ a vér aktivitásának mérésére. Ez általában jól működik, de megvannak a maga korlátai. A Google tudósai az új kutatási blogjukban azt írták, hogy kipróbáltak egy másik megközelítést, az audiopletizmográfiát (APG), amely ultrahangot használ a pulzusszám mérésére. Mindezt pedig a boltban kapható aktív zajszűrős (ANC) fülhallgatókkal és egy szoftverfrissítéssel valósították meg.

A trükk abban rejlik, hogy egy alacsony intenzitású ultrahang jelet veretnek vissza a hallójárat belsejéről, és az ANC működését segítő apró mikrofon segítségével érzékeli a bőrfelület rezgését, ahogy a szív a vért pumpálja az erekben. A blog szerint a technika még a fejhallgató rossz fizikai hangszigetelése, a viselőik eltérő hallójáratmérete vagy sötétebb bőrszín mellett is "rugalmas" volt. Ez utóbbi figyelemre méltó, mivel a pulzusszám pontossága sötétebb természetes bőrtónusok vagy tetoválások problémát jelentenek az okosórák és más viselhető eszközök esetében.

A Google kutatói azt is megállapították, hogy az ultrahangos megközelítés akkor is jól működött, amikor zene szólt, de elmondták, hogy zajos környezetben és mozgás közben már problémák jelentkeztek. Úgy találták azonban, hogy ezeket a problémákat több frekvencia alkalmazásával és a pontosabb jelszűréssel t lehet hidalni.

A kutatók a kereskedelmi forgalomban kapható fülhallgatók mellett célzottan készített prototípusokat is használtak a mikrofon elhelyezési hatásainak tesztelésére. A kutatást 153 résztvevő bevonásával végezték el.

A pulzusmérő fejhallgatók már egy ideje léteznek, de ezek a PPG megközelítést használják, és nagyon érzékenyek lehetnek az intenzív mozgásra vagy a rossz illeszkedésre.

Bár ez csak egy tanulmány, és nem jelenti azt, hogy a Google hamarosan olyan fejhallgatót ad ki, mely az ultrahangos módszerrel pulzust mér. Mégis, ez utal a cég egyre nagyobb erőfeszítéseire a hordozható technológiák területén.

Ha részleteiben is szeretné megismerni a Google tanulmányát, letöltheti a Google oldaláról.

A gyorséttermi ételek szuperfeldolgozottak, efelől semmi kétség. Ételeik kapcsán kijelenthetjük ezt az univerzális igazságot, melyet mindannyian elfogadunk. Ki nem érezte még a vágyat egy McDonald’s mellett elsétálva az onnan áradó ínycsiklandó illatok által?  Mivel a gyorséttermek a Frankenstein-féle élelmiszertudomány élvonalába tartoznak, ez azt jelenti, hogy a nagy gyorséttermi láncok ételeinek minden eleme valamilyen kémiai szörnyetegnek kell lennie igaz? Azt gondolhatnánk, hogy még a McDonald's sült krumplija is - bármennyire is tagadhatatlanul finom - valószínűleg nem friss krumpliból készül, hanem valami furcsa krumplipüré keverékéből. De valójában nem ez a helyzet. Bár a McDonald's sült krumplija nem éppen a helyszínen, minden nap frissen vágott krumpliból készül, de nem is az élelmiszer mérnökök (igen, van ilyen) által tervezett rémálom ételek furcsa keverékéből. Akárcsak a rózsaszín nyálkás Chicken McNuggets mítoszában, a McDonald's sült krumpliban sincs burgonyapép. Igazi, egész burgonyából készülnek, és így előkészítetten szállítják az éttermekbe őket. Persze, a McDonald's sült krumplihoz más hozzávalókat is hozzáadnak, de a lényeg az, hogy valódi burgonyából készül.

A McDonald's sült krumpli burgonyából készül

A TikToker @chefmikeharacz a McDonald's egykori vállalati séfje, aki azzal lett nagymenő az interneten, hogy gyakran válaszol a McDonald’s ételeivel kapcsán feltett kérdésekre. Nemrég válaszolt arra a konkrét kérdésre is, mely a cég sült krumplijára vonatkozott, és arra, hogy burgonyapépből vagy valódi burgonyából készül-e.

Haracz szerint a vállalat valódi burgonyát használ (országonként különböző típust, de egyező tulajdonságokkal), amelyet egy sültkrumpli alapanyag gyártóhoz szállítanak. A krumplikat ezután megmossák és gőzzel hámozzák, majd a dolgozók kivágják a csúnya barna foltokat. Ezután egy un. ágyúba lövik őket.

Igen, ágyúba. A krumpliágyú egy pengékkel teli sültkrumpli előállító cső, amelyen a krumplikat nagy sebességgel átlövik, és így kapják meg a klasszikus, már ismert sültkrumpliformát. A sült krumplit ezután blansírozzák, szárítják, és elősütik, majd lefagyasztják, és elküldik a McDonald's éttermeibe. A sült krumplivá válás utolsó állomását az étteremben, az un. deep fry sütőben sütik meg. Így készül a McDonald's sült krumpli.

A McDonald's a szabványosításról szól

A McDonald's több évtizedes sikerének titka sok tekintetben a szabványosításhoz köthető. Ez egy olyan cég, aki nagyon komolyan veszi az egységes megjelenést, ételeket, gyakorlatot és eredményeket.

Bár a McDonald’s éttermek franchise rendszerben működve kaphatnak némi mozgásteret olyan dolgokban, mint például az árképzés, de az előírás az, hogy mindegyik McDonald's-ban az ételek íze pontosan ugyanolyan legyen. A cégnek a részletekre fordított figyelme néha túlzásnak tűnhet, de az eredmények magukért beszélnek.

Csábító lehet azt hinni, hogy a gyorséttermek mindenhol feldolgozott rémálom-ételeket árulnak, és ez talán sok esetben így is van. De a McDonald's sült krumplija esetében legalább biztosak lehetünk benne, hogy valódi burgonyát eszünk.

Bár egyszerűséget és válaszokat ígért a low-code szoftver fejlesztési megközelítés, ez inkább olyan illúzió, mint annak idején a 3D televízió volt. Nagy ígéret a valódi értékteremtésre, elbukó megvalósítás. Az utóbbi egy év tapasztalatai alapján állítom, hogy ma Magyarországon a low-code rendszerekkel valós, jól működő informatikai rendszereket nem lehet és nem is érdemes megvalósítani.

Könnyű belefeledkezni a low-code no-code megoldások iránti lelkesedésbe, különösen az egyszerűség és a felhasználóbarát felületek csábító ígéretébe. Ezeket a megoldásokat az informatikai készségek hiányra adott válaszként tálalták nekünk, amivel lehetővé teszik a programozói készségekkel nem rendelkező felhasználók számára, hogy működő alkalmazásokat hozzanak létre anélkül, hogy egyetlen sor kódot kellene írniuk. Ezeknek az eszközöknek a tényleges hatékonysága azonban a felhasználók számára gyakran inkább illúzió, mintsem gyökeres változást hozó technológia, különösen, ha az ezzel párhuzamosan fejlődőprogramozási trendek és eszközök összefüggésében vizsgáljuk.

A low-code csábító egyszerűsége

A low-code platformok tagadhatatlanul vonzóak, különösen azon cég- és IT vezetők számára, akik arra vágynak, hogy szervezői és fejlesztői csapataik erőforrásait és agilitását felszabadítsák a normál szoftverfejlesztési folyamatok alól, lehetővé téve a gyors alkalmazásfejlesztést. A varázslatos ígéretekben megszűnik a programozói tudás szükségessége, felszabadulnak az IT erőforrások és a szervezeten belül lehetővé válik a bárki általi szoftver kivitelezés. Ez az ígéret bármely kis. vagy nagyvállalat számára jelentős előnnyel kecsegtet.

Ugyanilyen vonzó a low-code megoldások felmagasztalt költséghatékonysága is. A tapasztalt programozóktól való függés csökkentésével - akik költségesebbek és nehezebb őket megtartani - ezek a platformok jelentősen munkaerő költségcsökkentést ígérnek. Emellett számos alacsony kódú platform beépített skálázhatóságot kínál, lehetővé téve az alkalmazások számára, hogy a felhasználói bázis növekedésével megnövekedett terhelést kezeljék.

Középpontban a low-code-dal kapcsolatos félreértés

A valóság az, hogy sok low-code megoldás a szoftverfejlesztés alapvető félreértését mutatják meg, összemossák a programozási nyelv szintaxisának megértése jelentette kihívást a hatékony alkalmazási logika megtervezésének kihívásával. A programozási nyelvek csak eszközök, szintaxisuk csupán a megoldások kifejezőeszköze. A szoftverfejlesztés igazi lényege a problémamegoldásban rejlik, az alkalmazás igényeit hatékonyan kielégítő algoritmusok, adatstruktúrák és interfészek kialakításában.

A low-code (pláne a no-code) megoldások a szoftverfejlesztés grafikus felhasználói felület (GUI) révén történő egyszerűsítésére törekedve a szintaxis helyébe lépnek, anélkül, hogy szükségszerűen egyszerűsítenék a robusztus alkalmazások tervezésének alapvető kihívását. Ez a megközelítés több hátrányt is bevezet, miközben nem enyhíti a szoftverkészítés valódi összetettségét, ami végső soron negatív hatással van a fejlesztő csapat azon képességére, hogy valódi értéket szállítson.

A low-code megoldások buktatói

A low-code megoldások gyakran küzdenek a korlátozott testreszabhatósággal, és gyakran nem tudnak megfelelni a speciális, összetett vagy egyedi üzleti követelményeknek. Ebből fakad a low-code rendszerek legnagyobb problémája, hogy a speciális igények kielégítésére alkalmatlanok. A gyakorlatban kizárólag speciális igények merülnek fel a cégek részéről, a low-code rendszereket megoldhatatlan problémák elé állítva és végül a megszokott fejlesztési irányba kényszerítve őket. Ezzel nem, hogy költséget csökkentünk, de megduplázzuk azt. A szállítóhoz való kötöttség kockázata egy másik jelentős hátrány, amely a felhasználókat potenciálisan falhoz állítja és cserben hagyja, ha a funkciók kínálatában változások történnek, vagy ha a szállító bezárja a boltot. Első kézből származó tapasztalatom van ezekkel az eseményekkel kapcsolatban, és a csapat számára az eredmény meglehetősen katasztrofális. Súlyos problémákat és hosszú ideig tartó alacsony termelékenységet kell elszenvedniük.

Aztán ott van még a teljesítmény és a hatékonyság kérdése is. A low-code platformokon fejlesztett alkalmazások nem olyan hatékonyak, mint a hagyományos fejlesztéssel készültek, különösen a nagy, összetett alkalmazások esetében.

Az egyszerűség ígérete gyakran a váratlanul összetett valóság problematikájához vezet. Míg a low-code platformok a nagyon egyszerű alkalmazások létrehozásában jeleskednek, a bonyolultabb forgatókönyvek esetén gyakran alulmaradnak. Ez utóbbi kihívás jellemzően csak fokozódik, ha az eszközöket olyanok használják, akiknek kevesebb tapasztalatuk van az összetett rendszerek fejlesztésében.

A legújabb trendek alternatív megközelítése

A fentiekben bemutatott kihívások miatt a low-code megoldások értéke tovább csökken a kódkönyvtárak és keretrendszerek folyamatos elterjedésével, amelyek szinte minden elképzelhető felhasználási esetre alkalmasak. Gondoljunk csak az olyan keretrendszerekre, mint a Next.js és a Nitric, vagy az olyan platformokra, mint a Supabase és a Vercel. Ezek az újabb fejlesztőközpontú eszközök gyakran produktívabbak, mint low-code társaik, és az így létrejövő alkalmazásokat minden bizonnyal sokkal jövőállóbbá teszik.

Ezek a megoldások alternatív megközelítést alkalmaznak a szoftverfejlesztésben és így a cég eredményességének növelésében. Egyszerűsítik a fejlesztők munkafolyamatait, és fenntartják a hagyományos kódolásban rejlő rugalmasságot, ahelyett, hogy low-code alternatívákkal helyettesítenék. Ezáltal nyitva marad az ajtó a testre szabás, az alkalmazkodóképesség és a komplexitás előtt, amelyet a low-code megoldások gyakran nehezen tudnak befogadni és megvalósítani, miközben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező fejlesztőcsapatok kevesebb kóddal többet érhetnek el.

A fejlesztőcsapatok a fejlesztőközpontú keretrendszerekkel és eszközökkel könnyebben dolgoznak, ezek élvezetesebb fejlesztői élményt nyújtanak, szélesebb közösségi támogatással. Ez motiválja a fejlesztőcsapatokat arra, hogy olyan készségeket tanuljanak és bővítsék tudásukat, ezzel a személyes és csapat célok megvalósítását szolgálva.

Minek hát a low-code fejlesztés?

Ez csak egy divat, méghozzá nem a legjobb. A low-code megoldások, bár a szoftverfejlesztés demokratizálását ígérik, mégis számos korlátozással és potenciális hátránnyal járnak. Egyes esetekben alapvető félreértés, hogy a programozási szintaxist egyenlővé teszik a szoftverfejlesztés valódi kihívásaival: a problémamegoldással és az alkalmazás tervezésével.

Ráadásul az átfogó kódkönyvtárak és fejlesztőbarát keretrendszerek megjelenése megkérdőjelezi a low-code eszközök relevanciáját. Azáltal, hogy ezek a modern megoldások lehetővé teszik a fejlesztők számára, és a rugalmasság megőrzése mellett racionalizálják a munkafolyamatokat, a szoftverfejlesztés jövőbiztosabb megközelítését kínálják.

Azt kívánom, hogy álmom rólad valóra váljon, /
Melyben hagytad, hogy mosolyod rám szálljon, /
És engem teljes erővel, mellbe vágjon. /

Ez az érzés amire régóta vártam, /
Ne hagyd abba, szélesre tártam, /
Legyél te minden vágyam! /
 
Hagyd, hogy az életem a miénk legyen, /
Kezemet válladra rátegyem, /
És ne tudjam mi legyen! /
 
De hirtelen meglátom a napot, /
Az álom elszállt és ott hagyott, /
Nem tudom mit tegyek! /
 
Bárcsak valóra válna ez az álom, /
Ez az álmom rólad és rólam, /
Felcsendül még ez a szólam! /

Amióta a műanyag szívószálak forgalmazása és így használata is be van tiltva az Európai Unió területén, azóta jellemzően minden étteremben és szórakozóhelyen papír szívószállal kapjuk italunkat. Ha otthon használunk szívószálat, oda is jellemzően csak papírból készültet tudunk venni. Aki valaha is használt papír szívószálat (a papír poharakról már nem is beszélve), az jól tudja milyen bosszantó ez a pár perc alatt elázó és így használhatatlanná váló alkalmatosság. És egy kis ráadásként még mérgező anyagokat is tartalmaz.

Egy új európai tanulmány megállapította, hogy az úgynevezett környezetbarát papír szívószálak 90%-a soha le nem bomló vegyi anyagokat tartalmaz, olyan vegyületeket, amelyek nem - vagy alig - bomlanak le, és felhalmozódhatnak a szervezetünkben, egészségügyi problémákhoz vezetve. Ezek a megállapítások összhangban vannak egy nemrégiben készült amerikai tanulmány eredményeivel is.

A soha le nem bomló vegyi anyagok egy több mint 12 000 vegyi anyagból álló csoportot jelölnek, hivatalosabb nevén a poli- és perfluoralkil-anyagokat, de könnyebben megjegyezhetjük, ha egyszerűen csak PFAS-nek hívjuk őket. A PFAS-ek alig vagy egyáltalán nem bomlanak le a természetben vagy a szervezetünkben. Ezért hívjuk soha le nem bomlóknak őket.

Az emberek főként az élelmiszereken és az ivóvízen keresztül vannak kitéve a PFAS-eknek. Ezenkívül számos élelmiszer-csomagolóanyag és műanyag zacskó is tartalmaz ilyen anyagokat, amelyek így átkerülnek az általunk elfogyasztott élelmiszerekbe. Mivel egy 2021-es amerikai tanulmány szerint a PFAS jelen van a növényi alapú ivószálakban, ezért belgiumi kutatók különböző anyagokból készült szívószálakat elemeztek, hogy kiderítsék, ugyanez igaz-e Európában is.

A kutatók 39 különböző márkájú, papírból, üvegből, bambuszból, rozsdamentes acélból és műanyagból készült szívószálat vizsgáltak, és 29 különböző PFAS vegyületet elemeztek.

A vizsgált márkák többsége (69%-a) tartalmazott PFAS-t, összesen 18 különböző fajtát. A legnagyobb előfordulásban a papír szívószálak tartalmaztak PFAS-t, ezekben a vizsgált márkák 90%-ának esetében mutatták ki, bár igen változó koncentrációban. A leggyakrabban a perfluoroktánsavat (PFOA) mutatták ki, amely magas koleszterinszinthez, csökkent immunválaszhoz, pajzsmirigybetegségekhez, valamint a vese- és hererák kialakulásának növekedéséhez köthető vegyület. Ezt az anyagot nem véletlenül tiltották be 2020-ban világszert. Ugyancsak kimutatták a trifluor-ecetsavat (TFA) és a trifluor-metánszulfonsavat (TFMS), ultra-rövid láncú PFAS-okat, amelyek jól oldódnak a vízben, és így a szívószálakból az italokba kerülhetnek.

A bambusz szívószálak alig valamivel teljesítettek jobban, mint a papír szívószálak, a vizsgált márkák 80%-ában találtak PFAS-t. A műanyag szívószálak 75%-ában és az üvegből készült szívószálak 40%-ában találtak ilyen vegyi anyagokat. A PFAS-t a vizsgált acél szívószálak egyikében sem mutatták ki.

A növényi alapanyagokból, például papírból és bambuszból készült szívószálakat gyakran úgy reklámozzák, hogy fenntarthatóbbak és környezetbarátabbak, mint a műanyagból készültek. A PFAS jelenléte ezekben a szívószálakban azonban azt jelenti, hogy ez nem igaz.

Bár a PFAS-koncentráció alacsony volt a vizsgált szívószálakban, de ezekkel az anyagokkal a probléma az, hogy bioakkumulatívak. Ez azt jelenti, hogy idővel felhalmozódnak, mivel felszívódnak a szervezetben, de ott folyamatosan felgyűlve soha nem ürülnek ki. A PFAS kis mennyiségei, bár önmagukban nem károsak, hozzáadódhatnak a szervezetben már jelen lévő vegyi terheléshez.

A kutatók szerint bár a tanulmány nem vizsgálta, hogy a PFAS-okat hozzáadták-e a szívószálakhoz, vagy szennyeződés - például a talajból, amelyben a növényi alapú anyagokat termesztik - eredménye, a vegyi anyagok jelenléte szinte minden márkájú papírszívószálban azt jelenti, hogy a PFAS-okat vízlepergető bevonatként használták. A papír szívószál tehát igen megtévesztő elnevezés egy olyan termék esetében, mely káros műanyaggal van bevonva belülről. A tanulmány azt sem vizsgálta, hogy a PFAS-ok kiszivárogtak-e a szívószálakból a folyadékba, amelyben ültek.

A PFAS jelenléte a papír és bambusz szívószálakban azt mutatja, hogy ezek biológiailag nem bomlanak le. A rozsdamentes acél szívószálakban nem mutattak ki PFAS-t, ezért azt tanácsolják a kutatók a fogyasztóknak, hogy ezt a típusú szívószálat használják - vagy egyszerűen csak kerüljék a szívószálak használatát.