Hatásvadász cikkek tömkelege jelent meg az óceán mélyén talált anyag kapcsán, csak egyet idéznék a kormányunk által finanszírozott hiteles hírforrásból, Elter Tamás "újságíró" tollából: Origo - Döbbenetes felfedezés: tényleg földönkívüli űrhajó maradványait találták meg a Földön!

Az interneten tapasztalható, a social média tendenciózus elszaródása kiterjed az internetes hírportálokra is, aggasztó mértékben zuhan világszerte az újságírás színvonala és információk hitelessége.

A hírben szereplő felfedezés kizárólag azért döbbenetes, mert hír- és figyelem hajhász újságírók önmaguknak többszörösen ellentmondó állításokban tobzódva igyekeznek kitűnni a többi, még ostobább hír közül. Értem én, hogy klikkvadászat folyik az egyes aloldalak nézettségéért, hogy a hirdetőknek be lehessen hazudni, hogy micsoda egy menő oldalunk van és emiatt fizessetek többet. Csak hogy ez kontra produktív, az ostobaság mentén nem a megfelelő vásárlói réteget húzza be az oldal, így a hírdetések is a semmibe hullanak.

Tekintsünk el attól, hogy a magyar újságírok hírforrásai a külföldi, Blikknek megfelelő színvonalú oldalak és nézzük a tényeket. Az Origo cikkének címe, a link tartalma és a cikk tartalma 3 különböző dolgot állít.

A cikk címe azt állítja, hogy egészen biztosan mostmáraztán hűdehűha biztosan léteznek az UFÓ-k és az űrhajóik roncsát ide küldözgetik a Földre. Kérem gondoljunk bele a világűr hatalmas mivoltába és parányi naprendszerünk homokszemnyi méretére a galaxisunkban, a valószínűsége, hogy ilyen létezik, a végtelenbe tart (nyilván nem nulla, bármi megtörténhet, egy rózsaszín elefánt is eltalálhat egy SpaceX űrhajót kilövés közben, csak hát nem túl valószínű). Én szkeptikus tudós emberként túl is tudok ezen lépni, mert tényleg akármi is megtörténhet a világegyetemben. Mondjuk ez is.

Az Origo cikkjének a linkje már azt mondja, hogy több jel utal arra, hogy a Csendes-óceán mélyéről felhozott fémgömbök földönkívüli civilizációtól származnak. Ahha, tehát nem is biztos, de azért egy fasza főcímet csak ráhúztunk. Rendben, lépjünk túl ezen is, a kettő egy bizonyos őrült logikával tekinthető tartalmilag ugyanannak.

Aztán maga a cikk már csak azt taglalja, hogy egy bizonyos, nem túl szavahihető, kifejezetten minden egyes kavicsban UFÓ-kat látó tudós feltételezi, hogy akár idegen civilizációtól is származhatnak a kutya közönséges anyagokból álló kis vas ötvözet cseppecskék, melyek a légkörbe lépéskor elolvadó vas meteoritokra jellemző formációk.

És akkor tegyük csak egy kicsit a tudomány nagyítója alá a fent említett, idegen civilizáció létezését alátámasztó bizonyítékot. Igyekszem megindokolni, hogy ezek a kis fémgömbök valószínűleg nem idegen technológiát képviselnek, még a Harvard igen tisztelt tudósának állítása ellenére sem. A prominens földönkívüliekre vadászó tudós szerint a Csendes-óceánból kiemelt több mint 50 apró fémgömb lehet, hogy intelligens idegenek műve. Én ezzel kapcsolatban ultra szkeptikus vagyok.

Az említett több száz igen apró mágneses fémgömb a Csendes-óceán mélyén hevert egy jó ideje. Most ezeket a parányi gömböket egy tudományos expedíció kotorta ki és olyan médiafelhajtást gerjesztett, amely egyes tudósok szerint megalapozatlan.

2014-ben egy tűzgömb lángolt az égen Pápua Új-Guinea fölött, és közben törmeléket szórt magából. Egy, a közelben található megfigyelő állomás több mint 177.000 km/h sebességet mért a tűzgömb relatív sebességeként, és a NASA Földközeli Objektumokat Vizsgáló Központja (CNEOS) is észlelte a törmelékek becsapódását. A tűzgömb, mely egy meteorit volt (semmiképpen sem idegen űrhajó, ahogy azt a már említett újságírok érzékeltetni próbálják) meteorit az óceánba csapódott, mintegy 85 kilométerre a partoktól.

Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizikusa a meteorit keresésére indult. A Föld légkörébe való belépéskor mért rendkívüli sebessége és röppályája alapján Loeb úgy vélte, hogy az általa Interstellar Meteor 1 (IM1) névre keresztelt tárgy egy másik csillagrendszerből származó relikvia. A Daily Beastnek (LOL) adott interjúja szerint Loeb úgy véli, hogy a tárgy idegen - nem emberi lények által készített technológia nyomait - is tartalmazhatja. Hatja.

Nem ez az első alkalom, hogy Loeb azt feltételezi, hogy a Naprendszerünket idegen technológia látogatta meg. Öt évvel ezelőtt ő és Harvard-kutatótársa, Shmuel Bialy azt javasolta, hogy a furcsa, Oumuamua elnevezésű csillagközi objektum, amely 2017 végén suhant át a Naprendszerünkön, egy fényvitorlához hasonló autonóm idegen szonda volt. Az objektumról szóló tanulmányuk a média nagy érdeklődését váltotta ki, és a szélesebb tudományos közösség részéről is visszatetszést váltott ki. Könnyű úgy kijelentéseket tenni, hogy azt mást nem tudja sem reprodukálni, sem ellenőrizni, melyek pedig a tudományosság alapját képezik.

Most a kriptomilliomos (!) Charles Hoskinson finanszírozásával Loeb egy expedíciót vezet a Csendes-óceánon, hogy visszaszerezze az IM1-et. A legénység eddig több mint 50 mágneses fémgömböt - vasból, magnéziumból és titánból álló apró gömböket - hozott fel, amelyek a már említett meteor darabjai lehetnek (de ez messziről sem biztos, tények nem támasztják alá). Loeb egy nemrégiben megjelent blogbejegyzésében ezeket a gömböket anomáliának nevezte - feltehetően alacsony nikkeltartalmuk miatt, amely a meteoritok gyakori összetevője.

"Ez volt tudományos pályafutásom legizgalmasabb élménye" - mondta Loeb az expedícióról a Motherboardnak (újra csak LOL) adott nemrégiben adott interjújában. Sok tudósnak azonban kétségei vannak a fémgömbök eredetével kapcsolatban. Sőt, azt mondják, hogy ezek a bizonyos gömbök talán egyáltalán nem is kapcsolódnak a 2014-es tűzgömbhöz. 

"Már egy évszázada ismert, hogy ha fogunk egy mágneses gereblyét, és végig húzzuk azt az óceánfenéken, akkor földön kívülről gömböket fogunk felszínre hozni" - mondta Peter Brown, a kanadai Nyugat-Ontario Egyetem meteorológusa a Live Science-nek. Az ilyen törmelékek világszerte felhalmozódtak a tengerfenéken az évmilliók során a meteoroktól, amelyek apró, olvadt fémdarabkákat dobtak le, amikor elhaladtak felettünk - tette hozzá Brown. A változó óceáni áramlatok és az üledékmozgások figyelembevételével "lényegében lehetetlen lenne azt mondani, hogy ez a bizonyos gömb egy adott eseményből származik". Brown nemrégiben társszerzője volt egy tanulmánynak is, amely megkérdőjelezi az IM1 csillagközi származását. Az állítás, miszerint a meteor a Naprendszeren kívülről érkezett, a légkörünkbe való belépéskor elért sebességén alapul. Ez pusztán egy feltételezés, bizonyíték nem támasztja alá. Brown szerint azonban "különösen a nagyobb sebességeknél az amerikai kormány szenzorai hajlamosak túlbecsülni a sebességet". Az alacsonyabb sebesség megmagyarázná az objektum szokatlan fényességprofilját is, amely nem felelt meg annak, ami egy több mint 160 000 km/h sebességgel mozgó fémmeteor esetében elvárható lenne, mondta Brown.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a meteorit nem egy másik csillagrendszerből származik - csak azt, hogy nem feltétlenül az. Eddig még nem volt megerősített csillagközi meteoritbecsapódás a Földön, bár Brown maga 20 évet töltött a kereséssel. Ami azt a lehetőséget illeti, hogy ez a földönkívüli technológia bizonyítéka, a tudományos közösség nagy része szkeptikus. "Ez egy rendkívül klassz eredmény lenne" - mondta Brown. "De nem látok olyan bizonyítékot, ami feltétlenül alátámasztana egy ilyen szélsőséges hipotézist".

És bár én véleményem egy dingóvesényit sem számít az Origo vagy bármely más hírportál újságíróinak, de én azért csak tisztelettel szeretném javasolni, hogy először olvassanak és tájékozódjanak mielőtt ostobaságokat írnak. Nagyon szépen köszönöm és további napsütéses szép napot kívánok mindenkinek!

A napokban írtam az elhízottságról és blog bejegyzésemben azt jegyeztem meg, hogy a BMI magas értéke nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki elhízott lenne. Írtam azt is, hogy a magas BMI korai halálhoz vezet. Ez utóbbi állításomat cáfolja meg részben egy új, a New Brunswick-i Rutgers Institute for Health által végzett kutatás. A kutatás a túlsúlyossággal foglalkozik, az elhízottak és kórosan elhízottak esetében továbbra is fennáll a korai halál kockázata.

Egy nagyszabású amerikai tanulmány szerint a túlsúlyos, de nem elhízott embereknél valamivel alacsonyabb volt a vizsgált időszakon belüli halálozás kockázata, mint az egészségesnek vélt testsúlyúaknál. A túlsúlyosnak minősített testtömegindex nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki egészségtelen.

A túlsúlyosság talán mégsem olyan rossz az ember egészségére nézve. A legújabb bizonyíték egy nagyszabású vizsgálatból származik, amelyben a túlsúlyosnak, de nem elhízottnak minősített embereknél valamivel alacsonyabb volt a halálozási arány, mint az ideálisnak vélt testsúlyúaknál - ami arra utal, hogy túl alacsonyan határozták meg azt a küszöböt, amelynél az egyéneket túlsúlyosnak minősítik.

Az nem vitatható, hogy a nagy testsúly káros az egészségre, de nem világos, hogy mikortól kezdődnek az egészségügyi kockázatok. Az orvosok általában azt tanácsolják, hogy fogyjanak, ha magas a testtömegindexük (BMI), amely a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben kifejezett magasság négyzetének hányadosa.

A legtöbb országban az egészséges testsúlyt 18,5 és 24,9 közötti BMI-értéknek tekintik. A 25 és 29,9 közötti BMI túlsúlyosnak, a 30 és afeletti pedig elhízottnak számít. Ezek a küszöbértékek azután váltak orvosi ortodoxiává, hogy a WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet 1997-es jelentésében idézték őket.

A korábbi kutatás akkor keltett hullámokat, amikor megállapította, hogy azoknál az embereknél, akik valamivel az "egészséges" 25-ös küszöbérték felett vannak, valamivel alacsonyabb lehet a halálozási arány, mint a vékonyabbaknál. De sok ilyen tanulmány régi és akkor készült, amikor az emberek általában karcsúbbak voltak, és a résztvevők nem voltak etnikailag sokfélék - mondja Aayush Visaria, a New Brunswick-i Rutgers Institute for Health munkatársa.

E problémák megoldása érdekében a kutatócsoportja egy újabb, 1999-ben kezdődött tanulmány adatait elemezte, amely mintegy 500 000, ismert magasságú és súlyú, etnikailag sokszínű amerikai felnőtt túlélését követte nyomon 20 éven keresztül.

A 25 és 27,4 közötti BMI 5 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázattal járt ebben az időszakban, mint az egészséges testsúlyúak 22,5 és 24,9 közötti BMI-je. A kissé magasabb, 27,5 és 29,9 közötti BMI még jobbnak tűnt, és 7 százalékkal alacsonyabb halálozási kockázattal járt.

Az ilyen jellegű tanulmányok egyik kritikája, hogy a túlsúly látszólagos előnye lehet, hogy csak egy félreértelmezés, amelyet az okoz, hogy azok az emberek, akik fogynak, amikor betegek, nagyobb valószínűséggel halnak meg.

Az új kutatásban azonban ez a minta akkor is megfigyelhető volt, ha a vizsgálatba való belépést követő két éven belül meghaltakat kizárták a számadatokból.

Visaria szerint korai lenne azt a következtetést levonni, hogy a jelenleg túlsúlyosnak minősített BMI jobb, mint az egészséges testsúlyúaké, mivel az ehhez hasonló populációs vizsgálatok torzíthatják az eredményeket. "Még nem vagyunk biztosak abban, hogy ez valóban értelmezhető" - mondja. "Helyesebb üzenet az, hogy a BMI összességében csak nem jó mutatója a halálozási kockázatnak - más tényezők, például a testzsír eloszlása is fontos szerepet játszik".

Katherine Flegal, a kaliforniai Stanford Egyetem munkatársa, aki az elsők között volt, akik kimutatták, hogy a kissé túlsúlyosnak minősített testsúly alacsonyabb halálozási kockázattal jár, azt mondja, hogy a túlsúlyos és elhízott testsúly jelenlegi küszöbértékei önkényesek. "A természet nem szép, tiszta számokkal szerveződik - ezek egyértelműen számjegyes preferenciák, amikor olyan számok vannak, mint a 25 és a 30" - mondja.

Júniusban az Amerikai Orvosi Szövetség azt tanácsolta az orvosoknak, hogy a BMI-t nem szabad elszigetelten használni az emberek súlyának értékelésére, hanem más tényezőkkel, például a derékkörfogattal és más egészségügyi mérőszámokkal együtt kell figyelembe venni.

Roy Taylor, a Newcastle-i Egyetem munkatársa szerint a BMI-t a népesség egészségi állapotának felmérésére fejlesztették ki, és nem szabad arra használni, hogy egészségügyi tanácsokat adjanak az egyéneknek.

Hivatkozás:

PLoS One DOI: 10.1371/journal.pone.0287218

Mert jól esik!

Megyek az utcán és csak úgy haluzok a zajzáras fejhallgatóm alatt. A zajzáras cucc kötelező kelléke az olyan szenzorosan túlérzékeny autistának, mint én. A csend pedig gondolkodásra készteti az embert. A környezetemet mindig nagyon részleteibe menően figyelem, számítva az ősi reflexeim által táplált félelemnek, hogy az egyik sarok mögül előugrik egy oroszlán és kifejezetten engem kíván felfalni. Persze nem jön az oroszlán valószínűleg sohasem (hamarabb esik egy zongora a fejemre, bár arra is számítok, tök őszintén), de az érzékeim igen elítélhető módon erről nem lettek felvilágosítva.

Így lépdelve az utcán szembe jött velem egy kórosan elhízott, ultra dagadt fickó, a hasa a derékvonala alá lógott jó 40 centiméterrel, a melle két hatalmas zsákként csüngött és a hátán a zsír 4 felé osztotta a felületet. A tarkója, mint egy második arc, úgy lihegett a környezetére. Ezen felbátorodva a Deák tér közepén, elkezdtem számolni azokat az embereket, akik jól láthatóan elhízottak. Egészen megdöbbentő volt, több mint a fele komoly súlyfelesleget cipelt hősiesen. Én már a 81 kilómra (192 cm) 3 kiló felesleget is teherként élek meg és igyekszem szabadulni tőle. Sőt én slim-fatnek számítok, a súlyom rendben, de a helytelen táplálkozás miatt belül el vagyok zsírosodva). Azért mondom, hogy ők hősök, fogalmam sincs hogyan bírnám ezt. Szóval ezt a nagy tömegű elhízottságot nem érzékeltem eddig, holott a statisztikák is erről szólnak. 

Ha valakire azt mondjuk, hogy dagadt disznó, az természetesen sértő mindkét félre nézve. Anyukám is arra tanított, hogy nem szabad így beszélni másokról. De hogy a "túlsúlyos", de legfőképp az "elhízott" szó felháborodást vált ki az elhízottak körében, az már nálam csapja ki a biztosítékot.

Az elhízottság az egy orvosi fogalom, egy betegséget jelöl. Így konkrétan. Ez nem egy szitokszó, hanem egy orvosi definíció. Wikipédiából lopva: Az elhízás (obesitas, obezitás) olyan kórállapot, amelynek során a szervezet zsírraktározása oly mértékű, hogy az káros lehet az egészségre, és a várható élettartam csökkenéséhez, illetve számos egészségi problémához vezethet. Elhízottnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (rövidítve TTI, angolul body mass index, BMI) 30 kg/m² felett van. A testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa.

Csak mellékágon jegyzem meg, hogy a BMI-vel sem értek egyet, sokszor tévesen ítélhető meg egy ember állapota pusztán a BMI által mért és kalkulált adatai alapján.

Nem mellékágon pedig az elhízás terjedésében kiemelt szerepet tulajdonítok a social médiában egyre inkább terjedő, ezáltal a fiatalok körében is elfogadottá váló test pozitivizmusnak, mely egy csúnya félre értelmezésből fakad, és alap normává teszi, hogy legyél elhízott.

A többi földi fajhoz képest igen fiatal emberi faj szervezete nem arra van berendezkedve, hogy korlátlan étel források állnak rendelkezésre. A folyamatos mozgás és munka a korlátozott táplálék forrásokkal szemben a mi igazi mozgásterünk. És akkor jött a jólét (tudom, nem számítom bele az emberiség éhező felét, de ők kevésbé fordulnak meg a Deák téren), a végtelen kaja tenger, mellette a civilizációnkból és társadalmi elvárásokból fakadó stressz, a bánatból/örömból/jólesikből fakadó túlevés és voilá, úszunk a zsírtengerben. Tudom, hogy vannak olyan betegségek (köztük az enyém is) melyek elhízással járnak, ha akarom, ha nem, ha teszek ellene, ha nem. De azt kizárt dolognak tartom, hogy ez a mennyiségű ember mind pont olyan kórral küzd, ami elhízást okoz.

Lehet a sértő felvetésemen hüppögni (tudom, hogy az ilyen posztok sértőek annak a rétegnek, akikről írok), de lássuk be, hogy katasztrofális mértékű társadalmi károkat okoz az elhízás. Az elhízottság következményeként felmerülő betegségek rövidebb élethossz kilátásokat, munkaerő kiesést, az egészségügyi ellátó rendszer egyre nagyobb terhelését és mindezekből fakadó tetemes anyagi károkat okoznak. Arról nem is beszélve arról, hogy ki az, aki örül annak, hogy az elhízottság miatt évtizedekkel hamarabb elveszíti szeretteit? Remélem senki, én például kifejezetten nem.

Mindezt azért vezettem fel ilyen hosszasan, mert amikor hazaértem az utca forgatagából és bekapcsoltam a TV-t háttérzajnak (csak így tudok dolgozni), elementáris erővel csapódott az agyamba Dóránk a Foodora reklámból, hogy aszongya "Mert jól esik"! Rendelj, zabálj mindenhol, mert jól esik! Egyél folyamatosan, termeld a pénzt a kifőzdéknek, éttermeknek, a futár cégeknek, kit érdekel az egészséged! Legyél bunkó, zabálj a színházban pizzát, kit érdekelnek a társadalmi normák, az emberek, a büdös és a zaj. A többiek tapsikolva fognak ünnepelni, ha ilyet teszel, ugyi. Nem. Te szeretnéd, hogy a moziban valaki pizzát rendelne és melletted zabálná fel? Bár mégsem érdekel a véleményed, mert jól esik!

Annyira, de annyira szívesen vennék egy olyan reklámot a Foodorától, hogy valaki épp a vécén hasmenéssel operál, csobog az ominózus testnyílásból a manna, majd belép egy futár, arcán kéjes mosollyal, kezében egy hambival és azt mondja: Mert jól esik!

Emberek, az elhízottság az egy orvosi fogalom, egy nagyon komoly betegség, ne támogassuk tovább a terjedését. Épp annak ellenkezőjét tegyük, segítsünk neveléssel, oktatással, már kicsi gyerekkortól fogva, terjesszük és tegyünk az ellen, hogy az elhízottság járványa tovább tizedelje szeretteinket!

És könyörögve kérem, nem mondjuk már azt, hogy:

Mert jól esik!

Be tetszenek tiltani a könyveket és eltüzelni? Bizonyára komoly fűtő értéke van egy könyvnek, magasabb fűtőértéke, mint az intellektuális tartalomnak, ami benne rejlik. Innen már könnyen belátható, hogy társadalmi szempontokat is figyelembe véve érdemesebb elégetni a könyveket, mint elolvasni. Egyetértünk tehát, a gondolat az kósza áramként semmi, a termelt meleg meg mégiscsak valami, amit érezni lehet. Tehát égessük el.

Úgy örülök, hogy ezt előre tisztáztuk. Mert mivel, hogy nem igaz. Vélhetnénk annak, mert olyan jól elmagyaráztam és ami le van írva azt szent igaznak hihetnők. Mivel a TV mondta, azaz a rádió, vagyis az internet. A legtöbben már beszálltak az internetbe is, csak azért említem.

Barátaim az Úrban, szeretném elmondani, hogy a gondolat sokkal melegebbet tud csinálni, mint a könyvégetés. Jól kigondolom például, hogy imádom a szeretteimet, és ez fűt. Vagy kitalálom a fűtőtestet, az is jól fűt. A jól kigondolások forrása pedig más emberek gondolatainak kivonata és újra keverése, kis új, általunk hozzáadott fűszerezéssel. Persze ha a semmiben ülnénk egy magunk, és nem lenne hozzá input, akkor a gondolataink egészen mások, pusztán egzisztenciálisak lennének. De ez felvetné a tyúk és a tojás problémakörét, amiben annyira összezavarodtam, hogy meg se próbálok vele foglalkozni.

A könyvégetés fasiszta/kommunista/masiniszta/akármisiszta (szabadon választható ésisztákkal cserélhető és kiegészíthető) indoktrináció. A könyvégetés számomra a gondolatok égetésével megegyező fogalom, ne gondoljuk, hogy a könyvégetés virtuális megfelelője, a gondolatégetés nem létezik. Körbenézel, gondolkozol és rájössz magadtól is, mi tartozik ebbe a kategóriába. Szerintem nem kell szájba rágnom (ez a kifejezés undi, de igen találó).

A könyv/gondolat égetők (a tudjuk kik) teljes körű támadást folytatnak az értelmiség, gondolatiság és természetesen a közoktatás ellen, hogy érvényre juttathassák sajátos meggyőződésüket, és vissza fejlesszék a társadalmat. Vissza egy olyan áldott jó korba, ahol ők irányítanak minden narratívát.

Azonban számukra sajnos, a szabad információ áramlása az internet révén biztosított. Ne a szép magyar valóság internetes portáljaira gondoljunk, ne az algoritmusok (amiket emberek rendelnek meg és írnak, nem magától gonoszkodik ám a Facebook meg a LinkedIn) által irányított social media legyen a mérvadó. A szabadabb világ nemzetközi színterén, a nyílt interneten a történésekről kapható azonnali információk jó használata korlátozni tudja a könyv/gondolat égetőket, bár az is igaz, hogy ehhez kellenek antiégetők is. Akik felszólalnak, kiállnak és intézkednek.

Ez ma édes hazánkban nincs, az alaposan meghajlított valóság miatt. Az igazi gondolkodók, a szabad interneten tájékozódók pedig oly kevesen vannak, hogy ez irányú szégyenük miatt már elmentek az országból a messzi-messzi galaxisban burjánzó szép zöld legelőkre, méghozzá legelőre.

A szabad internet rendkívül bosszantó egy állat, és végül kidobja magából a valóságot.

Sokat olvasok, sokat tanulok, analizálok (hehe, majdnem anál), kivonatolok és rájöttem valamire. A történelem huncut egy társadalmi emlékezet, csakis tanulni lehet belőle. Nem maradt fenn egyetlen elnyomó és dekadenssé váló társadalom, hatalom, ország vagy birodalom sem. Ha olvasunk jó sokat (biiiip, könyv), hamar beláthatjuk ezt.

És hát történelem során még soha nem volt a jó oldalon az a szerveződés (hogy kikerültem már a párt megnevezést, nehogy a hatalom magára ismerjen), amelyik betiltotta meg eltüzelte a gondolatokat/könyveket.

Szerintem ne égessünk se könyveket, se gondolatok, semmire se jó az!

A média sokat cikkezik és beszél arról, hogy a mesterséges intelligencia ki fog nyírni minket? Ha megfigyelted, szándékosan nem kérdőjelet tettem a mondat végére, hanem egy sima kijelentő mondat pontját. Így fogalmaz ugyanis a média, tudás, megértés és kétségek nélkül, a napi megélhetésüket biztosító szenzáció hajhászás mentén.

Engem ritkán szoktak kérdezni erről, ugyanis kifejezetten zavarja az embereket a valóság, szívesebben hisznek az interneten közöltek realitásában. Szerintem nem fog kinyírni minket a mesterséges intelligencia, mivel egészen egyszerűen nem is létezik. A sokat emlegetett mesterséges intelligencia valójában messziről nem az, csupán emberek által megírt szoftver, emberek által programozott algoritmusok halmaza. Pont emiatt emberek szándékait tükrözi a mindent megváltónak beállított AI által kihányt akármilyen szöveg, programkód vagy bármi.

A Terminátor című filmben az emberi ellenállás felszámolására a jövőből küldött, vörös szemű kiborg az, aki a mesterséges intelligencia gonoszának megtestesítője. Az alkotók agyából már akkor az pattant ki, amivel most is rémisztgetik az embereket. Jön a vörös szemű AI, elveszi a munkádat aztán meg kiírt! Ez amolyan kábítóan csábító kép a média számára. Létrehozunk egy nálunk okosabb szerkezetet, aki aztán kiírt minket. Milyen jó mondás már ez? Nagy ívű rémisztegetés, minden, ami az embereknek kell ahhoz, hogy a szenzációhajhász médiát fogyassza.

Manapság folyamatosan érkeznek az ijesztgető figyelmeztetések: a mesterséges intelligencia egzisztenciális veszélyt jelent az emberiségre, és meg kell béklyózni, mielőtt túl késő lenne. Biiiiiip, szólal meg a fejemben a piros, nemet jelző csengő.

De mik ezek a katasztrófa-forgatókönyvek, és hogyan is kellene a gépeknek valójában kiirtaniuk az emberiséget? Baromira kíváncsi vagyok erre, szeretném egy nagy adag popcornt majszolgatva érdeklődve nézni a dolgot, ha igaz lenne a kiirtás leghaloványabb esélye is. A legtöbb katasztrófa-forgatókönyv ugyanúgy kezdődik: a gépek meghaladják az emberi elmebéli képességeket, kikerülnek az emberi ellenőrzés alól, majd magasabbnak gondolt intellektusként elkezdik írtani az embereket és korántsem hajlandók kikapcsolni.

Mivel azonban ezek a gépek és szoftverek még nem léteznek (IMHO nem is fognak), az emberiség végzetének képét gyakran a filozófiára és a tudományos fantasztikumra hagyják.

Mint a már említett Terminátor c. filmben. Ha a szuperintelligens gépek el akarják pusztítani az emberiséget, akkor bizonyára szükségük van egy fizikai formára. Mint pl. Arnold Schwarzenegger vörös szemű kiborgja, akit a Terminátor című filmben egy mesterséges intelligencia küldött a jövőből, hogy véget vessen az emberi ellenállásnak. Ezt azonban a szakértők elvetették még ötlet szinten is. Bár egzisztenciális kockázatot jelent, ha a gépeknek olyan hatalmat adunk, hogy életről és halálról dönthessenek, ezek a félelmek mégsem válnak valósággá. Nem tartom valószínűnek, hogy egy valós mesterséges intelligencia (ami nem létezik és nem is fog a közeljövőben sem) magasabb gondolkodási képességekkel ruházza fel a gépeket, vagy hogy az összes ember megölésének vágyával ruházza fel őket. A robotok és az AI (amikor lesz) önmagában nem gonoszok, de természetesen a programozók rávehetik őket gonosz dolgokra.

Az olyan nagyméretű nyelvi modellek, mint a generatív AI GPT-4 (amelyet a ChatGPT létrehozásához használtak), mint kiderült, rendkívül jók új, szörnyű vegyi anyagok kitalálásában. Egy tudóscsoport, amely a mesterséges intelligenciát új gyógyszerek felfedezésének segítésére használta, lefuttatott egy kísérletet, amelyben úgy hangolták a mesterséges intelligenciát, hogy helyette káros molekulákat keressen. Kevesebb mint hat óra alatt 40 000 potenciálisan mérgező anyagot sikerült létrehozniuk (forrás: Nature Machine Intelligence).

De ez még mindig nem egzisztenciális fenyegetés, hanem ’csak’ egy emberek által előállított pusztító fegyver. A hollywoodi szabályok szerint a korszakos katasztrófáknak hirtelen, hatalmasnak és drámainak kell lenniük - de mi lenne, ha az emberiség vége lassú, csendes és nem végleges lenne? Meggyőződésem, hogy a technológia végül nem katasztrófához és kihaláshoz, hanem a fejlett technológiával kiegészített emberek hatékony túléléséhez, fejlődéséhez vezetnek. A tisztán biológiai fajnak végül vége fog szakadni, mivel nem maradnak olyan emberek, akik nem férnek hozzá ehhez az alaptechnológiához.

Mindemelett természetesen az is igaz lehet, hogy az emberiség az intelligencia evolúciójában pusztán egy lépcsőfok, de hiszem, hogy ez nem a kiirtásunkkal, hanem a technológia magunkba integrálásával fog megvalósulni.

Vagy meghalunk mind, ki tudja!

Még egy Wagner katonának, vagy ahogy gyorsan főnévvé vált, a wagnernek is kell pisilnie. Bár a szuperkatonák látszólag nem esznek, nem isznak, nem kakilnak és nem pisilnek, de mégis de. Ők is csak emberek.

- Áááálj! - süvöltötte a wagner a páncélozott harcikocsi vezetőjének.

- Mi a bánatos szarért állnánk meg, katona? – kérdezte a kocsi vezető a zaj miatt hangosan kiabálva.

- Hugyoznom kell te gyökér, mit szeretnél ide hugyozzam a vodka maradékát neked? – válaszolt röhögve a wagner.

- Megállok baszki - szólt kelletlenül a vezető. – Főnök, engedélyt kérek a megállásra, a gyökinek hugyoznia kell!

- Engedélyt megadom – szólt a parancsnok komolyan, bár némileg kelletlenül.

Megálltak az út szélén, a wagner kiszállt, lehúzta sliccét, kivette nagybecsű szerszámát és hugyozáshoz kezdett. A szeme sarkából észlelt mozgás a kiképzése révén veszélyt jelzett agyának, félre kapva a fejét meglátta az őt bámuló kislányt. A kislány csapzott volt, szakadt, a szakadások mentén kissé megpörkölődött ruhában. A wagner azonnal elrakta farkát – még ha emiatt kissé bepisált is a nadrágjába-, nem akarta, hogy a kislány így lássa. Mégiscsak egy gyerek, gondolta.

- Szia – mondta a kislány puszta udvariasságból. Anyukája tanította neki, hogy mindig köszönni kell. És bár anyukája beleit egy hasonló katona ontotta ki a szeme láttára, a beidegződések nem múlnak el nyomtalanul.

- Mi a retkes faszt csinálsz te itt egyedül? - válaszolta a wagner üdvözlésképpen.

- Apukámat keresem. Anyukám nagyon vérzik és napok óta nem mozdul, így szólnom kel Apunak, hogy jöjjön és segítsen - válaszolta a kislány traumatizált faarccal.

- Hogy hívnak kis szaros? – kérdezte a wagner a kislányt.

- Svetlana – válaszolta a kis szaros.

- Szép a neved, anyukámat is így hívják.

- Ő is vérzik? – kérdezte Svetlana érdeklődő tekintettel.

- Ne kérdezz hülyeségeket – válaszolta felháborodottan a wagner. – Mennem kell – mondta, és azzal ott hagyta az út szélén a rémült Svetlanat.

- Meheeeet – kiabálta a wagner immáron a harckocsiban ülve. Indultak tovább, meghódítani Moszkvát.

Svetlana a harckocsi felüvöltő hangjától megrettenve bepisilt. Aztán elindult tovább keresni az apukáját.

Épp aktívan csináltam a semmit, mikor Pirkó oldalra billentette a fejét és átdobott nekem a cseten egy idézetet tartalmazó képet.

- Na ezt a hülyét nézd meg – mondta, csilingelő nevetésével megtoldva.

- Jaja – morogtam, mivel tiszta szívemből rühellem az idézeteket. Ezek vagy közhelyek vagy olyan kijelentések, amik olyanok, mint a fing. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.

- De nééézd máár meeeg rendesen! – De amolyan kedves hangon, amivel bárkit rábeszél bármire.

- Minek nézzem? – Nem nagyon érdekel más szociális élete, így sztoikus nyugalommal reagálok minden ilyesmire. Néha bunkón, bár ez csak egy vélemény.

- Hát a Jucus küldte! – dalolta vígan Pirkó.

- Nézen, nézem! – Így már jobban érdekelt, mivel Jucus maga is kissé bolondos, mindig érdekes cuccokat kotor ki.

„Egy igazi férfi mellett boldog leszel. A többi mellett erős.” Szólt maga az idézet. Mondom. Lószar, zéró tartalom. Na e mellé szúrta be Pirkó, hogy ő tud jobbat: ha bipoláris a férjed, megkaphatod mindkettőt, válassz hát egy bipolárist! Ritkán vicces a nőm, de ez az áthallás miatt nagyon betalált, széles vigyorral konstatáltam a dolgot.

- Höh, csak nem vicces voltál, nyunyu? – Kérdem tőle.

- Ugye? – Kacsintott huncutul.

Enshittifikáció

Íme hogyan harapnak fűbe meg a közösségi platformok: először jót tesznek a felhasználóiknak, aztán visszaélnek a felhasználóikkal, hogy az üzleti ügyfeleiknek jobb legyen. Végül visszaélnek ezekkel az üzleti ügyfelekkel is, hogy kikaparják a maximális méretű gesztenyét. Aztán jól kinyúvadnak.

Úgy hívom ezt a jelenséget, hogy elszaródás, az angolban már terjedőben van az erre kitalált enshittification szó, ami nagyjából ennek felel meg.

Tudom, hogy a posztokban minden áron hiperprofinak kell láttatni magunkat és nem használunk randa szavakat, főleg nem szarozunk. Ezért a mindent kifejező elszaródás szó helyett az enshittifikáció magyar nyelvet elszaró fogalmát használom, legyen béke legalább ennek kapcsán.

A közösségi media platformok enshittifikációja a platformok puszta létéből és működéséből fakadó elkerülhetetlen következmény. Azért merem ezt állítani, mert a platformok az értékek elosztását hihethetetlenül könnyen manipulálja, illetve mert a platformok a vevők és az eladók között elhelyezkedve mindkét oldalt a másik túszaként tartják fogva, pusztán azért, hogy a legnagyobbat markolják.

Amazon

Amikor egy platform elindul, szüksége van a felhasználókra, ezért értékessé teszi magát a felhasználók számára. Gondoljunk csak az Amazonra: sok éven át veszteségesen működött, és a tőkepiachoz való hozzáférését használta fel arra, hogy minden általad vásárolt termékének az árát támogassa. Az árukat önköltség alatt adta el, és önköltség alatt szállította őket. Haszonalapú keresőt működtettek, ha egy terméket kerestél, az Amazon mindent megtett, hogy a keresési találatok élére helyezze azt.

Ez pokolian jó üzlet volt az Amazon vásárlói számára. Mindent megvettünk (nekem például 4 Kindle-öm is volt anno, miattuk szerettem bele az e-ink technológiába), minden fát kipusztítottunk, és minden füstöt kieregettünk a teherautókból a levegőbe a szállítmányozás miatt. A végén aztán csak tőlük vettem mindent, gyakorlatilag minden olcsóbb volt náluk, mint a helyi kiskereskedőknél. Az Amazon olyan e-könyveket és hangoskönyveket adott el nekünk, amelyeket DRM-el tartósan a platformjához kötött, így minden egyes dollár, amit médiára költöttünk, 1 dollár volt, amiről le kellett mondanunk, ha töröltük az Amazont és az alkalmazásait.

Ez aztán rengeteg üzleti ügyfelet csábított - a Marketplace eladókat, akik az Amazont a kezdetektől fogva ígért "mindent áruházzá" tették. Ahogy ezek az eladók beáramlottak, az Amazon áttért a beszállítók támogatására. A Kindle és Audible tartalom készítői nagyvonalú csomagokat kaptak. A Marketplace eladók hatalmas közönséget értek el, az Amazon pedig alacsony jutalékot kért el tőlük.

Ez a stratégia azt jelentette, hogy a vásárlók számára egyre nehezebbé vált, hogy az Amazonon kívül bárhol máshol is találjanak dolgokat- Ami azt jelentette, hogy csak az Amazonon kerestek, ami azt jelentette, hogy az eladóknak az Amazonon kellett eladniuk.

Ekkor kezdte az Amazon learatni az üzleti vásárlóktól származó többletet, és átutalni a helyes kis összegeket az Amazon részvényeseinek. Ma a Marketplace értékesítők az eladási ár több mint 45%-át adják át az Amazonnak különféle felszámított díjak formájában. A vállalat 31 milliárd dolláros "hirdetési" programja valójában egy fizetős rendszer, amely az eladókat egymás ellen uszítja, és arra kényszeríti őket, hogy licitáljanak arra az esélyre, hogy a keresések élén szerepeljenek.

Az Amazon keresése nem a keresésünknek leginkább megfelelő termékek listáját jeleníti meg, hanem azoknak a termékeknek a listáját, amelyeknek az eladói a legtöbbet fizettek azért, hogy a keresés elején szerepeljenek. Ezek a díjak beépülnek a termékért fizetett árba, és az Amazon "Legnagyobb kedvezmény" követelménye az eladók számára azt jelenti, hogy máshol nem tudnak olcsóbban eladni, így az Amazon minden kiskereskedőnél lenyomta az árakat.

Ez itt kérem az enshittifikáció: az előnyöket először a felhasználókhoz irányítják, majd, ha már magukhoz kötötték őket, az előnyöket a beszállítóknak adják. Amint a beszállítókat is magukhoz kötötték, a többletet immáron a részvényeseknek adják át, és a platform egy használhatatlan szarkupac lesz (bocs a szar szóért, azonnal meg is bántam ¯\_(ツ)_/¯ ).

És pontosan ugyanez az enshittifikáció életciklusa a mobil alkalmazásboltoktól kezdve a Steam-ig, a Facebook-tól a Twitter-ig és az Instagramtól a LinkedIn-ig.

A közösségi platformok egy olyan helyből, ahová a felhasználók közösségi kapcsolatokért mentek, egy olyan hely lett, ahol elvárják, hogy ne beszélgessünk egymással, hanem kezdjünk el dolgokat vásárolni.

Facebook

Ez az előnyökkel játszott itt a piros hol a piros játék történt a Facebook-al is. Először a Facebook jó volt hozzád: megmutatta neked azokat a dolgokat, amiket azok az emberek mondtak, akiket szerettél és fontosak voltak számodra. Ez egyfajta kölcsönös túszejtést hozott létre: ha egyszer a számodra fontos emberek kritikus tömege felkerült a Facebookra, gyakorlatilag lehetetlenné vált a távozás, mert meg kellett győznöd mindannyiukat, hogy ők is távozzanak, és meg kellett állapodni abban, hogy hova menjünk. Lehet, hogy szereted a barátaidat, de az esetek 50%-ában nem tudsz velük megegyezni abban, hogy milyen filmet nézz meg, és hova menjetek vacsorázni. Nem nagyon működik, ezt azonnal el is lehet felejteni.

Aztán a barátságos és közkedvelt Facebook elkezdte telezsúfolni a hírfolyamodat olyan fiókok posztjaival, amelyeket nem is követsz. Először a médiavállalatok posztjai és hirdetései voltak azok, amiket a Facebook előszeretettel tolt le a felhasználók torkán, hogy kattintsanak és forgalmat küldjenek a híroldalakra, blogokra és webshopokra.

Ha egyszer megérted az enshittifikációs mintát, sok platform rejtélye magától megoldódik. Gondoljunk csak a SEO-piacra. Szegénykéim végtelen órákat töltenek haszontalan platform algoritmus elemzésre, remélve, hogy megtalálják a monda béli rést a pajzson, a perpetuum mobile-t, az olcsó öntermelő vevő behúzási módszert.

De mi van akkor, ha nincs mögöttes logika, hiába elemezzük szénné az algoritmusokat? Vagy, ami még fontosabb, mi van, ha a logika a platform prioritásai alapján változik?

Plüss állatok

Ha lemegyünk a letenyei falunapra és felülünk a körhintára, láthatunk néhány boldog nyertest, akik a célba lövéssel nyert óriási plüss állatokkal sétálgatnak.

A célba lövés egy manipulált játék. A mutatványos manipulált légpuskákat ad úgy általában mindenkinek, melyekkel még véletlenül sem lehet célba találni, ellőni a fapálcikákat. Persze adhat egy nem manipulált légpuskát a leendő szerencsés nyertes kezébe és még huncutul rá is segíthet a pálcák csodás félbetörésére. Senki sem nyer óriás plüss állatokat, hacsak a mutatványos nem akarja, hogy megnyerje. Miért engedte a mutatványos, hogy a balek megnyerje az álom plüsst? Azért, hogy emberünk egész nap magával cipelje, és meggyőzze a többi balekot, hogy menjenek lőni.

A mutatványos úgy osztotta ki az óriásmackót a szerencsétlen baleknak, ahogy a platformok osztják ki az előnyöket a kulcsfontosságú influenszereknek meggyőző eszközként, hogy más balekokat csábítson be, akik tartalmat készítenek a platform számára, ily módon a platformhoz kötve magukat és a közönségüket is.

TikTok

Jó példa erre a TikTok. Ami miatt már a kezdetekben olyan sikeres volt, az az ajánló rendszerének ereje rejlett. A TikTok a kezdetektől fogva nagyon, nagyon jól tudott ajánlani dolgokat a felhasználóinak. Hátborzongatóan jól.

Azáltal, hogy a TikTok jóhiszeműen ajánlott olyan dolgokat, amelyekről úgy gondolta, hogy tetszeni fognak a felhasználóinak, a TikTok tömeges felhasználói bázist épített ki, nagyobbat, mint azt sokan gondolták volna, ezzel már könnyen elcsábítva az alkotókat és felhasználókat más platformokról.

A TikTok-felhasználók For You feedjébe kerülő videókról azt állítja, hogy azok egy algoritmus rangsorolt videók, az alkalmazásban tanúsított viselkedésed alapján megjósolt érdeklődési kör alapján. A valóságban a For You csak néha áll olyan videókból, amelyekről a TikTok úgy gondolja, hogy hozzáadott értéket jelentenek a felhasználói élményhez - a fennmaradó időben tele van olyan videókkal, amelyeket a TikTok azért illesztett be, hogy az alkotók úgy gondolják, hogy a TikTok egy nagyszerű hely a közönség elérésére.

Más szóval, a TikTok is óriási plüss állatokat osztogat.

A TikTok fő tevékenysége persze nem az óriás plüss állatok osztogatása. A TikTok egy kapcsolódás maximalizáló mesterséges kolónia organizmus, amely az embereket csak kellemetlen bélflórának tekinti. A TikTok csak addig fogja ingyenesen eljuttatni a figyelmet azokhoz az emberekhez, akiket csapdába akar ejteni, amíg azok csapdába nem esnek. Aztán visszaveszi ezt a figyelmet, és elkezdi pénzre váltani. Nem nekünk adják el az árucikkeket, mi magunk vagyunk azok. A pénzre váltás egyben elismerése annak, hogy önmagában a figyelemnek, a lájkoknak nincsen értéke. A figyelmet nem lehet csereeszközként használni. Nem használhatod értékcikként, nem egy aranyrúd, amibe befektetheted a pénzedet. Nem használhatjuk elszámolási egységként.

A figyelem olyan, mint a kriptovaluta: értéktelen token, amely csak annyiban értékes, amennyiben valakit rá tudsz venni vagy kényszeríteni, hogy cserébe igazi pénztől váljon meg. Monetarizálnod kell - vagyis a hamis pénzt valódi pénzre kell cserélned.

A TikTok is vidáman az enshittifikáció gyorsvasútján ül. A tartalom gyártókat igaz hívőkké változtatja, rávéve őket, hogy minden zsetonjukat az asztal közepére tolják, feladva a más platformokon való közönség építésre irányuló erőfeszítéseiket. Nem rossz, nem rossz.

Aztán amint ezek a tartalom gyártók horogra akadnak, kezdődik a következő fázis. A TikTok a támogatott tartalom gyártók erőltetett megjelenítését, amely olyan emberek elé rakja a videóikat, akik soha nem hallottak róluk, és nem kérték, hogy láthassák a videóikat.

A TikTok nem csak kiejti a tartalom gyártókat az ingyenes figyelemből azzal, az algoritmusában nem preferálja őket, hanem aktívan bünteti is őket azzal, hogy nem juttatja el videóikat a rájuk feliratkozott felhasználókhoz.

Az enshittifikáció ellenállhatatlan nyomást helyez a platformokra. Egyszerűen túl egyszerű és elsőre igen busás haszonnal járó dolog ez. Ettől még lehetne sikeres is a dolog, ha kimért mennyiségben követik el. Még a legragaszkodóbb felhasználó is eléri a töréspontot, és végül vagy lelökik a szakadék széléről, vagy idejekorán elsétál.

Az enshittifikációtól szenvedő vállalatok számára nehéz megtalálni ezt az egyensúlyt. Az egyes termék menedzserek, a vezetők és a részvényesek mind a gyors megtérülést részesítik előnyben a fenntarthatóság rovására. Az internet 5 óriási weboldallá vált, amelyek mindegyike tele van a másik négy képernyőképével, így nehéz megszabadulni a rakástól.

Jobb alternatívák nem bukkannak fel és nem csalogatnak el minket, és ha mégis, a monopolisták egyszerűen felvásárolják őket, és integrálják az enshittifikációs stratégiájukba, mint amikor Zuck észrevette a Facebook-felhasználók tömeges elvándorlását, akik az Instagramra váltottak, és ezért megvásárolta az Instagramot.

Google

Vagy vegyük csak a Google-t. Az alapításakor oly magasztos elveket követő keresőóriás alapítói még az induláskor egy tanulmányban maguk fogalmazták meg: "A reklámok által finanszírozott keresőmotorok eleve a hirdetők felé lesznek elfogultak, a fogyasztók igényeitől távolabb".

Még az enshittifikáció ezen alapvető megértése mellett sem tudott a Google ellenállni a szirének hangjának. A mai Google találatok egykor zöldellő erdeje ma már egyre inkább egy haszontalan mocsár, amely a saját termékeire mutató linkekből, olyan termékek és weboldalak hirdetéseiből áll, amelyek nem elég jók ahhoz, hogy önmagukban a lista élére kerüljenek.

Az enshittifikáció még pusztítani is képes. A Google most bocsátott el 12 000 alkalmazottat, a cég teljes pánikban van az "AI" chatbotok terjedése miatt, és teljes erőbedobással dolgozik egy AI-vezérelt keresőeszközön - vagyis egy olyan eszközön, amely nem azt mutatja meg, amit kérünk, hanem azt, amit szerinte látnunk kellene.

Az enshittifikáció valójában a platformok halála. Nincs ezzel semmi baj, nincs szükségünk az internet örökös uralkodóira. Most, hogy már menthetetlenül elszaródtak a közösségi média platformok, nincs más hátra, mint beszántani őket.

UI: Ezúton szeretnék elhatárolódni a cikkben található szarozásoktól. A szar szó használata, az elszaródás kifejezés kitalálása és minden egyéb szarakodás kizárólag a lájk vadászat célját szolgálja. Szeretnék sok lájkot kapni és gyermekkorom legnagyobb vágyát életre kelteni, influenszerré válni. /s

UI 2.: A cikk írása közben egyetlen állat sem sérült meg.

Szóval csak 1 nap szabadságot szeretnél. Mondom mire kérsz.

Az évben 365 nap van, amin dolgozni lehet. Ez ugye 52 hetet jelent az évben és minden héten 2 szabadnapod van, amivel már csak 261 napot hagytál munkára. Mivel minden egyes nap 16 órát vagy távol a munkádtól, ezzel újabb 170 napot húzunk ki a munkanapokból, marad hát 91 nap, amin dolgozni tudsz. Ha csak minden nap 30 percet töltesz kávészünettel, már az is 23 napot jelent, marad 68 napod a munkára.

A napi étkezéssel és kisdolgokkal további 23 napot használsz el, így már csak 45 napot tudsz dolgozni. Beteg is szoktál lenni, ha csak 10 napot számolok, 35 napra apad a munkanapjaid száma. Húzzunk le további 6 napot az ünnepnapokra, marad 29 nap. Az általunk nagyvonalúan adott 28 nap szabadság után mindössze 1 nap marad a munkára.

Vesszek meg ha az egyetlen munkanapodon az évben szabadságra engedlek!

Volt egyszer egy ember, akinek volt egy papagája, akit egy ketrecben tartott a házában. A papagáj nem volt túl okos, de annál érdeklődőbb. A papagáj ingerek híján észrevette, hogy az ember gyakran ad ki bizonyos hangokat. Megpróbálta utánozni ezeket a hangokat, és azt tapasztalta, hogy amikor ezt teszi, az ember odafigyel rá. A papagáj több ingerre vágyva addig ismételgette ezeket a hangokat, amíg képes nem lett "kibaszott szar" kifejezés szinte tökéletes utánzására, amit a legkisebb provokációra, a körülményektől függetlenül csiripelni kezdett.

Az interneten hajlamosak lélegzetvisszafojtva, áradozva kommentálni a nagy nyelvi modell, a ChatGPT képességeiről. Látom, hogy az emberek kérdéseket tesznek fel a chatbotnak, és az eredményeket isteni kinyilatkoztatásként kezelik. Látunk kockázati tőkebefektetőket, akik az új ipari forradalom letéteményeseként hirdetik az AI-t, ezzel felpörgetve a részvényárfolyamokat, vagy más befektetőket is rávesznek, hogy beszálljanak. Vagy akár nagyon befolyásolható magányos embereket, akik az intimitás illúzióját vetítik a ChatGPT-re.

A ChatGPT lenyűgözően képes utánozni az emberi írást, elismerem. De ez minden, amit csinál, csak utánozza azt. Amikor az ember a nyelvet használja, akkor egy szándékos értelem és játék van a dolog mögött, egy gondolat, amit közvetít. A kiválasztott szavak mögött valamilyen gondolat áll, amit bevetnek és továbbítanak a hallgatónak vagy olvasónak, aki a saját értelmezési folyamatán megy keresztül, és az információt a világról és a tárgyalt kérdésről alkotott saját felfogásának kontextusába helyezi.

A ChatGPT nem képes eredeti gondolatok megfogalmazására és kutatásra. Nem ismeret teremtő eszköz. Nem kurátorkodik értelmesen a forrásanyagokból, amikor összefoglalókat készít.

Ha megkérem a ChatGPT-t, hogy írjon kritikát a Star Wars IV. epizód, Egy új remény című filmről (elnézést kérek a személyesen preferált témakörök felemlegetése miatt, de hát ilyenek a személyiség és az egyedi gondolatok, preferenciák), akkor nem fogja kritikusan értékelni a film tulajdonságait. Nem fogja megérteni a film varázslatosságát az 1970-es évek film világának összefüggésében. Nem fogja értékelni, hogy a forgatókönyv, bár az 1930-as évek pulp mozisorozatainak és a western elemeinek esszenciája, mégis milyen finoman hangolt, hogy a történetet olyan kevés mellékízzel prezentálja a messzi-messzi galaxis jövőjének múltbeli eseményeit.

Ehelyett szolgalelkűen összegyűjti azt a több ezer kritikát, amelyek valóban megemlítették mindezeket a dolgokat, és vegyíti őket egy mértani átlagú filmkritika ésszerű megközelítésében.

A legfontosabb gondolatom ennek mentén, hogy ha az összes forrásanyag szemét, akkor a végeredmény is szemét lesz. Gondoljunk csak a "Megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy mire lehet képes a jövőbeli mesterséges intelligencia" kérdésekre. Ha a ChatGPT által figyelembe vett forrásanyag túlnyomó részét olyan tágra nyílt szemű rajongók írják, akiknek kevés fogalmuk van a technikai folyamatokról vagy az AI-kutatás jelenlegi állásáról, de korlátok nélkül rajonganak Isaac Asimov (kedvenc zseniális íróm, hupsz még egy önálló emberi gondolat) sci-fi történeteiért, akkor az eredmény is szigorúan ezt fogja tükrözni.

Szerintem itt az történik, hogy amikor az emberek a ChatGPT-t úgy kezelik, mint egy ismeretszerző eszközt, akkor az emberek saját reményeiket, álmaikat és lelkesedésüket vetítik ki a lekérdezésük eredményére. Saját gondolataikat, vágyaikat és reményeiket. Akárcsak a papagáj tulajdonosa, mi is szórakozunk az eredményen, és olyan jelentést tulajdonítunk neki, amely nem volt része az elvárt eredmény létrehozásának. A magányos, megtévesztett racionalista nem egy mesterséges intelligenciába szeretett bele; a saját társaság utáni vágyát vetítette egy szövegsorozatra, ugyanúgy, ahogyan egy anime-rajongó vetíti a társaság utáni vágyát egy társkereső szimulátorra vagy rajzfilmfigurára.

A nyelvi ámokfutás értelmezési folyamata az, ami a mimikriát többnek tekinti, mint ami valójában.

Az AI csak akkor lesz értelmes, amikor a kutatók az emberi agy felépítését el tudják érni mesterséges neuronhálózat segítségével, mely immáron önálló életre tud kelni, és gondolatokat megfogalmazva közvetíteni azt. Ha jól neveljük ezt az új, idegen értelmet, nagyszerű tulajdonságokat fogunk kapni és az emberiséget tudja segíteni. Vagy nem, a magas intellektus önállóan dönt.

Tudom, hogy a ChatGPT kiválóan használható algoritmizált feladatok ellátására (rettegjetek programozók, könyvelők és politikusok) és a betanított szövegek hibátlan kombinációinak előállítására. Imádom is érte, a cikkem írása közben is őt használtam (figyelték, az ő kifejezést használtam, emberi gyarlóságom lábjegyzeteként).

Szeressük a papagájokat, imádnivaló állatok!