Ma éjjel / 
Extázisban fürdünk / 
Felgyújtjuk a várost / 
Fényesebben ragyogunk, mint a nap! / 

Holnap / 
Sötétben fekszünk / 
Éljük a semmit / 
Sötétségben várunk, amíg fáj / 

Tegnap / 
Bánatosan néztünk / 
Vártuk a megváltást / 
Valaki mentsen meg már! 

Őszintének kell lenni és kimondani, a világ vége a jövőnk kezdete. Jelenleg tévúton járunk, de nem úgy, ahogy gondolnánk.

Közjáték

Nemrégiben kiszaladtam a mellettünk található kis boltba, hogy megvegyem a napi energia ital adagomat. Erre felé elég hideg van éppen (na nem az az Északi sarki hideg, hanem úgy közepesen, +8 C fok ami 46 fok Fahrenheit in retarded units). Hát mondom most erre a kis távolságra minek vegyek fel bármit is, a szokásos, egyetlen rövid ujjú pólómban kiszaladtam (igen, nadrág is volt rajtam). A lépcsőház előtt két idősebb néni beszélgetett. Rám néz a vagányabb néni és azt mondja nekem, „Fiatalember, hideg van így meg fog fázni!” Udvariasan megköszöntem szépen, hogy aggódik és mondtam, hogy nyugodjon meg csak ide megyek, 10 lépés az egész.

Ez a kis közjáték szöget ütött a fejembe, hogy vajon egy idegen miért aggódik értem? Miért nem mindegy neki mi van velem? Az emberek összetartanak, hogy előrébb jussanak, ezért nem mindegy mi van a másik emberel. Ősi ösztön ez, sikerünk kulcsa. De mi végre tart az össze az emberiség, mi lehet a cél?

Hova hát

Az emberi faj küldetése az, mint ami minden más állatfajé: a fajok közti versenyben a felülkerekedés, a szaporodás és terjeszkedés. Én messzebbre tekintve kiegészíteném azzal, hogy a feladatunk az, hogy létrehozzuk az értelem kritikus tömegét a világegyetemben, ezáltal lehetővé téve az új szintre lépést. Az emberi faj képes a Világegyetem meghódítására, ebben egészen biztos vagyok.

Nehéz persze a napi problémák és konfliktusok mellett messzire tekinteni, de érdemes hátrébb lépni, és megnézni, hogy ma a Föld nevű bolygón, az emberi társadalomban milyen folyamatok zajlanak.

Jelenleg nagyon csúnyán pazaroljuk az erőforrásainkat, ez jól látható tény. De én egyáltalán nem a szemmel látható pazarlásra gondolok. Szinte mindenki rávágja erre, hogy igen ez mind az erőnk elvesztegetése: a kőolaj tartalékok felélése, a fejlett társadalmak hedonista életmódja, az eső erdők irtása, a háborúk és a végtelenségig sorolhatnánk.

De én nem erre gondoltam, én mindezeket nem tartom pazarlásnak, ezek mind a környezetünk átalakításával kapcsolatos következmények. Nem, ezeket nem tartom pazarlásnak, hanem serkentő tényezőknek.

Hozzá tartozik ehhez, hogy az ember a Földön „A” domináns állatfaj és mint állatfaj, a természet része. Minden, amit ez a különös állatfaj, az ember tesz, épít, létrehoz és rombol, mindaz természetes. Ebből fakadóan rossz megközelítésnek tartom, hogy az ember által létrehozott környezetet mesterségesnek tituláljuk és megvetően beszéljünk róla, mint ami valami kárára jött létre.

A történelem tanulmányozása során megfigyelhetjük, hogy kiemelkedő technológiai ugrások és társadalmi előre lépések mindig élessé váló kényszerhelyzetek során születnek meg. A túlélési ösztönünk motivál és találékonnyá tesz minket. Csak a kiélezett helyzetekben születnek nagy megoldások.

Az értelem csodája

Mit értek én tehát erőforrásaink pazarlása alatt? A szépen fejlett majomparádét, amit kialakítottunk magunkban, magunk körül. A sekélyes, emberi értelmet elpazarló eszmék, izmusok és szertartások, ezek a legfőbb pusztító erők. Ezek mind-mind gátolják a fejlődésünket, nem az emberi adottságok hasznosítását, hanem azok decentralizálást rejtik magukban. És még csak fel sem fogják, mit okoznak vele.

Hogy is értem ezt? Noha a vallások és politikai eszmék károkozása is hatalmas (ám ezek mind a fejlődést, haladást szolgálják), de én nem kizárólag erről beszélek.

Nos, én a pusztító, erőforrás pazarló majomparádénak főként a túlzó klíma-, környezet- és állatvédelmet, a veg(eter)anizmust a félelemkeltő glutén-, laktóz-mentes étrendek terjesztését tartom, hogy már a rettentő paleo étrendről, az asztrológiáról és a homeopátiáról már ne is beszéljünk. Ezek haszna eltörpül az emberi értelem építésében okozott kára mellett. Én ezeket nevezem sekélyes, emberi értelmet elpazarló eszméknek és szertartásoknak.

Az értelem, az elme hatalmának nagy tisztelője vagyok. Úgy tartom, hogy az értelem fonja át a Világegyetemet, és a mindent mindennel összekötő filum működtetője (erről később).

Gondoljunk csak bele, milyen ritka az ember és emiatt milyen értékes. A jelenlegi becslések szerint az Univerzumunkban nagyjából talán 1012 számú galaxis található, a galaxisokban egyenként átlagosan olyan 1012 számú csillaggal. Összesen tehát a Világegyetemben (a látható területén legalábbis és becslésekre hagyatkozva) nagyjából talán 1024 számú csillag található. Ez a szám leírva így néz ki: 1.000.000.000.000.000.000.000.000. Csillag.

Az emberi faj képviselőiből a mai napon kb. 7.600.000.000 egyed él ma (2017. novembere) a Földön.

Egy egyszerű osztással megkaphatjuk, hogy minden egyes emberre nagyjából 1013 csillag jut. Minden emberre 10.000.000.000.000 csillag jut. 10 billió csillag emberenként, hatalmas elképesztő szám. És jól mutatja az emberi elme ritkaságát. Minden egyes ember kincs a világegyetemben.

A bajok forrásai

Bár felsoroltam néhány példát a majomparádéból, de csak a példa kedvéért kiemeltem néhányat, és leírom mi velük a probléma.

Veg(eter)anizmus

Az ember húst is evő állatfaj, ha az őseink fújoznak és nem esznek húst, akkor nem fejlődik ki az emberi agy. Hogyan juthattunk oda, hogy képesek vagyunk fújolni azt, ami minket emberré tett?

A húsfeldolgozás és -fogyasztás nem csak természetes volt az ember számára, de teljesen lehetséges, hogy a bőséges mennyiségű állati fehérjét tartalmazó korai étrend nélkül nem is lettünk volna emberek - legalábbis nem azok a modern, beszédkészséggel rendelkező, intelligens emberek, akik vagyunk.

Körülbelül 2,6 millió évvel ezelőtt vált a hús először az ember előtti étrend jelentős részévé, és ha az Australopithecusnak lett volna homlokára csapni valója, akkor bizonyára azt tette volna. Növényevőnek lenni könnyű volt - a gyümölcsök és zöldségek végül is nem futamodnak meg. De nem is borzasztóan kalóriadúsak. Jobb alternatívát jelentettek az úgynevezett földalatti raktározószervek - a gyökérfélék, mint a cékla, a jamgyökér és a burgonya. Ezek nagyobb tápértékkel bírnak, de nem túl ízletesek - legalábbis nyersen nem -, és nagyon nehéz rágni őket. Az ősembereknek, akik elegendő gyökérfélét ettek az életben maradáshoz, évente akár 15 millió "rágási cikluson" is át kellett esniük.

Ez az a pont, ahol a hús belépett - és futott, sietett -, hogy megmentse a helyzetet. Az elejtett, majd szeleteléssel, darálással vagy pelyhesítéssel elkészített zsákmány sokkal kalóriadúsabb ételt biztosít, sokkal kevesebb rágással, mint a gyökérfélék, ami összességében növeli a tápanyagszintet.

Homeopátia

A homeopátia nem hatékony mód egyetlen betegség kezelésére sem.

Ezen alternatív gyógymód használói úgy vélik, hogy a betegséghez hasonló tüneteket kiváltó szerek kicsiny adagokban kezelhetik a betegségeket. Ezeket a szereket vízben vagy alkoholban hígítva, megőrzi az eredeti szer tulajdonságait a kapott oldat, amely így a szervezetben elindítja a gyógyítás folyamatát. 

A homeopátiás termékek ásványi anyagokból, növényi anyagokból és számos más forrásból készülnek. Ha az eredeti anyag oldható, egy részét kilenc vagy kilencvenkilenc rész desztillált vízzel és/vagy alkohollal hígítják, és erőteljesen összerázzák (szukcesszálják); ha nem oldható, finomra őrlik és hasonló arányban porított laktózzal (tejcukorral) porítják. A hígított gyógyszer egy részét ezután tovább hígítják, és a folyamatot addig ismétlik, amíg a kívánt koncentrációt (esetünkben higítást) el nem érik. Az 1-től 10-ig terjedő hígításokat római számmal, X-szel jelöljük (1X = 1/10, 3X = 1/1 000, 6X = 1/1 000 000). Hasonlóképpen, az 1-től 100-ig terjedő hígításokat a C római számmal jelöljük (1C = 1/100, 3C = 1/1 000 000 stb.). A legtöbb jogorvoslat manapság 6X és 30X között mozog, de 30C vagy ennél több termék is forgalomba kerül.

A 30X hígítás azt jelenti, hogy az eredeti anyagot 1.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000 alkalommal hígították fel. Feltételezve, hogy egy köbcentiméter víz 15 cseppet tartalmaz, ez a szám nagyobb, mint az a vízcseppek száma, amely egy, a Föld méretének több mint 50-szeresét kitevő edényt töltene meg. Képzeljük el, hogy egy ilyen edénybe egy csepp vörös festéket helyezünk úgy, hogy az egyenletesen eloszlik. A homeopátia "végtelenség törvénye" egyenértékű azzal, hogy minden vízcsepp, amelyet később kiveszünk ebből a tartályból, a vörös szín esszenciájával fog rendelkezni. Dr. Robert L. Park, egy neves fizikus, aki az Amerikai Fizikai Társaság ügyvezető igazgatója, megjegyezte, hogy mivel egy oldatban lévő anyag legkisebb mennyisége egy molekula, egy 30C oldatban az eredeti anyag legalább egy molekulájának legalább 1.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000 vízmolekulában kell feloldódnia. Ehhez a Föld méretének több mint 30.000.000.000.000-szeresét meghaladó méretű tartályra lenne szükség.

Elképesztő baromság az egész! A homeopátiás receptek egy kis átköltéssel a következőképpen hangzanának: végy néhány szót a tudományból, kicsivel többet a keleti filozófiákból, fűszerezd meg az egészet egy csipet asztrológiával, rázd őket jól össze, és az így kapott mondatokat használd meggyőző erőként. A hatás fokozása végett vegyél fel egy fehér köpenyt, és ha van, akassz a nyakadba még egy fonendoszkópot is.

Persze ez azért nem egy teljes tudományos cáfolata a homeopátiának, de a hülyeség magas szintje miatt kaptam kedvet foglalkozni vele.

Asztrológia

Az asztrológia nem túl tudományos módja az élet kérdéseinek megválaszolására. Bár az asztrológusok igyekeznek megmagyarázni a természeti világot, általában nem próbálják meg kritikusan értékelni, hogy ezek a magyarázatok érvényesek-e - pedig ez a tudomány egyik legfontosabb része. A tudósok közössége a természeti világból származó bizonyítékok alapján értékeli az elképzeléseit, és elveti vagy módosítja ezeket az elképzeléseket, ha a bizonyítékok nem támasztják alá azokat. Az asztrológusok nem ugyanilyen kritikus szemlélettel tekintenek a saját asztrológiai elképzeléseikre.

Tudom, hogyha a környezetvédelem, homeopátia és a már felsorolt majomságok helyett a fejlesztésre, környezetátalakításra és a technológia kiterjesztésére fordítjuk energiáinkat, akkor nagyon gyors expanziót lehet elérni, kijuttatni az emberiséget a világegyetembe, terjedni, sokasodni és létrehozni az értelem kritikus tömegét, új szintre juttatni az emberiséget. Halhatatlan, a környezetétét atomi szinten és azon túl módosító lények leszünk. Bárki érezheti a jelenlétü(n)ket aki kicsit is odafigyel.

Kényszerhelyzet

Kritikus helyzetek sorozata kell ahhoz, hogy az emberiség fejlődése töretlen legyen. Ezt a magas eszmékkel, túlgondolt szertartásokkal jelenleg erősen gátoljuk.

A fennmaradást és a terjeszkedést pedig kizárólag a technológia segítségével lehet elérni. A jelenlegi problémák fő okozóit és az azokból fakadó gondok mind egy szálig megoldhatók a technológiával.

Nézzük csak az éhezést vagy az energiaforrások feletti folyamatos politikai és katonai harcot. A biotechnológia segítségével az élelmezés megoldható lenne már most a teljes emberiség, de még a növekvő népesség számára is, ha nem lennének buta korlátozó eszmék (pl. GMO tiltása) ezzel kapcsolatban. Ugyanilyen egyszerűen megoldható az energiaigény okozta problémarendszer is, rövid időn belül megfelelő mennyiségű, sőt annál is több energia lenne előállítható fenntartható módon, ha nem másra pazarolnánk erőforrásainkat.

Ha megmentjük a Földet, az emberi faj kipusztul. Semmi sem fogja az emberiséget arra kényszeríteni, hogy új megoldásokat hozzon létre, amivel ki tud szabadulni, kijutni a világegyetembe. A Földnek szükségszerűen pusztulnia kell ahhoz, hogy az emberiség elhagyja a bölcsőjét, ez az emberi természetből fakad.

Természetesen fenntartom, hogy ez csak az én véleményem, és nincsen általánosan kinyilatkoztatott igazság, mindenki máshogy látja a világot. Sőt tovább megyek, mindenki máshogy is érzékeli ezért, a valóság érzékelésünk is más.

És mégis. Őszintének kell lenni és kimondani. A világ vége a jövőnk kezdete!

1979-ben a McDonald's-nál egy viszonylag nagyobb probléma kerekedett. A kavarodás oka egy kis műanyag evőeszköz volt, amelynek egyik végén egy kanál volt, a másik végén pedig a cég neve és a híres McDonald’s-os ívek. Kanalak milliói voltak kihelyezve a cég éttermeiben szerte Amerikában, és a legtöbb ember rendeltetésszerűen használta őket - a kávé megkeverésére.

Mások azonban felfedeztek egy alternatív felhasználási módot: A kanalak kokain szippantására is kiválóan alkalmasak voltak.

A családbarát márka hírnevén eső folt az 1970-es években keletkezett, amikor a McDonald's-ban megforduló kábítószer-használók és -kereskedők észrevették, hogy a pici kávéskanalaikban elég por tud lenni egy erős szippantáshoz, és a 13 centiméteres  hosszúságuk pedig elég kicsi ahhoz, hogy elrejtsék őket későbbi használatra. (A PCP-rajongóknak ugyanez az ötletük támadt.) A drogkultúra még rövidítést is adott neki - "McSpoon"-nak nevezték el.

Ez a fajta gyakorlat talán az árnyékban maradhatott volna, ha nincs némi médiafigyelem. 1979 októberében Marcia Kramer újságcikkében részletesen beszámolt egy New York-i loftban tartott zártkörű partiról, ahol a vendégeket egy nagy, kokainnal teli, 20 McDonald's-kanállal kibélelt réz tál fogadta. Foghatták a kanalat, belemártogathatták a kupacba, és felszívhatták.

Nem sokkal később az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa meghallgatásokat tartott a kábítószer-kellékek árusításáról. A meghallgatások célja az volt, hogy a kábítószer-kereskedelemben elterjedt tárgyak szabad elérhetőségét visszaszorítsák azáltal, hogy olyan jogszabályokat vezetnek be, amelyek betiltják az eladásukat. Egy lobbicsoport, a Paraphernalia Trade Association aggódott amiatt, hogy a javasolt törvény - amelyet Model Drug Paraphernalia Actnek neveztek el - negatívan befolyásolhat olyan dolgokat, mint a marihuána pipák, amelyek önmagukban ártalmatlanok voltak. Az egyik meghallgatáson, amelyet Joseph Biden és Charles Mathias akkori szenátorok szerveztek, a PTA egyik szóvivője egy McDonald's-kanalat tartott a magasba, és azt sugallta, hogy az az ő definíciójuk szerint kábítószergyanús tárgynak minősül. A lényeg az volt, hogy bármit lehet "tiltottnak" tekinteni, és ennek szabályozása kényes terep.

Joyce Nalepka, a Szülők a Drogmentes Ifjúságért Országos Szülői Szövetség korábbi elnöke is részt vett a meghallgatáson, és úgy vélte, hogy a kanál bűnrészes a drogkérdésben. Feltárta a McSpoon hírhedt kettős életét, és aggodalmát fejezte ki a használat módja miatt. Nalepka úgy döntött, hogy felkeresi a McDonald's akkori elnökét, Edward Schmidtet, hátha ő tud valamit tenni az ügy érdekében.

"Mit akar tőlem?" Idézte fel Nalepka Schmidt válaszát.

"A kábítószerfogyasztás azt mutatja, hogy az önök apró, kanál alakú kávékeverőjét kokainos kanálként használják" - mondta Nalepka.

"Mit akar, mit tegyek?" – szólt a válasz.

"Holnap tanúskodom az amerikai szenátus előtt. Azt szeretném, ha azt mondaná, hogy áttervezik a kanalat, és megengedné, hogy visszamenjek a szenátusi meghallgatásra, és bejelentse, hogy nem akarja, hogy a cégét drogos kellékekkel hozzák összefüggésbe."

"Tudja, hogy 4500 üzletünk van?"

"Engem inkább az érdekel, hogy hány gyerekük van" - válaszolta Nalepka. "Megfontolná, hogy megtegye ezt értük, az én gyerekeimért és Amerika gyerekeiért?"

Schmidt kezdetben vonakodott - az összes éttermük kanalának lecserélése hatalmas költség lenne -, de Nalepka kitartó volt. Schmidt hamarosan bejelentette, hogy "a McDonald's vagy újra tervezi, vagy teljesen leállítja a terméket".

Schmidt szavaihoz híven a McSpoon-t hamarosan egy lapos kávékeverő váltotta fel. De így is maradt a McDonald's-nak felesleges kokainos kanálkája. A vállalat más országok éttermeibe irányította át őket, ami nem oldotta meg a problémát: ezúttal a dílerek kezdték újrahasznosítani őket heroin mérésére. A McSpoon-ok belföldön is felbukkantak, ahol a dílerek kötegenként adták el őket a vásárlóknak, hogy kényelmesen kokainozhassanak velük.

Végül a kanalak kínálata elapadt. A McSpoon 2005-ben rövid időre újra felbukkant a hírekben, amikor Tobias Wong és Ju$t Another Rich Kid, azaz Ken Courtney művészek bemutatták a Coke Spoon 02-t, egy aranyozott változatot, amely azt hivatott demonstrálni, hogy a társadalom hogyan tehet magáévá ártalmatlan tárgyakat. A McDonald's felszólító levelet küldött a művészeknek. Az apró kanáljuk hírhedté válását most már inkább elfelejtették volna.

Manapság a McSpoon gyűjtői darabbá vált, darabjáért az EBAY-en minimum 10.000,- Ft-ot kell fizetni.

Végtelenül unalmas volt a munkája.

Naprendszerről naprendszerre járva kellett feltérképeznie a Hivatal által kijelölt bolygók állapotát. Lakosság, geológia, fejlettség meg ilyenek. Aznap már a harmadik bolygót ellenőrizte. Az érzékelők minden alkalommal automatikusan felvették az adatokat, sokkal pontosabban mintha ő csinálta volna. Hiperűrugrás, psciteleport a bolygóra, érzékelő rendszer bekapcsol, megmér, kikapcsol, visszatér. És aztán elölről újra és újra és újra. Még az se vigasztalta, hogy a több millió másik Ellenőr se mulat jobban, ez már csak ilyen. Dög unalom az egész.

Az aznapi soron következő bolygó egészen megdöbbentette. A hiperérzékelőkre természetesen rá se nézett, mielőtt célba vette volna a helyet. Minek? Mindig ugyanazok az értékek jelentek meg agyába épített adatfogadó portálban. Felesleges munka lett volna, azt meg minden értelmes lény kerüli.

A lilán örvénylő felhőrendszerek, a poros és koszos légkör, a por mögül a szürkén felsejlő kopott kontinensek mind azt mutatták, hogy itt valaki valamit nagyon elszúrt. A civilizáció nyomai alig észrevehetően, de egyértelműen rajzolódtak ki a tájban. A valaha járművekkel teli utak, az egymással versenyző épületek és az alaposan átalakított táj mind-mind a valaha volt civilizáció dicsőségét mutatta. Olyan nagyon csodálni nem lehetett a dolgot, mert minden kopott és szürke volt, nem keltette fel az Ellenőrben a vágyat a részletes kutakodás iránt.

- Hát ezt a bolygót aztán teljesen felesleges volt felvenni a listára! – gondolta. Gondolatával megnyitotta a psciportált, belépett, majd kilépett a bolygó felszínére.

- Nincs itt semmi látnivaló. – mondta ki hangosan, ironikus felhanggal. Persze nem volt ott senki, hogy értékelje a humort, de végül is magunk értékeljük a legjobban saját vicceinket.

Szomorúan nézett körbe. Szürke az egész.

- Ennek nagyon nem így kéne ám kinéznie. – gondolta. Bárhová is vetődött eddig, ott nyugtató zöldet vagy illatos lilát látott, az adott ökoszférának megfelelően.

Ez meg szürke, kietlen, mérgező. Meg szürke, nagyon szürke.

Ahány bolygón eddig csak járt, a helyiek mindig rájöttek egy ponton, hogy vigyázniuk kell a helyre, ahol élnek, ami táplálja és levegőhöz juttatja őket. Ugyan kinek jutott volna eszébe a saját lakhelyét megmérgezni, elpusztítani saját környezetét? Maga a gondolat is borzongató, hogy ilyen elmebeteg társadalom valaha is létezhetett. A természetes az volt Galaxis szerte, hogy a civilizációk történelmében felbukkanó, saját környezetét szenvtelenül irtó, kizárólag a saját hasznát néző egyedek és társadalmi rétegek sorsa minden alkalommal rosszul végződött. A nap végén mindig a józan többség győzött és az adott bolygó tovább zöldelt vagy lilult, egyszóval virult. A szociálisan retardált, harácsoló népek egészen egyszerűen kihalnak, ez a dolgok rendje. Hihetetlen, hogy ez a bolygó mégis ide jutott, ide tudott jutni. Talán a genetikai kódjuk sérülhetett valami katasztrófa mentén, mert magától senki nem lehet ilyen hülye. Pedig olyan szög egyszerű a bolygónkat rendben tartani.

- Már-már érdekes ez az ügy – vetődött fel benne a gondolat.

– Érdemes lenne tanulmányozni egy ilyen elfajzott társadalmat. – Ezzel a lendülettel be is jegyezte javaslatát a Szociológia Kutató Intézet kommunikációs filóta hálózatába.

- Kutatásra javaslom! – Nem pazarolta a szavakat, ennyit bőven elégnek tartott leírni, a csatolt valóságképek magukért beszéltek.

- Mindegy, ez van – gondolta hangosan.

- Mit tehet az egyszerű hivatalnok? - ezek itt kinyírták magukat, slussz, passz.

- Mondjuk a központi csillaguk még egészen jó állapotban van, érdemes lenne hasznosítani – morfondírozott még egy sort. Kifutott az időből, indulni kellett.

Ötödik csápjával megvakarta középső vállát. Allergiás volt a hülyeségre, biztos a hely váltotta ki. Titokban örült, hogy nem kell látnia ilyen helyet többé. Elindult űrhajója felé, hogy minél hamarabb elhagyja ezt a szomorú helyet.

Most már örömmel várta a következő, normálisan unalmas bolygót.

Az ő dolga volt, hogy kivigye a szemetet. Erről ő és anyja másképpen vélekedett, természetesen a két álláspont igen távol esett egymástól.

- Saciii, mit csinálsz épp? – kiabált ki Anya a fürdőszobából. Épp egy forró vízzel teli kádban áztatta magát, itt töltődött a zűrös napja után.

- Tanulooook! – kiabálta vissza szobájából Saci, az ágyáról keresztben lecsúszva, tinédzser végtagjait keszekuszába rendezve, fejjel lefele lógva böngészve a Spotify-t. Úgy gondolta ez nem hazugság, hiszen éppen azt próbálta beállítani az appban, hogy hogyan rendezi betűsorrendbe a zenék címét úgy, hogy azok kezdőbetűje összeolvasva titkos üzenetet írjon ki. Titkos szerelmének.

- Na akkor pihenésképpen vidd le kérlek a szemetet! – kiabált Anya újra, elő véve zengő hangját. Amire Apa mindig azt mondta, hogy mondhat kemény mondatokat, fenyegetőnek szánt szavakkal, de akkor ne legyen ilyen szép és kedves a felhangja, mert így a büdös életben nem fog rá hallgatni. A gyerekek kiérzik a fenyegetés mögött megbúvó kedvességet és akkor annyi a kérésnek.

- Neeeeeeeeh – múzott fájdalmas hangon Saci, ahogy csak a bántalmat szenvedett kisborjúk tudnak, anyjuk hívására. Ennek a hangnak egy anya se tud ellenállni, ez mindig megtöri az anyukák akaratát és a kis borjúknak mindent megtesznek. Na ez az anyuka még mindig kitartott, fenyegetőnek szánt csendbe burkolódzva.

- Mindig mindent én csinálok! – horkant fel Saci, és az anyja felől áradó nagy csönd unszolására feltápászkodott. Gyűrött, rövidujjú, helyenként lyukas, kedvenc pizsamájában látványosan szenvedve felvette papucsát, megmarkolta a kikészített szemeteszsák fülét, kiment és becsapta az ajtót. Mindenkinek hallania kell a szenvedés mértékét, ez elkerülhetetlen volt.

Saci a folyóson hanyag eleganciával húzta végig a szemeteszsákot. A szemeteskukák nem voltak a helyükön, a gondnok kivitte őket a ház elé, hogy a reggeli szemetesjárat kiüríthesse. Így hát a szemetes kivitele nehezített pályára került, még egy ajtón ki kellett vinni.

- Micsoda megaláztatás. – gondolta Saci. Bedobta a szemetet a kukába és unott fejjel visszafordulva éppen lépett volna be a lépcsőházba, amikor a szeme sarkából meglátta. Egy jóember kifújva orrát összegyűrte és elhajította a taknyos zsebkendőjét.

- Fuh. – horkant fel Saci és odalépett az idegenhez, elállva útját.

- Jó estét kívánok! - köszönt rá a férfira.

- Elnézést, hogy zavarom, de véletlenül elhagyta a zsebkendőjét. – mondta a helyzethez mérten kedves hangon.

- Mi van? – kérdezett vissza férfi.

- Mondom elhagyta a zsebkendőjét. – Válaszolta Saci, a jól érezhető közönyre válaszul immár kimért hangnemben.

- Tudod kinek szóljál be te kis csitri! Mit képzelsz te magadról, egy idős férfinak beszólsz! Kik neveltek téged, farkasok? - vágott vissza dühösen a férfi. Saci torkába gombóc gyűlt, de nem hagyhatta magát, nem akarta hagyni magát. Amikor csak körülnézett a felnőttek által okozott károkat látta. A koszos vizeket, a savas esőt, a műanyagból álló szigeteket a tengerekben, a fullasztó és poros levegőt és sok-sok betegséget. Már kisebb korában megfogalmazódott benne, hogy ez ellen tenni akar. Valahogy ebben a pillanatban összeállt benne a harag és elkeseredés, és elérkezettnek látta a pillanatot. Innentől kezdve tesz érte, hogy ne így menjenek a dolgok.

- Sajnálom, de nem tudok tisztelni olyan embert, aki a saját vackába piszkít, tönkreteszi a környezet és szidja az embereket! – válaszolta dacos hangon. A férfi a határozott szavaktól meghökkent és zavarában felvette a zsebkendőt és a pár méterre lévő kukába dobta. Még azért hátra fordulva visszaszólt.

- Most örülsz te kis hülye? – mondta.

- Határozottan! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon a lány. És ekkor gondolatai egy gyújtópontba össze sűrűsödve határozott irányt vettek. Már tudta mi a célja.

Saci sarkon fordult, dühösen rezegtetve pillangó szárnyait. Senki sem sejthette, hogy ez volt az élhető Földhöz vezető úton az első igazán nagy lépés, Saci aprónak tűnő konfliktusának pillangóeffektusa.

Ahhoz képest, hogy nem rendelkezett az ehhez szükséges szervekkel, de még csak akármilyen tudatossággal sem, a kósza kicsi zöld elektron aznap reggel egészen vidáman nézett körbe. Zöld elektronnak lenni nem olyan rossz dolog ám, mint azt a protonok terjeszti.

- Folyton azzal jönnek, hogy az ők milyen pozitívak és mi elektronok ehhez képest csak negatívak tudunk lenni. – gondolta vidáman, nemigen értve egyet a dologgal. Az összefogásban hitt. Miért is vonzaná egymást a pozitív és negatív töltés, ha nem az együttműködés szándékával? Ennek ugye, hogy van értelme! A morfondírozásban megzavarta a nagy áramkör záródása, munkához kellett látni. Ő és oktillió kis barátja összefogásban elektromágneses teret gerjesztett, ez volt a munkájuk. Az elektronok büszkék voltak munkájukra, olykor fontoskodva zümmögve adták ezt a protonok tudtára.

A kicsi zöld elektron nem nagyon értette, hogy ő miért zöld, mások meg barnák, némelyek meg feketék. A tény, hogy az elektronoknak nem lehet színe, mivel a túl kicsik ahhoz, hogy a látható fény interakcióba lépjen velük, cseppet sem zavarta őket abban, hogy színesek legyenek. A kicsi zöld elektron azt tudta, hogy színenként más és más helyről érkeznek, de halvány fogalma sem volt, mik lehetnek ezek a helyek. Amiben biztos volt az az, hogy ő honnan jött. Ő egy szép napfényes tábláról származott. Apukája egy dolgos foton, anyukája pedig egy igen csinos szilícium monokristály volt. Apukája csak úgy becsapódott anyukája életébe és létrejött ő, a zöld kicsi elektron. Otthon kis társai közt csak zöld elektronokat látott, adott volt hát a következtetés, hogy más elektronok máshonnan származtak. Vagy nem, ez a kettő lehetőség volt, ő pedig tapasztalat híján nem tudta, hogy mit is gondoljon az ügyről.

A kis zöld elektron az utóbbi időben egyre kevesebb barna és fekete elektront látott. Ennek okáról nem gondolkodott még eddig, hiszen közkeletű tény, hogy minden elektron pontosan ugyan annyira hasznos, mint a többi, teljesen egyenlőek. Emiatt feleslegesnek érezte az ezen való elmélkedést.

- Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a zöld egy igen kellemes, nyugtató szín – szólt a fennhangon. Ezzel ugyan megengedett magának egy kis önelégültséget, de ami tény az ugye tény. Gyorsan körbenézett, hogy meghallották-e a többiek a kijelentését, de láthatóan senkit sem érdekelt. Ahogy nézelődött, feltűnt neki, hogy egyetlen fekete elektront sem lát a nagy áramkörben. Ezt érdekesnek találta, elkezdte hát figyelni, hogy hány darab fekete elektront lát. Hiába gúvasztotta nem létező szemeit, egyet se látott. Megdöbbentette a dolog és gyorsan kíváncsivá is tette a felfedezés. Meg akart kérdezni egy fekete elektront, hogy hova lettek a fekete elektronok, de ha egyet sem talál, akkor ezt sose tudja meg. Kicsi zöld elektronunk feltöltődve kutatott, de nem talált egy kósza fekete elektront sem.

Ekkor látta meg a kicsi szomorú barna elektront. Mivel barna elektront se látott mióta figyelt, odaperdült gyorsan a másik elektron mellé.

- Miért vagy szomorú? – kérdezte a másikat.

- Én vagyok az utolsó barna elektron – mondta halkan a kicsi szomorú barna elektron.

- Nem jön többé senki a barna helyről? – kérdezte a kicsi zöld elektron.

- Nem – válaszolta a kicsi szomorú barna elektron. – Sőt, az utolsó fekete elektron is eltűnt már – mondta búsan. Tudtával a fekete helyről sem érkezett többé már senki.

- Sajnálom – sóhajtott a kicsi zöld elektron, mivel nagyon szimpatikus volt neki a barna elektron. A kicsi szomorú barna elektron felszívódott egy elektromágneses hullámban, magára hagyva őt. Immáron nem látott semmi más színt csak zöldet, csupa zöld elektron áramlott vele a nagy áramkörben.

Green Power! – hullámoztak relatívan a kis zöld elektronok, immáron tiszta zöldbe borítva az egész elektromos teret.

A "gaslighting” azaz a gázlángozás egy gyakran rosszul használt terápiás divatszó. De mit is jelent valójában? A gázlángozás az érzelmi bántalmazás egy formája, amely az áldozat önmagába vetett hitének destabilizálásán alapul.

A gázlángozás szó olyannyira elterjedt, hogy a Merriam-Webster 2022-ben az év szavának választotta a kifejezést, miután a gázlángozás szóra vonatkozó keresések 1740%-os növekedést mutattak. Szakértők szerint azonban sok tévhit kering arról, hogy mi is az a gaslighting, és mi nem az.

Amikor szembesítenek minket valamivel, vagy kihívással szembesülünk vagy pedig azt mondják nekünk, hogy "Hé, én erre másképp emlékszem", azt hihetjük, hogy éppen gázlángoznak minket. Valójában csupán saját viselkedésünkkel szembesítenek minket, és arra kérnek, hogy változtassunk rajta, Nem állítják, hogy rosszak vagyunk, vagy hogy nem emlékszünk helyesen dolgokra, vagy akár, hogy érzelmileg instabilak lennénk. Egyesek a gázlángozás kifejezést rántják elő fegyverként, ezzel gyanúsítva azokat, akik pusztán elmondták azt, ami nem tetszik nekik vagy ami helytelen.

A gázlángozás valójában a pszichológiai manipuláció egy formája, amelyben valaki kétségeket próbál elültetni a megcélzott személyben, hogy megkérdőjelezze saját emlékezetét, észlelését és józanságát.

A szakirodalom a gázlángozást kényszerítő irányításnak is nevezi. A kényszerítő irányítást egy olyan bizalmi pozícióban lévő személy viszi véghez, aki szoros kapcsolatban áll a célponttal. Ez az egyén szándékos irányításának összetett és legtöbbször szándékos eszköze, amely hosszabb időn keresztül zajlik. A gázlángba tartott személy gyakran egy szerelmi partner, egy intim barát, családtag, vagy egy közeli kolléga.

Aki gázlámpáz egy másik személyt, az destabilizálja és irányítja őt azáltal, hogy támadja a képességeit, hogy az áldozat azt higgye, hogy az érzelmi stabilitása, hitelessége vagy memóriája hibás. Ezáltal az áldozat bizalmatlanná válik önmagával szemben, és jobban támaszkodik arra a személyre, aki gázlámpázza őt. A gázlángozás abban is segít az elkövetőnek, hogy elkerülje a felelősséget a tetteiért.

A gázlángozás fogalma az 1944-es "Gaslight" című filmből és az annak alapjául szolgáló 1938-as színdarabból származik. Ebben egy férj próbálja meggyőzni a feleségét arról, hogy az megőrül, és pontatlanul érzékeli a dolgokat. A film folyamán idővel a nő kezdi úgy érezni, hogy valójában is az őrületbe merül.

A gázlángozás kifejezésnek nagy súlya van, és a vele való visszaélésnek következményei lehetnek a kapcsolatainkra, érzelmi érettségünkre vagy a pszichológiai fogalmak pontos megértésére.

Ugyanakkor annak tudatosítása, hogy mi számít érzelmi bántalmazásnak, segíthet az embereknek elkerülni az egészségtelen, bántalmazó és mérgező kapcsolatokat.

Annak jelei, hogy Önt gázlángozással bántalmazzák

A szakértők szerint vannak más gyakori tévhitek is a gázlángozás természetével kapcsolatban. Ha egy szeretett személy nem ért egyet önnel, vagy megpróbálja megváltoztatni a véleményét, inkább "igaza" van egy vitában, vagy meglepően viselkedik az nem feltétlenül gázlángozás. Az sem az, ha valaki megpróbálja minimalizálni a másik fél bántó viselkedését, vagy kétségbe vonja az Ön véleményét vagy nézőpontját.

Ami ezeket a viselkedéseket a gázlángozás területére helyezi, annak ahhoz van köze, hogy mit mond az illető, akivel szemben állunk, és milyen szándék áll mögötte.

A gázlángozók jellemzően érzelmileg bántalmazó emberek, nagyon gyakran alacsony önbecsüléssel. Ők inkább irányítani akarnak másokat, mintsem kölcsönösen tiszteletteljes, empátiát, együttérzést és kedvességet igénylő kapcsolatokban részt venni. Keresik a módját annak, hogy aláássák és legyőzzék azt, akitől félnek, függetlenül attól, hogy milyen kárt okoznak a célpontjuknak.

Azonban azt is látni kell, hogy nem minden gázlángozás szándékos, mivel egyes emberek úgy nőnek fel, hogy tanúi ezeknek a mintáknak, és tudat alatt átveszik azokat, mint megküzdési taktikát vagy konfliktusmegoldási módszert.

Általánosságban azonban a gázlángozók gyakran szándékosan hazudnak és megtévesztik a célpontjukat azzal, hogy összezavarják, vagy tagadják saját hazugságaikat vagy a célpontjuk igazságát, még az ellenkezőjét bizonyító bizonyítékokkal szemben is.

A szakértők szerint a gázlángozók gyakran elszigetelik a célpontokat a társadalmi és családi köreiktől azzal, hogy azt sugallják, hogy a barátaik nem az ő érdekeiket tartják szem előtt, hogy gyengítsék a valóság- és énérzetüket. Azzal érvelnek: még ha el is mondanád másoknak, hogy mi történik, nem hinnének neked, mert az emberek tudják, hogy irracionális vagy kitalálsz dolgokat. Mindezek a kijelentések azt szolgálják, hogy az áldozat még inkább függővé váljon a gázlángozótól.

A gázlángozás egyéb jelei vagy hatásai közé tartozhat az is, hogy Ön úgy gondolja, a másik ember érzései mindig fontosabbnak, mint a sajátjai, vagy hogy állandóan szorong vagy feszült az illető közelében. Az is előfordulhat, hogy Ön azért nem osztja meg az érzéseit, mert attól tart, hogy a gázlángozó túlreagálja a dolgot, leszólja vagy kigúnyolja.

Ha egy személy nem adhat hangot magának, akkor az egészen biztosan egy olyan helyzet, ahol mérgező kapcsolat van. Az, hogy valaki mennyire gázlámpázik valakit, változhat, de a gázlámpázás mindig érzelmi bántalmazás, akár szándékos, akár nem.

A gázlángozásnak komoly következményei lehetnek, különösen hosszútávon.

A bántalmazott személy elkezd azon gondolkodni, hogy vajon saját maga e az oka annak, hogy másik fél ezt teszi vele. Ez az önbizalomhiány belső szinten nagyon káros lehet. Az elszenvedő fél mentségeket keres a bántalmazó viselkedésére, mert az a személy is kifogásokat keres a saját viselkedésére. A bántalmazott néha mindent megtesz azért, hogy megvédje a bántalmazót, mert azt hiszi, hogy a másik fél okosabb vagy rátermettebb nála.

Idővel a gázlángozás hatása alááshatja az önbecsülést és azt a képességet, hogy egészséges helyzeteket válasszon magának, amelyek boldoggá teszik a gázlángozott személyt.

Szembesülés a problémával

Ha gázlángozott személy biztonságosban érzi magát ahhoz, hogy szembesüljön azzal a személlyel, aki esetleg gázlángozásban tartja őt, az összpontosítson arra, hogy határokat szabjon a gázlángozónak. Hasznos lehet, ha megosztja a viselkedésével kapcsolatos részletes tapasztalatait a másik féllel, ahelyett, hogy egyszerűen azt mondaná neki: Úgy érzem, hogy gázlángban tartasz.

Emellett a bántalmazott személy befejezheti a beszélgetést, vagy elzárkózhat, és azt mondhatja, hogy „nem veszek részt többé ilyen típusú beszélgetésben. Tudom, mit láttam.”

Ha a gázlángozó olyas valaki, aki nagyon közel áll Önhöz, azt is javasolhatja a bántalmazó számára, hogy együtt járjanak tanácsadásra vagy terápiára. Ha a viselkedés továbbra is fennáll, az, hogy meddig marad az ember egy ilyen a kapcsolatban, az személyes döntés. Kaphat a bántalmazó egy konkrét időkeretet, amelyen belül szeretne változást látni a viselkedésében, és utána újraértékelheti a kapcsolatot. Azonban ebben az esetben mindenképpen el kell dönteni, hogy ez közben milyen érzelmi áldozatot követel az Ön önbecsülésétől. Néha nem biztonságos közeledni a kapcsolatban a gázlángozóhoz, és biztonságosabb teljesen elhagyni őt.

Önnek szüksége lehet segítségre, ha gázlángozás okozta traumával küzd. Keresse olyan emberek támogatását, akikben megbízik - főként olyanokét, akik tudják, hogy nehéz helyzetben van, és akik a háttérben biztos pontként arra várnak, hogy segítséget nyújthassanak.

Egy terapeutával való beszélgetés segíthet objektív nézőpontot kapni, és rávilágít a gázlángozói viselkedés és a pszichológiai bántalmazás jeleire.

Most jöttem ki a moziból a Barbie című filmről. Hűha, akik készítették a filmet, azok rendesen betéptek! De a kocka kis agyamat a Barbie World fizikája kezdte el foglalkoztatni.

Ez egy bevételi csúcsokat ostromló hét Hollywood számára: az írók és színészek nagyszabású sztrájkja közepette két potenciális kasszasiker is ugyanazon a napon kerül bemutatásra: Christopher Nolan Oppenheimer és Greta Gerwig Barbie című filmje.

Az előbbi egy olyan férfit ábrázol, aki a fizika segítségével alakította át a világot. Az utóbbi egy olyan nőt ábrázol, aki egy olyan világban él, amely teljesen ellentmond a fizika törvényeinek.

Oppenheimer világa a miénk, amelyet az évszázadok óta tanulmányozott fizikai törvények diktálnak. De vajon milyenek lehetnek Barbie világának fizikai törvényei?

A filozófusok metafizikailag lehetséges világokkal kapcsolatos összes kutatása ellenére Barbie rózsaszín és műanyag univerzuma megérdemli a szemlélődést. Számtalan vita folyt Barbie divatérzékéről, de az univerzumának fizikai működésével alig foglalkoztak. Sokan elgondolkodtak Barbie ikonikus sminkjén, de az univerzumának fizikai felépítésén nem.

És bár egyetértek azzal, hogy ha Barbie testalkatát a saját testünkhöz viszonyítjuk, az káros lehet valakinek az önképére, de azt hiszem, fontos megjegyezni, hogy maga Barbie soha nem állítja, hogy ő a mi világunk része. Sőt, ahogyan azt a dalban megörökítették, tudjuk, hogy ő "egy Barbie-lány egy Barbie-világban", mely világnak a fizikai paraméterei valószínűleg eltérnének a miénktől.

A tudományos elméletalkotás gyakran megköveteli tőlünk, hogy olyan lehetőségekkel foglalkozzunk, amelyeket korábban soha nem gondolt át. A filozófiában és az elméleti fizikában gyakran alkalmazunk gondolatkísérleteket olyan elméletek következményeinek feltárására, amelyek gyakorlati igazolása nem lehetséges. Schrödinger macskája, Wigner barátja és az Einstein-Podolsky-Rosen-paradoxon mind olyan gondolatkísérletek példái, amelyek a kortárs fizika alapját képezik. Különösen a kozmológiában a tudósoknak a kísérletezésünket meghaladó csillagászati léptékekben kell elméleteket alkotniuk. A kortárs kozmológusok modelleket használnak az alapvető állandók variálására ahhoz, hogy más lehetséges univerzumok lehetőségével kísérletezzenek.

Természetesen nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre a Barbie-világ fizikai paramétereiről. Úgy tűnik, hogy ok-okozati és időbeli szempontból elszakadt a miénktől, akárcsak a húrelmélet egyes modelljei által feltételezett univerzumok. Az a kevés információ azonban, ami rendelkezésünkre áll, lehetővé teszi számunkra, hogy lenyűgöző következtetéseket vonjunk le a Barbie világ alapvető működésére vonatkozóan.

Barbie, ha emberi méretre méreteznénk, 175 cm magas lenne, és 50 kilogrammot nyomna. Ez a mi univerzumunkban vészesen alultápláltnak tűnne. Gebének. Pedig a súly az csak is Földünk gravitációjának függvényében értelmezhető. Lehet, hogy Barbie párhuzamos univerzumban elhelyezkedő világában más gravitációs állandó érvényesül, ami miatt a súlya is más lenne. Vagy talán a Barbie-világ gravitációs eltérése okozza azt, hogy a testek eleve másképp fejlődtek ki azon a világon.

Amikor a Barbie világot vizsgáljuk, furcsa és zavarba ejtő fizikai törvényszerűségeket láthatunk. Például a Barbie és húgai: Az elveszett kutyusok című filmben Barbie világa furcsa, nem newtoni tulajdonságokat mutat. Az egyik jelenetben egy kutya lovagol egy lovon. Ahelyett, hogy a tehetetlenség hatása miatt a ló hátára az elrugaszkodásának helyére esne vissza kutyusunk, ő hátrafelé repül, miközben a ló tovább halad előre. Ez összhangban van Arisztotelész lebutított fizikai elméletével, amely nem számolt Newton első mozgástörvényének hatásaival. Ezt láthattuk a Barbie filmben is, amikor Barbie napjának indulásakor falak nélküli házából hanyag eleganciával a 2. emeletről a kocsijába siklott alá. A gravitáció leghalványabb jelét nélkülözve.

A Barbie-világ éghajlati viszonyai szintjén homályába burkolódznak. Barbie-t láthatjuk vezetni rózsaszín kabriójában, gyanúsan tökéletes hajjal. Vajon a Barbie-világ egy szél nélküli világ? A szél azért keletkezik, mert a szárazföld feletti levegő másképp nyeli el a nap hőjét, mint a víz feletti, és ez légmozgást okoz. Mire utal ez Barbie világának levegője esetében? Hogy az egyenletesen nyeli el a hőt, függetlenül attól, hogy hol van, vagy hogy állandó a sűrűsége? Aztán ott van a Barbie álomháza. Úgy tűnik, hogy a ház nincs földrengésbiztosra építve - ami arra utal, hogy a Barbie-világ Malibuja nemcsak más éghajlati viszonyokkal, hanem a miénktől vadul eltérő geofizikai tulajdonságokkal is rendelkezik.

A Barbie-álomházak többsége különös építészeti jellemzőket mutat. Összecsukhatóak, kettéoszthatóak, nyitott, egymás felé néző helyiségekkel. Ez még inkább megerősíteni látszik azt a hipotézist, hogy Barbie egy szélcsendes, ráadásul csapadékmentes világban él. Az, hogy hogyan működik a víz körforgása a Barbie-világban, furcsán elhanyagolt téma, ahogyan az is, hogy milyen pszichológiai hatása van annak, ha valaki hosszú távon él ezekben a kirakatszerű otthonokban.

Barbie, akárcsak mi, szénalapú életforma: a műanyag egy nagy molekulasúlyú szerves polimer, amely 80 százalékban szénből áll. Annak azonban, hogy a műanyag az élet elsődleges építőeleme, minden bizonnyal érdekes következményei lennének.

Nyilvánvalóan sok munka vár még a Barbie-univerzum elfeledett rejtélyeinek megoldására, és ez magára Barbie-ra is vonatkozik. Ő rendkívül eredményes egyszerre asztrofizikus, mérnök és űrhajós. Míg J. Robert Oppenheimer eredményeiről sokan a film révén értesülnek, ne feledkezzünk meg Barbie eredményeiről sem - az ő karrierje az 1959-es debütálása óta 64 éve tart, míg Oppenheimer csupán 44 aktív évet töltött a szakmában.

A Mattel Barbie-járól mint feminista hősről vagy a patriarchátus eszközéről folytatott vitáinkban szem elől tévesztettük, hogy ő nem csak a Mattel Barbie-ja. Ő a miénk, az enyém, az unokatestvéremé, a tiéd és a te gyerekedé. Amíg a vele játszó gyerekek, Ken és akárki új világokat álmodhat meg, addig az a világ lesz a valóság, amit ők alkotnak. Ez az ereje Barbie-nak!

Talán egy pillanatra most a társadalmi fókusz az öngyilkosságon van, mert öngyilkos lett egy tehetséges fiatal nő. Teljesen önző módon csatlakozom a halálára, mert meg akarom ragadni a figyelmet, hátha most ezen a ponton átmegy, amit a mentális betegségekről és az öngyilkosságról mondok. Azért tehetem meg, hogy véleményt formáljak, mert én magam is megkíséreltem megölni magamat, a véletlen hozta úgy, hogy nem sikerült.

Te aki most gondolkozol, hogy megteszed, nézd meg ezt az oldalt, nagyon sokat segít: https://ongyilkossagmegelozes.hu/  Te pedig, aki látod a szeretteden, hogy szenved, sőt segítséget is kért tőled, nézd meg ezt az oldalt, nagyon sokat segít: https://ongyilkossagmegelozes.hu/

Néhányunk kivételével (akik megkíséreltek véget vetni életüknek, de nem sikerült) senki sem tudja milyen érzés ez, ott állni. A tudatosságod homályba burkolódzik és másik, szerető éned megteszi, amit magad nem mersz, megnyomja a gombot. Az öngyilkosságot elítélőknek vagy semmiségnek tekintőknek mondom: az igazi öngyilkosság az megfontolt és fegyelmezett bizonyosság. Az emberek készek kijelenteni, hogy az öngyilkosság gyáva tett. Ez távolabb nem is állhatna az igazságtól. Az öngyilkossághoz mérhetetlen bátorság kell.

Az öngyilkosság olyan társadalmilag agyonhallgatott téma, hogy csak rendkívüli esetekben éri el az ingerküszöböt. Még a sajtó is óvatosan fogalmaz, nehogy kimondják, hogy egy ember itt bizony megölte magát amiatt, hogy bár valószínűleg jelezte a bajt, mégsem kapott segítséget. Senkitől. Hahó emberek, naponta 150-en kísérelnek meg öngyilkosságot Magyarországon és átlagosan naponta 5 befejezett öngyilkosság van, ebből 1 nő és 4 férfi! Miért nem foglalkozunk ezzel, miért kell szégyenben élnie és segítséget nem kapnia beteg, szenvedő embereknek, hogy számukra az egyetlen kiút az öngyilkosság legyen?

Az öngyilkosságot megkísérlők 80-90%-a jelzi a környezetének, hogy baj van és mire készül. Szavakkal kimondva, mégsem figyel senki, azt hiszik ez csak valamiféle ostoba vicc. Hiszen nem is látszik rajta semmi, csak szép dolgokra kell gondolni és elmúlik az magától! Az öngyilkosságot megkísérlők több mint 90%-a pedig valamelyik nagy pszichiátriai zavarban (major depresszió, skizofrénia, szenvedélybetegség), komoly mentális betegségben szenved, aminek jól látható jelei vannak a környezet számára is. De biztosan csak szomorú szegény, gondolják és mondják a többiek.

Miért kapcsolódik annyi szégyenérzet és megbélyegzés a mentális betegségekhez? Bűnösnek érezzük talán magunkat, ha arcüreggyulladásunk van? Vagy amikor autóbalesetet szenvedünk és eltörik a csontunk?

Valójában gyakran ez a másodlagos szégyenérzet állandósítja a mentális és érzelmi egészségügyi problémákat és azok egyre sokasodó tüneteit. Például a szociális szorongással küzdő személy valószínűleg képes részt venni egy baráti összejövetelen. De ők saját magukat szidják, amiért képtelenek jól érezni magukat. "Miért vagyok ilyen? Hogy lehet itt mindenki ilyen nyugodt rajtam kívül?! Miért nem tudok normális lenni?" És ezek még csak nem is hamis kérdése, de nagyon nem hasznosak.

Ennek a szégyenérzetnek és zűrzavarnak egy fontos eleme abból a társadalmi tévhitből ered, hogy a mentális betegség az egyéni erényeket, a jellem erősségét és/vagy az ember saját döntéseinek következményét tükrözi. Az a mód, ahogyan a mentális betegségekről beszélünk, ellentétben a fizikai betegségekkel, alátámasztja ezeket a hiedelmeket. Például, bár a terápia területén a személyközpontú nyelvezet felé mozdulunk el, előfordulhat, hogy valakit szorongó személyként emlegetünk, vagy olyan ellentmondásos kifejezéseket használunk a személyiségének leírására, mint "a nő neurotikus" vagy "a férfi nárcisztikus". De soha nem mondanánk azt, hogy "a nő rákos", vagy "a férfi influenzavírus". Ezek a kijelentések nevetségesek! És legyünk őszinték: ha arra kérlek, hogy képzelj el egy neurotikus nőt, valószínűleg egy durva kép ugrik be a fejedbe. De ha arra kérlek, hogy képzelj el egy influenzás férfit, mit mond ez neked a személyiségéről?

A mentális problémák nem lehetnek az egyéni döntés függvényei, mert, nos, miért is hozna bárki is ilyen döntést? Ez a jellemgyengeség jele? Ha igen, akkor miért hatásosak a pszichiátriai gyógyszerek? Én magamról tudom, hogy nem gyógyszerezhetjük valakinek a jellemét. A mentális betegség az erénytelenség jele lenne? Ha így lenne, akkor a társadalom olyan nagy alakjai, mint Abraham Lincoln, Winston Churchill és Martin Luther King, Jr. biztosan nem szenvedtek volna súlyos depressziós tünetektől.

Nem tudjuk, hogy mi okozza a mentális betegségeket, és nem is igazán kellene törődnünk vele. Úgy értem nem ez a fontos. Tisztában vagyok a különböző mentális egészséggel kapcsolatos tünetek biológiai előidézőinek érdekes kutatásával. Tisztában vagyok a kedvezőtlen gyermekkori élmények (azaz traumák) hatásaival kapcsolatos kutatásokkal, és tisztában vagyok azzal, hogy a gondolkodásunk hatással van arra, hogy hogyan érezzük magunkat. De vajon ránézhetünk-e valaha is egy mentális tünetekkel küzdő barátunkra, és pontosan tudjuk-e, hogy miért? És még ha tudnánk is - számítana ez?

Ezért támogatom és hangoztatom oly sokszor olyan határozottan az ember és a mentális betegség szétválasztásának szükségességét. Tudatában kell legyünk annak, hogy a gondolataink és érzéseink nem határozzák meg a személyként való létezésünk egészét. Sőt, valójában csak kis mértékben irányítjuk őket. Kifejezetten el kellene választanunk az embert a betegségtől oly módon, ahogy az a látható betegségek orvosi diagnózisai tükrözik. A depresszió például elég nehéz teher anélkül is, hogy bűntudatot kellene éreznünk a depresszió miatt.

Nekünk, az érintetteknek (nem csak a beteg, hanem a környezete is) gyakorolnunk kell, hogy úgy beszéljünk magunkkal és másokkal, hogy ezt a fontos üzenetet közvetítsük. Próbáljuk meg azt mondani: "Az agyam szorongó gondolatokat hoz létre" ahelyett, hogy "szorongónak érzem magam". Próbáljuk meg azt mondani: "A testem fáradtnak érzi magát" ahelyett, hogy "fáradt vagyok". Te nem a mentális betegséged vagy. A nyelvezetünk finomításai egy terapeuta támogatásával együtt érdemben befolyásolhatják azt, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmek ellenére értékrend szerinti életet élhessünk, bármi legyen is az.

Olyan emberként, akinek az agya sok szorongó gondolatot termel, hadd bátorítsak minden érintetett, hogy szabadítsa meg magát a szégyentől és a bűntudattól azáltal, hogy megváltoztatja azt a módot, ahogyan az átélt tapasztalatairól gondolkodik és beszél.

Kérlek figyeljetek ránk, akik rászorulnak!

Magam is nehezen kommunikálok az emberekkel és ugyanezt a nehézséget látom a szoftver fejlesztő kollégáimnál is. A fejlesztő kollégáimmal kialakított kommunikáció során a fejemben felprogramozott algoritmust szeretném most megosztani veletek.

A kommunikáció létfontosságú készség minden fejlesztő számára, akár csapatban, akár nyílt forráskódú projekteken dolgozik, akár másokkal osztja meg a kódját. De hogyan tudunk hatékonyan kommunikálni a fejlesztőkkel? Még inkább hogyan tudnak egymás közt hatékonyan kommunikálni a fejlesztők eltérő háttérrel, preferenciákkal és stílussal? Fejlesztő vagy? Ebben a cikkben néhány technikát találhatsz a sikeres kommunikációhoz.

Válassz megfelelő kommunikációs csatornát!

A kommunikáció kontextusától és céljától függően különböző csatornák közül kell választani, például e-mail, chat, video hívás vagy megosztott munkával, mint pl. a kódellenőrzés. Minden csatornának megvannak a maga előnyei és hátrányai, ezért olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint a sürgősség, az egyértelműség, a visszajelzés és a hangnem. Például az e-mail jó a hivatalos és részletes üzenetekhez, de nem biztos, hogy ideális a gyors kérdésekhez vagy sürgős problémákhoz. A chat kényelmes és informális, de zavaró és széteső is lehet. A video hívás nagyszerű személyes és közös beszélgetésekhez, de időbeosztást és előkészületeket igényelhet. A kódellenőrzés hasznos a kód megosztására és minőségének javítására, de konstruktív kritikát és konfliktusmegoldást is magában foglalhat.

Az is fontos, hogy felismerjük annak a személynek a preferenciáit, akivel kommunikálni szeretnénk. Egyesek utálják a telefonhívásokat, míg mások élvezik azokat, és hasonló jelenség figyelhető meg a szöveges üzenetek, a csevegések, a video hívások és gyakorlatilag minden más kommunikációs csatorna esetében is. Ha van egy társ fejlesztő, aki gyorsan válaszol a Discordon, de nem ellenőrzi az e-mailjeit, akkor tölthetünk ugyan azzal időt, hogy megpróbáld megváltoztatni ezt a személyt, vagy csak inkább alkalmazkodjunk ahhoz, amiben ő jól érzi magát. Ez a hozzáállás hosszú távon gyakran jobb. Az embereknek sokféle okból vannak szokásaik, amelyek közül néhányat talán nem értünk teljesen. De ha megértjük, hogy mik ezek, még ha nem is tudjuk, hogy MIÉRT vannak, akkor produktívan és hatékonyan tudunk velük dolgozni.

Használj világos és következetes nyelvezetet!

Amikor fejlesztőkkel kommunikálunk, világos és következetes nyelvet kell használni, amely közvetíti az üzenetedet, és elkerüli a kétértelműséget vagy a félreérthetőséget. Ez azt jelenti, hogy megfelelő terminológiát, nyelvtant, helyesírást és írásjeleket használj, valamint kövesd az általános konvenciókat és szabványokat. Például kódíráskor értelmes és következetes változóneveket, megjegyzéseket és dokumentációt kell használni. Amikor egy fogalmat magyarázunk, használjunk példákat, analógiákat és ábrákat. Kérdések feltevésekor vagy megválaszolásakor elegendő kontextust, részleteket és hivatkozásokat kell megadni. Amikor visszajelzést adunk, legyünk konkrétak, építő jellegűek és tisztelettudóak.

Míg a fejlesztők gyakran a technikai készségekre összpontosítanak - és jó okkal -, a kommunikációs készségeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Igaz, hogy a cég megbánhatja, ha egy jól beszélő, de hozzá nem értő programozót vesz fel, de az is igaz, hogy a goromba, de technikailag komoly tudású fejlesztő lehet egy csoport kommunikációból fakadó kitaszított kárvallottja. Ne úgy tekintsünk a kommunikációra, mint szükséges rosszra, hanem mint a professzionális szoftverfejlesztői munkánk fontos részére. Nagyszerű dolog, hogy a fejlesztők folyamatosan fejlesztik a technikai készségeiket, például új programozási nyelvek elsajátításával - de ne feledkezzünk meg a kommunikációs készségek gyakorlásáról sem.

Alkalmazkodj a hallgatósághoz!

A kommunikáció másik fontos szempontja, hogy alkalmazkodjunk a hallgatóságunkhoz, akiknek eltérő lehet a tudásuk, tapasztalatuk és érdeklődésük az adott téma iránt. Meg kell próbálnunk megérteni a közönségünk nézőpontját, igényeit és elvárásait, és a kommunikációnkat ennek megfelelően alakítani. Ha például egy kezdőhöz beszélünk, kerüljük a szakzsargont, a rövidítéseket és a feltételezéseket, és ehelyett használjunk egyszerű és barátságos nyelvezetet, magyarázatokat és sok-sok bátorítást. Ha senior fejlesztővel beszélünk, használjunk pontos és szakszerű nyelvezetet, bizonyítékokat és logikát, és kerüljük az információk ismétlését vagy túlzott leegyszerűsítését. Amikor egy témánkban érdekelt féllel beszélgetünk, a technikai részletek helyett inkább a munkájának értékére és hatására kell összpontosítanunk.

Hallgass meg és tegyél fel kérdéseket!

A kommunikáció nemcsak az információ továbbításáról szól, hanem annak befogadásáról és megértéséről is. Ezért más fejlesztőkkel való kommunikáció során aktívan figyelni kell, és kérdéseket kell feltenni. A hallgatás azt jelenti, hogy odafigyelünk, érdeklődést mutatunk, és tudomásul vesszük, amit a másik mond. A kérdés feltevés azt jelenti, hogy tisztázzuk, ellenőrizzük és bővítjük a kapott információkat, valamint kifejezzük saját gondolatainkat és véleményünket. A hallgatás és a kérdezősködés segíthet a többi fejlesztővel való kapcsolat, bizalom és tisztelet kialakításában, valamint abban, hogy tanuljunk tőlük és fejlesszük saját készségeinket.

Használj kódpéldákat!

A kódpéldák használata hatékony módja a fejlesztők közötti kommunikációnak. A kódpéldák hasznosak a készségek bemutatásához, az ötletek magyarázatához és a visszajelzések kéréséhez. Kódpéldák használata során ügyelni kell arra, hogy a kódot megfelelően formázzuk, a kód logikáját és célját magyarázó megjegyzésekkel legyen ellátva, és értelmes és következetes elnevezési konvenciókat kövessünk. Ezenkívül a kód strukturálására behúzásokat, szóközöket és zárójeleket kell használni. Ha a másik fél nem ismeri a nyelvezetünket vagy keretrendszerünket, használjunk álkódot vagy egyszerűsített kódot. Végül pedig online eszközök vagy platformok, például a GitHub, a CodePen vagy a Stack Overflow is használhatóak a kódpéldák megosztására.

A sokszínűség és az etikett tiszteletben tartása

Végül pedig a kommunikáció a sokszínűség és az etikett tiszteletben tartásáról is szól, amikor fejlesztőkkel érintkezünk. A sokszínűség a fejlesztők közötti különbségek és hasonlóságok felismerését és megbecsülését jelenti a kultúra, a háttér, az identitás, a vélemény és a stílus tekintetében. Az etikett a fejlesztők viselkedését és kommunikációját különböző helyeken és helyzetekben szabályozó normák és viselkedési szabályok betartását jelenti. Például tiszteletben kell tartania azon közösségek vagy szervezetek magatartási kódexét, amelyekhez tartozunk vagy amelyekben éppen részt veszünk. A fejlesztőkkel való kommunikáció során is udvariasnak, udvariasnak és professzionálisnak kell lennie, és kerülnie kell a sértő, durva vagy nem megfelelő nyelvezetet vagy viselkedést.